Heti Új Szó, 2009. április-június (13. évfolyam, 14-26. szám)

2009-06-26 / 26. szám

HETI ÚJ SZÓ Népmese Az elásott pénz Vásárba indult három kereskedő. Rengeteg nagy erdőn kellett átmenniük, s amint mentek, mendegéltek, rájuk esteledett. Hiszen, ha csak rájuk esteledett volna! Olyan sűrű, vastag sötétség ereszkedett le, hogy fejszét lehetett volna rája akasztani. Persze hogy nem látták egymást, s egyszerre csak azon vette észre magát az egyik kereskedő, hogy egymaga tapogatódzik a vaksötétségben, a másik kettő isten tudja, hová merre kalandozott el mellőle. Na, most mit csináljon szegény feje? Sok pénz volt nála, félt, hátha rablókkal találkozik, s mind azon tűnődött, hová rejthetné el a pénzét. Végre kivirradott, csakhamar ki is jutott az erdőből, s egy rétre ért, ott jól körülnézett, s mert hogy közel és távol embert, de még házat sem látott, nagy hirtelen gödröt ásott, s a pénzt abba rejtette. Hiszen igaz, hogy ő senkit sem látott, de azért ott volt ám a rét gazdája, egy nagy szénaboglya mögül leste, hogy mit csinál a kereskedő, s amint ez jó messzire távolodott a betemetett gödörtől, azonnal odament, s a pénzt kiásta. Bezzeg, hogy mikor a kereskedő visszatért, hűlt helyét találta a pénznek. Hej, sírt-rítt a kereskedő, most már mit csináljon? , “Lám, lám - kesergett magában -, senki lélek nem látta, mikor a pénzt elrejtettem, s mégis ellopták a pénzemet!” Gondolt erre, gondolt arra, hogy s mint tudná visszaszerezni a pénzét, s végül abban állapodott meg, hogy elmegy a királyhoz, aki bölcs is, igazsá­gos is volt, s elpanaszolja neki az ő nagy barát­­baját. Meghallgatta a király a kereskedő panaszát, és aztán azt mondta neki: - Először is tudakold meg, fiam, hogy kié a rét, ahol a pénzedet elrejtetted; aztán menj hozzá, s mondjad neki: “Kedves atyámfia, én igen sok pénzzel indultam útnak, s abbeli félelmemben, hogy elrabolják tőlem, egy részét elástam, de a pénz nagyobb része még nálam van. Most azon tűnődöm, hogy hová ássam el a nálam levő pénzt, a többi mellé-e vagy más helyre, vagy tán egy megbízható embernek adjam át?” Te csak tedd azt, amit a rét gazdája taná­csol. A kereskedő megfogadta a király tanácsát, elment a rét gazdájához, és szóról szóra ismételte a király szavait. - Igen egyszerű a dolog - mondotta a gazda. - Minek rejtenéd két helyre a pénzedet? Legjobb, ha mind egy helyre rejted. Persze a gazda azt hitte, hogy a kereskedőnek sejtelme sincs a lopásról, s úgy okos­kodott, hogy majd ezt a pénz is kiássa. Míg a kereskedő pihent, azaz csak úgy tett, mintha pihent volna, térült-fordult a hamis gazda, a lopott pénzt visszatette a helyére, hogy a kereskedő észre ne vegye a lopást, aztán megvárta szép nyugodalmasan, míg a kereskedő eltávozik, ment egyenest a gödörhöz, hogy a rengeteg sok pénzt megkaparintsa. Hej, uram teremtem, hogy leesett az álla, s hogy lefittyent az orra gazdáramnak, mikor egy nagy üres gödörnél egyebet nem látott! Hát ez így éppen jó volt, ahogy volt. Itt a vége, fuss el véle! feladványa I Milyen hosszú a Név:....... Szabadság híd? Cím:........ 1) 333,6 m. 2) 1893 m. Iskola:.... 3) 113 m. I Ha figyelmesen olvasod az oldalt, megtudhatod a helyes választ karikáid be, és I az összegyűjtött szelvényeket minden hónap végén juttasd el Bagoly Bandi címére: ^Bagoly Bandi, HETI ÚJ SZÓ, 300024 Timişoara, Bid. Revoluţiei, Nr. 8. 2009. június 26., péntek [37.) Egy skót két keréken száguld autójával, a város­ban, egy rendőr meg is állítja. - Nem rodeó pályán van, veszélyezteti mások életét, és különben is, miért csak két keréken közlekedik? A skót felesége: - Á, csak nem akarja koptatni a másik két kereket is. I­­ ... hány éves a budapesti Szabadság híd Tudtad, hogy a 113 éves Szabadság híd volt az első magyar tervezésű és építésű híd Magyar­­országon? Tudod, hogy megépülésekor kiről nevezték el? Állandó hidak a 19. század második felétől épültek Pest és Buda között. Az első a maga korában világszenzációnak számító Lánchíd­ volt, 1849-ben nyitották meg. Aki át akart rajta kelni, annak hídvámot kellett fizetnie. A sorban a második a Margit híd volt (1876), húsz évvel később pedig átadták a Szabadság hidat. Az 1893-as törvény két új híd építését rendelte el: a Fővám tériét (Szabadság híd) és az Eskü tériét (Erzsébet híd). A kereskedelemi minisztéri­um nemzetközi tervpályázatot hirdetett, 74 terv érkezett be, 53 az Eskü térire, 21 a Fővám térire. Utóbbi építéséhez 1894-ben fogtak hozzá, a pillé­rek és a hídfők 1895 decemberére már álltak, a vasszerkezetek 1896 augusztusára kerültek a he­lyükre. A fakockákkal burkolt kocsiút mellett vil­lamosvágány is átvezetett rajta, esténként elektro­mos és gázlámpák világították meg. Az egész vi­lág csodájára járt az újabb hídnak, amely nemcsak a szépségével, hanem műszaki megoldásaival is kivívta a tiszteletet. Ráadásul kivétel nélkül ma­gyar mesterek munkáját dicséri, amire addig nem volt példa (a Lánchidat és a Margit hidat is külföl­di mérnökök építették). Az egykori Ferenc József, ma Szabadság híd 333,6 méteres hosszával Bu­dapest legrövidebb hídja. 1996-ban az újabb vizsgálatok azt mutatták, hogy a híd a növekvő terhelést nem bírja, ezért megszüntették a buszforgalmat rajta. A teljes fel­újítás végül 2007 májusában kezdődött, és a ter­vezettnél valamivel hosszabb ideig, 2009 júniusá­ig tartott. A Szabadság hidat teljesen átépítették, a díszítőelemeket és a lámpatartókat az eredeti lát­ványtervek alapján állították helyre. Igaz ezekben már nem gázláng pislog, hanem takarékos LED- égők világítanak. Szerkesztette: Nemes Kinga

Next