Heti Új Szó, 1998. április-június (4. évfolyam, 13-25. szám)

1998-04-03 / 13. szám

□D HETItí? szó Tégla* 1999yel Az alábbiakban az újabb jelentkezők névsorát közöljük, akik lapzártáig hozzájárultak a Magyar Ház pénzalapjához (e célra eddig 526-an ada­koztak és összesen 17.535.000 lej, 540 DM és 1000 Ft gyűlt össze): Nagy János, Nagy István, Farkutin Erzsébet, Kollár Julianna, Kovács Ibolya, Csiszár Mihály (Ótelek), Szabó Ferenc (Ótelek), Schmidt Gáspár (Ótelek), Kiss Steluta, Heinrich József (Pécska), Kaba Gábor, Muszka Pál. Címlapunkon: a vajdahunyadi várkastély - Fazakas Tibor munkája A CSODÁNAK VÉGE Az 1996-os választások után sokadmagammal véleked­tünk úgy, hogy a csaknem öt évtizedes hazugságra épült társadalom és az ezt követő gyalázatos hét esztendő után - amelyben melegágyra találtak a politikai svihákságok, szélhámosságok, a volt állami vagyont elpanamázó nagy gazemberek és kisebb ügyeskedők - valóságos csoda, hogy olyan, megalkuvásra nem hajló, közjó eltulajdonítás­ban és etnikai uszításban részt nem vállaló igaz emberek is az országvezetés élvonalába kerültek, amilyen Victor Ciorbea. Sajnos nem kevesen voltak az új hatalom szerkezetei­ben azok, akik nagyon hamar rájöttek: a miniszterelnök nem az ő emberük, s szinte beiktatásától kezdve megbuk­tatására fordították energiájuk javarészét. Mindannyian tanúi voltunk azoknak a mesterkedések­nek, amelyeket válogatott eszközökkel alkalmaztak az or­szágépítési célkitűzések fölé helyezett saját - tisztaságában erősen megkérdőjelezett - érdekeik megmentéséért. Eddig is tudtuk, amiről most újra meggyőződhettünk, hogy csodák pediglen nincsenek. Ezt bizonyítja korán jött Ciorbea (volt) miniszterelnökünk sajnálatosan rövid pálya­futása. Igaz emberi tartásához, bukását előidéző elveihez, úgy tűnik még nem nőtt fel a román társadalom. Gunor Jápor Stílszerűen, nagyböjtben kellett rájönnie, hogy ebben az országban nincs szükség megváltókra. Tudom nem kellemes szerep áldozati bá­ránynak lenni. Nem kelle­mes egy és három hónapon át hordani a keresztet, hogy aztán azok is megtagadják, akikért hordta. De legalább élve meg­úszta. Azt is mondhatnám, így kell önnek, ha nem hallgat rám, amikor szombatonként mondom a magamét a rá­dióban. Soha se hallgat rám. Meg a feleségemre. Hadd magyarázzam meg bővebben. A HETI ÚJ SZÓBAN közölt egyik év végi közvé­leménykutatás során, még a legutóbbi választások előtt, egy kedves olvasó arra a kérdésre, kit javasolna el­nökjelöltnek (és most mind­egy milyen elnöknek), en­gem javasolt. Vagy azért, mert nagyon jó, vagy azért, mert nagyon rossz vélemé­nye van rólam. Én akkor a temesvári rádió magyar adásában ki­fejtettem, miért nem vállal­hatom a jelölést. De Ön nem hallgatja az adást, az újságot sem olvassa. Ezért csak magára vessen. Amikor az említett ja­vaslatot közöltem a felesé­gemmel, kitört a házibot­rány. És én a házibotrány­tól jobban tartok, mint Ön Tisztelt Ház botrányaitól, mert én nem jelenthetem be csak úgy egyszerűen a le­mondásomat. “Egy frászt fogsz te felköltözni Buka­restbe” - mondotta az asz­szony, aki azt hitte, az ő példájára a választók is gondolkodás nélkül engem választanak. Majd így foly­tatta az asszony: “Vedd tu­domásul nem megyek utá­nad Bukarestbe. A tavaly közelről láttam a kormány­palotát. Azt a nagytakarí­tást, ami oda kellene, nem vállalom. Arról nem is szólva, hogy te nem tudsz manipulálni, hetek óta ha­nyagolsz engem is. Toleran­cia sincs benned egy csöpp sem. Te még a szomszédo­dat sem tolerálod, aki a ta­valy kilopta a fáskamrából az apádtól örökölt szerszá­mokat, az idén leszedte a málnát a kertből, amíg vík­­enden voltunk és akinek a kutyája állandóan megsérti a magántulajdonunkat képe­ző kertet és odapiszkol a tökünkre. Vigyázz ott a fő­városban olyanokkal lesz dolgod, akik egész flották­kal kupeckedtek, akik nem kiskertnyi málnában, hanem országnyi gabonában “utaz­nak”, meg bútorban. Meg a SAFIban. Akik villákban laknak, amelyeket mások építettek és nem akarnak kiköltözni onnan. Az a vá­ros nem erdélyi embernek való.” Így beszélt akkor a fele­ségem. Én pedig hallgattam rá. Ezért most nem nekem kell bedobnom a törülközőt. Hanem Önnek, Miniszterel­nök Úr. Szerintem jól tette. Úgy­is reménytelen az a mérkő­zés, amelyben mindig övön alul ülnek. Máskor hallgasson a fe­leségemre. És néha olvasgassa a HETI ÚJ SZÓT. Mélységes együttérzéssel Koczka György Amint már hírül adtuk, szombaton április 4-én nagy­szabású magyar könyvvásárt szervezünk a Magyar Házban (a HETI ÚJ SZÓ szerkesztőségé­ben). A húsvétot megelőző ren­dezvényünk célja, hogy meg­könnyítsük az ajándékvásár­lást, biztosítva olvasóink szá­mára, hogy maradandó, szép emlékkel lepjék meg kedve­­seiket. A vásáron magyarországi élelmiszereket, édességeket és rostos nektárokat is ajánlunk a húsvéti kosárba. Mindenkit szeretettel várunk tehát holnap 10-14 óra között. Temesváron. HETI IfJ SZÓ Független hetilap. Megjelenik minden pénteken Szerkesztőbizottság: Mandics György, Oberten János, Pataki Zol és kiadóhivatal: 1900 Temesvár, az 1989-es Forradalom útja 8-as szám, 056/19-67-08, tek: Déva, December 1. utca, 30 szám, 11-es ajtó, tel/fax: 054/217-524,­őszerkesztő Graur János Nyomtatott: a westINFO (500 lei) Resicabánya, ?700 Resica 1, C.P. 77, P. Lagos, Bucesin a. 4. sz., tel.: "WESTTOO INTERNATIONAL" RT nyomában,.Te 60 lei­ inclus In preţul ziaro­al HETI ÚJ SZÓ ovid a. 17. sz., tel./fax: 055/21-21-36, 31-32-40, 31-44-75. Temesvár, tel: 056/123-907 ISSN 1223 - 7671

Next