Temesvári Hirlap, 1923. június (21. évfolyam, 119-142. szám)

1923-06-02 / 119. szám

a­nyagi viszonyok­­között él, hogy tud m­agának lakást szerezni, akkor enn­k ellenkezeőtre a háztulaj­diomosokról sem ál­líttató, amikor a­ házak értéke csak az utolsó két hónapban több miint a duplá­jánál emelkedett. És ha választatnunk kellene, hogy kit sajnáljunk jobban: egy magas állású mnllagántisztvi­sellőt-re, aki mondjuk 10 éve lakik egy három szobás lakásban és ko­­moly közhasznú munkával annyit ke­res, hogy családját egyéni műveltsége és társadalmi állításának megfelelelő igé­­n­yek szerint eltartja, mivel egyben van forrva és aminek alapfeltétele­i a rendes lakás, amit most el kell hagynia anélkül,­­hogy más megfelő lakásra a legkisebb kilátása volna, ava­gy, a háztulajdonost, a­ki a forradalom után talán egy koffer­re­l­ kötött ki Temesvárott, örülve, hogy egy hónapos szobában meghúzódhatuik és konjunkt,líráiig, szerencs­é révén, rövide­sen oda jutott, hogy magáénak házat ve­hetett, amiről­­a háború előtt talán nem is álmodott és ma már mindene meg van, csak az úri lakása hiányzik, ami­­he­z szokva ugyani sok­lai s­em volt, ismé­teljük, ha választanunk kellene, akár a frogd, akár a szociális igazság szemüve­gén keresztül nézzük a dolgokat, nem tehetünk volni, mi a latiéval érzünk. Ezért hát kár elhamarkodott cikkek­kel laiz érdekes titeket pro és kontra alap­talanul még jobban egymásra uszítani ■és legjobb lesz, ha­ a háztulajdonos és Illáiké most már a kérdés eldöntését a jogi és szociális­ igazság letéteménye­sére, a független bíróságra bízza. lólatikoltefás és lak­ástut­vástal. — Baltech­ aas — Mi a­ lakáshivatal Siotós-Ico­ re­ ? (Saját tudósítónktól.) Az uj llaikbérleti törvény, aminti azt már sokan megállapították, annyira homályos, hogy az,­ végrehajtási, utaisitás, va­gy kü­lön magyarázó rendelet nélkül leigyjönte­­tlülen­­ értelmezni, telj­esen kizárott dolog. Az­­egész törvény terve, van hézagosan körvonalazo­tti szakaszokkal, kibúvókkal úgy, hogy még ,a legilletékesebb tör­vényűi magyarázók, más bíróságok tagjai is annyiféleképpen mdegy,alázzák a törvény egyes szakaszait, ahiányai vannak. A ferró­ság már többször kiérte a ko­rmánytt, hogy küldjön pontos végrehajtási utasí­tást, a kormány azonban ilyen­­irányb­an le idénig még egy­etilenc lépést sem tett. Vég­re is a temesvári bírák elhatározták, hogy a napokban közös vitaértekezletet tarta­nak, amelyen megvitatják azt, hogy ho­gyan kell értelmezni az új lakbérleti tör­vényt és annak rendelkezéseit. A k­evésbbé kimerítő lakbérleti tör­vény ,azonban amellett, hogy, teljesen felibom­­totta a rendet, illet­ve az eddigi rends­zerfételemséget még nagyobbá illette, lehetetlen helyzetbe hozta a lakáshi­vatalt is. Az új törvény egyáltalán nem intézkedik ,amiént, hogy a még fel nem oszlatott lakáshivataloknak ezentúl mi lesz a hatáskörük, de még csak külön rendeletet sem kaptak eddig erről­ a la­­káshivatallok. A temesvári lakáshivatal így most teljesen tanácstalanul áll s te­vékenysége főleg abban merül ki, hogy fogadja a naponta jelentkező számos ki­­ki­tartottat, megmagyarázza, hogy az új lakbérleti törvény értelmében a lakás­­hivatal a megüresedett lakások felett többé nem diszponál s ezzel kiereszti őket­­az utcára, ahová kilakoltatták őket, anélkül, hogy­­segíteni tudna rajtuk. A háztulajdonosok a lakb­érh­eti törvényt úgy­ magyarázzák, hogy nemcsak az eset­ben kérhetik lakójuk kilakoltatását, ha magaik­ akarnak beköltözni slasjiád­ házuk­ba, hanem akkor is, ha a­ lakó pontatlan a fizetésben, vagy ha összeférhetetlen. A bíróság a kilakoltatást a legtöbb esetben el is rendeli, a megüresedett lakást a háztulajdonos kiadja a lakáshivatal megkérdezése nélküli, miult­án a lakásihi­­vatall az üres lakásokkal nem­ rendelkez­het, így naponta átlag öt-hat család kerül az utcára, illetve ennyi ember for­dul a lakáshivatalhoz segítségért anél­kül, hogy az ki tudná azokat elégíteni. Csunga György lakáshivatali főnök bellátva, hogy ez a helyzeti fak­b­alitai t­lak­, jelentést tett a belügyminiszterhez a helyzetről és kérte a belügyminisztert, adjon ki rendeletet arról, hogy mi a la­káshivatal hatásköre, milyen esetekben léphet fel a kilakoltatottak érdekében s milyen megüresedett lakások felett disz­ponál? A lakáshivat­al jelenleg ugyanis csak a bútorozott I .szobák kiadását közve­tí­ti. A lakáshivatali főnöknek­­ különben az a véleménye a­z új lakbérleti törvény­ről, hogy annak életbeléptetése igen korai volt, íztért addig, amíg a házépíté­sek meg nem­i kezdődnek, az új törvény csak tetézi a zavarokat. Csunga jelentése ma ment el a belügyminiszterihez és ha a kormány azt­ figyelembe veszi, csak­hamar tisztázódni fog, hogy mi a lakás­­hivatal hatásköre, vagy hogy ilyen kö­rülmények­­között egyáltalán szükség van-­e a laktá­shivat­al továbbá fenntartá­sár­a? Eselaurtósstetoft ofok­IS Mrlapír^. — Papp Amtos' Icolemdijo. — A tulbuzgo komi' —• Tteieiesv^Lroft más a torn­aismöcs- - Román uíjsá^lrólk: &l magry'air kollegáért. — Aa odtvairisxs temesvári katonai ftarcsász. — (Saját tudó­s­í­t­ó n­k­t­ó­l.) Egy újságíró különös esetéről kell beszámol­nunk. Egyik aradi kartársunkat az ot­tani szi­gu­ranca Stef­anescu nevű komiszárusának túlbuzgósága esetleg az az igyekezete, hogy mindenképpen ér­demeket akar szerezni, majdnem komoly bajba sodorta. Hogy igazán nagyobb veszedelem, nem lett a dologból, az csak az újságírók fellépésének köszönhető, a­kik nemzetiségi különbség nélkül eksz­­ponálták magukat kollegájukért. Annyi bizonyos, hogy az ilyen túlbuzgó­ embe­rek eljárásukkal éppenséggel nem tesz­nek szolgálatot az államérdekeiknek, mert csak nyugtalanságot szitának és bajt kevernek. Az ügy előzményeihez tartozik, hogy Aradon csak az a máshonnan érkezett újság árusítható, melyet a cenzúrahiva­tal előzetesen átnéz. A két aradi hír­­lapiroda — a Kun-féle és a Kelet — egymással vetekedik, hogy melyiknek lapjai kerüljenek előbb cenzúra alá. A­ minap aztán az történt, hogy Klein, József hírlapárus és Sándor Iván, a Kieler hirlapiroda egyik tulajdonosa, a postáról jövet a cenzúrát végző tisztet a kávéház terraszán pillantották meg. Mindkettő gondolt egy merészet s elha­tározták, megkérik a cenzort, nézze át a frissen érkezett kolozsvári lapokat. Oda­mentek a cenzorhoz s előadták kérésü­ket. Az elsőbbség fölött azonban össze­különböztek , annyira nekitüzesedtek, hogy parázs­­verekedést rögtönöztek. És most kezdődik az­ újságíró szerepe. Pap­pi Andor, aki majdnem negyven esztendő óta közbecsült tagja az aradi sajtónak s egyben tudósítója a Kolozs­várott megjelenő Ellenzék című napi­lapnak, a verekedést megsürgönyözte lapjainak, mely, a hírt közölte is s való­­szinűleg abban a feltevésben, hogy a cenziurálás hivatalos helyen történt, azt a címet adta a hírnek: Verekedés a cen­zúrahivatalban. Noha Papp Andor az Ellenzék megérkezése után azonnal újra táviratozott Kolozsvárra, hogy a vere­kedés a kávéháziban történt és a helyre­igazítást közölték is ott, Steif­anescu aradi szigoranca komiszárus mégis úgy látta, hogy Papp Andor megsértette a cenzurai hivatl tekintélyét és vétett az állam érdekei ellen. Maga elé­ idézte Papp Andort és Klein Józsefet, akinek az volt a bürte, hogy szívességből ő vitte el a táviratot a postára és reggel kilenctől este hatig ott tartotta őket ét­, len-szomjan­i kihallgatásukról tizenhat oldalas jegyzőkönyvet vett fel. Este a prefektust, közbelépésére mégis szaba­ don engedte a két delikvenst, de meg­parancsolta nekik, hogy reggel négy órakor újra jelentkezzenek nála. Reggel aztán közölte velük, hogy a reggel hat órakor induló vonattal Temesvárra vi­teti mindkettőjüket. Papp Andort és Klein Józsefet egy aradi sziguranca detektív hozta Temes­várra és egyenesen az itteni szigurancá­­ra kísérte őket. Itt aztán mindjárt más bánásmódban volt részük. A temesvári szigurancán kijelentették előttük,­ hogy nem kell ott maradniuk, hanem jelent­kezzenek majd a hadosztályparancsnok­ságon, mert ügyük a katonai hatóság hatáskör­ébe tartozik. Elmentek a diví­zióhoz, ahol Chircule­scu őrnagy­nál jelezítikezittek. Chirculescu őrnagy a legnagyobb megértéssel és előzékenység­gel kezelte ügyüket, nem kezelte őket foglyokként, megengedte, hogy ügyük tisztázásáig a városban szabadon járja­­nak-keljenek. Minthogy Gavanescu­­ tábornok nem vo­ itt Temesvárott, az­ elin­tézést másnapra kellett halasztani Chirentescu őrnagy Papp szerkesztőt és Klein hírlap árust hazaküldte Aradra, hogy másnap jelentkezzenek. Közben akcióba lépett az uj­ságí­ró tes­tület. Savu Konstantin, volt képviselő, a Románul napilap volt szerkesztője és több­­bukaresti lap levelezője, elsőnek ajánlkozott, hogy a bajba jutott újság­író ügyében eljár. Átjött Temesvárra, ahol csatlakoztak hozzája az itteni ro­mán, magyar és német újságírás kép­viselői. Savu a katonai hatóságok előt­­t .felháborodásának adott­ kifejezést afölött, hogy Stef­anescu komisszárius merő túlbuzgóságból arra ragadtatta magát, hogy ártatlan egyéneket bajba juttasson. Másnap szavu újból Temes­várra jött s a temesvári­­ kartársakkal felkereste Chirentescu őrnagyot, aki kijelentette, hogy, részletes jelen­tést küldött­ a Lovrinban­t időző Gavane­sc­ul tábornoknak s reméli, hogy az ügy minden kellemetlenség nélkül el­intézést nyerhet. Újból hangsúlyozta, hogy Papp Andort és Kléin Józsefet nem tekinti letartóztatottaknak s elene van a tisztességes sajtó vekizálásának. Sára Konstantin ekkor automobilon Lovrinba ment, hogy személyesen járjon el ebben az ügyben. Lovrinban szeren­csére nemcsak Gavanesi­ul tá­borno­kot, hanem a nagyszebeni hadtest parancs­nokát, Cihoski tábornokot is ott ta­lálta.. Az ügy ugyanis voltaképen a­ nagyszebeni hadbíróság elé tartozik ,s attól lehetett tartani, hogy Pappot és Ki­leint Nagyszebenbe fogják kisérni A két tábornok a legszivélyesebb előzé­kenységgel hallgatta meg Savu Konstan­tin előadását s azonnal távirati utasitást adott Temesvárra, hogy Papp Andort és Klein Józsefet bocsássák szabadon. Ezenkívül külön futárral rendelet jött Temesvárral, merliy szerint Papp és Klein imWaidlon ibatosítandóik, a­z iratok­­ pedi­g Nagyszebenibe küldendők. Ez az iratkül­­dés azonban, csak fonmiailitás­, mert Já­szén lehetetlen, hogy ezek alapján vádat lehessen emelni. Ha­ pedig mégis tár­gyalásra­­kerülne a sor, ez cs­ak arra volna jó, hogy­ Stefalmersen komiszárius eljárása kellő villágításba tegyen he­lyezhető. Lemondott Pilsudski lengyel ve­zérkari főnök. Varsóból jelentik, hogy P­i­su­­s­u­dl­s­k­­i lengyel vezérkari főnök benyújtotta lemondását és a magán­életbe vonul vissza. S­i­k­o­r­s­k­i tábor­nok hosszabb szabadságra utazott, úgy­szintén Sosnokowski volt hadügy­miniszter is. Vitos­uj miniszterelnök a napokban tartja a lengyel szejmben ekszposziéját, amely elé feszült érdeklő­déssel tekint a lengyel közvélemény. Gelsenkirchenben újra rend van. Gelsen­kinchen bőr­­,ellenük, hogy a kom­u­­nisták gyűlést tartottak, amelyen a munka újbóli felvétele mellett döntöt­tek. Ámbár a szónokok kifejtették, hogy az új bérsz­erződéssel nincsenek megelé­gedve, mégis azt tanácsolták a munká­soknak, hogy újból vegyék fel a mun­­kát. J.,, konaunistapárt falragaszokon szólította fel a sztrájkoló bányászokat, hogy másnap újból jel­en­jenek meg a tár­nákban. ,­­ , , ,! ftz államvasutak tűzifa szükséglete.­ ­ Minden tű­zifatermelő és kereskedő köteles a vasutnak fát adni.­­ (S­a­­j­á­t t­u­d­ó­s­i­t­ó­n­k­t­ó­l.) A CFR vez­érigazgatósága és­ az Eridé­lyrészi Fa­­gyesülh­et között megállapodás: jött ötre 500.000 méter tűzifának árm­éte­­renként 102 fiteres áron való szállítására tervei. Eme szük,ságrész fedezésében ará­nyosan részt kelll venni minden faterm­­e­­lőnek és fakereskedőnek. A köszettezetti­­jeg­y megtartására a vasút ,annak kimon­dására­ kényszer­íti a fakésztettek tulaj­­donosait, hogy a CPU vonalain tűzifát csupán azok a termelők és fakészlet tu­lajdonosok szállíthatnak, akik a vasút szükségletéből a reájuk eső hányad szál­­ítására vonatkozó szerződést közvetle­nül a vasúttal megkötik. 1. számitand­ó tűzifának az egyes tűzi­fa,készletttulajdono­s,ok között való igaz­ságos Széttollatársa céljából az Erdély­­részi Fái egyesüllet össz­eírja a tűzi,fa,kész­letekét. Evég­il az Erdé­ly,részi Fa,egye­sület termes vár, ij körzete felhívja a te­rn és-torontdíi­esi krassószörényi tüzifa­­te­rmelőkjeit, kereskedőket és az eladásra szallt fa ■készletek __ tulajd­onosait, hogy tertentsék be a címére (Timisoarm, ,Str. V. Alexandri No. 2) folyó évi július­i hó 4-ig postára teendő levélben .azt, hogy folyó évi júniusi hó 1-től a jövő év május hava 31-éig Irány kocsirakosvány­fát szándékoznak forgalond­a hozni. Ez a felüllvizsgál­andó­­mennyiség lesz az alapja :egy­fel­ő­ll a CFR részére szóló szállítás felosztásának, másfelől az ezen év laln­att az egyes cégeik részére ,­­szüksé­ges vagyonak­­engedé­lly­ezésének. A CFR vezérigazgatóságának rendelkezé­­s­e­ értelmében ugyanis ezen év alatt csakis olyan fuvarlevéllel­ lehelt tűzifát szá­lisítsani­, tekintet nélküli arra,, hogy a cég tagja-e az egyessiültettnek, vagy sem, amelyet a cégre nézve illetékes körzet elnöksége felk­üillek­-llye,gézét­t. A körzetek pedig Csupán annyi vagyont fognak en­gedélyezni­, alhiánylat a tű­zik­alkész­letek tulaj­donosai most bej­elentenek. A­zokat, a, tűz­i­f­akész­lettu­l­a­jdonosokat, akik­­a­ f­elüli vasra a­ megjelölt határidőig nem válaszolnak, olybá tekintik,­­ mint akik a vasút, részére szükséges szálli tás­kán való részvételt megtagadták és ré­szükre egyetlenegy fuvarlevelet sem fognak lebélyegezni. fi városi izeinek altalmazott si­ffizat és javitást itértsük. (S­a­j­á­t t­u­dl­ó ,s­i­­f­ó­n­ik tó 1.J) A városi vállalatok, a villamosmű, villas­mos via,suták, vízmű és fuvarozási vál­lalat alkalmazottai és munkásai mű küldöt­tségileg megjelentek G­e­o­n­g­e­­vics Lucián dir. fő­polgármesternél és, kérték­, hasson oda, hogy az, április el­sejétől viszame­nőleg megígért fizetés, ill­e­tve bérjaivitásukat m­eghagyrják, mert ellenkező eset­ben kénytelenek lesznek más foglalkozás után nézni. A városi vállalatok alkalmazottai már május elején fdrejelennttették a főpolgármesternél fizet­ésjavítási igé­nyiülkeit­, mely szerint április hónapra ,tizenöt, május hónapra új,albb tíz és jú­nius hónapra ped­ig midig öt százalékos, össze­sen tehát három hónap alat­ti harminc százalékos fizetés­­emelést kérnek. A főpolgármester akkori kijelentette, hogy minden igy­e­keztetővel azon lesz, hogy a városi vállalatok ste kaknazottjai megkapják követeléseikért­. Ma reggel azonban hiába várták az al­­kalmazot­tak a felemeléti f­iz­etést, vala­mint április elsejétől visszamenőleg a külöm­b­özetet, azt, nem kapták meg, sőt még rendes fizetésünket­ sem kapták ki. Az úja­b­b küldöttség most ismét előadta a már­­régebben­­bejelentett követelését,­s kérte egyúttal a főpolgármestert, hogy havonta két­ részletben kiadott fizetésü­ket, illetve bérüket pontosan fizessék ki. A főpolgármester a küldöttségnek újb­ó­l megí­gérte, hogy ügyüket a legrövi­debb idő alatt rendezni fogja. Az alkal­mazottak és munkások arra­ az­ álláspont­ra helyezkedtek, hogy — miután, sztrájk­ba nem­ léphetnek — elhagyják al­ka­alma­­zásukat, ha követelésüket nem t­elj­esítik.

Next