Heti Új Szó, 2006. július-szeptember (11. évfolyam, 27-39. szám)
2006-08-18 / 33. szám
(HD 2006. augusztus 18., péntek Jancsó Árpád Temesvári hídépítkezések a XX. század elején (3.) A Hunyadi, Püspök és Király-hidak építésére vonatkozó különleges feltételeket ma is irigylésre méltó tartalommal és formával bocsátották az ajánlattevők rendelkezésére. Az ajánlatok beadási határának napjáig összesen hét ajánlat érkezett. Ezeknek árai azonban lényegesen magasabbak voltak az előirányzottakéinál. A Városi Közlöny 1913. januári számában erről ezt olvashatjuk: “Minthogy a túlzottan magas árak arra engednek következtetni, hogy az ajánlattevők között a versengés nem érvényesült, újabb kiírást pedig az építési idény előrehaladott volta nem engedett meg, a város tanácsa a közgyűlésnek a házi kezelésben való megépítésre nézve tett javaslatot, amely el is fogadtatott és pedig annál is inkább, mivel remélhető, hogy házi kezelésben megépítve, a költségek alatta maradnak a legolcsóbb ajánlati összegnek. Hogy pedig a munkálatok minél gazdaságosabban, aránylag kevés új beszerzéssel legyenek végrehajthatók, elhatároztatott, hogy az 1912. évben csupán a Király és Püspök-híd munkálatai indíttassanak meg, a Hunyadi-híd építése ellenben 1913. évre maradjon ". A Király híd újjáépítése A házi kezelésben való hídépítés elhatározásával egyidejűleg az építkezés ellenőrzésére egy nyolc tagú bizottságot neveztek ki Szilárd Emil városi főmérnök elnökletével. A kiviteli tervek elkészítésével, melyeket a városi mérnöki hivatal készített, nevezetesen ifj. Lád Károly városi mérnök, hozzákezdtek az anyagok beszerzéséhez, elküldve a megrendeléseket az anyagszállítóknak. 1912. július folyamán megkezdődött a fa, cement és kavicsanyag szállítása, a szádfalanyag előkészítése és elbontották a régi fahíd szerkezetét. Szeptemberben lebontották a régi hídfőket és az azokat hordó cölöprácsot. Lebontották a Temetőhíd felszerkezetét és átszállították a Józsefvárosba. Habár a következő hónapok időjárása nem tartott a hídépítőkkel, decemberre mégis befejezték a jobbparti alapot és mind a két hídfőt. 1913. tavaszán elbontották a hídfők mintaállványát, feltöltötték az alapok körüli részt, elbontották a körülzárolásokat. Megkezdték a hídfők műkőborítását, majd a megemelt felüljárók feltöltését. Április elején a magyar királyi államvasúttársaság (a dokumentumokban néha még a régi, szabadalmazott osztrákmagyar vasúttársaság elnevezés is szerepel, holott ennek vasútvonalait már 1891-ben visszavásárolta a MÁV) megkezdte a felszerkezet szerelését, mely munkát júniusban fejezett be. Ugyanis a városi tanács a mérnökség és az építési bizottság javaslatának megfelelően a Szabolyásza- és Hunyadi hidak vasszerkezetének átalakításával és áthelyezésével a szabadalmazott osztrák-magyar államvasúttársaságot bízta meg alternatív ajánlata értelmében (mely szerint a Szubolyásza-híd mindkét oldalán aszfaltburkolatú gyalogjáróval létesül). A két híd munkálatainak ára: 66.689 korona átalányösszeg volt. Az ajánlatban foglaltak mellett a tanács a következő kikötéseket is bevette a szerződésbe: “1. a szab. osztr.-magy. Á.V.T. tartozik mindkét híd átalakítására és megerősítésére vonatkozó részletterveket, szilárdsági számításokat és műleírásokat elkészíttetni s azokat 3 példányban a város közönségének rendelkezésére bocsájtani, hogy azok a kereskedelemügyi ministériumhoz jóváhagyás céljából felterjeszthetőek legyenek; 2. tartozik a kereskedelemügyi ministérium által netalán elrendelendő módosításokat, erősítéseket, minden többköltségekre való igény nélkül pontosan eszközölni; 3. a Szabolyásza-hidat tartozik legkésőbb folyó évi augusztus hó folyamán elbontani s az új helyen való szerelést a Királyhid új hídfőinek elkészülte után, de legkésőbb október 1-én megkezdeni, hogy a próbaterhelés még ez év folyamán megtartható s a híd a forgalomnak átadható legyen; 4. a Hunyadi-híd folyó évi szeptember havában elbontandó s az alkatrészek a Török- és Nap utcák között tervezett új híd közelében a város által rendelkezésre bocsátott területre átszállítva raktározandók, illetve a szükséges átalakítások eszközlendők, hogy a híd az 1913. év folyamán késedelem nélkül szerelhető legyen; 5. a munkák biztosítása céljából a szokásos óvadék leteendő; 6. a teljesített munkák utáni járandóság a hidak próbaterhelése után a számla keltétől számított 30 napon belül 2% szontóval fog kifizettetni. Az ajánlatba a város által rendelkezésre adandó állványanyagra vonatkozólag bevett bankinit 500 korona használt díj elfogadtatik. ” Szintén júniusban készült el házikezelésben a salakalapra öntött aszfaltburkolat is. Június 24- én a hidat átadták a gyalogosforgalomnak. A feljárókat a vízvezetékcsövek lefektetésének késedelme miatt nem tudták időben megépíteni. Augusztus huszadikán a híd készen állt a próbaterhelésre, melyet Szedlacsek László kir. mérnök vezetésével meg is tartottak. Úgy az alépítmény, mind a felszerkezet kitűnően viselkedett és a miniszteri kiküldött azonnal megadta az engedélyt a forgalomnak való átadásra. Novemberig lefektették a vízcsöveket s így a kéc forgalmat is ráterelhették az újjáépített hídra. Mint említettem, az alépítményt a városi mérnöki hivatal, a felszerkezetet pedig az állami vasúttársaság resicai hídgyára tervezte. A kőfaragómunkákat a helybéli Turner Kornél vállalkozó, a kandelábereket a Klein R. utóda lakatosműhely, az aszfaltburkolatot pedig a Magyar Aszfalt RT. készítette. Az új híd teherbírását II. rendű hidakra méretezték. A hídfők betonból készültek. A látható felületeket műkőburkolattal látták el. A falazatot faragott szegély zárta. A híd hossza 30,80 méter volt. A kocsipálya szélessége 6,10 méter, a főtartókon kívül vonuló járdák pedig egyenként 1,80 méter szélesek voltak. (folytatjuk) ______________HETI ÚJ SZÓ