Heti Új Szó, 2004. január-március (10. évfolyam, 1-13. szám)

2004-02-06 / 6. szám

Gazdag Erzsi Itt a farsang Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál. Csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő. Dirreg-durrog a mozsár, táncosra vár a mozsár. A kávészem int neki, míg az őrlő pergeti. Heje-huja, vigalom! Habos fánk a jutalom, Mákos patkó, babkávé, értünk van a parádé. A körtékre olyan számokat írj, hogy a műveletek elvégzése után az eredmény minden esetben 17 legyen. Y r % í [ö*... ÍS . ....J r 1 ■ J 10. ...) r .9» ... 4*... \ V y ■ f ,'vW XX»», éPfhJX 15. .....! ■ X Z4- ... \ > t 3 'v. ,f4. A íjL. k ífÖ- :_..J ■ \ 1 \jit* ___ hé* .....:t r j \ s. ti* .._ 6. .....f (fi. ,. XX í ízt- .. y \Y Jr'\ fok í \ i \ 1,19-...,j., z..... j zz- Péterfy Emília A kivirágzott korcsolya Még javában tartotta magát a Tél. Két veréb, Csuri­­meg Csincsi egy orgonaágon ringatózott. Csűri megszólalt:­ - Micsoda ág! Csóré, mint egy csupasz csáp. - Tán nem is ág, csak száraz vessző - vélte Csincsi. - Csípjük le a csőrünkkel - javasolta Csűri. - Csípjük, csípjük! De minek? - Korcsolyának. .. Tetszett az ötlet Csincsinek. Addig s addig kopácsoltak, csipdesték az ágacskát, míg leszakadt, és leesett a fagyos földre. Ekkor Csűri ráugrott, Csincsi meg tolta. Majd cse­réltek, így játszadoztak egy ideig, majd megunták, és­ tovább álltak. Az ágacska ott hevert a földön, de nem sokáig. Meg­találta Zsuzsika, és hazavitte. Otthon vázába állította közel az ablakhoz, és minden nap nézte, nézte. Néha friss vizet tett a vázába. Eltelt egy hét, es kettő, talán négy is eltelt, amikor­ egyszer Csincsi az ablakpárkányra szállt, és bepillantotta a szobába. Majdnem hanyatt esett attól, amit bent látott. Ezt kiáltotta­ : - Gyere, Csűri!­­Láss csudát! Virágzik a korcsolyánk! Csűri odarebbent, és tátva maradt a csőre, amikor meg­látta a vázában a fehér orgonavirágot. - Ki hitte volna? Csóré vesszőn, csupasz ágon - fehér virág s levél három! A verebek persze nem tudhatták azt, amit Zsuzsika. Azt, hogy az ágacsaka nem volt száraz vessző, hanem ág. Ezen az élő ágon, kint a hidegben, aludtak a rügyek . Három levélrügy és egy virágrügy. Bent a jó melegben... aztán felébredtek, és kibomlottak, így virágzott ki, talán éppen Nők Napjára, a Csurié­ k­­ korcsolyája. 2004. február 6., péntek Péterfy Emília Macskazene Nyáu, nyáu... Felkelt a Hold, hol volt, hol nem volt... Tető felett, kémény alatt három macska volt. Miáu, miáu... Kezdi egyik: jaj, de vékonyan! A másiknak­­ repedt fazék — olyan hangja van. A harmadik belejajgat, vinnyog, s trilláz ő, nem bánja, ha le is szakad ez a háztető. Nyár,­­miáu! Elbújt a Hold, hol volt, hol nem volt... Háztetőn, a kémény alatt, macskazene volt.

Next