Temesvári Hirlap, 1923. július (21. évfolyam, 143-168. szám)

1923-07-01 / 143. szám

rnimnai­. y­em, Morjmi mamsar A temes'V­é­rt vámhvatal elleni panaszok az Uni­versitalbaza. r(S­a­j­á­t tudósítónktól.) Biz Universul legutóbbi száma cikket kö­­zöl a temesvári vámhivatalról és ezzel kapcsolatban ismerteti a temesvári ke­reskedők panaszait is, amelyek a jelen­legi vám­r­endszerből fakadnak. A tár­gyilagosan és alapos felkészültséggel megin­tó cikki figyelmet érdemel. .­­Az első kérdé­s — írja a bukaresti lap­­temesvári levelezője — mely állandóan foglalkoztatja a kereskedőket, a raktár­díjak ügye. Mint ismeretes, a Temesvár­ra érkezett külföldi áruk közül igen so­kat vegyi vizsgálatnak vetnek alá. A jmiga, vizsgálat nem fejeződött be, az áruk nem hagyhatják el a Vámhivatal raktárait, mely időre az illető kereskedő m­agas raktárdíjat köteles fizetni. A Kikk a kereskedők érdeke mellett száll Bikra, amikor azt ajánlja a pénzügymi­niszternek, hogy a vegyvizsgálat miatt visszatarto­tt árukr­a nézve törölje el a raktárdíjakat. ) "A szállítók is erősen panaszkodnak egyes vámintézkedések miatt, horribilis összegekkel sújtják őket a transszá­ró árukban a transzi­tó forgalom ideje alatt támadt hiá­nyokért. A vámtörvény értel­mében büntetésképpen a vámtétel négy- szeresét kötelesek fizetni, így egy temes­vári szállítócég egy a­ transzvő­forgalom alatt bekövetkezettt hiány miatt kétszáz­ezer lej büntetést fizetett. Nagy­­hiba az, hogy az összes vá­mfhi­­vatalokra nézve nem d­olgoztak ki egy­séges és mindent felölelő utasítást, így például a vámhivatalok nem tudják, melyik áru esik kiviteli tilalom alá, melyik árut lehet engedély nélkül, vagy engedéllyel kiszámítani. Egyetlen egy vámhivatal sincs abban a helyzetben, hogy az árukról az érdeklődőknek pontos ■felvilágosításit adjon. Az ügyi menet­ érde­keiben állana — ajánlja az Universal — ha a miniszter az összes vámhivatalok rés­zére egységes táblázatot dolgozna ki. A kereskedők még kevésbé ismerik a boldogult, vámügyi rendelkezéseket. Hogy ez néha milyen humoros helyzete­ket teremt, mutatja az alábbi eset. Egy temesvári kereskedő Bukarestbe uta­zott, hogy ott női kalapok behozatalára engedélyt nyerjen. A bizottsá­g a kérel­met visszautasította­. A kereskedő Te­mesvárra visszaérkezve meglepetéssel értesült arról, hogy női kalapok beho­zatalára külön engedély nem kell. A ke­reskedő tehát hiába költött el egy csomó pénzt. Az Universul végül kimutatást közöl a temesvári vámhivatal bevételei­ről. 1922-ben a temesvári vámhivatal 25.214.514 leit és 55 banit jövedelmezett, az 1923. év eddigi bevétele 29.578.767 lei és 55 bani. Az Arany János Társaság pályázatának eredménye. (Saját tudósítónktól.) Az Arany János Társaság legutóbbi ülésében döntött a beérkezett nagyszámú págn­aműveik felett. A pályázat igen szép eredménnyel végződött, mert az összes díjak kiadhatók voltak és a díjazott mű­vek mind abszolút irodalmi, illetve mű­vészi értéket képviselnek. Díjat nyert a Látásunk, vagy Ízlésünk változik-e? cí­­mű nagy készültséggel megírt esztétikai tanulmány, melynek szerzőj­e S c h o r­ m á s o h i Adolf temesvári ítélőtáblás bíró, aki komoly hivatása mellett jeles műtörténész és festő is. A drámai műre kitűzött pályadíjat a társaság A magzat címü jószű, könnyed egy­felvonásos bohózat és az irodalmi ér­tékű, nagy drámai erővel megírt Becsü­letért címü egyfelvonásos színmű között osztotta, meg, előbbinek régi ismerősünk, Tábori Emil színész és író a szerzője, aki jelenleg a nagyváradi Bonbonniere kabarénak tagja, utóbbi pedig Papp- J­á­n­o­s­s­y Béla, a kolozsvári Hírnök szerkesztőjének műve, aki nemrégiben a társaság ódapályá­zatán is díjat nyert. Irodalmi értéket képviselnek és dicsére­tet nyertek a Dominó és Vacsoráig című­ vígjátékok és a sok színpadi érzéket el­áruló Csavargó című háromfelvonásos színmű.­­A MadácH tanulmányra kitűzött díjat a társaság Jörgné Draskóczy Ilma, városunk ismert nevű írójának ítélte oda, aki Ádám és Éva címen költői lendülettel értékes kis tanulmányt irt. e»»»»e»o»«»o®«»®9oe®6®8«e»»9«»»e< A képzőművészeteik körébe eső pálya­művek közül díjat nyert az Égi látomás című kiváló olajfestmény és egy klasszi­kus magaslaton álló szénrajz tanulmány, mindkét mű Ferenczy József temes­vári hírneves festőművész remek alkotá­sa, díjat nyert továbbá S­c­h­o­­­m­a­­schi­ Adolf az őszi borulás címü mű­vészi finomságokban gazdag tempera képével. Mint befejezett művészi alkotá­sokat a­ társaság teljes elismeréssel adó­zott a Láncmunkás címü finom rézkarc­nak, a Temesvári halastó címü akvarell és őszi hangulat címü pasztell képeknek, valamint a­z Este a strandon címü tus­­karcnak. A beérkezett művek közül mű­vészi értéket képviselnek a Brassói cigá­nyok címü tempera kép és ceruza akt­­tanulmány, fejleszthető tehetségről tesz tanúságot a Száz szál gyertyát... címü olajfestmény.­ A jelzéssel beküldött Ta­vaszi barázda című vízfestmény kiváló művészi kvalitásokat mutat, de a pályá­zati feltételek be nem tartása miatt nem volt figyelembe vehető. A­ plasztikai körébe eső művek közül Pásztor Ágnes, Nagyvárad, finom plakettje nyert díjat, a fiatal művésznő a budapesti iparművészeti főiskola har­madéves növendéke. A beérkezett nagy­számú tudományos értekezés feletti dön­tést a társaság őszre halasztotta. A pá­lyázatira beküldött kép­ek és sz obormű­­■vek iS a t u r a Szilárdi dr. társasági elnök irodájában Belváros, Sz­ent György­ tér 1. szám alatt vehetők át. w»»»»»e»eee®»»eeee®e@o»eee@e®®®e ­Peidl és Betlik­ai­ vitája. — Éles támadás a magyar bíróságok ellen. — A Berséánisme és Magyarország. —­ ­(Saját tudósítónktól.)­­A magyar nemzetgyűlés csütörtöki ülése rendkívül viharos volt. A vihart P­e­idl Gyulának a magyar kormány külpoliti­kája és a magyar bíróságok ellen intézett éles és feltűnést keltő támadása okozta. —­ Az ország minden érdeke paran­csolja a szom­szédálamokkal való meg­egyezést — mondta Peidl — s ezzel szemben mégis azt kell tapasztalnunk, hogy a magyar kormány mindennel tö­rődik, csak azzal nem, hogy rendezze Magyarországnak a szomszédos államok­kal való viszonyát. Peidl azután ismer­tette Massaryknak a Magyarországgal való barátságos vi­szony felvételére vonattttozó nyilatkoza­tát, m­ely szerint Csehország bizonyos ki­kötések mellett hajlandó volna Magyar­­országnak önkét területi engedményt tenni. Erre a nagyfon­t­osságú kijelentés­re a magyar kormány igen szerencsétlen választ adott, olyan választ, amely alkal­mas arra, hogy Csehországot elidegenítse Magyarországtól. Kijelentette, hogy a magyar kormány nem is gondolhat arra, hogy elszakított területeit erőszakkal visszavegye, de ha valamit szép szerével visszakaphat, azt kötelessége elfogadni akár azon azi áron is, hogy­ helyét el­hagyja és a hatalmat azoknak adja át, akik bírják a kisántánt bizalmát. Ma­gyarországnak ma legfőbb érdeke az, hogy, megnyerje a kisántán­tot, mert Franciaország, amelyet most teljesen le­köt rá nemeti kérdés, Magyarországot a kisántántra ibizta. Megemlítette azt, hogy Pasába is tett­ Massarykh­oz hasonló aján­latot. Peidlnek a­ kormány hibás külpolitiká­járól tett nyilatkozata nagy vihart­ pro­vokált a parlamentben, a vihar azonban teljes erővel­ csak akkor tört ki, amikor Peidl a m­agyar bíróságok működését kezdte bírálni. Peidl élesen kikelt a ma­gyar bíróságok ellen és azt állította­, hogy a magyar bíróság már valóságos osztálybíróság lett. Peidl kijelentésére óriási zaj keletke­zett a Házban, ellentmondások voltak hallhatók­­a parlament minden részéről, miközben a szocialisták kórusban kiál­tották: Igaza van! Az elnök több kép­viselőt rendreut­asított, a zaj azonban nem ült el s így az ülést kénytelen volt felfüggeszteni. Az ülés újbóli megkezdése után Peidl Gyula folytatta beszédét és leszögezte azt a tényt, hogy a magyar bíróságok igazságtalanul ítélkeznek, mert megte­szik azt, hogy azonos tényekért a szocia­listát, vagy a zsidót egy évre, a kurzus­­újságírót pedig egy napra ítélik el. Peidl kijelentésére újabb vihar tört ki, amelyet csak nehezen lehetett elfojtani. Bethlen miniszterelnök ezután szó­lásra emelkedett, hogy visszautasítsa a példátlan hangú támadást. Válaszában kijelentette, hogy a magyar bíróság fel­adatának magaslatán áll s így igazság­talansággal­­ nem vádolható. Peidl kül­politikai fejtegetéseire vonatkozólag­­ ki­jelen­tette, hogy ezekkel semmi szolgála­tot nem tett a magyar ügynek. Massaryk a magyar kormánynak sokkal enyhébb kérdésekben tett ajánlatait is visszauta­sította, nem hiszi tehát, hogy­ most egy­szerre ilyen engedékenységre határozta volna el magát. De ha komolyan szó lesz fontos tárgyalásokról, az ő személye nem lesz akadálya az eredménynek, arra azonban nem hajlandó, hogy Magyaror­szágot kiszolgáltassa annak a társaság­nak, mely magát emigránsoknak nevezi és amely most s­em hagyja abban Ma­gyarország elleni aknamunkáját. " JPoisneorcít otro. lossacv'oaEta cn fs'oraclot sinenákSus. (Saját tudósítónktól.) Poin­caré kormánya ismét kudarcot szenvedett a szenátusban, amelyben tud­valevőleg a köztársaság régi és kipró­bált politikusai dominálnak. A szenátust nem lehet szürke, szervilis Poincaré eszközéül szolgáló emberekkel megtölte­ni mint a kamarát. M­a­g­i­n­o­t hadügyminiszter indít­ványára a kamatra kétszázhatvan mil­liót szavazott meg a hadügyminisztérium 1923­.évi költségeire, de a szenátus pénz­ügyi bizottsága leszállította ezt a költ­ségvetést kétszázhúsz millióra. Maginot erre a srennát­umban már csak kétszázhar­mincöt millió megszavazását kérte, de a szenátus százhetvenhét szavazat­tal száztizenöt ellenében a szenátus pénzügyi bizottságának kétszázhúsz milliós javaslatát fogadta el.­­ Csupán tizenöt millió volt a két­ javaslat, közötti különbség és alig hihető, hogy a szenátust takarékossági szempont ve­zérelte, amikor ezt a tizenöt millió nem szavazta meg. Sokkal inkább hihető, hogy kellemetlenkedni akart a kor­mánynak. A szenátus még nem bontott nyiltan zászlót Poincaré ellen és nagy kér­désekben nem is akar vele szem­ben nyiltan állást foglalni, a kis kérdé­sekben, mint a jelenlegi tizenöt millió ügyfé is, mindig ujjból kellemelenkedik és kellemetlenkedni fog addig, amíg csak egyszerre a nagy kérdésekben is nyiltan Poincaré ellen foglal állás­t. Maginot hadügyminiszter leszavazása tulajdonkép egy leplezett bizalmatlan­­sági nyilatkozatnak is beillik, amilyent már másodízben kapott a szenátustól Poincaré kormánya­. Poincaré lemondás­sal fenyegetődzött, amikor bizalmatlan­sági szavazatnak tekintette a szenátus­nak a komunista képviselő Caidhiul ügyé­ben hozott határozatát. Poincaré a sze­nátus határozata előtt kijelentette­, hogy ha a határozat nem fedi a kormány ál-demisszióná. És íme a szenátus nem respektálta a fenyegetést, hanem nyíl­tan Pointcaré ellen fordult. Igaz ugyan, hogy ezt a határozatot később igyekez­tek úgy beállítani, hogy csak egy jogi kérdésről van szó és a komunista Cachin perhezfogásának megtagadása nem poli­tikai állásfoglalást jelent. A szenátus burkolt, vagy már alig lep­lezett hadállásba tömörül Poincaré ellen és megmutatja, hogy miként gondolko­zik a francia politikusok önálló és régi tudású poltikusa a jelenlegi kormány kü­l- és belpolitikájáról. Most is tizenöt millióé is és még­hozzá tehát olcsón, is­mét­ győzelmet vívott ki magának Poin­caré fölött a szenátus. Alig kétséges te­hát, hogy abban a percben, amikor Poincaré már amúgy is megfogyatkozott többsége hatvan-hetven főnyire fog ösz­­szezsugorodni a kamarában, akkor a sze­nátus nyílt támadásba megy át és min­djén -,teketóriái nélkül leszavazza a kor­mányt, amit nem akar megtenni addig, amíg a kamarában eléggé meg nem inog a Poincaróba vetett bizalom. A Chester egyezmény megszűnt. A török fővárosból jelentik, hogy az angolai kormány megsemmisít­ette az újneve­zett Chester egyezményt, mely a francia kormányt elhidegítette a török érdekek­től. Ez a­ szerződés amerikai vállalatok­nak igen értékes előjogokat biztosított a török birodalomban. Most azzal az ürüggyel semmisítették meg a szerző­dést, hogy az amerikai gyárosok nem szállítottak időben azon mezőgazdasági gépeket, melyek szállítására magukat kötelezték. Terjed az albán forradalom. Belgrádi, jelentések arról adnak hírt, hogy az al­bán forradalom­ terjedőben van. Egész Északalbánia fellázadt a kormány ellen. A forradalmárok, akik tüzérséggel is jól voltak ellátva, visszaverték a tiranai kormány csapatait. Egyes szerb politi­­kai körök véleménye szerint W­­­e­d her­ceg távol áll a mozgalomtól. láspontját levonja a konzekvienciákat és Erzsébetváros, Piaţa Lahovari (Telekház-tér.) Villamos megálló melett Torma Já­nos „Erzsébet-vendéglő“-je. Újonnan átalakított kerthelyiség. Legkellemesebb tartóz­kodási és szórakozási hely. Két kuglizó. 200 asztal. Mindenkor meleg és hideg konyha. Változatos étlap. Abonoma. Társas vacsorák. Lakodalak. Összejövetelek. Kiváló italok. Figyelmes kiszolgálás. Olcsó árak. Kitűnő zenekar. Számos látogatást kér tisztelettel Torma János vendéglős. ­

Next