Temesvári Hirlap, 1925. február (23. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
Újabb nyugtalanság a kolozsvári egyetemen (Kolozsvári tudósítónk telefonjelentése.) A kolozsvári egyetemen észlelt nyugtalanság tegnap kirobbant, matt a diákok táviratára a kormánytól nem érkezett válasz. Egész napon át rendkívül izgatott volt ahangulat: mivel a hatóságok tüntetésektől tartották, megtették a szükséges intézkedéseket. Mozgósították az egész rendőrséget, egy század szuronyos katona a városházán állott készenlétben s, az egyetem körül erős járőrök cirkáltak. Délután hat óra körül egy csapat -egyetemi hallgató az egyetem elé vonult s be akart hatolni,, hogy a bennlevő diákokat, akik az előadáson résztvettek, megzavarják és csatlakozásra hívják fel. A főkapu azonban zárva volt, mig a diákok nekiestek a kapunak s addig döngették, mig az összes ablakok be nem törteik. Közben röpiratokat osztogattak, melyben a sztrájk kimondására hívták fel a diákokat. Nemsokára nagyobb katonai készültség érkezett, amely a tüntetőket szétoszlatta. A nyugtalanság egyre, nő, de a hatóságok állandó készenlétben állanak, hogy a komolyabb mozgásiaknak elejét vegyék a fajvédők nem. magyarok (Budapesti tudósítónktól.) A magyar nemzetgyűlés költségvetési vitájánál Haller József a keresztényszocialista párt nevében felszólalt és tiltakozott, aszociáldemokraták bécsi tárgyalásai ellen. Tiltakozik azok beavatkozása ellen, akik mint népbiztosok, jóvátehetetlen károkat okoztak az országnak és most is zsebükben van azoknak a listája, kiket ahatalomra jutásuk esetén kivégeznének. Téves az a beállítás, mintha a numerus claususról szóló törvény bármelyik faj, felekezet vagy kisebbség jogát akarná megnyirbálni, csak a megsértett arányt igyekezett helyreállítani. Görgey István szólalt fel ezután: A fajvédők tegnapi vacsoráján támadások, sőt fenyegetések hangzottak el azon képviselők ellen, akik a numerus clausus megszüntetését kívánják. Berki Gyula: A fajvédők kilencven százaléka sváb, morva és cseh, ők támadnak igazi magyarokat. Görgey: A numerus clausus az egész nemzet Szempontjából káros, mert nem a zsidóság visszaszorítását eredményezi, hanem ellenkezőleg, a zsidó ifjakat ar tudományos pályák helyett közgazdasági térre kényszerítik, vagy külföldre hajtják, ahol elkeseredésükben teleszivják magukat nemzetközi eszmékkel.ZAVAROK KÍNÁBAN. Pekingi jelentés szerint La-Jamg-Siang csapatai bevonultak Sanghajba. A kikötőben olasz hadihajók horgonyoznak, hogy szükség esetén csapatokat szállítsanak partra. S angliainak elég nagy olasz kolóniája van. tmxxm&imwmm XXXÎI. évfolyatt, SB. fizir. A friss levegő hiánya írta: KABOSS ÁRMIN. A nemzetek fejlődéséhez szabadság kell. A szabadság pedig friss levegő nélkül, nem élvezhető, de el sem képzelhető. Aszabad levegő hiánya, a levegőnek mesterséges elvonása európai jelenség, a lezajlott világháborúnak nemzetközi, szomorú maradványa. Az útlevélkényszer és vízumőrület mint egy végnélküli drótsövényakadály körülhálózza az európai nemzetek szabadságát úgy, hogy a gyarló emberiségnek röghözkötöttsége intézményileg és úgy látszik, hogy hoszszú időkre garantálva van. Hová tűnt el a szabad mozgás, a szabad közlekedés lehetőségei A légi jó világban, a háború előtti békében — az ambíciónak, a lelkesedésnek, a kultúrvilág megismerésének nem volt semmi akadálya. Egy ötlet, egy elhatározás és huszonnégy órán belül már külföldön robogott velünk a gyorsvonat és mi otthoni kényelemben, pompás Pullnann kocsikban élvezhettük az utazásnak minden gyönyörűségét. Ma is jogod, van az utazás elhatározásához és ha van sok, nagyon sok felesleges, időd és pénzed, de legfőbbképpen végnélküli türelmed, akkor elindulhatsz az.’ útlevél és vizumszerzés kálvária útján. Komoly, modern, munkás és kötelességtudó emberből a legkínosabb érzést váltja ki az útlevél és vizum kijárásához szükségelt rengeteg időpocsékolás, mert a horribilis költségektől eltekintve, a józan polgári ésszel nem lehet megérteni, hogy , minek az a sok hetekig tartó hercehurca, mikor az állambiztonsági szempontokmegóvásamellett is egy-két órán belül bárhová szóló útlevél vízumostól együtt kiállítható volna. ■■"Azt hisszük, hogy ma már igazán naivitás- állambiztonságiszempontokról beszélni az útlevél és vízumokkal kapcsolatosan mert hiszen nyilvánvaló, hogy nem az állambiztonsági szempontok, hanem az egyes államok fiskális érdekei igénylik és tartják fenn az elavult útlevél és vízum rendszert. Egy évtized óta fényesen bevált jövedelmi forrást nem szívesen dugaszolnak el, ámde ez a forrás vígan jövedelmezhetne fölösleges időpocsékolás nélkül is. Fiksz összegben meg lehetne szabni a negyed, fél és egészévi útlevelek árát és a trafikokban, menetjegyirodákban árusíthatnák a különféle nemzetek vízum bélyegeit, amiket azután az országhatároknál lebélyegeznének. Minek az a nagyképűsködés, hogy a vízum bejegyzéseket a követségek, avagy a konzulátusoknak kell végezniük? Hát ismer bennünket a külföldi államok követsége? Rendszerint hordárok, vagy más közvetítők foglalkoznak hivatásszerűen a vízumok megszerzésével, akik néhány tucat útlevelet adnak át egyszerre a különböző követségek alantas közegeinek. Pénzkérdés az egész, tehát miért nem egyszerűsítik, miért nem könnyítenek az amúgy is sokat szenvedett és még mindig szenvedő emberiségen? Nálunk Nagyromániában még súlyosabb a helyzet. Itt az adózással is komplikálják az útlevél, elnyerhetését. Aki adóhátralékban van, az nem utazhatik külföldre. Ez nagyon is erőszakolt öszszekeverése a lényegnek és formáknak. Adóhátralékok miatt miért csak az utazást nehezíti meg az állam? Az utazás mai napság az életveszélyes, rozoga vasúti kocsikban talán olyan kívánatos valami ami a jók részére.elismerést, vagy jutalmat jelent? Az utazás, ma inkább egy hőstett, amit honorálni kellene m 16- leengedéssel! Az államnak nincs szüksége arra, hogy az adóbefizetést ilyen rendelkezésekkel forszírozza. Az államnak, érdeke az,, hogy vasútja jövedelmezzen, és így érdeke az is, hogy vasútját mentől több utas vegye igénybe. Azért mert valaki hanyag adófizető, még igen jól fizető és jövedelmező utas lehet! Már régen lessük, várjuk azt a széles látkörű és úttörő román államférfi kit, aki egy tollvonással eltörli, majd a világháborúnak ezt az idegölő és időt rabló maradványát és friss levegőt, az egyéni szabadságnak tavaszi szellőjét varázsolja majd a polgárok életküzdelmeinek dohos légkörébe. A nyugati kurturállamokban már kezdenek szellőztetni. Az útlevél és vizum rákfenéjét operálni igyekszenek. Egyetlen egy — skármilyen hatalmas — állam sem boldogulhat, ha izoláltságában mesterségesen elzárja magától anemzetközi gazdasági vérkeringés útját. Egyes államok — . egymás közt már komolyan tárgyalnak arról, hogy gyorsabb tempóban hogyan lehetne elsorvasztani az útlevél és vizuum kényszert, a világháborúnak ezt a legkellemetlenebb ajándékát. .Rájöttek arra, hogy az idegenforgalom nem teher,hanem gazdasági erőforrás, amit az ipar és kereskedelem javára előnyösen, ki lehet használni. Nálunk Nagyromániában sokszorosan nagyobb jelentőségelenne a szabad mozgás lehetőségének. A romániai polgároknak különösen pedig az ifjúságnak élet- és kultúrszükséglete, hogya nyugati kulturállamok légkörében időközönként megfürössze alelkét, hogy onnét eszméket,ideákat, munkalehetőséget hozzon magával és azt itt Nagyromániában a nemzet anyagi és erkölcei javára értékesíthesse. Menjünk tehát egy lépéssel előre a fejlődés, a civilizáció útján. Operáljunkle a nemzet testéről minden háborús halasztót, ami az egyéni szabadság, a román nemzet megerősödését és boldogságát gátolja így tudunk előidézni apróbb életörömöket, de ezekből az életörömökből alapozódik meg a nemzet boldogsága. nmisvxw mnttip Oroszországi tantesei Besszirábiától (Saját tudósítónktól.)' A Lupta párisi tudósítója, Hosin George írja lapjának, hogy angol diplomatától nyert értesülései szerint Londonban és Párisban az orosz és román követség néhány tagja között nemhivatalos jellegű tapogatózások történtek a besszarábiai kérdés megoldására. Oroszország hajlandó lemondani Besszarábiáról, ha Románia gazdasági szerződést köt Vele és katonai konvenciót létesít,, amelyben Lengyelország is részt venne. A román követségek tagjai kijelentették, hogy Románia bármilyen kérdésről szívesen tárgyal, kivéve Bessiarábia hovatartozandóságból. Az angol diplomata szerint Románia és Oroszország között közeledés várható. ki emigránsok rágalmaznak mondották a magyar szocialisták (Budapesti tudósítónktól) Bethen István miniszterelnök hoszszabb nyilatkozatot adott le a M. T. I. útján a magyarországi szociáldemokrata párttal kötött paktumról és ennek következményéről, az emigránsok és a szociáldemokrata párt harcáról a II. Internacionálé bírósága előtt. Bethlen nyilatkozata elején ismerteti az internacionálé ítéletét és főleg azt a részét emeli ki, amely utasítja a magyarországi pártvezetőséget az emigránsokkal való szorosabb együttműködésre. Bethlen összeegyeztethetetlennek tartja, hogy magyar nemzetgyűlési pártnak külföldi tényezők direktívákat adhassanak. Kilátásba helyezi, hogy az alkotmányjogi javaslatokban a kormány intézkedni fog, hogy hasonló beavatkozástól a nemzetgyűlés szuverenitását megóvják. A legélesebben tiltakozik azon tény ellen, hogy ez Internationálé bizottsága a magyar kormány ténykedéseit bírálat alá vette. Megismétli, hogy nem ő kereste a közeledést aszocialistákhoz, hanem Maks, Vanczále, Farkas állandóan keresték az érintkezést a kormánnyal. Annak ellenére, hogy ő soha ilyen meszszemenő nyilatkozat megtételét nem követelte, önmaguktól elismerték az ország konszolidációjának segítését, a keresztény kisgazda és a földművespárt támogatását, valamint a keresztény érkezési világnézet jogosultságát, ők jelentették ki Nádassy főkapitány előtt, hogy az emigránsokhoz semmi közük, az ország tudatos rágalmazói. Végül Bethlen figyelmezteti a magyar polgári társadalmat, hogy van olyanszocialista erkölcs, mely nem ismeri az adott szó szentségét. A TÉMAKÖNYV írta: POGÁNY MIHÁLY. (Utánnyomás tilos.) A jeles, a kitűnő író megérkezett a délutáni vonattal. A vasúti állomáson a rendezőbizottság várta, amely elkalauzolta szállóbeli lakására. A nagynevű író, miután levizitelt a főispánnál és a polgármesternél,visszatért lakására és egy elképzelhetlenül divatos frakköltönyt vett magára. Az estélyen, melyen a hírneves író felolvasni készült, nagyszámú és előkelő közönség jelent meg, mint ahogyanezt a helyi újságok megírni szokták. A nagy író daliás ember volt, akit szerettek az asszonyok és a rendezőbizottság számításba vette ezt a körülményt, amikor meghívta — jelentékeny anyagi áldozatok árán — felolvasására. És bár voltak, akik előre megjósolták, hogy nagy felsülés lesz a vége,mert a kiváló író az utolsó percben le fog mondani, az irodalom eme jelese eljött, megérkezett és a jótékonycélú mulatság nagyszámú és előkelő közönsége nagy izgalommal várta a megjelenését is. És megjelent és felolvasott — egy régi novellát, amelyet egy széles körben ismert szépirodalmi lap évekkel ezelőtt közölt. A férfiak bizonyos fásultsággal hallgatták végig; elvégre nekik nem fontos a szépirodalom, őket a felolvasás után következő tánc, kártyaparti, vagy ivászat érdekli. De az asszonyok és főleg a leányok, ezek valami nagy, valami különösen szép dolgot vártak. Ehelyett kaptak egy régi novellát, amelyet egy részük már ősimert, más részük nem talált szépnek. A felolvasó író hanghordozásából is kiérezhető volt,, hogy az, amit felolvas, nem új. Felolvas, mert vállalkozott reá; ez volt a hatás. A novella vége elég csattanós volt, de alig hallatszott utána néhány taps és a jeles iró meglepődve nézett körül. A rendezőbizottság tagjai, kissé zavarban voltak, majd pedig vad- és feltűnő, de éppen ezért ízléstelen tapsba kezdtek. Érezte a felolvasó, hogy valamivel tartozik a közönségnek, érezte, hogy csalódást okozott és felébredt a hiúsága. Nagy és mindig sikeres trükjéhez nyúlt és elővett egy aprócska, finom jegyzőkönyvet. A témakönyvnek hívták ismeretesei ezt a kis jegyzőkönyvet, mert ebbe szokta a taváló férfiú feljegyezi azokat a témákat, amelyeket később kidolgozni akart. Ha elmondtak neki villand érdekesebb dolgot, ha valamely életesemény reá nagyobb, mélyebb íratást gyakorolt, ide jegyezte fel, hogy azután azt formába öntse és megrögzítse az irodalom részére. Elővette tehát a híres témakönyvet és a hallgatóság feszült figyelemmel várta az elkövetkezendőket. — Ha megengedik — kezdte —■' a megírott dolgok helyett, néhány megiratlan témámmal fogom megörvendeztetni önöket. Nem tudom mikor, nem tudom milyen formában fogom megírni őket, de az, hogy feljegyeztem etémákat, már bizonysága annak, hogy érdekelnek, hogy foglalkoztatják a fantáziámat. Melyikre mikor kerül a sor, nem tudom. Elmondok közülök néhányat, úgy ahogy feljegyeztem. Az első téma: Az alkohol. Akkor fogamzott meg az agyamban ez a téma, amikor végig hallgattam egy alkoholellenes felolvasást. Annyira hatott r©ám az előadó rémképfestése, hogy kedvem kerekedett megírni ezzel szemben, menynyi jót ad az emberiségnek ez a csodálatos méreg, az alkohol. Szeretném megírni, hogy nemm is olyan nagyon jó a józanság, mert hiszen minden csúnya és aljas dolgot megláttak velünk. Szeretném megírni, hogy az emberi gyönyörűségek között nem utolsó a részegség, amely felejtet ,bánatot, csalódást, bűnt és gyalázatot. Talán nem is ellensége az emberiségnek az alkohol, hanem barátja? — Van itt egy feljegyzésem — mondta a jeles nő, amely az előbbivel meglehetősei ellentétben áll. Az volna az ötlet, a feljegyzés szerint, hogy miképp élne közöttünk, miként diadalmaskodna fölöttünk, avagy miként bukna el egy ember, akinek nincsen semmi hibája. Becsületes, szerény, képzett, tehetséges embert képzeltem el magamnak, aki a harcot, hogy a maga egészséges idegrendszerével, becsületest életnézetével keresztül lábaljon a mi ideges, tülekedő életünkön és vagy diadalmaskodjon, vagy elbukjon. De hogyan bukna el? Ez olyan kérdés, amely a témát izgatóvá teszi, még nekem is. — Van itt aztán egy név feljegyezve a kis könyvemben, — folytatta feszült figyelem közepette — amely különösen megköti és elérzékenyít. Mária. Egy mulató kompátiával mentem egyszer hazafelé. Amámoros hangulatban mindenki szívügyeket mesélt el és Volt közöttünk