Heti Új Szó, 2017. április-június (23. évfolyam, 14-26. szám)
2017-05-19 / 20. szám
(22.) 2017. május 19., péntek HETI ÚJ SZÓ !Szekernyés János TEMESVÁR KÖVEI Az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb cipőgyára A temesvári Turul Cipőgyár alapítója, Fränkel Alfréd, a korszerűség, a műszaki haladásnak elkötelezett vállalkozónak bizonyult. Miként azt korábban az alsó-ausztriai Mödlingban is tette, a Béga-parti városban is a 19. és a 20. század fordulója technikai és népjóléti színvonalának és elvárásainak maradéktalanul megfelelő ipari létesítményt teremtett a Buziási út 15. szám alatti telken. Az Osztrák- Magyar Monarchia legnagyobb és az európai földrész egyik legjelentősebb cipőgyára, a legkorszerűbben felépített, berendezett, felszerelt és szervezett iparvállaltok sorába tartozott. A Shedline-rendszerben épült csarnokok tetejét teljes felületükön üveglapokkal fedték, biztosítva a munkahelyek természetes felső világítását. Svájci és amerikai megoldásokat vettek át. A munkagépek egy részét is egyébként az Atlanti-óceán túlsó partjáról rendelték meg. A 1500 m2-es központi csarnokhoz földszintes és félemeletes műhelyek és raktárak csatlakoztak. A hatalmas gépházból három gőzkazán és két, összesen 280 lóerős Compound-gép szolgáltatta a szükséges hajtóerőt. Az induláskor 500 munkást szerződtettek, de a termelőegységek felszerelésével és beindításával az alkalmazottak számát évről évre növelték. 1903-ban immár 900 munkást foglalkoztatott a Turul Cipőgyár, hogy 1913-1914-re a vállalat kapuján naponta be- és kilépő bőrösök létszáma elérje az 1200-1300- at. Az üzem hetente 9-10 ezer, majd 18.000 pár cipőt gyártott. A sikert a gépek, a felszerelések korszerűsége és hatékonysága, az alkalmazottak szakképzettsége, a civilizált munkafeltételek, a nyersanyagok beszerzésének és a termékek forgalmazásának eredményessége, a gyártmányok nagy választéka, kiváló minősége és olcsósága biztosította, garantálta. Megkülönböztetett Figyelmet, fordítottak a hírverésre, a célirányos reklámra. Magyarország vezető sajtóorgánumaiban valamint a vidéki újságokban és hetilapokban adtak fel, jelentettek meg folyamatosan hirdetéseket is. Szellemes rajzokat nyomtattak a vidéki fiókraktárak „számoló céduláira” is. Temesvári főraktárát az Agrár Takarékpénztár palotájának a földszintjén, a belvárosi Jenő herceg téren működtette a vállalat. Magyarország valamennyi nagyobb városában volt fiókja, raktára, elárusító helye. Termelése 1/3-át értékesítette a Magyarország területén fenntartott vagy leszerződött üzletekben. Budapesten a Rákóczi utca 14., a Király utca 30. valamint a Török utca 2. sz. alatt szerezhették be a vásárlók a Temesvárott gyártott férfi-, női- és gyermekcipőket. Szegeden a Széchenyi utca 16., Szombathelyen a Király utca 36., Újvidéken a Fő utca 24., Nagykanizsán a Kazinczy utca 1., Miskolcon a Széchenyi utca 39., Szolnokon a Gorove utcában, Szabadkán az Arany Bárány Szálló földszintjén, Egerben a Széchenyi utcában Károlyi Gyula üzletében, Aradon a Minoriták bérpalotájában, Lugoson a Deák utcában árusítottak Turul-cipőket. A tartós női cúgos cipő 2 forint 40 krajcárba került, ugyanannyit kértek a „nagyon erős férfi bőrcipőkért” is. A „kitűnő gombos női bőrcipőnek” 3 forint volt az ára, akárcsak a „kitűnő fűzős férfi bőrcipőnek” is, míg a „nagyon erős női fűzős bőrcipőt” 2 forint 80 krajcárért kínálták. A tartós női félcipőt valamint a kettős keresztcsattos női bőrcipőt 2 forintért árusították. 2 forint 50 krajcárért szerezhették be a vásárlók a „nagyon erős férfi sima cipőket” és a „kitűnő férfi bőrcipőket”. A „nagyon erős leány fűzős bőrcipőket” 1 forint 70 krajcáért, a könnyű női utcai bőrcipőt 1 forint 50 krajcáért, a „tartós gyermek fűzős bőrcipők” párját 85 krajcáért forgalmazták. „Az árak a gyár által minden cipő talpába be van vésve”. A kereskedők nem módosíthattak kényükre-kedvünkre a szabott árakon. A vállalati árakat „felülmúlhatatlanul olcsóknak” minősítette és hirdette. A legdivatosabb fazonokban kínálták a „God Year világcipőket”. Meglepő, hogy az árlistákon forintban és krajcárban adták meg a cipők árát, amikor 1900-tól kezdve az Osztrák- Magyar Monarchiában a korona volt az egyetlen hivatalos pénznem, fizető eszköz. Igaz, hogy az áttérés nagyon lassú és körülményes volt. Sokan a Monarchia összeomlásáig forintban számoltak, a kétkoronást forintnak, a kétfillérest krajcárnak hívták. Az árak összevetésének kedvéért közöljük néhány alapvető élelmiszer árait: 1 kg liszt 43 fillér, 1 kg kenyér 30 fillér, 1 1 tej 20-28 fillér, tojás darabja 6 fillér (bár az évszaktól erősen függött), 1 1 tejföl 1 korona, 1 kg marnahús 1 korona 20 fillér és 1 korona 60 fillér között volt. Versenytársait, a honi és külföldi lábbeliket gyártó cégeket, iparvállalatokat mérsékelt áraival a temesvári Turul Cipőgyár jócskán megelőzte, fölényesen lekörözte. Káprázatos sikereit termékei kiváló minőségének, tartósságának és változatosságának valamint jutányos árainak köszönhette. Sokfelé tudták az 1900-as évek elején, „hogy elegáns társasági összejövetelen csak a temesvári cipőgyár Turul márkájú divatos lábbelijében illik megjelenni”. A vállalat össztermelése viszonylag rövid idő leforgása alatt elérte az évi 1.000.000 párt. Termékeinek mintegy6- at Magyarországon, amelynek valamennyi nagyobb városában fióktelepet tartott fenn, nagyobb hányadát még Ausztriában, Németországban, Svájcban, Hollandiában és a Balkánon létesítetett árusítóhelyein forgalmazta. Közel 130 saját tulajdonú elárusító hellyel rendelkezett Európa nyugati és déli felén. Magyarország területén 35, Ausztriában 41, Németországban 33, Angliában 1, Hollandiában 1, Svájcban 1, Szerbiában 1 Turul-lerakat, -raktár illetve -üzlet működött. Temesvár és Magyarország leghatalmasabb és legkorszerűbb cipőgyára, nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchián belül, hanem Európa viszonylatában is előkelő, élenjáró helyet foglalt el. „A »Turul« Cipőgyár Részvénytársaság hatalmas gyártelepe valóságos kis város látképét mutatja. A gyárépületek minden egyes helyisége világos, levegős, felszerelve a modern technika minden egyes vívmányával. A magyar üzleti szellem és a magyar munka diadalait hirdeti a „Turul” Cipőgyár Részvénytársaság tízéves fennállásának fényes eredményei. Gyártmányaival belföldön és külföldön egyaránt tág piacot teremtett magának s kivitelének nagy mennyiségével export-cégeink között a legelsők között említendő, örömmel és megelégedéssel tekinthet mindenki eme nagyszabású gyártelep elért eredményeire, mert a magyar ipar térfoglalását bizonyítja minden egyes lépésével, melyet előre tett” - írta 1910. december 25-i számában a Temesvári Hírlap. A gyár alapítója és főtulajdonosa Fränkel Alfréd Mönlingben, Bécsben és Budapesten élt, a temesvári Turul Cipőgyár élére az 1871-ben Znaimban született Benedict Naftali Norbertet (1871-1944) nevezte ki igazgatónak, aki aztán Fränkel Alfréd 1902-ben bekövetkezett halála után vezérigazgatóként irányította az iparvállalatot. Benedict N. Norbert gyakornokként kezdte pályáját a mödlingi cipőgyárban, ahonnan a Turul Cipőgyár alapításakor került át Temesvárra. Vezetése alatt fejlődött a gyáróriás rangos, „európai relációban ismert nevű” iparvállalattá, amelynek 29 esztendős igazgatója kezdetben a gyártelepen, a Buziási út 15. szám alatt lakott is. Benedict N. Norbert később elnök-igazgatója lett a Bánáti Kesztyűgyár Rt.-nak is, majd a Bánáti Gyárosok Szövetségének társelnökévé is megválasztották. Miként azt Mödlinghez is tették, a Turul Cipőgyár ? ■tói, tulajdonosai és vezetői nemcsak a termelés hatékonyságára, folyamatos növelésére és korszerűsítésére fordítottak megkülönböztető figyelmet és gondot, hanem igyekeztek az átlagosnál lényegesen kedvezőbb és előnyösebb munka- és életfeltételeket, szociális juttatásokat biztosítani alkalmazottaik számára. Elfogadható munkabéreket fizettek. Mosdók, fürdőház, ebédlőterem - amelyben ételmelegítőket is beszereltek - állt a munkások és a hivatalnokok rendelkezésére. 60 férőhelyes napközi otthont is létesítettek a munkásnők gyermekeinek gondozására, felvigyázására és oktatására. A 2-7 év közötti kiskorúakkal a gyári műszakok időtartama alatt felkészült gondozónők foglalkoztak. A gyerekek uzsonnát és ebédet is kaptak. A gyártulajdonos, Fränkel Alfréd a Temesvár városáv 1900-ban kötött szerződést belefoglaltatta, hogy „ha 8 éven belül ennek szüksége felmerülne, a város neki munkásházak létesítésére a gyárvárosi meghosszabbított Magyar utcában 2 holdnyi építési telket tartozik átengedni”. A munkások nagy fluktuációja, a teleknek a gyártól való távolsága valamint a vállalat közelében emelt kislakásos bérházak és a családi hajlékok elszaporodása miatt a részvénytársaság halogatta a munkás-kalória építésének megkezdését. A szerződésben foglalt kitétel érvényesítésére csak 1907-ben került sor. Munkásbérházak építése céljára Temesvár szabad királyi város ingyenesen nem 2, hanem 4 holdnyi területet adott át a Turul Cipőgyárnak, amely kísérletképpen már 1907-ben fel is épített két egyemeletes munkásházat.