Temesvári Hirlap, 1924. április (22. évfolyam, 73-95. szám)

1924-04-16 / 86. szám

st szerkesztőjog és kiadóhivatal: Temesvár-Belváros, Fa Libertăţii (Jeniiherceg-tér) 3 Telefonufszám 14—12 ! Sürgönyeim: Hírlap Timişoara XXI . évfolyara. A* elentetés álra RomániáM« egész évre 500 lei, félévre 450 lei, havasta 75 lei, helyben házhoz, vidékre postán. Az összes külföldi államokba havi 90 lei, negyedévre 270 Ifi, mely külföldi valuná!*■ fizethető külföldi folyószámláinkra. Alapítottál POGÁNY MIHÁLY 1824 április 16, szerda. Aas egyes számára 3 Lei Jugoszláviában 150 dinár, Csehszlovákiában k.lL, Magyarországon 600 K, Ausztriában 1500 o. K, Amerikában 1 cent, Olaszországban valamint Fiumében */* líra, Bukarestben Lel 3*30 Nyomda: Hunyadi grafikai indiaténzet, a Temesvári Hírlap nyomdája I Temesvár-Belváros, Piaţa Ţepeş Vodă (Lepau-tér) ăs Telefonjaim 14 — 186. szám. A thrift l»iroglalottt világhelyzete Irta: Sasabó Béla <3r. ^ Anglia úgy a háborúban, mint az átmeneti időben kisebb szerepet játszott, mint amilyet neki a bábora kitörésekor tulajdonítottunk. Eredetileg nem is volt közvetlenül érdekelttél. Nem valószínű, hogy — mint a németek mondják — a német kereskedelem és gyáripar letörése, a német verseny kiküszöbölése végett lépett a háborúba . Nagyszabású külkereskedelemről, nagyszabású gyarmatpolitika nélkül nem lehet szó. Mai pedig a német gyarmatpolitika gyemekkorát élte a háború kitörésekor. Gyáripara függő helyzetben volt, mert nyersanyagszükségleteinek csak egy százalékát termelte saját földjén. Az angol közvélemény vegyes érzekemükkel fogadta a háborús beavatkozást. Lord Grey, Anglia akkori külügyminiszterét félni vezették, mikor a háború mellett való döntést provokálta. Franciaország háborúspárti angliai nagykövete szántszándékkal úgy tüntette fel a helyzetet, mintha Franciaország már a háború álláspontjára helyezkedett volna, p pedig akkor az még nem volt igaz. A francia-angol szerződés nem vonatkozott az adott esetre. Belgium semlegessége akkor még nem volt megsértve. De Grey Anglia, presztizskérdésének tekintette, hogy a nagy háború likvidálása majdan me Anglia beleszólása nélkül történjék. Viszont a rizikó, tekintettel Anglia földrajzi helyzetére és kétségkívül fölényes flottaerejére, minimálisnak látszott. Akkor még nem kellett számolni ISO kilométer hordképslőségű ágyukkal, nem gondolhattak tenden légi bombázására és arra sem, hogy Anglia — mely nem ismeri a kötelező katonáskodást — valóságos szárazföldi foldsereggel is részt fog venni a háborúban. És mikor ez a háború második felében bekövetkezett, politikai hiba volt, hogy a Halinak fölkínált, az antantcsapatok feletti fővezérletet Anglia nem fogadta el. De az már apresztízs valóságos csortudása volt, hogy Anglia sem a flottával végrehajtott blokáddal, sem szárazföldi haderejével nem tudta a háború mérlegét az antant javárabillenteni. Amerikához kellett folyamodni. Maga a flotta sem volt eléggé aktív. És amennyire imponált eleinte az az igazi angol bizalomra valló, állandó jelentése Beatty admirálisnak: „A flotta a kikötőben van, annyira bőcz haragot váltott ki később az angol közvéteményben. A flotta a reá, háruló egyetlen nagy jelentőségű akciót, a konstantinápolyi erődök bevételét a háború egész folyama alatt nem tudta végrehajtani. A fegyverszünet után sem bírta Anglia magához ragadni a vezérszerepet. A békefleltételek közül Clemencelau mindig el tudta fogadtatni Wilsonnal akaratát. I.teret George mintha kettejük után következett volna, és szerepe a békék utáni konferenciákon sem volt dicsőségesebb. Betetőzte az angol politika kudarcát görög kaland. Anglia anyagikig éserkölcsileg támogattaGörögországot a törökök elleni imperialista politikájában, hogy siker esetén Görögország által biztosítsa magának a Földközi-tenger hegemóniáját. A törökök azonban győztek. A háború utáni esztendők az angol közvéple mémrium- gazdasági okoktól és a francia pozíció iránti féltékenységből — a bors.ru poétikájának felhagyását érlelték meg. Ezzel szerűiben a francia politika mind erélyesebben követelte Franciaország háborító kárai megtérítését Némeetországtól és Anglia mérsékletet ajánló beavatkozására azt felelte, hogy Anglia megkapta Németország afrikai gyarmatait, a német hajóhad jórészét és a jóvátételből is huszonkét százalékra tart igényt. Ámde a német gyarmatokcsekély értékűek, költségvetésüket Iamburg sem tudta annak idején aktivá tenni. A huszonkét százalék pedig? Hol van az még? Vagy: hol az alá2 milliárd aranymárka jóvátett Ifare's és Kenya jelentései után? És bár a francia külpolitika intranzigenciáját — közvetve — Anglia is sínyli, sem Lloyd George, sem Bonar Lawr, sem Baldwin nem miértek attól az ideológiától eltávolodni, hogy a franciaangol antant felszámolása háborút jelent. Ennek következménye, hogy a háború óta fokozódó minkanélküliség százalékszáma Angliában elérte 1924 márciusában a 9.7 százalékot,míg a korábbi nagy krízisek idején 1904-ben 6, 1908-ban 7,8 százalékot nem haladott meg. És csaknem tíz százalék, különösen Anglia osztálytagozódását tekintve, súlyos. Ott ugyanis — Franciaországgal ellentétben — a tőke kevesek kezében van és a munkásproletáriátus hetvenkét százaléka nagyvárosokban helyeződött el Anglia a háborúból a békére való átmenet kiadásai fejében négyszáz millió fontot könyvelt el. E szám nagyságát, angol szemmel nézve is, az világítja meg, hogy Anglia egész államadóssága a háború előtt hétszáz millió font volt Hogy Európa se béke, se háború állapota mit jelentett Anglia, kereskedelmének és iparának, arra íme két adat. Csak 1923-ban tudta elérni békebeli kereskedelmének nyolcvanegy százalékát Míg a háború előtt a világ hajóépítőipari máik hetvenhárom százalékát látta el, addig 1923-ban két hajót épített a külföldnek 15.000 tonna erejéig. Mikor azonban Anglia háborús mérlegét megvonjuk, elsőrendű szempont, hogy Anglia az első a gyarmatos államok közt. Hisz Anglia saját terméséből, a gyarmatok nélkül, csak két és fél hónapig tudná magát élelmezni. A míg saját területe, az is szabad állam nélkül, körülbelül fele Franciaországénak, addig gyarmataival és a protektorátusa alatti területekkel ötvenkétezer akkora, mint Franciaország. Épp azért helyezkedtek a gyarmatok Anglia jogara alá, vagy tűrték Anglia föléjük helyezkedéssél, mert a sok különféle gyarmat az anomáliám által tudta legelőnyügyibben egymás közt terményeit kicserélni és mert a nagy tengeri hatalom oltalma alatt biztonságban konszolidálódtak. A háború előtt az, hogy: ,,angol alattvaló“, majdnem úgy hangzott, mint egykor a, híres „cívis Romanus sum“. És ahogy ezt a pozíciót a bábor megingatta, a gyarmatok függetlenségi törekvései erőre kaptak. Amit Londonban mondtak és tettek, az már a háború előtt is rezonált Ottawában, Capetownban, Sydneyben, Delhiben. A háború után ez fokozottabban áll. A gyarmati katona a háború alatt Európában elsajátította az itteni mentalitást, másrészt rájött, hogy az államok kihasználják gyarmataikat. Ehhez járult, még két körülmény. Egyik: Anglia — hogy a birodalom abszolút egységét a háború alatt megóvja. — Ígéreteket tett a gyanánoknak, másik: az ír szabiul állam felismerése. Ez utóbbiból a gyarmatok azt látták, hogy Anglia ellen is lehet sókért elérni. " Ilyen előzmények után éri Angliát az a csapás, hogy Egyiptom az nntyaállamnal való negyvenhárom évi kapcsolat után, függetlennek nyilvánítja magát. Anglia palotaforradalom útján tette meg Fund pasátEgyiptom királyává, hogy híve által biztosítsa magának e gyarmatot. És Fund 1923 decemberében a közvélemény nyomása alatt kénytelen azt a Zaghoul pasát megbízni kormányalakítással, aki a függetlenség további kiépítését vallja programmjául. bár Allenby lord, Anglia egykori kormánybiztosa nagyképességű diplomata, Angliában nem sok reménnyel néznek működése, elé. Anglia, egész Afrikának csaknem egyharmadát bírja, de Egyiptom Transvaalnál is értékesebb. Pedig Transvaal a szintén mozgolódó Délafrikai Államszövetség gyöngye. De Egyiptom gabonája, fekvése és Alexandria, mint flottabázis, nagy értékek. Még Egyiptomnál is több gondot okoz Angliának India, a britt birodalom leghatalmasabb támasza. Egy francia mondás szerint: 1/Angleterre va aux Indes, 1‘Altemagneva en Amérique et la France emigre á Paris. És úgy látszik, India nemsokára követi Egyiptom példáját. Hogy várnak erre a franciák ! Pedig a példa vonz és Indochine Ind a szomszédja. Anglia kereskedelme 1911-ben harminc milliárdra rúgott, amiből egyhatodrész Indiára esik. India lélekszáma csaknem 349 millió, gazdagsága kimerühetlen. Anglia egyéb gyarmataiban is civilizál, dolgozik, befektet, de Indiára mindig különös súlyt helyezett. Azért hirdeti Mahatma Ghandi, a hindu apostol, hogy az angoloknak is van helye Indiában. Az angolok megszüntették a benszülött hercegek zsarnokságát, modern igazságszolgáltatást, igazságos adórendszert hoztak be, utakat építettek. Már nem égetik el a hindu özvegyet férje halála után ... 1919 december 26-án pedig császári dekrétum létesíti a kétkamarás országgyűlést Delhiben. De India teljes függetlenséget követel és az angol géppuska hol itt, holott festi pirosra hindu vérrel a hindu talajt. Amikor tehát 1923 decemberében az angol választók nem támogatták eléggé Régi barangolások — A szerelem héroszai. — (Utánnytatás (Első rész.), Akkoriban, azaikor Párisban jártam, még nem tudták a franciák, hogy mi a termáció, na a boche ? Vidám és gondra falatt volt a francia főváros népe és legfeljebb néhány túlfűtött francia koponyában, izott, a revanché gondolata. Egyéb dolog híján elzarándokoltam Franciaország legszebb temetőjébe, a péli Lodhaise-be. Komor ciprusallélban és tujaligetekbe baraangoltam. Egyszerre meg kellett állnom egyszarkofág élőtt. Oszlopokon nyugvó gótikus menyezet alatt van a szarkofág amelyet Páris szerelmesei ugy keresnek fel, mintha csodatevő relikvia lenne. Abalard Péternek, a vakbuzgó tudósnak és Hdloisenak, szépséges, nagytudásu ihitveteniek a szarkofágja ez. Sötéten fénylő csentevelek futnak fel a tetőzetet tartó osidopokon és megszáramlálhatatlan karjukit átölelik a szerencsétlen házaspár nyugvóhelyét. A six,kövön ott látható a férfi és a nő kőbe vésett arca. A barát-csuha merev, egyenes vonalai a XII. századból, az'üranstudt Abaidlardus magiszter korszakától való, míg a mellette levő apáraarcot későbbi idők művésze véste a kőbe. A sírkő tövében mindig vannak virágok. A szerelem mártírjainak megemlékezésül mindig hoznak szetemy csokrokat és buja melegházi virágokat az élő sorstestvérek. A legenda az apát és apáca köré vonta csillogó fátyolét és megtette őket a világi érzelmek patrónusaivá. Abaielardus, az éles eszű skolasztikus el van feledve és Heloissa, az aszkéta vezeklő asszony nem kelt rokonszenvet, de Abélard, a szenvedélyes csábító és He Ioise, a forrón szerető asszonyok legfhisségesebbje mindig élni fog a franciák lelkében. Ki volt Helekse? Jean JacquesRousseau dicsfénnyel övezte a szerelmes as- szonyt és megénekelte szerelmét Jóhan dn Lffeung is. Akkoriban érdekelt a középkori szerelmes pár története és egy is, merősöm eljutatta hozzám Maurice die Walette történelmi regényét, amelyben azt írja többek között, hogy»' Helodiie a középkor legérdekesebb asszonya volt. Könyve minden kétséget kizáró módon bebizonyította, hogy históriai személy. A fiatal leány, aki fölkeltette maga iránt korának legdivatosabb embere érdeklődését, párisi volt. Együtt lakott nagybátyjával, mások szerint természetes apjával, Fulbert úrral a Notre-Dame apátjával, a Szajna-szigeten. Akkoriban Alcilard Péter ragyogó dialektikává maagyarázta Ezekiás próféta írásait. Még negyven éves neim volt, amikor már elnyerte a Notre-Dame tiszteletreméltó apátsági iskolájában a teológia és szónoklat tanszékét Hallgatói rajongtak érte, mert az írás nem a szent tradíciók szerint, hanem saját kritikájával kísérve magyarázta oly elragadó hévvel, hogy immarosan a legdivatosabb embere lett az akkori Parisnak. Persze, jeles számban akadtak irigyei és ellenségei, akik kisebbíteni akartákhírnevét, de minden igyekezetük meddőnek bizonyult, mert az 1118. év modern embere, aki ki akarta egymással békíteni az örökös ellenségeket, az észt és a vallást, magáihoz vonzotta a tanulókat, akik minnten országból tömegesen tódultak Parisba. Végre is az iskolaterem szűknek bizonyult s Abalardnak a szabad ég alatt kellett, előadnia, mint régente a vallásalapítók és azóta mindenfajta néptribunok cselekszik. A tudomány szomjas diákok között volt a 17 éves felvilágosodott Fulbert Heloise. Arcáról nem maradt fenn képmás, leírásból sem ismerjük. Abalard késő öregségében, amikor eldicsekszik hódításával, azt írja, hogy szellemi javak tekintetében az asszonynem elseje volt és testi bájai sem maradtak a lelki szépségek mögött. Heloise tanulmányait nevelőapja házában és kolostorban végezte,beszélt latinul, ismerte a kereszténység és pogányokon, nevezetes műveit. Ennyi tanulás következtében teste inkább törékeny, mint erős, arca inkább sápadt, mint rózsaszínű volt. VI. I Lajos uralkodott akkor, aki szerette, ha a nők csinosan, de egyszerűen öltözködtek, Heloise hódolt a divatnak. A finoml kelme szerelmesen simult plasztikus idomaihoz, csípőjét ruganyos fűzőformájú, indiadarab fedte és felső testét mellényke díszítette, amelynek ujjai időrek voltak. Aranyosan fénylő haját fényes abroncs szorította össze, amelyből libegő fátyol hullámzott alá. Nem csoda, hogy a bajos leány magára vonta mestere, figyelmét. Abalard, az érett férfi szakértő szemeivel mustrálta női hallgatóját. Későbbi vallomásaiban így ír a 'Szó mestere:' „Undorodtam a könnyelmű nőktől.