Heti Új Szó, 2007. július-szeptember (11. évfolyam, 27-39. szám)

2007-09-14 / 37. szám

( 4.) 2007. szeptember 14., péntek Két könyv, egy szerző Jó fél évtizeddel ezelőtt Sarusi Mihály barátomtól kaptam egy kéziratot. Hodács pap kálváriája a címe. Érdeklődéssel és élve­zettel olvadtam el a Kisiratos egykori író­­műfordító plébánosának hányatott sorsáról szóló írást. Terjedelme miatt nem lehetett közölni az aradi kulturális lapban, megcson­kítani meg nem akartam. Most végre kötetbe foglalva vehettem kézbe azokkal az iroda­lom iránt érdeklődő aradiakkal együtt, akik a múlt szombaton a válogatott futballmecs he­lyett a belvárosi református templom ima­termében megtartott könyvbemutatót vá­lasztották. Nem tapostuk le egymást, de vol­tunk elegen. És senki sem bánta meg vá­lasztását, kellemes két órát töltöttünk együtt! A szerző, Sarusi Mihály, bár Békéscsa­bán látta meg a napvilágot, mégis Kisiratos elkötelezett krónikásának tartják. Édesapja ugyanis a határmenti faluban született, innen telepedett át a trianoni határ túlsó oldalára. Miska barátom a fél faluval rokon, számon tartja és becsületesen ápolja is a rokonsági­­romasági kapcsolatokat. Eddig öt könyvet írt Kisiratosról, ha az elsőt, a Magyar Krisz­tust nem számítjuk ezekhez hozzá, bár ép­pen erre figyelt fel és ennek példányait ko­bozta el a román politikai rendőrség még a diktatúra idején. Ehhez járul immár a hato­dik, a most bemutatott Fő, hogy megva­­gyunk című, amelyben az alföldi település öt jeles személyiségéről készített portrét. És milyen szeretettel ír a már említett Hodács Ágostonról, az istentagadó kommunizmus elleni helytállás példájának tekinthető Godó Mihály atyáról, a kisiratosi népdalokat fel­­gyűjtő Kovács Ferenc tanárról, valamint ro­konáról, Kurtucz Istvánról, a versfaragó pa­rasztkántorról. Ők négyen immár a túlvilág­ról követik nyomon utódaik tevékenységét, köztük annak az Almási Béla orvosét, aki a helyi hagyományok lelkes ápolója, tájház s abban falumúzeum létrehozója, a kisiratosi művésztábor szervezője. Ő Sarusi Mihály könyvének ötödik „szereplője". Réhon József, a recenzens a fentebb em­lítetten kívül egy másik Sarusi-könyv be­mutatására is vállalkozott: az ugyancsak idén megjelent Kurta Miska levelei Zaránd vármegyéből Az más labancokról címűre! Amint a szerző később elmondta, a könyvet összegyűjtött karcolatokat, Kurta Miska 1995-98 között megírt „leveleit" néhány év­vel ezelőtt odaáti lapban is leközölte. És sajtószabadság ide, sajtószabadság oda, bi­zony erre is felfigyelt az (úgy tűnik) ma is változatlan éberséggel ügyelő titkosrendőr­ség. Amely ugyanúgy kiszolgálja a hatal­mat, mint tette azt évtizedeken keresztül. Csak már nincs az Andrássy út 60.-hoz ha­sonló székhelye, és nem működtet a recski­hez hasonló munkatáborokat. Mert az orszá­got most is vezető politikai elitnek ugyanis­ terhes minden ami nemzeti, aki a szocialista internacionalizmust felváltó globalizáció ellen szót emel. Mindenki ellenség, akinek szent a nemzeti színű trikolór, aki vigyázz­állásban hallgatja a Himnuszt aki fejet hajt koronázási jelvényeink előtt. És aki kiáll ha­táron túli testvéreiért. Mint teszi azt Kurta Miska, alias Sarusi Mihály. Ezért olyan kedvesek számunkra köny­vei! Ezért mondotta Réhon József: az ő könyveit ne ebéd előtt kezd olvasni, mert éhen maradsz! Sarusi Mihály és Réhon József (állva) a bemutatón Munkatempó, oh! Itt-ott cserélik a távfűtés vezetékeit Aradon. A régieket még akkor fektették, amikor azt hitték: a szocialista gazdaság minden pazarlást elbír. Ezért olyan rosszul szigetelték a csöveket, hogy azokon az utcákon, ahol közvetlenül a felszín alatt húzó­dott, még a legkeményebb télen sem kellett havat takarítani. El­olvadt magától, akkora volt a hő­veszteség. A most felbontott rész arról is árulkodott, hogy az akkori „szakemberek" nem végzetek va­lami minőségi munkát, a veze­tékre tekert szigetelő üvegvatta, az azt összetartó kátránypapír igencsak hiányos volt. Lehet, spóroltak. Vagy eladták a hozzá­valót! Igaz, néhány helyen az azt összetartó drótháló rozsdásodott el az állandó párától, nedvesség­től, s a szigetelő vatta belehullt az aknába. Szóval az EU-s standar­doknak a legjobb akarattal sem felelt meg. Szóval cserélik a vezetéket. Olyan 8-10 méteres előre szige­telt csöveket helyeznek a régi helyett vagy az fölé. Csak bele kell helyezni az aknába, ott ösz­­szehegeszteni, s a varratoknál habbal körülszigetelni. A véletlen járókelő, meg a környéken lakó csak csodálkozik: így is lehet? Megy minden, mint a karikacsapás. Amíg dol­goznak. Mert a munka igencsak akadozik. Mint a szocialista pokolban: ami­kor van fa, nincs gyufa vagy szurok, amikor meg minden együtt, akkor párt­­gyűlést hívnak össze az ördögöknek, így jó négy hét alatt (majdnem) el­készül egy 60 méteres szakasz. Csak számolok: ha ilyen ütemben cserélik ki a teljes hővezetéket, akkor úgy 2100 táján talán be is fejezik. Bevallom: én megvárnám! Már a földben a vezeték, de mikor lesz csatlakoztatva ___________________________HETI ÚJ SZÓ Aradi hírek röviden Borosjenő központjá­ban korszerűsítési munká­latokat végeznek. Járdasze­gélyt helyeznek el az utak mentén, járdákat alakítanak ki, valamint zöldövezeteket. A Ioan Slavici utcában, min­den háznál kicserélik az el­avult vízvezetéket, kiépítik a szenny- és az esővizet elve­zető csatornarendszert. Üzeletet avatott a me­gyeszékhelyen a német Takko Fashion textilipari vállalat, a Kaufland melletti övezetben. Nős, férfi és gyermek divatáruval várják az ügyfeleket. Aradi Kamaraszínház elnevezéssel 10+1 magyar nyelvű előadással lép kö­zönség elé az Aradi Báb­színház. A megnyitóra szep­tember 21-én kerül sor, a Madách Színház és Aranytíz Teátrum előadásában a Tolnay Klári, 1930 című produkcióval. Tornyán a határátkelő felé vezető úttól kiindulva elkezdték az utca, majd a te­lepülésről kiérve a Kisvar­­jasig húzódó út korszerűsí­tését. Miután itt befejeződ­nek a munkálatok követke­zik a Nagyiratos-Kisiratos- Mácsa-Szentmárton-Gyula­­­varsánd közötti szakaszokon az út aszfaltozása. Világoson 50 férőhe­lyes, korszerű sportterem épült. A létesítményt a fia­talok, iskolások, sportolni vágyók számára építették. Fotocellás közvilágítást is biztosítottak a településen, 1100 darab világítótesttel. Pécskán épülhet a 2-es számú iskola mellé terve­zett sportterem. Az engedé­lyek és a kormánypénz elő­teremtésében az RMDSZ és személyesen Király Károly képviselő támogatás­a sokat jelentett. Festékkel szórták le az aradi 13 vértanú vesztőhe­lyen lévő obeliszket. A tet­tesek egyelőre ismeretlenek. Nem az első alkalom, hogy ilyen vandál cselekedetre sor került. írta és összeállította: Ujj JáttOS

Next