Heti Új Szó, 2005. január-március (10. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-07 / 1. szám
HETI ÚJ SZÓ IDŐSZERŰ 2005. január 7., péntek [ 3. ] Új év, új kormány, új remények A parlamenti- és elnökválasztási kampány, valamint a koalícióalkotási kísérletek zaklatott időszaka után a Tăriceanu kormány beiktatása megkönnyebbülést és némi megnyugvást hozott az év végére a romániai társadalomban. Ezen belül a magyarság, megelégedéssel könyvelhette el, hogy az új kormányban - talán várakozását is meghaladó súllyal - az RMDSZ négy miniszteri tárcával van jelen. Erre a sikerre némi árnyékot vet a szövetségünknek az elnökválasztás két fordulója közötti - egyes vélemények szerint, elsietett - szerepvállalása az SZDP mellett, ami valójában, a politikai életben nem tartozik az erkölcspróbáló tényezők közzé. Nagyobb kérdőjel az a felelősség, amelyet olyan körülmények között vállal fel az RMDSZ, amikor az európai integráció érdekében tett ígéreteket valóra is kell váltani, amikor a posztkommunista kormányzástól hátramaradt elvarratlan szálak sokaságát be kell majd szegni egy szalonképes ország szőnyegébe. Ebben a kockázatterhes vállalkozásban, a Tăriceanu kormány tagjaként, az uniós követelések és a belső társadalompolitikai elvárások mellett, az RMDSZ minisztereit és a Szövetség egész vezetőségét a választási programjukban megfogalmazott ígéretekért, a magyarság külön is elszámoltatja. Sokakban felmerül ezek után az aggodalom, hogy helyes volt-e ebben a bonyolult romániai állapotban, egy meglehetősen törékeny kormánykoalícióban az RMDSZ-nek szerepet vállalnia? Alábbi összeállításunkban e kérdésben politikusok, újságírók, vállalkozók és közemberek fejtik ki véleményüket. Albert Dénes, újságíródapest) Ha abból indulunk ki, hogy a romániai magyaroknak, akárcsak az egész román társadalomnak az érdeke, minél hamarabb csatlakozni az Európai Unióhoz, akkor az RMDSZ sem mulaszthatta el a kínálkozó lehetőséget, hogy szerepvállalásával hitelesebbé tegye a kormányt, s így egyszerre szolgálja a román társadalom és a magyarság sajátos érdekeit is. Semmiképpen sem baj az, hogy a magyarság érdekvédelmi szövetsége vállalkozott a kormányzásra, hiszen gondoljunk csak arra, hogy milyen esélye lenne céljai megvalósítására, ha ellenzékbe marad, például együtt a nagyromániásokkal. Az pedig, hogy a érdekeinekre radikálisabb megsemítése, de hibái ellenére is elfogadható partnernek tekinti mindkét nagy párt, azt jelzi, hogy az RMDSZ politizálásának helyes az iránya. Ugyanakkor látni kell, hogy a kockázatoktól sem mentes e szerepvállalás. Nem világos például, mit tud tenni az autonómia tervek életbeléptetéséért. És nem örülhetünk Basescu elnök azon kijelentésének, hogy “Románia a románoké.” Más kérdés, hogy az RMDSZ lehetőséget mulaszt el amikor nem lép valamilyen szövetségbe, együtt a többi kisebbséggel, amelynek zászlóvivője lehetne. Egyelőre nem tudjuk, hogy mi kerül be a kormányprogramba az RMDSZ programjából, ezért nehéz véleményt formálni a jövőről. Szerintem életképes lehet a Tăriceanu kormánykoalíció, mivel belátható közelségbe került az uniós csatlakozás, ami lendületet adhat a kormánynak és az ellenzék sem engedheti meg magának, hogy olyképpen ássa alá a kormány munkáját, amivel veszélyeztetné a csatlakozást. Szegedi Lajos, mérnök, vállalkozó ígéretes az új kormány gazdaságpolitikája, s az RMDSZ által elért választási eredményt kár lett volna nem gyümölcsöztetni a kormányalakításkor. Az szerintem egyáltalán nem igaz, hogy az RMDSZ elárult volna valakit, vagy, hogy megszegte ígéretét, hiszen egyedül indult a választásokon, s így érte el a szükséges küszöböt ahhoz, hogy bejusson a parlamentbe. Egyébként már a kampány idején világosan és egyértelműen vallotta , hogy a szélsőséges nacionalisták kivételével bármelyik párttal hajlandó koalícióban kormányozni, amennyiben az elfogadja az RMDSZ programjában szereplő célkitűzéseket. Tehát nem szegte meg ígéretét azzal, hogy korábban másik kormányalakításra készülő párttal is tárgyalt. Inkább azt mondhatnék, hogy végre, a merevségükről nevezetes magyar politikusok tanultak valamit a Bethlen Gábor rugalmas politizálásából. Mellesleg bécsi ismerősöm szintén elismeréssel nyilatkozott a napokban a Tăriceanu kormányról és gratulált az RMDSZ politizálásához. Ezt csupán azért mondom el, hogy lássák: külföldön is jó az RMDSZ megítélése. Persze szükséges lesz a jövőben az belső ellenzék irányába is rugalmasabban politizálni, hogy a megosztottság ne gyengítse az RMDSZ erejét, pozícióját és tekintetét. Marossy Zoltán, mérnök, volt Temes megyei RMDSZ- es tanácsos Az RMDSZ kormányra lépése nem jó vagy rossz, hanem szükségszerű. Egy jó európai konjunktúrában, egy zavaros itthoni helyzetben kell közösségeinknek a legtöbbet kikényszeríteni, következetesen, sok munkával, minél kevesebb szövegeléssel. Az alku nagyon jó, a megvalósításnál lesznek komoly akadályok. Ráadásul ezt a kormányt sokan rövid életűnek vélik. Tehát megint itt a kérdés: minél gyorsabban beseperni, amit lehet, vagy beindítani valamennyi hosszú távú tervünket? Ezen aztán lehet vitatkozni! Dr. Lakatos Gábor, orvos Az RMDSZ-nek feltétlenül ebben a demokrata áramlatú szövetségben van a helye. Főleg, hogy általa biztosított a parlamenti többség és sürgethető a csatlakozás az Európai Unióhoz. A szerepvállalóknak nem lesz könnyű dolguk, hiszen a székelyföldi nemzettársaink tőlük várják el, hogy végre szorgalmuknak megfelelő feltételeket teremtsenek, ahhoz, hogy ők is kilábaljanak a gazdasági elmaradottság állapotából, hogy járható útjaik legyenek és megfelelő munkahelyek. Ezért fontos számukra is az önrendelkezés, vagy, ha úgy tetszik, az autonómia. Szerintem Markó Béla kormányfőhelyettesként, az RMDSZ minisztereivel együtt sokat tehet érdekükben, érdekünkben. Összeállította: Graur János (folytatás a 4. oldalon) Tájkép csata után Mögöttünk egy újabb, fájdalmas kudarcokkal és keserves győzelmekkel fémjelzett fáradságos esztendő, de sebeink hosszas ápolására nincs idő, megcsappant erőtartalékainkat menet közben kell feltöltenünk, hiszen előttünk egy újabb kalandos - a felemelkedés és a bukás lehetőségét egyaránt ígérő békeév. Vegyük számba, a teljesség legkisebb igénye nélkül, mit hagyott ránk az elmúlt esztendő és hogyan s merre tovább? Új kormány, új seprű, esély egy megszilárdulni készülő, európai mázzal bevont pártállami rendszer lebontására. Várt, de év vége közeledtével már alig remélt fordulat, annyira nem, hogy politikai képviseletünk csúcsvezetőit közismert óvatosságuk is cserben hagyta, amikor a medve bőrére való idő előtti koccintásra szólították fel közösségünk tagjait. Szerencse, hogy a nép - mint a történelemben annyiszor ismét bölcsebbnek bizonyult vezetőinél, megteremtve ezáltal a régen várt átállás lehetőségét. Tudunk-e élni vele? Könnyen biztosan nem: négypárti koalíció, mögötte igen ingatag parlamenti többség nem ígér nyugodt kormányzást. Biztos pontnak látszik a folyamatos megújulásra és pozitív meglepetésre képes államelnök. Van azért más biztató is: például az igazságszolgáltatás reformjának soha nem voltak még ilyen kedvező feltételei. Ha ennek a végrehajtó csapatnak sem sikerül a polip csápjait levágni, akkor reménytelen a jelenlegi rendszer megváltoztatása. De nekünk, magyaroknak, mit hoz ez a változás? - kérdezik tőlem sokan. Hiszen ezek se szeretnek minket. Biztos, hogy az eddig kormányzó szociáldemokratákkal egyszerűbb volt az egyezkedés, ugyanakkor felszínesebb is. A jelenlegi koalícióval nehezebb lesz, de esély van végre a közösségi identitásunkat érintő, mélyre szántó intézkedések meghozatalára, így az első félévben esély nyílik a szórványközösségek megmaradása szempontjából sorsdöntő kulturális autonómia törvényi kereteinek megteremtésére. Rajtunk is múlik, sikerül-e? A nekünk, magyar és nem magyar bánságiaknak egyformán fontos regionalizmust, a pénzügyi és közigazgatási decentralizáció elveinek gyakorlatba ültetését közelítsük óvatos optimizmussal. Bár minden jelenlegi parlamenti párt inkább centralista mint nem, az azért ad okot reményre, hogy az európai unió szellemiségét a jelenlegi kormány könnyebben befogadja mint elődje, amely minden reformot csak tessék-lássék hajtott végre. Végül magunkról: az elmúlt esztendő öröksége egy meghasonlott, erejében nem bízó szervezet látszata. A végül sikeres parlamenti választási eredménynek sikerült-e kimozdítani szervezetünket ebből az állapotból, vagy a látszat valósággá válik? Erre is választ kell adnunk nemsokára. Remélem, válaszunk egyértelmű lesz. Amilyen egyértelmű a feladat is: közösséget, hazát, jövőt építeni a bánsági magyarságnak. Ehhez kérem a tenni akarók partnerségét" Torók Tibor