Temesvári Hirlap, 1924. július (22. évfolyam, 146-169. szám)
1924-07-04 / 146. szám
EMESVĂRI .............................. ...........Mil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Temesvár-Belváros, Pa Libertăţii (Jenőherceg-tér) 3 Telefonszám 14—12 5 Sürgönyeim : Hirlap Timişoara XXII. évfolyam. Az előfizetés ára Romániában egész évre 900 lei, félévre 450 lei, havonta 75 lei, helyben házhoz, vidékre postán. Az összes külföldi államokba havi 100 lei, negyedévre 300 lei, mely külföldi valutában fizethető külföldi folyószámláinkra. Alapítottál POGÁNY MIHÁLY . Az egyes szám Ara 3 tel Jugoszláviában 150 dinár, Csehszlovákiában 1 c. K, Magyarországon 600 K, Ausztriában 1500 o. K, Amerikában 1 cent, Olaszországban valamint Fiumében/g Ura. Bukarestben tel 3*50 Nyomda: Hunyadi grafikai műi füézet, a Temesvári Hírlap nyomdája Temesvár-Belváros, Piaţa Ţepeş Vodă (Lenau-tér) Telefonszám 14 —14 146. szám. ^1924 julius 4. péntekb^^ A ki nem érzi afontosságát, egyszer talán mégis ráébredt, aki pedig érző, de közönyös, talán ssikerülni fog felnézni, hogy nemi elég tudni és belátni a magyar színészet fontos hivatását Romániában, de ott kell lenni mellette és tút az érzelmi momentumokon áldozatokat is kell hozni a fenmaradásáért. Ha gátló körülmények nincsenek, akkor Temesvárott nincs szükség áldozatkészségre; az a tény, hogy itt a magyar színház közszükséglet, a színház művészi nívója biztosítja fentartását. De a mai helyzetében csak akkor van biztosítva a fenmaradása, ha a fokozott nehézségek leküzdéséhez megfelelő a támogatás is. Nem lehet és felesleges is mindazokat a nehézségeket felsorolni, amelyekkel a magyar színháznak meg kell küzdeni. Súlyos anyagi áldozatok árán sikerült a színház részére egy megfelelő nyári arénát felépíteni. A várt eredményt ez az áldozatkészség a színház vezetősége részéről nem hozta meg s ehhez hozzájárult a hatóság intézkedése, ami végül is arra kényszerítette a direkciót, hogy beszüntesse a színházi előadásokat. Ez a tíz napos szünet komoly hiány volt Temesvár művészeti életében s ez idő alatt legu -lban bebizonyult, hogy milyen szükséges a színház. A feltornyosult akadályokat ismét sikerült legyőzni. A magyar színház művészi erejében megerősödve szombaton újra megkezdi előadásait, tehát, a maga részéről megtette a kötelességét: nemriasztották vissza az akadályok és a bizonytalan jövő, hogy ez is újra sikertelenséggel fog végződni. Mindezeket nem mint különös érdemét soroljuk fel; természetes, hogy a magyar kultúra védelmében mindenki ott maradjon a helyén ,és ne riasszák el leküzdhető akadályok. S de felsoroljuk azért,hogy a közönség is álljon ott a poszton és kövessen el minden lehetőt, hogyha újabb akadályok felmerülnek, ez ne kényszerítse szünetre a színházat. Lehetetlen, hogy át ne érezze mindenki a fontosságát ennek, aki magyarul gondolkozik és beszél; lehetetlen, hogy ez továbbra is naponta vezércikktéma legyen: a magyar színház válsága . . . Itt, ahol évtizedeken keresztül hatalmas eredményekkel dolgozott a színház, bebizonyítva elsőrangú kultúrszükségletét. Senki sem kívánja, hogy leszállított igényekkel látogassuk a színházat; erre nincs is szükség; fenn kell tartani kritikánkat vele -szemben s ha kifogásolni való van, hangoztatniis. De tudni kell a kötelességünket is és ha bajban van, támogatására sietni. O Bizunk benne, hogy szavunk, mint olyan sok esetben, most is visszhangra talál Temesvár magyarságánál és kötelességének ismeri el, hogy felnyissa a régi forró színházi estéket, hogy anyagi biztonságot nyújt a magyar színháznak, hogy nyugodtan megfelelhessen kultúrtörekvéseinek. Ami, ha eddig nem sikerült teljes egészében, nem a most működő színház hibája, hanem — bármilyen rosszul esik is, ki kell mondanunk — a közönségé. Az olasz kormány megbízottja a londoni konferencián. Rómából jelentitudósítónk, hogy a Newyork Times értesülése szerint az olasz kormány feltétlenül képviselteti magát a londoni konferencián. Eleinte az volt a terv, hogy IMIussolind személyesen vesz részt az értekezleten, de minden valószínűsség szerint ezenelhatározásáról lemond és iStefanival képviselteti magát. írti j■ . A liberális párt legnagyobb sikere a n nemzeti és parasztpárt fúziójának meghiúsulása — A Stere elleni luare a fuasió ellen irányul. — (Saját tudósítónktól.) Ha tényleg meghiúsult a parasztpárt és a nemzeti párt fúziója, ez egyike a legnagyobb politikai sikereknek, amit a liberális párt kormányra jutása óta aratott. Annak ellenére, hogy a kormánypárti lapok jóformán nem is vettek részt az offenzívában, inkább csak regisztrálták a fúzió körül felmerült ellentéteket, mégis a kormánynak volt elsőrangú érdeke, hogy a fúzió ne jöhessen létre. A nemzeti párt és a parasztpárt fúziója kétségtelenül az ország két legerősebb pártját egyesítette volna, akik közös munkával el tudták volna érni azt az erőt, mely ma a liberális uralom hatalmát jelenti: a szervezettséget. Külön egyik párt sem tudta a politikailag sokkal iskolázottabb, a közgazdasági érdekek ezer szálaival összefűzött liberális pártot megbuktatni, míg együttesen — figyelembe véve, hogy lényegében sokkal hatalmasabb erőt képviselnek, mint a liberális párt — feltétlenül rövidesen kényszeríteni tudták volna a liberálisokat a hatalom átadására. Ezért kellett olyan jelszót elhelyezni a közvélemény előtt,mely feltétlenül alkalmas arra, hogy a fúziót meghiúsíthassa: a hazaárulás mindig hangzatos jelszavát. A harcot, látszólag, két ellenzéki lap, a Lupta és az Universul indította meg. A tényleg erősen demokratikus színezetű Luptánál a küzdelem célja nem lehetett egyéb, mint lapnépszerűsítő politika, míg az erősen konzervatív, sőt reakciós hajlandóságú Universulnál érthető volt a végletekig vitt harc a szélső demokratikus plattformon álló intere Konstantin ellen. Amikor a harcot megindították, jól tudták, hogy a nemzetipárt, bármennyire is szeretné a fúziót, nem vállalhatjaSterét is, azzal a váddal, hogy a világháború alatt német kém volt. Ezért kellett Sterét mindjobban kompromittálni. Azzal is tisztában voltak, hogy a parasztpárt szintén nem fogja Sterét elejteni még a fúzió kedvéért sem. ."Svájciban lakó hazánkfia, aki odakünn megtollasodott és többszörös milliomos hírében állott, egy másfélmilliós hagyatéki pénben volt érdekelve Magyarországon. Jóllehet, hogy két ügyvédje is volt, a pert mégis elvesztette , a másfélmillió forintot ellenfelét képező rokonának ítélték oda .Soká töprengett ezen a svájci gyáros , csak kénytelen-kelletlen (nyugodott )bele sorsába. Hanem amikor hírét hallottaK.dkr.-nak, aki állítólag csak biztos pernyertes kilátásaesetén vállal megbízatást, gondolkodóba esett. Hátha megpróbálná bemutatni neki az okmányokat, végzéseket,s azegész ügyet. Ha nem vállalja, legalább megnyugtató lesz reá nézve, hogy a dolog másként nem lehet. Felcihelődött tehát és Magyarországba jött felkeresni K. ügyvédet. Magával hozta a perre vonatkozó összes okmányait és tartozékait. K. -dr. szívesen fogadta, Idle kijelentette, hogy legalább három napra van szüksége, mig áttanulmányozza az iratcsomót s csak azután mondhat véleményt. A gyáros tudomásul vetteezt és negyedinapra újra beállított. — Találtam benne egy pontot, — kezdte magyarázni az ügyvéd, amelynek alapján az ítélet megsemmisítése és a per újrafelvétele kérhető és kivihető. (Stere ellen nem először hangzott el a hazaárulás vádja, mert a román hadsereg kivonulásakor Bukarestben maradt. Bizonyításra sohasem került a sor, talán nem is voltak bizonyítékok, mert most, amikor Stelian Popescu, az Universul főszerkesztője beígérte, hogy közli a dokumentumokat, kitűnt,hogy ezek eltűntek. Egyetlenegy Stere működésére vonatkozó akta sincs. A megindult gyanúsításáradatot jóformán figyelemmel sem lehet kísérni. Egyik nap felmerült a kérdés: ha Stere látja, hogy egyedül az ő személye az akadálya a fúziónak, miért nem hoz áldozatot, miért nem áll félre? A Lupta kisütötte a választ: Azért, mert a liberális kormány megvásárolta Sterét, hogy az őszemélyén keresztül meghiúsítsa a fúziót, tehát neki nem szabad félre állani. Stelian Popescu, az Universul főszerkesztőjeeddig szintén ellenzéke volt a liberális pártnak. Ez az ellenzékieskedés ugyan nem volt túlságosan komoly valami, mert hiszen a lap tradicionálisan kormánypárti újság, melynek álláspontját a román közvélemény a követi.A hezekben határozza meg: Casavallani, az Universul megalapítója azt írta lapjának mottójául: nici cu unu, nici cu altu. (Sem az egyikkel, sem a másikkal.) Miikor Popescu került a lap élére, megfordította a jelszót: si cu unu, si cu altu (az egyikkel is, a másikkal is). Érthető tehát az a felmerült vád, hogy Stelian Popescu részére belügyminiszteri tárcát helyeztek kilátásba, ha támadásaival sikerül a fúziót megakadályozni. ' ! (i-l Ez egyelőre sikerült, anélkül, hogy a Stere ellen felhozott vádak aktaszerűen bizonyítva lettek volna. De a parasztpárt hivatalos lapja, az Aurora még nem mondta ki az utolsó szót és olyan leleplezéseket ígér, melyek visszafordítják a Sterére hullott vádakat. * »Vegyen érte kerceget!“ Irta: Ráth Gyula. (Utánnyomás tilos.) A nyolcvanas-kilencvenes években K. J. igen jó hírnévnek örvendő, nagyon eresett ügyvédi volt. Ennek oka abban es lett, hogy ő, mielőtt magára vállalt álma valamit,, előbb tüzetesen áttamul,lányozta a szóbenforgó ügyet s csak gy vállalta, ha bizonyos volt a per megverésében. Hanem amit egyszer magára vállalt, z£ keresztülis vitte mindig, bármilyen ihetetlennek látszott is. Igen nagy tudtára, tapasztalatokban gazdag jogász volt, ki nem egyszer országos szenzációt kelett egyik-másik perének vitelével. Ellett nagy népszerűségnek is örvezett, különösen a szegényebb néposztály őrében. Nőitlen ember volt s mindvégig gy.legény is maradt, akinek nem voltak nyugi gondjai, mert irodája jól jövedelmezett, noha a legtöbb kliense „ingyes“ volt. Igen sok, perbe került szegény emer fordult hozzája, akitől még a szukse- 30 okmánybóly egek árát sem fogadta, előbn egy-egy szegény a tiltakozás dacára tettni akart, arra aztán gorombán fekedt rá: —Majdl behajtom én azt mason! Maga örüljön, hogy él. Ügyét elfogadtam, azt megnyerte si most kvittek vagyunk!... Ha aztán azillető csodálkozásában még tovább ácsorgott előtte, akkor rákiáltott: — ISsok a dolgom!... Tegye be az ajtót — kívülről!... (Néha hónapok teltek el igy, kereset nélkül. De K. dr.-nak nagy vagyona volt s ha valaki szóba hozta könnyelműségét, rögtön kész volt a felelet: — Én szereztem mindent, én i km akarom elkölteni. Kinek mi közte hozzá?... Egy szegény családot tartott házában. A férj volt az irodaszolgája, az aszszony a takarítónője s az öt fiúgyermek az inasai. Ám azok meg is szedték magukat és az évek során vagyont is gyűjtöttek, mert a doktor úr gavallér volt. Az aprópénzt nem akarta ismerni, bármiért is küldött valakit, minidig papírpénzt adott is a maradványt sohasem fogadta el. Hanem aztán ha gazdag kliense akadt, azon aztán kamatostul hajtott be mindent, irgalom nélkül. Ilyenek is akadtak igen szép számmal, mert adoktori úr hírneve a külföldire is eljutott -s nem egy elveszettnek hitt ügyet ibiztak reá, amit ő fényes ferjedménnyel bonyolított le, de méregdrágán. Többek közöttmegtörtént, hogy, egy — Gondolja drur, hogy még megnyerhetem? — Biztos! Az ügyet elvállalom. Azonban méltóztassékkiállítani a meghatalmazást és egy kötelezvényt arról, hogy a per megnyerése esetén abból kifolyólag a birtokába kerülő összeg tíz százalékát tiszteletürjóimén nekem ki fogja fizetni, mihelyt az összeget megkapja. Pervesztés esetén követelésem nincs! — Ezen örömmel! — kiáltott fel a gyáros és reménysugár villant meg szemeiben. Azonnal ki is állította az okmányt. A talált fontos kifogás alapján a pertörlés tényleg megtörtént és annak újrafelvételeelrendeltetett. K. dr. a pert valamennyi fórumon megnyerte. A másfélmillió forint a svájci gyárosnak lett megítélve. Amikor annak az összeg birtokába jutott, dr. Ih. ügyvéd udvarias levélben fejezte ki szerencsekívonatait a megnyert vagyonhoz és a sorok között sejtetni; engedte, hogy ő is várja a kikötött tíz százalékos tiszteletdíjat. Ám a fösvénységéről közismert svájci gyáros most már, hogy minden vágya teljesült, nem gondolt többé az ügyvéddel s egyre halogatta annak kielégítését. Jött tehátegy második levél, amelyben az ügyvéd már kifejezetten kérte a jól miegérdemelt és előre meghatározott db