Heti Új Szó, 2018. október-december (24. évfolyam, 40-52. szám)
2018-11-30 / 48. szám
HETI ÚJ SZÓ_______________ annál jobban örülünk egymásnak. Vasárnap és itt-ott néha más napon is tudok egy szabad délutánt csinálni magamnak”. A Béga-parti városban a szép- és közíró Kaffka Margit - akit 1918-ban választott tagjai sorába a Vörösmarty Társaság - viszonylag sokat dolgozott. A Franklin Könyvkiadó megrendelésére megfeszített tempóban átdolgozta, újra írta Állomások című regényét, amelyet két évvel korábban a Vasárnapi Újság közölt folytatásokban. A kézirattal terminusra, 1916 virágvasárnapjáig kellett elkészülnie. Míg a könyv szerkesztése és korrektúrája tartott, élénk levelezésben állott Schöpflin Aladárral (1872-1950) és Fenyő Miksával. Kaffka Margit géppel írt, mivel fájlalta a karját és a mellét. Nagyon félt a mellráktól is. „Verje meg az Isten ezt a jásszá háborút” — fakadt ki 1916. máru 15-én édesanyjának küldött levelében, majd megjegyezte: „Csak már béke volna, ha nyomorognánk is, amire bizony el vagyunk készülve egy kicsit. Borzasztó ez a drágaság, ma mosatok, a szappan kilója 4.80 K, a kávé 8.50 K, s így megy a többi. El se kezdjük a busulást ezen, mert akkor vége-hossza se volna. Örülünk, hogy legalább együtt lehetünk ezekben a súlyos időkben”. Fizikai- és idegállapota erősen labilissá vált. Kaffka Margit és Bauer Ervin időközben a Gyárvárosból átköltöztek a Belváros szívébe, a Jenő herceg tér 3. szám alatti bérház II. emeletére. „Itt a lakásunk nagyon jó, tisztességes, városias hely, de télen meg fogunk fagyni, mert fát, szenet az! Istennek se lesz lehet kapni” - tájékoztatta Bauer Hildát Kaffka Margit, akinek egyik későbben kelt levelében is dicsérte új temesvári lakásukat: „Itthon vagyunk az új lakásban, mely tényleg sok tekintetben előnyös és kellemes. A fő jó az, hogy 5 percnyire van Ervin kórházától és így naponta 3 órával többet lehetünk együtt, egyébként is tiszta és nagy szoba. Ervinnek különös örömet okoz két szép olajnyomat a falon, az egyik borús téli délutánt ábrázol, kis házzal, zúzmarás úttal és szánkóval, a másik hegyi tájat zsúfolt hegyekkel, patakot, villát a partján és várromot az ormon. Színben majdnem teljesen egyforma mind a kettő, de szó ami szó, bennem is teljes hangulatot kelt. Úgynevezett naiv és irodalmi hangulatot és erős a hitem, hogy legtöbb emberben csak ilyet keltenek az ábrázolatok, néhány kivételes egyént, született szín- és vonalélvezőt kivéve. Tán nem is rakjuk fel Czigány Dezsőt és Lesznai Annát, ezúttal hadd maradjon meg az egésznek ez a jó kis átmeneti hónapos szoba költészete.” A lelki szorongások, a magány s a háborús nehézségek gerjesztette depressziós állapot mellett a hipochondriára hajló Kaffka Margitot erősen foglalkoztatta Temesváron is a ráktól való félelem. Orvosokkal vizsgáltatta meg magát. Felkereste többek között a város főorvosát, Tauffer Jenőt (1857-1933), a Fehér Kereszt Egylet szülészeti és bábaképző intézetének igazgatóját is, aki többször megvizsgálta s megnyugtatta, hogy nincs komolyabb testi baja. A szatmári zárdában töltött gyermekéveit elevenítette fel Hangyaboly című regényében, amely 1917-ben hagyta el a nyomdát. A könyv, amelyben nyíltan szembefordult a vallásos nevelés bigott és elmaradott felfogásával, nagy közönségsikert aratott. A korabeli kritikusok többsége ellenben fanyalogva, komoly fenntartásokat és kifogásokat fölróva fogadta. Irodalmi tevékenysége mellett Kaffka Margitot közíróként is számontartották. Publicisztikai munkássága leginkább pályafutásának végén, temesvári tartózkodása éveiben teljesedett ki. A korszak jóformán valamennyi jelentős folyóiratában vagy hírlapjában - arszágban, Nyugatban, Esztendőben, Érdekes Újságban stb. - jelentek meg írásai. Publicista munkássága csúcsát a Pesti Napló hasábjain közölt írásaival érte el. Szubjektív hangütésű városrajzot közölt Temesvárról is, amelyet másodközlésben a Pogány Mihály szerkesztette Temesvári Hírlap is publikált. Nagyon kritikus szemmel tekintette át a Béga-parti város történelmi múltját s mutatta be 20. század eleji mindennapjait, hangulatát és karakterét. A garnizonvárossal szembeni ellenérzésének legjeleiben is sűrűn hangot adott. Szépirodalmi és újságírói munkássága mellett jelentős volt műfordítói, valamint tankönyvírói működése is. Bauer Ervin 1918 tavaszán a Losonczy (jelenleg: Unirii) tér 16. szám alá költözött. Felesége, Kaffka Margit Budapesten tartózkodott, ahol heteken át fogorvoshoz járt. Élénk levelezést folytattak. Az élet útján címen verseskötete jelent meg 1918 elején, amelyről a Nyugat 1918. május 1-jei számában Ady Endre közölt méltató, elismerő sorokat „gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költőnőnek” nevezve Kaffka Margitot. A verseskötet Kosztolányi Dezső, Hatvany Lajos, Gaál Gábor, H. László Ary is recenzálta. A kiváló írónő utolsó írása halála után egy héttel, a Pesti Napló, amelynek szerződéses munkatársa volt, 1918. december 8-i számában jelent meg Lelkes dolgoknak lelkesültjei címen. Az októberi polgári forradalom élményét tükröző cikkben messianisztikus és utópikus reménykedésének, a világmegújulásba vetett bizalmának adott hangot. Kaffka Margit tele volt hittel, bizakodással. A zsidók történetírójáról, Josephus Flaviusról készült regényt írni. Szorgalmasan gyűjtötte az anyagot. Elkészült jegyzetei megőrződtek kéziratos hagyatékában. Az Európán végigpusztító spanyolnátha-járvány azonban véget vetett fiatal életének. Temesvárt az I. világháború vihara a magyar irodalom egyik legjelentősebb női írójaként, a Nyugat nemzedékének fontos tagjaként számontartott Kaffka Margit sorsának, életpályájának és irodalmi tevékenységének fontos színterévé avatta. A magyar literatúra egyik legnagyobb asszonyíróját a temesváriak bizonyos fokig külön a magukének vallhatják ésérezhetik. Kaffka Margit második férjével, Bauer Ervinnel Kaffka Margit férje, Bauer Ervin mikroszkópja előtt