Temesvári Hirlap, 1924. augusztus (22. évfolyam, 170-194. szám)
1924-08-01 / 170. szám
Ruhr-vidéket egészen kiürítik. A párisi Liberté szerint Harriot kijelentette,, hogyha a francia ellenjavaslatokat nem fogadják el, visszatér Parisba és a többi delegátusra bízza a munka folytatását. A Reuter-ügynökség úgy tudja, d'Hiéréikes angol körök bíznak abban, hogy a jövő hét végére a konferenciát sikerrel befejezik. Hughes a Petit Par,Mén munktársának kijelentette, Franciaország a Ruhr kiürítéséért az elképzelhető legelőnyösebb kárpótlást abban találja, hogy a gazdasági és politikai viszonyok újraélednek, ami Franciaországot bármely erőszakos intézkedésnél jobban biztosítja. A Daives-tervezet meghiúsulása a káoszt,Jidéané elő, míg életbeléptetése leginkább Franciaország érdeke. Parisból jelentik, hogy a jóvátétel bizottság tagjait munkatársaikkal együtt Londonba utaztak és holnap reggel hivatalos ülést tartanak. iS ater, a jóvátételi bizottság vezértitkára, már Londonba érkezett és úgy nyilatkozott, hogy Németország a tervezett külföldi kölcsön nélkül képtelen a jóvátételt fizetni. Az amerikai bankkörök a Németországban éle,kötött biztosítékokat elégtelennek tartják, ha Franciaország nem garantálja a Ruhr-vidék végleges kiürítését. Románia nem ratifikálja a török-görög békeszerződést (Saját tudósítónktól.)Most van egy érv, hogy aláírták a lausannei szerződést, amely véget vetett a törökök fölényes győzelmével végződött török-görög háborúnak.A nagyhatalmakon kívül a szerződést Románia és Jugoszlávia is aláírták, mint közvetlenül érdekelt felek. A szerződés ratifikációja mindeddig nem következett be, ellenben most, hogy a ratifikálásra engedélyezett egy évi határidő a lejárathoz közeledik, érdekes és a diplomáciai történelemben igen ritka eset következett be. Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán a ratifikálást haladéktalanul eszközölni fogják. Románia és Jugoszlávia nem hajlandók a ratifikáláshoz hozzájárulni, előbbi azért nem, mert a nagyhatalmak nem egyeztek be az 1916—1918-ban román területen átvonult török csapatok által okozott kár megtérítésébe, míg Jugoszlávia nem akarja a terhére esett régi ottomán adósságokat újakkal növelni. A Temps úgy tudja, hogy a lausannei szerződés a román és jugoszláv ratifikáció elmaradása ellenére is életbe lép, mert a nagyhatalmak ratifikálása is elegendő, hogy a szerződés érvényt nyerjen■ . - - -Hosszú vékony ujját végighúzta az arcán, egy pillantást vetett véres ujjára, azután tovább bámulta a tüzet. — Ég minden, ég! — mondta ismét, anélkül, hogy rám figyelt volna. — Nem tudod, hogyan lehetne a túlpartra jutni! — kérdeztem kissé eltávolodva tőle és azon gondolkoztam, hogy nem egyike-e azon számosoknak, kik a szörnyű, nyári foíróságban megőrülnek. Ohó — hó — hó! — kiáltotta ismétlés felnevetett. A harang hirtelen elhallgatott, csak a tűz recsegett hangosan és a lángok megvilágították a csöndes tornyot, mely most nagyobbnak tűnt fel, mint máskor és mikor ismét megkezdő- dött a vad kétségbeesett harangozás, izgatottan kezdtem járkálni a parton.Mintha valaki hívott volna és én rögtön feleltem: — Jövök, jövök!... A különös ember pedig énekelni kezdett, majd a harangot utánozta: — Bam! Bam! Bam! — Hallgass! — könyörögtem neki, ő csak nevetett és a fejét rázta. Üveges nagy szemléiben, visszatükröződött a tűz. Ez az őrült még a tűznél is jobban megborzasztott. Hirtelen megfordultam és futni kezdtem a mocsár mentén. Alig tettem néhány ugrást, már mellettem volt. Az inge lobogott, átműint nagyokat ugrott mellettem. A harang úgy üvöltött, mint a haldoklás utolsó kínjaival küzdő ember, aki már nem vár segítséget. Mi pedig futottunk minden cél nélkül és sötét árnyékunk hangtalanul söpörte mögöttünk afriss szántást. .., .. . m :XII. évfolyam, 175. tt gazdasági egység helyreállítása Msílosíthassa csak Németország?íkooszolidációjícszt (Saját tudósítónktól.) Tegnapi számunkban általánosságban ismertettük a Dawes-féle tervezetet Németország szanálására. Mai számunkban megkezdjük a tervezet részletes ismertetését. A tervezet első része a német birodalom pénzügyeinek rendezése. A javaslat a birodalom pénzügyeinek rendezésénél a legelső feltételnek a büdzsé egyensúlyának helyreállítását tartja. E feladatnak az elvégzése egyelőre a német kormány saját hatáskörében maradna s csak abban az esetben, ha a német kormány nem tanúsítana elég erélyt s a helyreállított büdzsé egyensúlya megbomlana, a szakértői bizottság egy nemzetközi ellenőrző bizottság felállítását javasolja, amely aztán véglegesen biztosítaná a költségvetési egyensúlyt. Az antantállamok anyagi érdekeinek biztosítására javasolják, hogy a német állami bevételek egyes fajtáit a német helyi hatóságok ne a német államkincstárba, hanem a jóvátételi bizottságnak fizessék be. Ezekből vonná le a jóvátételi bizottság a megszabandó jóvátétel évi részleteit s a fenmaradó összeget a német államkincstárnak viszszafizetné. A költségvetés egyensúlyba hozásának és a jóvátétel részleteinek legfőbb előfeltétele a német pénz értékállandóságát biztosítani. Erre a célra a szakértői bizottság legfőbb feladatának tartotta :a német aranybank (nemzeti bank) tervének kidolgozását, amelynek hivatása lenne a mai papírmárka tömeget aranyfedezetű bankjeggyé átváltoztatni. Az átcserélésnél egy aranymárka egy billió papírmárkával volna egyenlő. Az aranyjegybanknak négyszázmillió aranymárka tőkével kell megalakulni; erre szolgálna a 800.000.000 aranymárkás Németországnak nyújtandó kölcsön egy része, míg a másik része a német gazdaság tőkehiányán volna hivatva segíteni. A német aranybank székhelye Berlin lenne. A négyszázmillió aranymárka alaptőkét négymillió egyenlő értékű részvényre osztva a részvényesek aranyban, vagy értékálló külföldi valutában fizetik be. Ebből az összegből a Reichsbank egymillió aranymárkáért átengedi aktíváit, beleértve az ingatlanait is, három millió aranyat érő részvényt pedig felajánlanak a Reichsbank nemzetközi regényeseinek. De a szakértői bizottság úgy találja, hogy mindezek után Németország gazdasági konszolidációja csak a gazdaági egység helyreállítása útján érhető el. Anélkül, hogy a javaslat foglalkoznék a Ruhr-vidék katonai megszállásának kérdésével, a leghatározottabban tanácsolják, hogy a német kormány szabadon rendelkezhessék megszállott területein is a vámügyekben, az állami üzemek kihasználásában, a jelenleg különböző körzetekre osztott vasutak egységes igazgatása tekintetében. - A temesvátri csítfa. — Attól Petőfi orhätgig lesi. — Temesvár AceoyeSefe. - A ssBsdfoatcifiäliit — A kegyelet emlékének óhajtunk áldozzai. Hősi időkről szólunk. A szabadságharc végnapjainak hetvenöt éves évfordulójáról. Lelki szemeink előtt hadd vonuljon el: a temesvári csata . . . Petőfi . . .Szegesvár . . . Világos. . . Hetvenöt esztendeje már, hogy a történelem egyik legmegrázóbb tragédiájának utolsó felvonulása után legördült a függöny. Temesvárnak szomoruSzerep jutott a fél istenek utolsó hősi csatájából, melyből dicső részt kért a magyar nemzet Tyrteusa is: Petőfi Sándor, a honvédőrnagy, aki Temesvár lehullott várfalai alatt élte életének talán legbüszkébbnapjait. . . A segesvári csata és vele együtt Petőfi hősi halálának félszázados évfordulójábról megemlékezett annak idején Temesvár közönsége is. Huszonöt éve, hogy ez az ünnepség lezajlott, s így kettős emléknapról kell megemlékeznünk: Petőfi hősi halálának hetvenötödik és a szabadfalui emlékünnep huszonötéves évfordulójáról. Temesvár közönsége akkor mindkét történelmi dátum előtt meghajtotta, a kegyelet zászlóját. Petőfi tudvalevőleg 1849. évi május hó 3-án, Temesvár ostroma alatt, mint Bem tábornok hadsegéde, a szabadfalui főhadiszálláson nyerte őrnagyi kinevezését. Ezt a helyet örökítette meg egy emléktáblával Temesvár közönsége Szabad falu községe előtt emelt dombon. Az emlékünnep Petőfi halálának félszázados évfordulója előestéjén, 1899. év julius 1re 29-én impozáns ünnepségek keretében zajlott le. Huszonöt éve tehát, hogy Temesvár lelkes közönsége lerótta háláját aszabadságszerelem hősi lantosa előtt, amikor megörökítette azt a helyet, ahol hetvenöt év előtt mint honvédőrnagy készült a ,,nagy határa“. A temesmegyei 48-as honvédegylet kezdeményezésére akkor hamarosan megalakult Temesvárott a Petőfi -emlék és honvédszobor százas rendezői bizottsága. Petőfi, emlékművén kívül ugyanis Temesvár közönsége a szabadfalui temetőben pihenő névtelen hősök sírjait is megörökítette egy fehér márvány őszloppal. Álljon itt hálás emlékül és buzdítóul az utókornak a százas bizottság azon tagjainak névsora,akik tudtunkkal Temesvárott még ma is életben vannak, és bizonyára kegyelettel emlékeznek vissza a Szabadhalmi lélekemelő, kegyeletes ünnepre: Albert Mihály,, Baader Henrik,Blaskovics Ferenc, Bobb Illés dr., Engels Béla dr., Fülöppi Bléla dr., Górai József, Hajdú Frigyes dr., Hilt Lajos, Krómer József, Kecskeméthy Sándor, ifj. Králik László, Kudelich Aladár, Kárpász Rezső, Kovács Géza dr., Kun Rikárd,Kedacics Viktor dr., Kersehek Gusztáv, Lovas Antal, Mühle Árpád, Mágory Mihály, Nemes József, Osztie Andor, Ochsenfeld Vendel, Pápaffyi Szevér, Panajoth Ignác,Róna Ignác dr., Bacsov Lehel, Reiter Károly,Szana Zsigmond,Salamon Gyula, Stumpfoll Ede, Schlögel György, Sugár Tivadar dr., Sztura Szilárd dr.,Schimmer István, Szabolcska Mihály, Schwarz Fülöp, Tőkés István dr., Telbisz Imre dr., Végváry Marcell, Varga Lőrinc, Vásárhelyi Alfréd és Weisz Feodor dr. A fiatalsággal együtt a 48-as honvédegylet akkori vezetősége, élénHüthl Antal elnökkel és Steiner Ferenc titkárral, a temesvári közönség önkéntes adományaival hamarosan testet öltött a lelkes terv és felépült a kegyelet két emlékműve. Az ünnepély 1899. évi július hó 29-én, vasárnap délután folyt le,. Temesvár és a Bánság magyarságának többezer főből álló lelkes közönsége előtt. Szabadfalu község egész sváb lakossága fogadta az impozáns vendégsereget, melynek sorai közt sok száz nemzeti viseletben megjelent hölgy is helyet foglalt. A község nevében HomolayAlbert községi jegyző üdvözölte a kegyelet helyén összegyűlt hazafias zarándoklókat, akiknek nevében Bóth Antal, a 48-as honvédegylet elnöke mondott hálás köszönetet. Majd Hraskovics Ferenc országgyűlési képviselő tartotta meg nagyhatású ünnepi beszédét. Kapitány Zsigmond alkalmi ódása után Osztie Andor lépett az emlékmű elé és Petőfi egyik költeményének előadása után a sajtó nevében megkoszorúzta a dombon elhelyezett emléktáblát. . . . És hullott a virág, a könny az emlékdombra, melynek márványlapjára a következő sorok vannak vésve: TEMESVÁRI HIRKAI — E helyen állott 1840-ben B József honvéd altábornagy főhalszállása, ahol 1849. évi május 3-án Petőfi Sándor, hazánk is szoros lantosa, őrnagyi kinevezés kapta. E történeti tények örök emlééül és a magyar szabadságharc f.százados évfordulója alkalmából kutatott fel az emléktábla 1890. ét julius hó 30-án közöd akozóból. Osztie Andor.1 Kommunista puccs készült Németországban.. (Berlini levelezőnk tő 1.) Hamburger Fremdenblatt cikkben lejezi le a német kommunista pártot, mely ismét zavarokat akar előidézni. kommunista párt vezetősége bizalmi értesítést küldött a vidéki szervezeteinek, amely szerint arra lehet számítani hogy a munkanélküliség ijesztő módi növekedni fog s ez alkalmas lesz kool monista puccsra. A jeladás erre egy merlénylet lesz, melyet Berlinben fognál elkövetni. A vidéki szervezeteket fel kell fegyverezni és adott jelre a rendőrsséget megtámadni. Augusztus 3-án nap tüntetéseket kell rendezni s ezekre sok keresetképtelen hadirokkantat, asszonyt és gyermekét kell elvinni. Ezek álljanak az első sorokban, hogy a rendőrség ne lőhessen a tüntetőkre. Az asszonyok és hadirokkantak között foglaljanak helyet a felfegyverezett kommunisták, mert ,így nehezebben érhetik el őket. A fegyveres összetűzéseket a városok olyan helyein kell provokálni, ahol gazdag burdzsujoklaknak, mert nem árt, ha a harcból ezek is kóstolót kapnak. Végül gondoskodni kell arról, hogy hírek terjedjenek el arról, hogy a harcoló kommunistáknak már sikerült más városokban a hatalmat magukhoz kaparintani. Elmeik a híresztelések ugyanis alkalmasak arra, hogy a semlegesen viselkedő munkásságot a kommunisták mellé tereljék. Szélhámos a zárdában — Inkább akart csinos lány lenni, mint jóképű fiú. — (Saját tudósítónktól.) Az angliai Burnleyben letartóztattak egy John Bradley Morris nevű tizenhét esztendős fiatalembert, aki hat héten keresztül lányruhába öltözötten csalta a világot. Miután John Bradley Morrisnak csinos sima arca van és különben is értett hozáá, hogy lányhoz illően viselkedjék, ennélfogva különböző városokban sok érdekes kalandja volt.Letartóztatásakor elmondta, hogy hazulról megszökött, azonban nem volt sok pénze. Tisztában volt vele, hogy a jóképű leányok sokkal könnyebben boldogulnak az életben, mint a fiatalemberek és hogy a lányokkalszemben a mogorva bankdiirektorok ismosolygósi képet vágnak, így hát arra határozta magát, hogy saját magán egy kis korrektúrát végez azáltal, hogy lányruhába öltözik. Egy ideig Liverpoolban és Manchesterben élt ,s az utóbbi városban még segédszakácsnő is volt egy előkelő ét- teremben, öreg urakkal gyakran vacsorára hivatta meg magát, azonban mindig megszökött, valahányszor azok a csókolózáson túl akartak menni. Érdekes különben letartóztatásának története is. ElvetődöttBuralleybe és ott felkereste a keresztény lányok otthonának főnöknőjét. Regényes mesét mondott arról, hogy árvalány, aki állást keres, azonban a legtöbb helyen a főnök tisztességtelen ajánlatot tett neki , azért nem tudott foglalkozáshoz jutni. Addig is, míg valahol elhelyezkedik, lakást kér a főnöknőtől. A főnöknő megszánta és új női ingekkel és egyéb fehérneművel látta el, aztán elszállásolta az egyik hálóteremben, ahol már több leány aludt. Itt azonban olyan „különösen“ viselkedett, hogy a főnöknő a lányok panaszára gyanút fogott és értesítette a rendőrséget. A rendőrségi orvos megvizsgálta és megállapította, hogy, a lány tulajdonképen fiú. Elvették tőle leány ruháit, férfiruhát adtak rá és visssszatoloncolták szülővárosába.