Heti Új Szó, 2006. július-szeptember (11. évfolyam, 27-39. szám)

2006-08-18 / 33. szám

(HD 2006. augusztus 18., péntek Jancsó Árpád Temesvári hídépítkezések a XX. század elején (3.) A Hunyadi, Püspök és Ki­­rály-hidak építésére vonatkozó különleges feltételeket ma is irigylésre méltó tartalommal és formával bocsátották az ajánlat­tevők rendelkezésére. Az ajánlatok beadási határá­nak napjáig összesen hét ajánlat érkezett. Ezeknek árai azonban lényegesen magasabbak voltak az előirányzottakéinál. A Városi Közlöny 1913. januári számában erről ezt olvashatjuk: “Minthogy a túlzottan magas árak arra engednek következtet­ni, hogy az ajánlattevők között a versengés nem érvényesült, újabb kiírást pedig az építési idény előrehaladott volta nem engedett meg, a város tanácsa a közgyűlésnek a házi kezelésben való megépítésre nézve tett ja­vaslatot, amely el is fogadtatott és pedig annál is inkább, mivel remélhető, hogy házi kezelésben megépítve­, a költségek alatta maradnak a legolcsóbb ajánlati összegnek. Hogy pedig a munkálatok minél gazdaságosabban, arány­lag kevés új beszerzéssel le­gyenek végrehajthatók, elhatá­roztatott, hogy az 1912. évben csupán a Király és Püspök-híd munkálatai indíttassanak meg, a Hunyadi-híd építése ellenben 1913. évre maradjon ". A Király híd újjáépítése A házi kezelésben való híd­építés elhatározásával egyidejű­leg az építkezés ellenőrzésére egy nyolc tagú bizottságot ne­veztek ki Szilárd Emil városi fő­mérnök elnökletével. A kiviteli tervek elkészítésé­vel, melyeket a városi mérnöki hivatal készített, nevezetesen ifj. Lád Károly városi mérnök, hoz­zákezdtek az anyagok beszerzé­séhez, elküldve a megren­deléseket az anyagszállítóknak. 1912. július folyamán meg­kezdődött a fa, cement és kavics­anyag szállítása, a szádfalanyag előkészítése és elbontották a régi fahíd szerkezetét. Szeptember­ben lebontották a régi hídfőket és az azokat hordó cölöprácsot. Lebontották a Temetőhíd fel­szerkezetét és átszállították a Józsefvárosba. Habár a követ­kező hónapok időjárása nem tar­tott a hídépítőkkel, decemberre mégis befejezték a jobbparti ala­pot és mind a két hídfőt. 1913. tavaszán elbontották a hídfők mintaállványát, feltöltöt­­ték az alapok körüli részt, elbon­tották a körülzárolásokat. Meg­kezdték a hídfők műkőborítását, majd a megemelt felüljárók fel­töltését. Április elején a magyar királyi államvasúttársaság (a do­kumentumokban néha még a régi, szabadalmazott osztrák­magyar vasúttársaság elnevezés is szerepel, holott ennek vasút­vonalait már 1891-ben vissza­vásárolta a MÁV) megkezdte a felszerkezet szerelését, mely munkát júniusban fejezett be. Ugyanis a városi tanács a mér­nökség és az építési bizottság ja­vaslatának megfelelően a Szabo­­lyásza- és Hunyadi hidak vas­szerkezetének átalakításával és áthelyezésével a szabadalmazott osztrák-magyar államvasúttársa­ságot bízta meg alternatív aján­lata értelmében (mely szerint a Szubolyásza-híd mindkét olda­lán aszfaltburkolatú gyalogjáró­val létesül). A két híd munkála­tainak ára: 66.689 korona áta­lányösszeg volt. Az ajánlatban foglaltak mellett a tanács a kö­vetkező kikötéseket is bevette a szerződésbe: “1. a szab. osztr.-magy. Á.V.T. tartozik mindkét híd áta­lakítására és megerősítésére vo­natkozó részletterveket, szilárd­sági számításokat és műleíráso­kat elkészíttetni s azokat 3 pél­dányban a város közönségének rendelkezésére bocsájtani, hogy azok a kereskedelemügyi minis­­tériumhoz jóváhagyás céljából felterjeszthetőek legyenek; 2. tartozik a kereskedelemü­gyi ministérium által netalán el­rendelendő módosításokat, erő­sítéseket, minden többköltségek­re való igény nélkül pontosan eszközölni; 3. a Szabolyásza-hidat tar­tozik legkésőbb folyó évi augusz­tus hó folyamán elbontani s az új helyen való szerelést a Király­­hid új hídfőinek elkészülte után, de legkésőbb október 1-én meg­kezdeni, hogy a próbaterhelés még ez év folyamán megtartható s a híd a forgalomnak átadható legyen; 4. a Hunyadi-híd folyó évi szeptember havában elbontandó s az alkatrészek a Török- és Nap utcák között tervezett új híd kö­zelében a város által rendelke­zésre bocsátott területre átszál­lítva raktározandók, illetve a szükséges átalakítások eszköz­­lendők, hogy a híd az 1913. év folyamán késedelem nélkül sze­relhető legyen; 5. a munkák biztosítása cél­jából a szokásos óvadék lete­endő; 6. a teljesített munkák utáni járandóság a hidak próbater­helése után a számla keltétől számított 30 napon belül 2% szontóval fog kifizettetni. Az ajánlatba a város által rendelkezésre adandó állvány­anyagra vonatkozólag bevett bankinit 500 korona használ­t díj elfogadtatik. ” Szintén júniusban készült el házikezelésben a salakalapra ön­tött aszfaltburkolat is. Június 24- én a hidat átadták a gyalogosfor­galomnak. A feljárókat a vízve­zetékcsövek lefektetésének ké­sedelme miatt nem tudták idő­ben megépíteni. Augusztus hu­szadikán a híd készen állt a pró­baterhelésre, melyet Szedlacsek László kir. mérnök vezetésével meg is tartottak. Úgy az alépít­mény, mind a felszerkezet ki­tűnően viselkedett és a minisz­teri kiküldött azonnal megadta az engedélyt a forgalomnak való átadásra. Novemberig lefektet­ték a vízcsöveket s így a kéc forgalmat is ráterelhették az újjáépített hídra. Mint említettem, az alépít­ményt a városi mérnöki hivatal, a felszerkezetet pedig az állami vasúttársaság resicai hídgyára tervezte. A kőfaragómunkákat a helybéli Turner Kornél vállal­kozó, a kandelábereket a Klein R. utóda lakatosműhely, az asz­faltburkolatot pedig a Magyar Aszfalt RT. készítette. Az új híd teherbírását II. rendű hidakra méretezték. A hídfők betonból készültek. A látható felületeket műkőburko­­lattal látták el. A falazatot fa­ragott szegély zárta. A híd hossza 30,80 méter volt. A kocsipálya szélessége 6,10 méter, a főtartókon kívül vonuló járdák pedig egyenként 1,80 méter szélesek voltak. (folytatjuk) ______________HETI ÚJ SZÓ

Next