Heti Új Szó, 2006. október-december (11. évfolyam, 40-52. szám)
2006-10-20 / 42. szám
[ 10]) 2006. október 20., péntek HELYTÖRTÉNET HETI ÚJ SZÓ AZ ÉPÍTÉS ÉS A POLITIKAI JÓZANSÁG LETÉTEMÉNYESE I. Adalékok POGÁNY KÁROLY főispán életpályájához Nagy-klopotivai POGÁNY Károly Nagyenyeden született 1844. február 18-án, Alsó-Fehér vármegye főispánjának, Pogány Károlynak a fiaként. Középfokú tanulmányait szülővárosában, a híres Bethlen Kollégiumban kezdte, majd Kolozsvárott a Farkas utcai református kollégiumban folytatta. Jogot a pesti egyetemen hallgatott. 1865-ben tette le a bírói vizsgát, majd Alsó-Fehér vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé választották. 1866 elejétől az erdélyi udvari kancelláriában tiszteletbeli gyakornokként, fogalmazósegédként illetve fogalmazóként működött az intézmény feloszlatásáig és a felelős minisztérium kinevezéséig. 1867-ben a belügyminisztériumban fogalmazóvá, 1870-ben pedig titkárrá nevezték ki. 1872-től az abrudbányai, 1875-től 1901-ig vajdahunyadi kerület képviselőjeként foglalt helyet az országházban szabadelvű programmal. A közigazgatási bizottság tagja volt. Sokat tett a vajdahunyadi vár restaurálása valamint a vasművek fejlesztése, a Marosillye- Lugos helyiérdekű vasútvonal megépítése érdekében. 1898 októberében Krassó-Szörény vármegye főispánjává nevezte ki I. Ferenc József osztrák császár és magyar király. Hivatali elődje Jakabffy Imre - a későbbi neves kisebbségpolitikus, Jakabffy Elemér édesapja - volt, akit a belügyminisztérium államtitkárává léptettek elő. Pogány Károly kinevezését - a Lugoson szerkesztett és kiadott Südungarn tudósítása szerint - Krassó-Szörény vármegyében nagy rokonszenvvel fogadták és üdvözölték. Értékelték érdemeit a magyar délkeleti helyiérdekű vasútvonalak kiépítésében, a karánsebesi-hátszegi vasút megteremtése, létesítése érdekében hosszú éveken át kifejtett kitartó erőfeszítéseit, fáradhatatlan munkálkodását. Nagy előnyére szolgált, hogy kitűnően beszélt románul, ami lehetővé tette, miként azt a korabeli lapok megjegyezték hogy “közvetlenül érintkezhessen a vármegye lakosságának többségével”. Hivatalos beiktatására 1898. október 27-én került sor Lugoson. Az új főispánt a megye határán, Felsőkastélynál egy küldöttség várta és fogadta, amelynek Szende Béla és Petre Vuia, országgyűlési képviselők, báró Bruckenthal Gyula, Pataky Miksa, Fabius Rezei, Schlieszler Kálmán, id. Juhos Gyula, Müller Fülöp és Gyorgyevits Adolf voltak a tagjai. Facsádon Budinszky helybeli római katolikus plébános is csatlakozott az ünnepi delegációhoz. Facsádon Schönfeld László főszolgabíró, a lugosi vasútállomáson pedig Marsovszky Árpád polgármester üdvözölte az új főispánt. A vármegye tisztikara élén Litsek Béla alispán fogadta Pogány Károlyt és nejét, Teleki Leonát a megyeháza épületében. A fogadó küldöttség tagjaival az új főispán a Városi Kaszinóban ebédelt. Este a lugosi Ének- és Zeneegylet szerenádot adott Pogány Károly tiszteletére. Krassó-Szörény vármegye rendkívüli közgyűlése 1898. október 27-én délelőtt 10 órakor ült össze. A beiktatási ceremóniát a hivatalok, testületek valamint a magánegyesületek bemutatása követte. Az ünnepély szerves részét képezte a Magyar Király szállóban megrendezett díszebéd, amelyen az új főispán társaságában részt vett dr. Dimitrie Radu görögkatolikus püspök, gr. Teleki Géza volt belügyminiszter, Graenzenstein Béla államtitkár, dr. Molnár Viktor, Temes vármegye főispánja, Dárday Sándor számvevőszéki alelnök, Sváb Károly főrendiházi tag, Pulszky Ágost, dr. Harkányi János, Szivák Imre, Majer Károly, Szende Béla, Görgey Gyula, Gheorghe Sârbu, Constantin Ioanovici országgyűlési képviselők, Kabdebó Gergely és Litsek Béla alispánok, Seermayer János verseci polgármester, Geml József, Temesvár városi főjegyző, dr. Sztojanovics György és Iván, dr. Manaszy György, gr. Teleky Árpád, lovag West Ede, Palik-Ucsevny Artúr, Pataky Miksa minorita rendfőnök, Ioan Boros kanonok, Marsovszky Árpád lugosi polgármester és sokan mások. A kor bevett szokása szerint egymást érték a tósztek, a pohárköszöntök. Ezek sorában Szivák Imre országgyűlési képviselő félórás beszédben éltette és dicsérte a hazafias érzésű románokat. Gheorghe Sârbu román nyelven szólt és éltette Szivák Imrét. Nincs terünk itt részletekig menően számba venni és összegezni mindazokat a megvalósításokat, amelyeket Krassó-Szörény vármegye és Lugos városa Pogány Károly főispáni működése idején elért. Csupán csak szemelgetni tudunk a legjelentősebb eredmények, teljesítmények gazdag sorából. 1899- ben helyezték üzembe a lugosi villanytelepet. A Temes-parton, az egykori Eötvös soron 1899-ben kezdték el fölhúzni a színház mutatós épületét, amelynek ünnepélyes felavatására 1902. december 15-én került sor. Mező Béla társulata vitte színre a Kurucfurfang című darabot. Pogály Károly is megtisztelte személyes jelenlétével az épületavató ünnepi előadást. Ugyancsak a hajdani Eötvös soron került tető alá a református templom is, míg a református egyház bérpalotája az egykori Bonnaz utcában épült fel. 1901-től látott nyomdafestéket a Gheorghe Dobrin kezdeményezésére alapított s Valeriu Branişte kiadásában és szerkesztésében megjelent rangos román nyelvű lap, a Drapelul. Egyébként a 20. század elején 6 magyar, német és román nyelvű újság jelent meg a 15.457 lakosú Temes-parti városban. Pogány Károly védnöksége alatt tartotta meg alakuló gyűlését 1905- ben a vármegye - Lugos, Karánsebes, Oravicabánya, Orsova, Anina-Stajerlak, Resicabánya, Bozovics - értelmiségét, helytörténészeit, pedagógusait tömörítő Krassó-Szörény Megyei Múzeumegylet. Több iparvállalat létesült a megyében főispánsága időszakában, köztük a lugosi selyemfonóda, textilgyár és műmalom. Pogány Károly főispáni működésének idején fejezték be a Vaskapu rendezésének, hajózhatóvá tételének nagyszabású munkálatait is. Tovább épültek a mutatós bérpaloták a Temes folyó két oldalán. Befejezéséhez közelített a Karánsebes- Hátszeg helyiérdekű vasútvonal megépítése. Hozzátelepítéssel 1903-ban Bálinc, 1904-ben Monostor községek lakosságát magyarokkal gyarapították. A református egyház világi főgondokakként 1903-ban elérte a két protestáns egyház békés különválását, az önálló lugosi kálvinista eklézsia megalakulását, amelynek sikerült három év múlva, 1906-ban mutatós templomot és tiszteséges jövedelmet biztosító bérpalotát építenie. Hathatósan hozzájárul a református egyházközség megerősödéséhez Krassó-Szörény vármegye székvárosában. Magyarországon a millenniumi ünnepségeket követő periódusban, s különösen a 20. század első évtizedében a politikai helyzet rendkívül feszült volt, legalább annyira mint napjainkban. Az ellenzéket alkotó Függetlenségi Párt obstrukcióival akályozta az országgyűlés munkáját, és sorra megbuktatta a Bánffy Dénes, Széll Kálmán, Tisza István, Fehérváry Géza vezette kormányokat illetve a Kristóffy József vezetésével megalakult “szakértői”, ú.n. “darabolt kormányt” is. 1905. januári választásokon a Függetlenségi Párt szerzett többséget, a három évtizeden át folyamatosan kormányzó Szabadelvű Párt megbukott. 1906 áprilisában a WerTe Sándor Vezette koalíciós kony került hatalomra, amelyik a politikai váltógazdálkodás gyakorlatát folytatva haladéktalanul leváltotta a “Tisza-huszárokként” megbélyegzett főispánokat is. Krassó-Szörény vármegye éléről is elmozdították Pogány Károly főispánt, akit 1906- ban nyugdíjba küldtek. Ellenfelei sok kritikával illették, durva jelzőkkel marasztalták el tevékenységét. Paktumhősnek nevezték, aki - a korabeli lapok megfogalmazásaival élve - Krassó-Szörény megyében “gyengítette a magyarságot talán akaratlanul, talán céltudatosan”, úgymond “lelketlenül, meggondolatlanul és hazafiatlanul” egyezkedve, paktálva le a román nemzetiségi politikusokkal. Pogány Károly búcsúlevelet írt Krassó-Szörény vármegye választmányához, közgyűléséhez. Amikor az állandó választmány azt javasolta, hogy levelet vegyék tudomásul, s a tanácsterem számára festessék meg volt főispán arcképét. Német Phőbus ügyvéd, a függetlenségi párt tagja hevesen tiltakozott az indítvány ellen. A személyét ért támadások, a vehemens lejárató sajtókampány is komolyan hozzájárulhatott ahhoz, hogy nyugdíjasként Pogány Károly minden politikai tevékenységtől visszavonult, munkaerejét, minden energiáját a továbbiakban kizárólag a református egyháznak szentelte. A trianoni békediktátum után Nagyenyedre költözött, ahol gazdálkodással foglalkozott. Nagyenyeden hunyta le örökre a szemét 1925. június 28- án. Pogány Károly programbeszédei, a megyei rendezvényeken, ünnepségeken elmondott ünnepi és alkalmi szónoklatai a Hunyad és Krassó-Szörény vármegyei lapokban, újságokban, képviselőházi beszédei pedig az Országgyűlési Naplókban jelentek meg nyomtatásban. Szekernyés János