Temesvári Hirlap, 1925. augusztus (23. évfolyam, 171-195. szám)

1925-08-01 / 171. szám

ig Pasics állapota válságos Zágrábból jelentik: Jugoszlávia ősz miniszterelnökié. Pasics, már hónapok óta küzd a betegséggel. Az agg pozitikus szívós kitartással küzdött a kór ellen mindaddig, anig kitűzött célját, Radics letörését el nem érte. Most, hogy a feladat sikerült, mintha, Pasics ereje is összeroppant volna. Mint ismeretes Pasics néhány nap előtt Karlsbadba utazott, hogy gyógykezeltesse magát. ASzlovenszkca Politika című lap most Pasics állapotának rosszabbodásáról számol be. Az orvosok véleménye szerint — írja a lap —* * Pasics állapota sokkal komolyabb, mint gondolták. Egyre súlyósítodó gyomorhurutja nemcsak testi, éle lelki erejét is aláássa. Szívgyengesége olyannyira aggasztó, hogy masszázsokat és injekciókat kell alkalmazni. Állandóan lázas és közömbösséget tanúsít a politikával szemben, csak akkor lett ingerült, amikor jelentették neki, hogy Radics beszélni akart vele. A beteg miniszterelnök ezt a leghevesebben ellenezte, egyáltalában minden látogatást eltiltott. A miniszter hitela Béresből jelentik: Egész Bécs érdekes zsarolási és szerelmi botrányon mulat már napok óta. Grimm dr. volt pénzügyminiszter, aki most a pénzügyminisztérium ügyvezető osztályfőnöke, a napokban feljelentést tett Dobrohuisélhsca Antalállítólagos színészi ellen, aki a volt minisztert hosszabb idő óta nagyobb összegekkel zsarolta. Grimm még a múlt év folyamán megismerkedett egy fiatal hölggyel és az ismeretség folyamán rövidesen jelentkezett Dolbrohuschka úr, aki azt állította, hogy ő az illető, hölgy, törvényes férje és ezen a cumin kárpótlást követelt a minisztertől. Grimm dr., hogy a botrányt elkerülje, először adott is különböző összegeket Dobrohuschkának, mivel azonban Dolbrohuschka telhetetlennek mutatkozott, a volt miniszter megunta a dolgot és zsarolásért feljelentette a hölgy „férjét". A rendőrség megállapította, hogy Dobrobuschkát csalás miatt többször elítélték és a fiatal hölgy, aki bárónőnek mondotta magát, szintén régóta körözött szélhámosnő. A hölgy eltűnt Bécsiből, Dobrobuschkát pedig a rendőrség letartóztatta. 31XTIL élvfolyam, T71. szírűt fiMarxsí mnmv A karánsebesi vagyonközség választási oviceanu szökésének előtt — Pártok előcsatározása az új vezetőség megválasztására (Saját tudósítónktól.) Többizben ismertette a Temesvári Hírlap azokat a harcokat, amelyek a karánsebesi vagyonk község vezetőségének megválasztása körül dúlnak. A vagyonközség jelenlegi elnökének, Orzescunnak hallérre szóló meghatalmazása lejárt. Orzescunak a vagyonközség szabályai értelmében a legrövidebb időn belül — legkésőbb őszig —, ki kell írnia az új választásokat és be kell számolnia eddigi gazdálkodásáról. Mielőtt a választási harcok bővebb ismertetésébe bocsájtkoznánk, le kell szögeznünk azt, hogy az óriási vagyon— amely főként erdőkből áll — kilencvennégy község tulajdona. Ez a vagyon kilencvennégy község lakosságának a megélhetési alapját képezi, tehát rendkívül fontos, hogy az uj választáson a vagyonköziség többségének akarataérvényesüljön s azokkerüljenek ki győzelmesen, akik biztosítják a községnek a hasznos gazdálkodást. Orzeskcu tanítóképzői tanár volt és a liberálsok kormányrajutásakor szegő-'lőtt zászlójuk mellé. A kormány azonban minden támogatást megvont tőle. A tisztviselők nagy tábora mellette van, noha a tulajdonképpeni vagyon község előtt működése nem szimpatikus. Grzescuval elsősorban szembeszállt Corneanu Péter dr. megyei prefektus, aki egyébként, mint a kormánynak a vagyonközséghez kiküldött biztosa, a tulajdonképpeni liberális pártot képviseli. Hogy Corhcamiék kit szemeltek ki a vagyonközség élére, azt még egyelőre nem lehet tudni. Egy megbízható és számottevő pártot azonban a prefektus sem tud maga köré gyűjteni s ennek oka egy régebbi harcra vezethető vissza. A prefektus ugyanis a múlt évben, amikor Őrzésen megszerkesztette a vagyonf község új alapszabályait, minden befolyását latba vetette, hogy a vagyonfközség 220.000 holdat kitevő erdőbirtoka ne magánvagyon, hanem községi vagyon legyein, és ne a vagyonközség választmánya, mint autonóm testület igazgassa, hanem az állam felügyelete alatt álljon. Itt került szembe Corrueanu Orzescuval, akinek sikerült érvényesíteni azt, hogy a vagyonköziség birtoka magánvagyon és a vagyonközség autonóm testület. Álláspontját a földmivelésügyi miniszter is a mágiáévá tette s az állami beavatkozás mindössze annyira terjed ki, hogy "közigazgatási és erdészeti »ellenőrzésit gyakorol." A döntés a vagyoni község vezetősége és a kormánybiztos között feszibilit helyzetet teremtett. Erős csoportot képez ISiram volt vagyonközségűelnök pártja, amely tulajdonképpen a nemzeti pártnak egy frakciója, Conesatu liberális képviselő. Őrzésen egyik igen erős ellenfele, szintén sorompóba lépett. Mindezek a pártok erősen küzdenek egymás között és valamennyien Őrzésem ellen. A már ismertetett pártokon kívül áll az úgynevezett fiatalok pártija, amely nem viseli magán egyik pártárgyálát bélyegét sem. Ebbe a pártba tömörültek a vagyonköziség részitulajdonosainak nagy része. A párt nem fűződik egykét névhez. Fiatal, agilis Intellektuesek vezetik, akik hosszú évek óta készülnek arra, hogy annak a vagyonnak az igazgatását, amely őseik révén őket illeti , maguk vegyék a kezükbe. Ez, a párt harcol a legideálisabb alapon. Orzescu elnök ragaszkodik pozíciójaihoz, mindent megpróbál, hogy azt megtarthassa. Tárgyal a Corneanu-párttal, de egyszersmind Dragos dr. és Morariu dr. ügyvédek útján a nemzeti párttal is érintkezésbe lépett. A fiatalok pártjával keresi összeköttetéseket. i Sőt a napokban Bukarestbe utazott, hogy a kormány támogatását kieszközölje. De bármelyik párt kerül is, ki győzelmesett, bizonyos, hogy azt csak erős küzdelmek árán sikerült elérni. Ifjabb washingtoni konferenciát készítenek elő. Washingtonból jelentik. A Fehér Házhoz közelálló politikai körök véleménye szerint Coolidge elnök reméli és bizton számít arra, hogy amennyiben a garanciaszerződésre vonatkozólag nen történik a hatalmak között megállapodás, úgy szükségessé lesz egy második washingtoni konferencia összehívása, egyéb egyebet csikós káposztánál nevetgéltek a parasztok. A harminc éves, zömök mérnök Topolóczkynál bérelt lakást. Alkalma volt hát a ház kisasszonyával is megismerkedni. Valami delejező hatalom sugározhatott a leány szeméből, mert úgy megbabonázta a lakójukat, hogy ez mára napokig sem mozdult ki a házból. Az öreg úr is hamarosan megkedvelte az adomákban és ajándékokban kifogyhatatlan, vagyonos poroszt. eltemélye. — Azért szökhetett meg, mert meghagyták polgári ruháit. — Az Universul közli, hogy a pénzügyminisztérium ötvenezer lej jutalmat tűzött ki annak, akii elfogja Damboviceanut avagy tartózkodási helyéről adatokat szolgállat. A minisztérium lépésének aligha lesz, meg a kívánt eredménye, mert biztosra vehető, hogy Damiboviiceanu nem tartózkodik már az országban. Tény az — írja az Universul —, hogy Damiboviceanu szökése előtti estén élénk társalgást folytatott a valvarestii fogház igazgatójával, M i h a i 11 a 1. Hogy a társalgás témáját mi képezte, eztegyedül Mihailtudja. Tény az is, hogy Mihaiil ezután sürgősenbejelentette alantasainak, hogy másnapi három napi szabadságra megy és még aznap este jegyzőkönyvileg átadta a fogház vezetését. Tény az, hogy Dramirovicesnut a vizsgálóbíró és Racovniceanu főügyész az igazságügyi minisztériumbaelővezetni kérték, mégpedig igen szokatlan időben, délelőtt iséltizikor. Daimiloviceanut a soffőr mellé ültették és nemi a kocsi belsejébe, amint azt két kávéslllbé veszedelmes vádlottal megtették. Az őrökkel nem közölték, hogy ki az, akit kísérnek, hanem egyszerűen parancsot adtak nekik, hogy az automobilba üljenek. Az igazságügyi minisztériumban szó került, hogy Damboviceanu egy autóban megy a főügyészszel a pénzügyminisztériumba, de afőügyész kijelentette, hogy nem szokott vádlottakkal egy kocsiban utazni, mire Angelescu őrt kocsiért küldték. Damiboviceanu egyedül maradt a másik őrrel, beszélgetett vele és végül idegesen megjegyezte: hát nem jön az a másik őr. Damiboviceanu kísérője néhány pillanatig figyelmesen nézett az ajtóra és amikor megfordult, Damboviceanu eltűnt. Az Universul szerint Damboviceanu szökése azért vált lehetővé, mert a sikkasztót nem vetették alá a fogházi rezsimnek. Nem vágatták le haját, meghagyták elegáns polgári ruháit, kezét sem kötözték össze és így történhetett, hogy Damboviceanu, aki az őrtől, való szökése után valamelyik hivatalba benézett és aktakor esést mímelt, néhány perc múlva nyugodtan és észrevétlenül eltávozhatott a minisztériumból. A láp tündére írta: SOMLAY KAROLY. 1. A párás levegőben duzzadt fellegeket hajszol a szél, mely a hullámzó náderdőket végigszántva, felriasztja a vizek birodalmában tolászkodó gémeket és szárcsákat. ■Az ér alsó folyása mentén az uradalom egyik erdésze lépdel a pázsiton, amelyet egészen elöntött a fenékvíz. Mire a nyírfákig gázol, a leány is a part mellé taszigálja a csónakot. A vizsla észrevehette, hogy valaki közeledik, mert ugatott. — Csönd, Rajkó — intette le a leány az ebet és a vizi járművecskét egy korcs égérfa törzséhez láncolva, kiugrott a csillagvdrágos rétre. — Adjon Isten, Zsófika kisasszony — körszenti a leányt az odaérkezett fiatal férfi. — Hát magát mi hordozza erre, Imre? — ,kérdezi tettetett meglepődéssel a leány. — A szivem — feleli mosolyogva az erdős, és fegyverét fához támasztva, leül egy mohás tuskóra. — Bolondos — dévajkodik csengő kacagásssal a leány. — De ha már itt van, akassza le a csónak faráról a zsákot. Tele van hallal, öregapámnak ma fáin estebédet adok. — Csak már egyszer nékem készítene vacsorát az én kis tanyámon — morog az erdész, aztán a halakat kiemelve a vízből, a falu felé, indulnak. — Holnap, mikor az Orion fent lesz az égen, legyen a pákásztanyán az öreg Matyi kunyhójánál. Hónány szem lesz magához. — Várni fogom — mondta a férfi és szemmel kísérte Zsófikét, míg lihegő alakja homállyá nem mosódott az áldozó Napibihorsugártzubra pirosodó fák között. 2. [ Egy kopott ház bámul a faluvégen az akácok között. Az öreg Topolóczky Tádé kúriája, aki régebben híres lovász, agaráisz és sok kártyacsata hőse volt Szabolcsban, Tádé úr haja akkor még acélszinű lehetett, a feleségét pedig a legszebb asszonynak tartották a szabolcsi urak. Házasságukból egy leányka született, akit tizenhét éves korában a nyíregyházai huszárok egyik morva hadnagya Olmützbe szöktetett. A tekintetes asszonyt néhány év múltán megőrölte a bánat és a szégyen. Tádé úr pedig a sok keserűségre a korhelykedésben keresett vigaszt. A négyszáz hold ősi birtok hát leolvadt a kezén négyre. A guta is meglegyintette. Egy őszi délután váratlan esemény színhelye lett a kúria. Vendéget hozott a dilizsánszkocsi, egy nyolc éves leánykát. A vézna gyerek az olmützi árvasház írásait szedte elő a táskájából, amelyekből Tádé úr kibetűzte, hogy a kisleány a régen eltűnt és az olimützii kórházban meghalt Nellike gyermeke. — Bár papi áldás nélkül született kölyök vagy, de mégis van benned néhány csepp az én véremből is. Nem dobhatlak hát a szemétre — morogta Topolóczky. Mint az unokája, a Zsófiika husz éves lett, az öreget annyira megbénította a köszvény, hogy mozdulni sem tudott a szobából, így aztán Zsófika nyakára szakadtak a gondok .Időköziben olyan hírek tartották izgalomban a láposék lakóit, hogy mocsarakat lecsapolhatják ,s szántóföldeket varázsolnak a nádasok helyére. Mivel egyik-másik gazdának húsz-harminc holdja is volt a lápon, reménykedve várták a munkáik megkezdését. Évekig vártak és miikor már beleikeseredtek a várásba, örömmel adogatták el pótban áron a lápilletményeiket egy berlini mérnöknek, aki mintegy ezer holdat vásárolt össze. — A bolond német, akár egész életében sem)O. Éjfél lehetett. A nyári fehér éjszakák méla bája ömlött a láp világára. A pákász kunyhójánál heverő erdész már bosszankodni kezdett, hogy ily sokáiig várakoztatja őt a leány, mikor ez hirtelen csak előtte termett. — Most már tudom, hogy miért hívnak tégteda falubeliek a láp tündérének. Talán a sholdsugárból testesültél ide élőlénnyé — fogadta enyelgően az erdléisz Zsófikat és helyet csinált számára a gyepre terített ponyván. — Ne fecsegjünk most, Imre. Hajnalra otthon kell lennem és fontos dolgokat akarok veled megbeszélni — felelte a leány. — Hallgatlak Zsófi. — Tudod, hogy szeretlek. Rajtad kívül még senki iránt sem melegedett fel a szívem. Érzelmeimet azonban fontos körülmények befolyásolják • • . Szerelmeimen kívül semmi egyebem nincsen számodra. — Ezzel is dúsgazdaggá teszel. — Jó, de én nem akarok beleaszalódni a szegénységbe . . . Követelő vágyaim nyomán egy parancsoló gondolat robbant fel bennem, amiből egy szép élet forrásai fakadhatnak. — Nem értelek, Zsófi. A leány arcára forró vérhullámok zúdultak. Riadtan bámult a ködökbe, aztán — mintha magánakbeszélne, — folytatta: — A mérnök nagyon gazdag. Ha kincseinek csak századrésze volna is az enyéim, megint a nagyapám ökrei szántanának az elkótyavetyélt birtokunkon. — Most már értek a szóból, Zsófi . . . Nékem ki kell takarodnom a szivedből. — Imre, csak téged ,szerettelek és csak téged foglak szeretni siromig . .. He te is tudod, hogy az én anyám miatt tékozolta el nagyapáim családunk felségét. Tehát reám hárult a kötelesség, hogy azt visszaszerezzem. — Vagyis a mérnöké akarsz lenni . . . Hát én majd keresztül húzom a számításaidat... A sátán hozta ide ezt a poroszt. — Ő az enyéim, tehát nincsen jogod hozzányúlni . . . Ha kábult fejjel gyilkolni akarsz, itt vagyok én . . . Én nem félek a báláitól — mondta elszántan a leány és mielőtt a gondolataiba süppedt erdész felocsúdott volna, elveszett az égerfák homályában. Néhány nap múlva a mérnök és vele Zsófika is elveszett a faluiból. — Anyja vére — dohogott az első percekben az öreg Topolóczky, de aztán belenyugodott a változthatatlanba. * Évek múltán egy bérkocsi állt meg a Topolóczky-kúria előtt. A kocsiról fátyolos nő szállott le, aki ismerős lehetett itt, mert a tornácon át egyenesen az öreg úr szobájába, nyitott. 'fl ! !!!. i OUI^jppl!!' — Zsófi . . . Álomképet látuik, vagy valóban te állsz itt előttem? — hörögte szemét törülhetve az öreg. 1 !' — Én vagyok nagyapám. Azért jöttem, hogy hátralevő napjait, jólétben tölthesse. Nem érkeztem üres kézzel — felelte Zsófi.