Temesvári Hirlap, 1923. március (21. évfolyam, 47-73. szám)

1923-03-24 / 67. szám

­­ok­ kl. XXI. évfoly­am, 6­. szám. 1920 március 24. Mg- wal||j^*áso^:. A Poígcís’I ejmAfg&ii'atot €&«i©Sf ©pfc &, föpoig^rnieflifeffnei*. — ^(Saj­­á­t tudósít­ó­n­k­t­ó­l­) Mg dél -­lelőtti' a Polgári 'Szervezett '&gy küldött­­esége a nyugdíjazás előtt álló tisztviselők' ügyében a következő memorandumot adta át Ibeor­g­e­viei Lucián dr. I^pol­­gármesternek. A város közönsége körében megdöb­benést váltott ki a hír, hogy a város tisztviselői körében nagymérvű nygudi­­jjaztartásokat vetítek tervbe- A megdöbbe­nést nemcsak azért nagy és indokolt, mert szarpoe régi és kipróbált becgipe­­tje.ségű és tehetségű tisztív viselőt veszí­­tene így egyszerre a város, s hanem­ azért is, "mert a nyugdíjazandók legnagyobb része még í­iásul, munkabiró és szolgá­­latkér kis ember, akiknek munkásságát a város a közönsége érdekeinek is polgá­­rrdaltan még igénybe vehetné. "Ennek két irányban van­­ kiíratása a­­város polgárságára­ .Elsősorban olyan tisztviselők kerülnek a város­­nyugdíj­­alapjának tenhére a nyugdíjasok nem­­éppen irigylésreméltó státusába, akik még szolgálatait teljesít­hetnének és akik így —bármily csekély legyen is ez a nyugdíj — idő előtt terhelik meg a nyug­­lom­bipol. Ez tehát a város polgárságá­nak anyagi érdekeit érinti. A másik ol­dalai a kérdésnek a közigazgatás mene­tével van összefüggésben- A jó közigaz­gatás főkövetelmény©, hogy gyors, pon­­treos és megbizn­ató legyen. Erkölcv­si­ köte­lességet vélünk teljesíteni, amikor ama Aggályunknak adtunk kifejezést, hogy egyszerre mintegy negyven tisztviselő­­el­bocsátása olyan megrázkódtatásokat okozhat a közigazgatás zavartalan me­netében, amelyek a jó közigazgatás eme követelményeinek rovására mennének.Nemi akarjuk vitatni, hogy ezek a tö­meges nyugdíjazások mennyiben va­nnak összhamgzáatban a városi nyugdíj sza­­bállor rendelkezéseivel, nem is az a cé­lunk,­­hogy a város belügyeibe avatkoz­­zd­nk, h­a tek. Városi Tanács b­ionyára alapos, a közérdeket szem előtt rortó megfontolás után fog végleg döntetni - Cisajji kötelességszerűen kifejezést adunk aggályunknak a tervezett nyugdíjazások­kal kapcsolatban-’ Van azonban ennek az ügynek egy szociális része­­is és ezzel kapcsolatos kérelmünk. Amennyiben­­Polgármester Tír­sa a tok. Városi Tanács szüksége­s­nek ttaláltja a t­­úlzot­t nyugdíjazáso­kat, úgy aazt kérjük, hogy az érdekelt tisztviselők ne április elsejével helyez­tessenek nyugállományba, hanem meg­felelő idő biztosíttassék részükre, hogy másutt edhe­lyezked­­essenek. Ezen ké­relmünk indokai kézenfekvők. A nyug­­díj­azandók legnagyobb része még­­fiatal ember, aki-.dolgozni tud, akar, de kény téten is, hogy megérid.Piáét biztosi­tsa. A köztisztviveliek hivatal­a nem­­az a pálya, amely vac--­ onisgéraústtel­­járhat. A leg­­többnek még oly kevés­ a szolgálati éve, hogy törzsifiz .kepének alig harminc szá­zalákát kapja nyugdíj címén. Ebből­­ i csek­él­y összegből még akkor sem tudna megélni, ha csak önmagát kellene eltar­tania és a­ői családját se. A hivatalból való nyugdíjazás­ olyan váratlanul és m­egl­epetésszerűen éri őket- hogy­­mire futóc sildünk eb­ből a meglepetésből, már fel is bocsájtották őket a város szolgála­tából, ami helyett a­ nyomornak szegőd­hetnek Önhibájukon kívül — szolgá­latába. Tehát a jérki­cs, a szolgálati érdek fes­tő emberiesség követeli, hogy azoknak, akik h­asssabb-röh’tessele ideig önzetlenín­ állottak a kik szolgálatában —­ha már is tóra átitatásuk parancsoló követelmény — olyan idő biztosit tessék nyugdíjazta­tásukig, mely elegendő arra, hogy, más pályán helyezi fedhessenek el és így ir megmeneküljenek a biztos nyomortól. Abban, a reményben­ hogy Polgár­mester Ur és a tok. Városi Tanács szó cig­is helyi ágtól vezéreltetve, elég­­,1.1S2 eme­mzést sályos kérelmünknek, va­gyunk teljes tisztelettel: Nemes Jó­z­sse­f elnök, V­u­c­h­e­t­i­e­h Endre dr. fő­titkár. A­ küldöttségnek Gr­e­o­r­g­e vd­e­i Lu­cián "dr. f­őpolgármíviler kij­elentette hogy egy régebbi miniszteri rendeletre" van" szó. Most újabb intézkedés jött, a fenela kifejezetten­ nyugdíjazá­si . Rendel el. Nem negyven tisztviselőt nyugdíjaz­­nak, hanem csupán tizenkettőt, akiknek megvan a nyugdíj­igény­ük, a többiek, a­kik még nem­ szolgálnak tiz évet a város­­nál, tehát nyugdíjigényük sincs, végki­­elégítést kapnak. A közszolgáért érde­keit i igyekezett és'i kiegyezte­teni" a tiszt­viselők e­gyéni érdekeivel, mert a nyug­díjba küldött timátét tisztviselő közül is a legtöbbnek­­városi vállal­dokioil biz­tosított megélhetési lehetőséget.- Halasz­­tád­­­, főpolgármes-ter nem tud nh­dl, mert a remtelet áprilsi 4-ét ha­tározza m­eg, de a m­einopaudimiot felt ijeszti a f­­étiig vnlini szteil­er.* A Magyar Párttól vesszük a követ­kező l-r-résdfet-: ,1'' ' -*• . Tenn-svárott a vágya vezetőségének . javaglytaxa számos tisztvi­s.el£f. nyug­díj a­zoak. A lúr hagy ny­agta­ la­nságot idézett élő városszer­te, mivel szim­os csuhád kenyér nélkül­ lesz- ha a csa'lán.­­i'éáiuá'ártó- idő elő­tt uliií.s nétkid marad. A városi tisztviv'iők nyugdijaztatás­? előtt 'tudvalevőire előbb a­­ várm­egjárioi, ma­ id a pénzü­gyigazgató márfiujl és a p­ubín-nál történtek itegy­obb számú nyugdíjimigtá­s.ok. A prostáná­i mostyip­ális ' i­ ével' ötvenn­égy tisztviselő kény­telen ayxigulei­ba v­onult­. Az isko­la év végével — ‘l­ír szerint — a tanítókötes tanárokra is rákerül a sor. A nyugdija­zások nemcsak nélkülöznek minden mél­lárim­­osságot, am­ely­ek s,pod,i kket előírják, hogy csak olyan tisztviselők ny­ugdijazhatók, akik negyven évig szólg­orúak, vagy 66-ik ékszevüket elér­ték. A város most­ harmincnyosp tisztvis­selőt javasolt ny­ggdijazit­atni,te akik­ kö­zül alig néhányra, alkalmazható a nyug­díj­szabályzat erre vonatkozó rendelte­­t­ése. A K­ap­gálfetivá­s egyébkém, alkalmmas tisztviselők így illóokolatlanul­­ ,mintegy évi nagyiod­asítió letel­te terhelik meg a városi smn­gdíjalap évi­­f­öldst­gve­tését és bizon­­yára a kezdő és gyakorlottaé­sztviselők számát­ is szaporít­ják, akik­nek hamarosa­n nem igen vehetik hasz­nát, a városnál. A Szerencsétle­ü­n táról­­holnapra kenyér nélkül ma­radt tisztvi­selők érdekében a iMagszar­­ Párt si­emes­­vári vezetősé­gének közdexb­árátjár­á tevest Fülöpp Béla dr. szenátor, • a Magyar Párt elnöke jár el, aki Buka­restben­ a belügyminiszternek sürgős mamokindnm­ót fog átnyújtani, -kérve a miniszt-fi­t, hogy úgy a városi, minit a teme­svá­ri­ tisztviselők nyugeti­­­aztata­­-,hát ,függi viszse fel, illet­ve a fiatalabb tisztviselőkre hagyja meg továbbra is állásukban. postás nem is kért engedélyt a súlyon­á­­­láárult A tömeg figyelembe sem. "véve-n­ wyőrfifg -fejerablását, egyífe hőn go-? Síik!» leit, a rendőrséget gigalázta. Neui­­sokára* kiadták a'teümegből a jelszót a Népszavához! Megindult a tömeg a Koriti-itten fél--’1, de a Svépszava. ■■ időit nagy rendőri készültség­ várta, amely csak nehezen tudta ■■megakadályozni ■ tüntetést.- A tüntetők erre: Éljen Az Est- kiáil­tássa­l, a Nagy­körút félé indult, de itt is rendőri készültség várta, azon­ban itt sem­ sikerült szétoszlatni őket. - Az Andrássy-úton a­­menet elhatároz­ta, hogy a vétségének helyiségeibe megy és tün­tetni­ fog 4 gulyosolt pilet. A rendőrök k­icst újból szétosztásra szólították fel a­ tün­tetőket s mikor ezekben simm­i haj­lan­dós­ág sem­ muta-ikiaott a tönte­tések bekijezgy'J'c.­g Szondi-utoljba,n a rend­őri készültség parancsnoka rohanót ve­zényelt az tüntetők ellen. A lovas­rend­őrök a tömeg közé vágtattak­, a gyalo­gos rendőrök pedig kardijukat használ­va. Így végre nagy neh­ezen szétoszlatták a tüntetőket. Hogy közben történt-e se­besülés, vagy Nem, arról­ nem­ emlékszik m­e­g­ a tudósít­ás, amely különben azt is megemlíti, hogy a­­tutü­rdők a­ forradal­ma! és a s­­­rohatárdiktaltúrát is éltették TEMESVÁRT HÍRLAP yasmunkásokIÜRt®téSa­ pisáig. (B­u­d­a­p­e­s­t­i t­u­d­ósít­ó­n­k t­ő­le Az egyetemi hallgatók budapesti tünte­téseit követte a vas- és félmmunk­ások felvon­ulása és tüntetése. A kizárt vase­­minisok délelőt gyűlést, tartottak Cseperen Kőbányán, Úijpesten, Svispes­­ten élt a Th­ököli-úti m­un­ká­sotthonban. A munkások előtt K­a­b­ók Lajos kép­viselő ismertette a helyzetet , és el­mondta, hogy a munkaadók­ képviselői feltételekhez­ kötötték a békés t­eg­­egyezést. Eszerint akik­­ azokat vesték vissza- akik teljesen megbízh­atók, azok­nak, ak­iket visszavesznek, tizenöt s­záza­­lékos bérespetést adnak, ha ikonnal megkezdik a munkást. A­­­unkásság viselői nem fogadták el a feltételeket. A munkásotthonban lefolyt gyűlés után, melyen mintegy hatezren vettek részt, a tömeg a Marseilest énekelve a Thököli-utan végig a Rarss-tér felé vo­nult, útközben pedig ilyen kiáltások hal­latszottak a tömegből: Éljen a forrada­lom! Éljen­­jurámé! Éljen Bokányi egy társ! A Tibiö közőút és az Aréna­ út sarkán a rendőrség oszlásra szólította fel a tö­meget, de a munkások nem engedelmes­­ked­tek a Mszó­tásnak, hanem tovább haladtsll. A Ba­ross-téren a rendőrség újtól felszólította a tömeget, hogy hogjp jon fel a tinitpf^aSeh melynek ■. következményei lehetnek, mivel a vas­es rémmimkások szövetségi nem . ka-. WAPSIilREli j|ări^wv iraslejia (A Temesvári Hírlap párisi t­u­d­ósít­ó­j­á 1. 6­1.) -V Revue Contem­­pora­m-ban a lausannei tárgyalási egyik résztvevője részletek­et közöl szókról a­­megbeszélésekről, amelyek­ a svájci városban az­­ántáni és a törökök között­ folyta­k. Az író elmondja, hogy­­" v:­r z 0 n terel, az angol kitin­gyminiaíz­er, magántársasságokban mint hunaa­­nsta és wdeöies" ember ihaiszotes: ' ő tudja Anglában a legjobb vicceket,' tőle azárihajonak a legjobb bómnot-k ,­és ess képessége nagyszerűsen érvényesült Iginis.'umeba.ii is. Curzon lord volt min­dig a mag­áytársalgás központja, mint ahogy Ő volt a' konfferenseiá' igftfci'' im­­nyít­ója is. 'n­mikor a 'tanácskozás ellen­­tétei már legjobban kiéleződtek és álád­kor a­ megegyezést a ' mossuli kérdés tette lebé fe tl­enné,' akkor' Czírzon tífeszé­det mondott é­s megemlékezett a. petró­­leumhaverrxl­­á- Elmondotta, hogy az angol kormányt az egész­ tárgyalás so­rán­ sotyx egy’ pillanatig 'nem foglalkoz­­tatta az a gondolat, hogy van-e petró­leum Mossidibain, vagy nincs, ha nem csak földrajzi, néprajzi és­ katonai "okok folytán tartja s­zü­kségesne­k, hogy Möö­­sül' Irak tartomáimyal együtt' a jövő­ben te angol mandátum alatt kom­á ’nyozniásszék,' azután hozzátette: — Egyetlen ország van, amely Mos­sült a petrólet­mért akarja és­ ez Török­ország. Curzon lor-dug-k, a hmufetistának és a­ szatirikusnak ezzel a seszédével teljes sikere volt .Laussa,ját­ékok és ehönjavas­latok körül­­dipoom­áciai tárgyalások­ folytak, a kérdés lényege nem a' ne­m­zetközi bir­áskodás, nem a török szuve­renitás sérthetet­len­ségének • problémái ,­­hanem, egyedül és kizárólag a' petróiéian melynek'­ szerepe sokkal jelentősebb az angol • diplomnáciáktól, mint bárm­­ely m­ás kérdés. A shardhanellák biztosítására, kereste Anglia mindenkor a görögök védelmét és az angol politikának leghatalmasabb ügynöke a,­ismmpton Basil Zaharov egy lev­anta görög vállalkozó volt, aki a' Vickers Co. ang­ol 'hadiszállító rész­vénytársaság tulajdonosa és "aki nagy szerepet játszik a londoni és párisi tőz-Sé­dán. Zgharov alapította a világháború során a nimeia regényírók számi,rá, itef^'e-n­ájai, Z­ gh­%rov tette kürtővé egász sereg modem ftssidhék % mürdaa­­nek az ér­vényesü­lést te 9 kenyérgan­dloktól való szabad­ulást, de Zgilumyv Idizvér­­tett N­enizelosz és a i1 angol kor­mány között és " alapította " meg az Anglo Persian Oil­­tampagnio-t, amely­nek láthatóla­g ő legfőbb révavényese, de amely alapjában vavé"az angtol admira­ltás v­állalkozása. A n­ollaiuli Bhel­l csoport, amely, Itóelddelilérékke­l szem­­ben­ az­ első nagyobb petroleun'nxill alko­­kfcsa a világnaki Zaharov ügy­essége ré­vén'vesztette el holvan'd s­eregét és Za­harov köz­vet­it­ette en­ne­k f­zieteit az an­gol ko.-hiány' szajn­ára. Aihikör a rom­á­­nok még ingadoztak, h­ogy az ' áh tán­­­á;­a áiljanaik-e, akkor­­-fdb-ban Zah­arovnak, mint a Royal Dutch rész­vén­­y társaság látszólagos főérde­­keltjén­.Ők igen nagy szerepe volt a ro­mán politikusokkal folytatott tárgyalá­sokban " ód­­teranfiteetes, hogy Zaharov’ b­ócsájt­a túi Venizteiostenik is rendelke­zésére a­­görög forradalmakhoz szüksé­ges pénzeket. bbduauiv szerepe na an­gol vi hígpolitika, érdekében nem sike­rült teljesen,, nyert .i törökök megverték a görögöket ék IVöUStaidipá­poly'' ellen­őrzése bLmi­y-.ia.Uin kiadott leírni.. Za­harov ekkor kezdte el az uj ju­tbkot és a­ Revue Contemporaine diplomatája szer’int olyan arányokban, amely szint­e példát­ Um 4 világficilifilm történetében. Mossul érdekében a legnagyobb sakk­­dgszás a­­gógtugi konferencia lett volna, amelyet Apgl'bi azért hívott össze, hogy Bír Basil Zarup­ov nyug­odtan tárgyalhasson Krastepnal és Csicserin­­vel ,a törökök háta mögött a kaukázusi ■pehróteumyól és Mossuk­ah nyilván­osaix siterezáül hívogató, skolasa­­tikus tárgy'glások f­oly­tak Déniában a tixlgjldpiljpg ■ prqbliémumjáb­ól, a termpsxot­­bm való jóvátétel kerülés­éről és m anyagkár­pótlásr­ól, azalatt a háttérben komoly, tdbgyalapok a Shell-csopor­t kép­viselője köttett ,és az .gropz. tae^^ottak között ív­ petréfeiímrá i .gzatottak.’Zaha­rov meg akarta, valósi­tani L l o y d fi e o r g­ p vélját, vagy talán­ a sajá­t öt­­letét, meg akarta. szerezni' az «nosz petróleum- kivitelét a Shell-csoport szá­mára, mert' ekkor 'fölösleges lett volna; a­­Dardanellák ellenőrzése, felesleges lett volna is­ .hiszen Angliának múz­­ja lett volna a Ka..iteátu­stól Utat nyitni ,a maga számára le a perzsa Öbölig. . A terv nagyszerű volt, ám­ ide a g­é- Iriai konferencia nemcsak nyíltan vég­ződött eredménytelen­ül, de a tikos tár­­gya Ms Hik ' vim -pepiitek, mert Rocke­­fellerék s.v.. voltak ügyetlenebtek és az r..lmeiákm'm­­egfigyel­ő, aki ivju vett teszi a .konferencián,­­ és aki psak képviselte a Egyesült Államok érdekeit, szintén Mtáll­ögötti .tár­gyalásokat kezdett az orcpírokhíd és a licitálás meghiaisitotta Basil Ztemrov szim­itámiit Az ameri­­kaia­k a belgákat hrasmiálták fel a ter­vük tök'élviezetésér­'e, megídah­ották ér­de­k­ei­k védelmére C­h­e­v­illy,­ a volt pétervári frantia­ követ vezetésével a Syndycati Fimier-Belge­ de Pétroles-t és Kio.ok.Utókie­rék, vagyis a Standard Oil már­­ ezen. n­lnéven jelentkeztek az ango­lokkal­ szemben. Az­ oroszoknak­­egyszer­ire három-ajáulatuk Volt, nem döntöttek, még m­áig !«■ függőben tartjáik a­­petró­leumok kivi­telének sorsát, de ekként Anglia számára nem­ maradt más hát­ra, mint a feltétlen küzdelem Mossulért. Ez, a harc tart ma is és­­ irányítja a török tőkeszerződés üigyeit, minden más m­edékkérdés prellőzésével, mert az an­gol diplomácia csak kifelé folytat el­­méleti tárgyalásokat de mindenkor a világbirodalon­ nagy­on egyetemes ér­dekeiért küzd. ■ :Az angol tervvel szei^x-n az am­eri­kaiak -sum tétlenek, text egy moszkvai jelentés sgepdnt .uj a|^ólixoz kezdettek.

Next