Heti Új Szó, 2018. október-december (24. évfolyam, 40-52. szám)

2018-11-30 / 48. szám

HETI ÚJ SZÓ_______________ annál jobban örülünk egymásnak. Vasár­nap és itt-ott néha más napon is tudok egy szabad délutánt csinálni magamnak”. A Béga-parti városban a szép- és köz­író Kaffka Margit - akit 1918-ban válasz­tott tagjai sorába a Vörösmarty Társaság - viszonylag sokat dolgozott. A Franklin Könyvkiadó megrendelésére megfeszített tempóban átdolgozta, újra írta Állomások című regényét, amelyet két évvel koráb­ban a Vasárnapi Újság közölt folytatá­sokban. A kézirattal terminusra,­ 1916 virágvasárnapjáig kellett elkészülnie. Míg a könyv szerkesztése és korrektúrája tartott, élénk levelezésben állott Schöpf­­lin Aladárral (1872-1950) és Fenyő Mik­sával. Kaffka Margit géppel írt, mivel fájlalta a karját és a mellét. Nagyon félt a mellráktól is. „Verje meg az Isten ezt a jásszá háborút” — fakadt ki 1916. máru­­ 15-én édesanyjának küldött leve­lében, majd megjegyezte: „Csak már béke volna, ha nyomorognánk is, amire bizony el vagyunk készülve egy kicsit. Borzasztó ez a drágaság, ma mosatok, a szappan kilója 4.80 K, a kávé 8.50 K, s így megy a többi. El se kezdjük a busu­­lást ezen, mert akkor vége-hossza se vol­na. Örülünk, hogy legalább együtt lehe­tünk ezekben a súlyos időkben”. Fizikai- és idegállapota erősen labilissá vált. Kaffka Margit és Bauer Ervin időközben a Gyárvárosból átköltöztek a Belváros szívébe, a Jenő herceg tér 3. szám alatti bérház II. emeletére. „Itt a lakásunk na­gyon jó, tisztességes, városias hely, de télen meg fogunk fagyni, mert fát, szenet az! Istennek se lesz lehet kapni” - tájékoz­tatta Bauer Hildát Kaffka Margit, akinek egyik későbben kelt levelében is dicsérte új temesvári lakásukat: „Itthon vagyunk az új lakásban, mely tényleg sok tekintet­ben előnyös és kellemes. A fő jó az, hogy 5 percnyire van Ervin kórházától és így naponta 3 órával többet lehetünk együtt, egyébként is tiszta és nagy szoba. Ervin­nek különös örömet okoz két szép olaj­nyomat a falon, az egyik borús téli dél­utánt ábrázol, kis házzal, zúzmarás úttal és szánkóval, a másik hegyi tájat zsúfolt hegyekkel, patakot, villát a partján és vár­romot az ormon. Színben majdnem telje­sen egyforma mind a kettő, de szó ami szó, bennem is teljes hangulatot kelt. Úgynevezett naiv és irodalmi hangulatot és erős a hitem, hogy legtöbb emberben csak ilyet keltenek az ábrázolatok, né­hány kivételes egyént, született szín- és vonalélvezőt kivéve. Tán nem is rakjuk fel Czigány Dezsőt és Lesznai Annát, ez­úttal hadd maradjon meg az egésznek ez a jó kis átmeneti hónapos szoba költé­szete.” A lelki szorongások, a magány s a háborús nehézségek gerjesztette dep­ressziós állapot mellett a hipochondriára hajló Kaffka Margitot erősen foglalkoz­tatta Temesváron is a ráktól való félelem. Orvosokkal vizsgáltatta meg magát. Fel­kereste többek között a város főorvosát, Tauffer Jenőt (1857-1933), a Fehér Ke­reszt Egylet szülészeti és bábaképző in­tézetének igazgatóját is, aki többször megvizsgálta s megnyugtatta, hogy nincs komolyabb testi baja. A szatmári zárdá­ban töltött gyermekéveit elevenítette fel Hangyaboly című regényében, amely 1917-ben hagyta el a nyomdát. A könyv, amelyben nyíltan szembefordult a vallá­sos nevelés bigott és elmaradott felfogá­sával, nagy közönségsikert aratott. A korabeli kritikusok többsége ellenben fa­nyalogva, komoly fenntartásokat és kifo­gásokat fölróva fogadta. Irodalmi tevé­kenysége mellett Kaffka Margitot közíró­ként is számontartották. Publicisztikai munkássága leginkább pályafutásának végén, temesvári tartózkodása éveiben teljesedett ki. A korszak jóformán vala­mennyi jelentős folyóiratában vagy hír­lapjában - arszág­ban, Nyugat­ban, Esz­tendő­ben, Érdekes Újság­ban stb. - je­lentek meg írásai. Publicista munkássága csúcsát a Pesti Napló hasábjain közölt írásaival érte el. Szubjektív hangütésű vá­rosrajzot közölt Temesvárról is, amelyet másodközlésben a Pogány Mihály szer­kesztette Temesvári Hírlap is publikált. Nagyon kritikus szemmel tekintette át a Béga-parti város történelmi múltját s mu­tatta be 20. század eleji mindennapjait, hangulatát és karakterét. A garnizonvá­­rossal szembeni ellenérzésének legjelei­­ben is sűrűn hangot adott. Szépirodalmi és újságírói munkássága mellett jelentős volt műfordítói, valamint tankönyvírói működése is. Bauer Ervin 1918 tavaszán a Loson­­czy (jelenleg: Unirii) tér 16. szám alá köl­tözött. Felesége, Kaffka Margit Buda­pesten tartózkodott, ahol heteken át fog­orvoshoz járt. Élénk levelezést folytattak. Az élet útján címen verseskötete jelent meg 1918 elején, amelyről a Nyugat 1918. május 1-jei számában Ady Endre közölt méltató, elismerő sorokat „gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költőnőnek” nevezve Kaffka Margitot. A verseskötet Kosztolányi Dezső, Hatvany Lajos, Gaál Gábor, H. László Ary is recenzálta. A kiváló írónő utolsó írása halála után egy héttel, a Pesti Napló, amelynek szer­ződéses munkatársa volt, 1918. december 8-i számában jelent meg Lelkes dolgok­nak lelkesültjei címen. Az októberi pol­gári forradalom élményét tükröző cikk­ben messianisztikus és utópikus remény­kedésének, a világmegújulásba vetett bi­zalmának adott hangot. Kaffka Margit tele volt hittel, bizakodással. A zsidók történetírójáról, Josephus Flaviusról ké­szült regényt írni. Szorgalmasan gyűjtötte az anyagot. Elkészült jegyzetei megőr­ződtek kéziratos hagyatékában. Az Euró­pán végigpusztító spanyolnátha-járvány azonban véget vetett fiatal életének. Temesvárt az I. világháború vihara a magyar irodalom egyik legjelentősebb női írójaként, a Nyugat nemzedékének fontos tagjaként számontartott Kaffka Margit sorsának, életpályájának és iro­dalmi tevékenységének fontos színterévé avatta. A magyar literatúra egyik legna­gyobb asszonyíróját a temesváriak bizo­nyos fokig külön a magukének vallhatják és­­érezhetik. Kaffka Margit második férjével, Bauer Ervinnel Kaffka Margit férje, Bauer Ervin mikroszkópja előtt

Next