Heti Új Szó, 2006. október-december (11. évfolyam, 40-52. szám)

2006-10-20 / 42. szám

[ 10]) 2006. október 20., péntek HELYTÖRTÉNET HETI ÚJ SZÓ AZ ÉPÍTÉS ÉS A POLITIKAI JÓZANSÁG LETÉTEMÉNYESE I. Adalékok POGÁNY KÁROLY főispán életpályájához Nagy-klopotivai POGÁNY Károly Nagyenyeden született 1844. február 18-án, Alsó-Fehér vármegye főispánjának, Pogány Károlynak a fiaként. Középfokú ta­nulmányait szülővárosában, a híres Bethlen Kollégiumban kezdte, majd Kolozsvárott a Farkas utcai református kollégiumban folytatta. Jogot a pesti egyetemen hallgatott. 1865-ben tette le a bírói vizsgát, majd Alsó-Fehér vármegye tiszte­letbeli aljegyzőjévé választották. 1866 elejétől az erdélyi udvari kan­celláriában tiszteletbeli gyakornok­ként, fogalmazósegédként illetve fogalmazóként működött az intéz­mény feloszlatásáig és a felelős mi­nisztérium kinevezéséig. 1867-ben a belügyminisztériumban fogalma­zóvá, 1870-ben pedig titkárrá ne­vezték ki. 1872-től az abrudbányai, 1875-től 1901-ig vajdahunyadi ke­rület képviselőjeként foglalt helyet az országházban szabadelvű prog­rammal. A közigazgatási bizottság tagja volt. Sokat tett a vajdahunya­di vár restaurálása valamint a vas­művek fejlesztése, a Marosillye- Lugos helyiérdekű vasútvonal meg­építése érdekében. 1898 októberében Krassó-Szö­­rény vármegye főispánjává nevezte ki I. Ferenc József osztrák császár és magyar király. Hivatali elődje Jakabffy Imre - a későbbi neves kisebbségpolitikus, Jakabffy Ele­mér édesapja - volt, akit a belügy­minisztérium államtitkárává léptet­tek elő. Pogány Károly kinevezését - a Lugoson szerkesztett és kiadott Südungarn tudósítása szerint - Krassó-Szörény vármegyében nagy rokonszenvvel fogadták és üdvö­zölték. Értékelték érdemeit a ma­gyar délkeleti helyiérdekű vasút­vonalak kiépítésében, a karán­­sebesi-hátszegi vasút megteremté­se, létesítése érdekében hosszú éve­ken át kifejtett kitartó erőfeszítéseit, fáradhatatlan munkálkodását. Nagy előnyére szolgált, hogy kitűnően beszélt románul, ami lehetővé tette,­­ miként azt a korabeli lapok meg­jegyezték hogy “közvetlenül érintkezhessen a vármegye lakos­ságának többségével”. Hivatalos beiktatására 1898. október 27-én került sor Lugoson. Az új főispánt a megye határán, Felsőkastélynál egy küldöttség várta és fogadta, amely­nek Szende Béla és Petre Vuia, országgyűlési képviselők, báró Bruckenthal Gyula, Pataky Miksa, Fabius Rezei, Schlieszler Kálmán, id. Juhos Gyula, Müller Fülöp és Gyorgyevits Adolf voltak a tagjai. Facsádon Budinszky helybeli római katolikus plébános is csatlakozott az ünnepi delegációhoz. Facsádon Schönfeld László főszolgabíró, a lugosi vasútállomáson pedig Marsovszky Árpád polgármester üdvözölte az új főispánt. A várme­gye tisztikara élén Litsek Béla alispán fogadta Pogány Károlyt és nejét, Teleki Leonát a megyeháza épületében. A fogadó küldöttség tagjaival az új főispán a Városi Kaszinóban ebédelt. Este a lugosi Ének- és Zeneegylet szerenádot adott Pogány Károly tiszteletére. Krassó-Szörény vármegye rend­kívüli közgyűlése 1898. október 27-én délelőtt 10 órakor ült össze. A beiktatási ceremóniát a hivatalok, testületek valamint a magáne­gyesületek bemutatása követte. Az ünnepély szerves részét képezte a Magyar Király szállóban megren­dezett díszebéd, amelyen az új főis­pán társaságában részt vett dr. Dimitrie Radu görögkatolikus püspök, gr. Teleki Géza volt bel­ügyminiszter, Graenzenstein Béla államtitkár, dr. Molnár Viktor, Te­­mes vármegye főispánja, Dárday Sándor számvevőszéki alelnök, Sváb Károly főrendiházi tag, Pulszky Ágost, dr. Harkányi János, Szivák Imre, Majer Károly, Szende Béla, Görgey Gyula, Gheorghe Sârbu, Constantin Ioanovici országgyűlési képviselők, Kabdebó Gergely és Litsek Béla alispánok, Seermayer János verseci polgár­­mester, Geml József, Temesvár városi főjegyző, dr. Sztojanovics György és Iván, dr. Manaszy György, gr. Teleky Árpád, lovag West Ede, Palik-Ucsevny Artúr, Pataky Miksa minorita rendfőnök, Ioan Boros kanonok, Marsovszky Árpád lugosi polgármester és sokan mások. A kor bevett szokása szerint egymást érték a tósztek, a pohár­köszöntök. Ezek sorában Szivák Imre országgyűlési képviselő fél­órás beszédben éltette és dicsérte a hazafias érzésű románokat. Gheor­ghe Sârbu román nyelven szólt és éltette Szivák Imrét. Nincs terünk itt részletekig me­nően számba venni és összegezni mindazokat a megvalósításokat, amelyeket Krassó-Szörény várme­gye és Lugos városa Pogány Károly főispáni működése idején elért. Csupán csak szemelgetni tudunk a legjelentősebb eredmények, tel­jesítmények gazdag sorából. 1899- ben helyezték üzembe a lugosi vil­lanytelepet. A Temes-parton, az egykori Eötvös soron 1899-ben kezdték el fölhúzni a színház mu­tatós épületét, amelynek ünnepé­lyes felavatására 1902. december 15-én került sor. Mező Béla társula­ta vitte színre a Kurucfurfang című darabot. Pogály Károly is megtisz­telte személyes jelenlétével az épü­letavató ünnepi előadást. Ugyan­csak a hajdani Eötvös soron került tető alá a református templom is, míg a református egyház bérpalotá­ja az egykori Bonnaz utcában épült fel. 1901-től látott nyomdafestéket a Gheorghe Dobrin kezdeménye­zésére alapított s Valeriu Branişte kiadásában és szerkesztésében megjelent rangos román nyelvű lap, a Drapelul. Egyébként a 20. század elején 6 magyar, német és román nyelvű újság jelent meg a 15.457 lakosú Temes-parti városban. Pogány Károly védnöksége alatt tartotta meg alakuló gyűlését 1905- ben a vármegye - Lugos, Karán­­sebes, Oravicabánya, Orsova, Ani­­na-Stajerlak, Resicabánya, Bozo­­vics - értelmiségét, helytörténé­szeit, pedagógusait tömörítő Kras­só-Szörény Megyei Múzeumegylet. Több iparvállalat létesült a me­gyében főispánsága időszakában, köztük a lugosi selyemfonóda, tex­tilgyár és műmalom. Pogány Károly főispáni működésének ide­jén fejezték be a Vaskapu rende­zésének, hajózhatóvá tételének nagyszabású munkálatait is. To­vább épültek a mutatós bérpaloták a Temes folyó két oldalán. Befejezé­séhez közelített a Karánsebes- Hátszeg helyiérdekű vasútvonal megépítése. Hozzátelepítéssel­ 1903-ban Bálinc, 1904-ben Mo­nostor községek lakosságát magya­rokkal gyarapították. A református egyház világi főgondokakként 1903-ban elérte a két protestáns egyház békés külön­válását, az önálló lugosi kálvinista eklézsia megalakulását, amelynek sikerült három év múlva, 1906-ban mutatós templomot és tiszteséges jövedelmet biztosító bérpalotát épí­tenie. Hathatósan hozzájárul a re­formátus egyházközség megerősö­déséhez Krassó-Szörény vármegye székvárosában. Magyarországon a millenniumi ünnepségeket követő periódusban, s különösen a 20. század első év­tizedében a politikai helyzet rend­kívül feszült volt, legalább annyira mint napjainkban. Az ellenzéket alkotó Függetlenségi Párt obstruk­­cióival akályozta az országgyűlés munkáját, és sorra megbuktatta a Bánffy Dénes, Széll Kálmán, Tisza István, Fehérváry Géza vezette kor­mányokat illetve a Kristóffy József vezetésével megalakult “szakértői”, ú.n. “darabolt kormányt” is. 1905. januári választásokon a Független­ségi Párt szerzett többséget, a há­rom évtizeden át folyamatosan kor­mányzó Szabadelvű Párt meg­bukott. 1906 áprilisában a Wer­­Te Sándor Vezette koalíciós kon­y került hatalomra, amelyik a poli­tikai váltógazdálkodás gyakorlatát folytatva haladéktalanul leváltotta a “Tisza-huszárokként” megbélyeg­zett főispánokat is. Krassó-Szörény vármegye éléről is elmozdították Pogány Károly főispánt, akit 1906- ban nyugdíjba küldtek. Ellenfelei sok kritikával illették, durva jelzők­kel marasztalták el tevékenységét. Paktumhősnek nevezték, aki - a korabeli lapok megfogalmazásaival élve - Krassó-Szörény megyében “gyengítette a magyarságot talán akaratlanul, talán céltudatosan”, úgymond “lelketlenül, meggondo­latlanul és hazafiatlanul” egyez­kedve, paktálva le a román nemze­tiségi politikusokkal. Pogány Ká­roly búcsúlevelet írt Krassó-Szö­rény vármegye választmányához, közgyűléséhez. Amikor az állandó választmány azt javasolta, hogy levelet vegyék tudomásul, s a ta­nácsterem számára festessék meg volt főispán arcképét. Német Phő­­bus ügyvéd, a függetlenségi párt tagja hevesen tiltakozott az indít­vány ellen. A személyét ért táma­dások, a vehemens lejárató sajtó­­kampány is komolyan hozzájárul­hatott ahhoz, hogy nyugdíjasként Pogány Károly minden politikai tevékenységtől visszavonult, mun­kaerejét, minden energiáját a továb­biakban kizárólag a református egyháznak szentelte. A trianoni bé­kediktátum után Nagyenyedre köl­tözött, ahol gazdálkodással foglal­kozott. Nagyenyeden hunyta le örökre a szemét 1925. június­ 28- án. Pogány Károly programbeszé­dei, a megyei rendezvényeken, ün­nepségeken elmondott ünnepi és al­kalmi szónoklatai a Hunyad és Krassó-Szörény vármegyei lapok­ban, újságokban, képviselőházi be­szédei pedig az Országgyűlési Nap­lókban jelentek meg nyomtatásban. Szekernyés János

Next