Heti Új Szó, 1998. április-június (4. évfolyam, 13-25. szám)
1998-04-03 / 13. szám
□D HETItí? szó Tégla* 1999yel Az alábbiakban az újabb jelentkezők névsorát közöljük, akik lapzártáig hozzájárultak a Magyar Ház pénzalapjához (e célra eddig 526-an adakoztak és összesen 17.535.000 lej, 540 DM és 1000 Ft gyűlt össze): Nagy János, Nagy István, Farkutin Erzsébet, Kollár Julianna, Kovács Ibolya, Csiszár Mihály (Ótelek), Szabó Ferenc (Ótelek), Schmidt Gáspár (Ótelek), Kiss Steluta, Heinrich József (Pécska), Kaba Gábor, Muszka Pál. Címlapunkon: a vajdahunyadi várkastély - Fazakas Tibor munkája A CSODÁNAK VÉGE Az 1996-os választások után sokadmagammal vélekedtünk úgy, hogy a csaknem öt évtizedes hazugságra épült társadalom és az ezt követő gyalázatos hét esztendő után - amelyben melegágyra találtak a politikai svihákságok, szélhámosságok, a volt állami vagyont elpanamázó nagy gazemberek és kisebb ügyeskedők - valóságos csoda, hogy olyan, megalkuvásra nem hajló, közjó eltulajdonításban és etnikai uszításban részt nem vállaló igaz emberek is az országvezetés élvonalába kerültek, amilyen Victor Ciorbea. Sajnos nem kevesen voltak az új hatalom szerkezeteiben azok, akik nagyon hamar rájöttek: a miniszterelnök nem az ő emberük, s szinte beiktatásától kezdve megbuktatására fordították energiájuk javarészét. Mindannyian tanúi voltunk azoknak a mesterkedéseknek, amelyeket válogatott eszközökkel alkalmaztak az országépítési célkitűzések fölé helyezett saját - tisztaságában erősen megkérdőjelezett - érdekeik megmentéséért. Eddig is tudtuk, amiről most újra meggyőződhettünk, hogy csodák pediglen nincsenek. Ezt bizonyítja korán jött Ciorbea (volt) miniszterelnökünk sajnálatosan rövid pályafutása. Igaz emberi tartásához, bukását előidéző elveihez, úgy tűnik még nem nőtt fel a román társadalom. Gunor Jápor Stílszerűen, nagyböjtben kellett rájönnie, hogy ebben az országban nincs szükség megváltókra. Tudom nem kellemes szerep áldozati báránynak lenni. Nem kellemes egy és három hónapon át hordani a keresztet, hogy aztán azok is megtagadják, akikért hordta. De legalább élve megúszta. Azt is mondhatnám, így kell önnek, ha nem hallgat rám, amikor szombatonként mondom a magamét a rádióban. Soha se hallgat rám. Meg a feleségemre. Hadd magyarázzam meg bővebben. A HETI ÚJ SZÓBAN közölt egyik év végi közvéleménykutatás során, még a legutóbbi választások előtt, egy kedves olvasó arra a kérdésre, kit javasolna elnökjelöltnek (és most mindegy milyen elnöknek), engem javasolt. Vagy azért, mert nagyon jó, vagy azért, mert nagyon rossz véleménye van rólam. Én akkor a temesvári rádió magyar adásában kifejtettem, miért nem vállalhatom a jelölést. De Ön nem hallgatja az adást, az újságot sem olvassa. Ezért csak magára vessen. Amikor az említett javaslatot közöltem a feleségemmel, kitört a házibotrány. És én a házibotránytól jobban tartok, mint Ön Tisztelt Ház botrányaitól, mert én nem jelenthetem be csak úgy egyszerűen a lemondásomat. “Egy frászt fogsz te felköltözni Bukarestbe” - mondotta az aszszony, aki azt hitte, az ő példájára a választók is gondolkodás nélkül engem választanak. Majd így folytatta az asszony: “Vedd tudomásul nem megyek utánad Bukarestbe. A tavaly közelről láttam a kormánypalotát. Azt a nagytakarítást, ami oda kellene, nem vállalom. Arról nem is szólva, hogy te nem tudsz manipulálni, hetek óta hanyagolsz engem is. Tolerancia sincs benned egy csöpp sem. Te még a szomszédodat sem tolerálod, aki a tavaly kilopta a fáskamrából az apádtól örökölt szerszámokat, az idén leszedte a málnát a kertből, amíg víkenden voltunk és akinek a kutyája állandóan megsérti a magántulajdonunkat képező kertet és odapiszkol a tökünkre. Vigyázz ott a fővárosban olyanokkal lesz dolgod, akik egész flottákkal kupeckedtek, akik nem kiskertnyi málnában, hanem országnyi gabonában “utaznak”, meg bútorban. Meg a SAFIban. Akik villákban laknak, amelyeket mások építettek és nem akarnak kiköltözni onnan. Az a város nem erdélyi embernek való.” Így beszélt akkor a feleségem. Én pedig hallgattam rá. Ezért most nem nekem kell bedobnom a törülközőt. Hanem Önnek, Miniszterelnök Úr. Szerintem jól tette. Úgyis reménytelen az a mérkőzés, amelyben mindig övön alul ülnek. Máskor hallgasson a feleségemre. És néha olvasgassa a HETI ÚJ SZÓT. Mélységes együttérzéssel Koczka György Amint már hírül adtuk, szombaton április 4-én nagyszabású magyar könyvvásárt szervezünk a Magyar Házban (a HETI ÚJ SZÓ szerkesztőségében). A húsvétot megelőző rendezvényünk célja, hogy megkönnyítsük az ajándékvásárlást, biztosítva olvasóink számára, hogy maradandó, szép emlékkel lepjék meg kedveseiket. A vásáron magyarországi élelmiszereket, édességeket és rostos nektárokat is ajánlunk a húsvéti kosárba. Mindenkit szeretettel várunk tehát holnap 10-14 óra között. Temesváron. HETI IfJ SZÓ Független hetilap. Megjelenik minden pénteken Szerkesztőbizottság: Mandics György, Oberten János, Pataki Zol és kiadóhivatal: 1900 Temesvár, az 1989-es Forradalom útja 8-as szám, 056/19-67-08, tek: Déva, December 1. utca, 30 szám, 11-es ajtó, tel/fax: 054/217-524,őszerkesztő Graur János Nyomtatott: a westINFO (500 lei) Resicabánya, ?700 Resica 1, C.P. 77, P. Lagos, Bucesin a. 4. sz., tel.: "WESTTOO INTERNATIONAL" RT nyomában,.Te 60 lei inclus In preţul ziaroal HETI ÚJ SZÓ ovid a. 17. sz., tel./fax: 055/21-21-36, 31-32-40, 31-44-75. Temesvár, tel: 056/123-907 ISSN 1223 - 7671