Temesvári Hirlap, 1925. szeptember (23. évfolyam, 196-220. szám)

1925-09-01 / 196. szám

f- TEMESÉSE.| HÍRE5F TKWl. ^vîpîya Si, Î.S. wmii. ^yív Ar­aiív ‘«5 Sri*ca-¥i«4i­,/ j ■ I,»I ríiíniiíKi. A józsefvárosi katolikus egy­házközség viharos közgyűlése a papválasztás kérdésében Nem döntöttek a plébános személyéről. —■ Az egyháztanács kivonult a közgyűlésről. —■ £// rend­­kívüli közgyűlést hívnak össze ►------0——. (Saját tudósítónktól.) A józsefvárosi katolikus Mtközség va­­sá­rna­p eleiben a záhrih épület udvarán rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen háromszáznál­ több katollikus hívő jelent meg. A hitéletet, kultiváló egyesületeik életében szokatlanun szenvedélyes hang uralta a tanácskozást. Az elfajulásig iz­galmas hangulatot a premnosváteszti­s kés­­lése váltotta ki. Az egyházta­nács leg­utóbb Petro­vics Emilt jelölte, a hí­vők nagy részei ezzel a jelöléssel megelé­gedve­ nem volt, ezért rendkívüli köz­gyűlést hivatott egybe, amelyen a maga álláspontját kívánta titkos szavazás út­ján­­ki kifejezésre juttatni. Erre azonban az idegpattanásig feszí­tett­ levegőben, a folytonosan meg megújuló zajban és tu­dj a a s o h! János utalt a­nra, hogy négy hét óta a plébá­nosvá­lasztás ,körül erős­­ik­ arc folyik az­ egyházk­özségben és, hogy Pr­oli asz­ki­a Ede világi elnököt a sajtó egy­­ részében­ támadás érte. ő bi­zalommal van az elnökség­­iránti, tüdőé mással bír ,ákb­ólt, ami az egyháztam­á­cs tagjainak egy privát értekezletén t­ör­­tént, de kéri a vezetőséget, hogy hallgas­sák meg itt most az összes hitközségi tagok óhaját is leendői plébánosa ,szemé­lyét illetőleg. Az eddig szereplő kilenc pályázóra ejtsék meg titkosan a szavazást, hogy olyan papja legyen a József­városnak, akit a nép kíván. (Úgy van! Szavazzunk!) Takács János: Az. indítványt két ré­szre bontam­. Az egyik az elnökség ré­szén© megszavazandó bizalomról szól, a másik­ pedig a közgyű­lés egybelhivá­sá­nak m­egindoko­­­lása. Kéri a­ jelen volta­kat, hogy rövidesen és higgadtan szólja­nak a tá­rgyhoz. Bote­ncz visszapillantás­t vet a hit­község eddigi működésére. Az egyházta­­n­ácsot — úgymond! — a mi körünkből válla­sztottuk, ennélfogva kötele­ss­égi i.i­­k magunkat az ő akaratának alávetni. (Zajos ,elllentmo­nd­áso­k.) Indítványozom, ah­ogy az egyháztan­ácsnak a legtel­j alebb 11 s­za­tea­t sza­vaztok. (Elj önzés.) Brausch János: Mi meg vagyunk elégedve a vezetőséggel, de kérdés az, vájjon az egyháztanácsnak ilyen fontos kér­désben jogában áll-e annyi ember nevében határozni. Mi plébánost akarunk választani, de ezt az összesség akarja, megcselekedni titkos szavazással. Tala­ács­­János: Felteszem a­ kér­dést, hogy az elnökség érvek bizalmat sza­­vaznak l-e? (Lelkes éljenzés.) IMIilihi a­l­­o­v­i­t­z István dr.: Előbb tud­nunk k­ejti, várjon az elnökség­­a­ mi óha­jainkat is szem ellőtt tartja-e és csak az­után tehet szó a bizalmi vétóimról. i Szerce tag szerint az egyh­áztanácsi tagok számát fel kell emelni negyven­nyolcra. Csaszmok Nándor dk. lendületes és m­eg­fontolt beszéd! "kereteiben a hitközsé­get egy nagy családihoz hasonlította, amelyen bel­ül közös családi érzésnek kell uralkodni. A család élén egy tisztessé­ges, módos és lelkes ember áll Próba­sz­­tka Edre személyében, aki a vezetőséggel együtt mindenkor a legnagyobb áldoza­tot hozta,­hogy a katolikus­ hi­vők. Vala­mennyi kívánsága és érd­eke biztosí­tva intultiussizeru­s hangzavarban nem került a sor, mert az elnökség egy része és az egyházta­nács­ tagjai otthagyták a gyű­lést. A közgyűlés megnyitása Takács János, a józsefvárosi plébá­ni­a jelenlegi adminisztrátora, a hittközö­­sség egyházi elnöke, nyitotta meg a köz­gyűlést. A jegyzőkönyv vezetésére P­a­t­k­i Menyhértet, a­­h­itelesi test© pe­dig Forgács és W­einszer tagoikjat kérte f­el. Bejelentette, hogy Bausch János indítványt­ terjesztett be a rend­remül közgyűlés összeírásával kapcs­o­­llatosan, amely első részében­ az elnök­ségnek megszavazandó bizalom kérdését veti fel: legyen, Proh­aszlkát melegen üdvözli, mint, önzetlen irányitói a katolikus ügy­nek. (Éljenzés­.) P r­oh­a s z lk­a Eide: Az urak elnököt választót­ telki, aki nem egészen alkalmas, az én szavam gyenge. Azt h­iszem, hogy nem megyünk egy utón, m­ert amikor az urak megalakították­ az egyháztanácsot, akkor bizalommal is kell lenni iránta. Eddig szép volt az együttműködés mü­nk, most pedig egyszerre azt ’kiáltjá­k fe­lénk: Nincs jogotokban papot válasz­tani! Ha a hívőknek ebben­­az irányban óhajuk volt, miért nem fejezték azt ki hamarabb -és meghallgatásra találták volna. (Éljen­zés.) Takács János: Határozatilag ki­­mondom­, hogy az elnökinek és az elnök­ségnek a közgyűlés bizalmat szavaz. (Általános éljenzés.) P r o h a ,si­z­k­a. Ede a maga és­ az egyh­áztanács nevében meg­köszöni a bizalmat. A plébánosjelölés Takács János: Követk­ezik a rend­kívüli közgyűlés egybeosi­vásának meg­indokolása. Bausch indítványában kiéri az elnökségét, mivel nézeteltérés forog fenn a tanácstagok és a­ hitközségi tagok egy része között, beszéljék meg itt a dol­gokat. Engedjék meg a hitközségi tagok­nak is, hogy kinyilvánítsák akaratukat. (A többség zajosan helyesel.) Baus­eh János: Ha nem áll nekünk jogunkban óhajunkat kifejezni, akkor azon­­a privát értekezleten az­ egyházta­­nácsinak sem lett volna szabad azt­ mon­dani, hogy a nép ezt, vagy azt a jelöltet kivánj­a plébánosnak. Pro­h­a­szk­a Ede: A­ kívánság in­dokolt, de hogyan gondolják azt meg­­valósítani, amikor eddig két é­s fél évnl át telp­i bízom in,mai voltak minden ügy­ben hozzánk, és most egyszerre azzal a kéréssel állanak elő, hogy hagyjuk önö­ket is­­részt ven­ni a pap,választásban. A vezetőséggel szemben ez a megnyilatko­zás megszégyenítő. Mi is azt akarjuk, hogy valamennyi katolikus polgár kí­vánsága kifejezésre jusson, de ha önök ehhez, a bántó indítványhoz ragaszkod­nak, nem­ marad más hátra, mint az, hogy az egyháztanács lemondjon. (Zaj­o­s ellenmondások.) Takács: Felteszem a kérdést, hoz­zájárul-e a közgyűlés, hogy Bausch ké­relméhez h­íven a jelenlévő­­hitközségi ta­gok is kifejezhessék óhajukat a nős választást il­letől­eg , a az, hogy tiszta, lelkisme­retiünk­ szerint szavaztassunk ebben a kérdésben Ez a közgyűlés kívánsága az egyház taná­ccsal szemben. H o 11 i­n­g­e­r egyház tanácsi tag: Mi azon az állásponton vagyunk, ha ben­nünket leszavaznak, akkor a konzekven­ciákat le kell vonnunk és le kell monda­nunk. Itt ma egy trükköt akarnak alkal­mazni. M­i­c­h­a­l­o­v­i­t­z István dr.: Ha, a közgyűlés bizalmat, szavazott is az elnök­ségnek, mégis jogunk van vétót emelni, abban az irányban, hogy . .. C­sasznek Nándor d­.: Itt nem le­het cirkuszt csinálni! Felkiáltások minden oldalról: Nem lehet hozzászólni! Kérjük a­ szavazást! Az egyházközségi tagok az elnöki asztal körül tolonganak és izgatottan kiabál egymással szembe a két tábor. Takács János a nagy zajban újból fel akarja tenni a kérdést. Csaszn­o­k N­án­dor dr.: Tiltakozom mindenféle kérdés feletti szavazás el­len .Fogjanak meg engem, és dobjanak ki! A közgyűlésen csak azt lehet tár­gyalni, ami a tárgysorozat indítványán szerepel. Takács Ján­os: A Rausch-féle in­dítvány két mellékmondatból áll és most a­ második részről van szó. Kaotikus­­hangzavarban túlszárnyal­ják egymást a­ kitörések: Erőszak!­­Tá­vozzunk! Kérünk s­zavazását! Nem­­fize­tünk több adót! P­r­oh­asz­ka Ede egy székre áll fel és beszél: Meg vagyok lepődve, hogy jó keresztényiek ilyen hangon tárgyalnak meg vagyok szégyenü­lve. Ha az urik nem tudnak nobilis és rendes hangon tárgyalni, nem maradok tovább itt és leköszönök,, mert ehhez én nem vagyok ho­z­z­á­ S­ZO-k va.­­Él­jön­zés.) Felkiáltások: Követeljük a titkos sza­va­zást ! Takács János: Ha­ nem tárgya-inti! tárgyilagosan, kénytelen leszek a köz­gyűlést berekeszteni. Rausch János­: Szavaznunk! Akár az elnökség jóváhagyásával, akár árné- Fii!! P r­o­haszk a Ede: Két és fél éven át a­z urak bizalommal voltak­ hozzánk, hagytak bennünket dolgozni és most egy­szerre nem jó, amit csinálunk. Takács János: Ezt nem mondja senki. Proh­­a­s­z­k a Ede: Az a huszonöt egyháztanáe-ű tag néni '■hagyhatja, ma­gát ilyformán megszégyenítem. (ügy van! ügy van!) Felkiáltások: Nem áll! Szavazzunk végre! Csasznek Nándor dr. egy tagihoz: Ön egy hét előtt iratkozott be a hitköz­ségbe! Hangok egy indulatosan kiabálóra: Ki kell vezettetni! Kivonni az egyháztapáco P r o­hl a s­z k a Ede: Számunkra, nincs más hátra, mint hogy visszalépjünk és elmenjünk. Önök új közgyűlést hivtha­t­­hatnak egybe, új vezetőséget választhat­nak és akkor elérték­­céljukat! Erre Prohás­zka Ede és hívei, valamint az egyháztanács tagjai, elhagyják a ta­nácskozás szính­el­yét. Takács János: Mivel az elnökség eltávozott, én magam nem képviselem a vezetőséget és ezt a kérdést nem tár­gyalhatjuk tovább. Bausch János: Mivel az elnökség a­ gyűlést elhagyta azzal a kijelentéssel, hogy leköszön . . . Takács János: Lemondani vagy írásban, vagy külön élőszóval kell, en­nélfogva én csak a távozásukat végzem, tudomásul. M­­­o­h­a­lövi­t­z István dr. újabb rendkívüli közgyűlés össze­hívását javasolta és ha azon az eln­öks­ég nem jelenik­­m­eg, úgy lemondottnnak kell tekinteni. Ez az újabb közgyűlés döntőön az új vezető­ség választása­­ ügyében és­ a plébános­­választás kérdésében is. Nyomban ivet köröztetett, amelyen az uj közgyűlés egyb­dh­ívását ké­rik. T­a­k­á­c­­s Jántos zárószavával ért vé­get a közgyűlés. A kivonult egyhá­ztaná­cs­i tagok P­l­­e­h­a Ágoston apostoli kormányzónál a gyűlésen történtek miatt tiltakozásukat felvetik a bizalom kérdését Kite P­o­t­e­n­c­z tag akart újból a tárgy­hoz szólni, de viharszemen tört ki az indulat: Nem hallgatjuk meg! Szavazást kérünk! Le vele! Titkosan akarunk sza­vazni! A zaj csillapultával. Potencz java­solta, ha a három leginkább hangozta­tott jelölt közül nem tudnak válasz­­ oi vihar­ zani, akkor bízzák az­ elöljáróságra, hogy kit nevez majd ki. Le vele! Eláll! kiál­tások röpködtek a levegőben. Mi adót fizetünk, tehát bele akarunk szólni! — kiáltotta egy szentori hang. Kocsi,s nyugodtságra in­tette'a vitatkozókat. Mi­ nem akarunk,mást — mondotta —, mint' fejezték ki. Az Astra közgyűlése­ ­Szászrégenből jelen­titte. Az Astra szokásos­­évi kongresszusát az idén­­P­o­p Vasilie, az Astra volt elnökének ötven­éves halálozási évfordulójára való tekin­tettel Szászrégenbe hívta össze. Pop Va­­­s­iilie ugyanis itt­­van­ eltemetve. A kongresszuson az ország­­minden részétől számos vendég érkezett. A kongresszust­­S­u­c­­­u balázsifalvi metropolita nyitotta meg, majd átadta a szót­­Ge­o Ildi­cs László eln­ö­knek, aki­­egy viisz-Záp-ull­antárs kereté­tében" vázolta az Astra miülködését" és megemlékezett arról a hatalmas kultur­­-m­unkáról, amelyet­­az egyesület kifej­tett. A kongresszust ma folytatják. Mémezország és Franciaország harca a légiközlekedés körül. Parisból jelentik: Már hosszabb ideje annak, hogy a német­­kormány visszauta­sította a franciáknak azt a kívánságát, hogy a francia repülőknek engedélyt ad­jon a német terület fölött, való átrepülés­­re. Ez I ’­ra nem­ orsz­á­g­b­an nagy kedvetlen­séget keltett é­s majdnem politikai kon­zekvenciákra vezetett. Az ügy úgy ke­rült szőnyegre, hogy francia repülők megkísérelték német terület keresztül- r­epü­lését, azonban kénytelenek voltak leszállani és a német hatóságok lefoglal­ták a gépeiket. A francia kormány akkor megkérdezte a német birodalmi kor­mánytól, hajlandó volna-e francia teh­er­­repü­lőgépeknek­­a­ ném­et terület fölött való átszállást megengedni, amire ta­gadó választ­­k­apott. Ezt a problémát most megint az a kis -fismérve teszi aktuálissá, hogy­­a netírót Aero-Lloyd I) 55-2 számú gépe, melyet Kablun pilóta vezetett, Ir/nlin-1—Arn ■ i ordám­—.­ Unlin közötti postaiján JoAV'­■ ' n v üt Östendjében leazélrajii. A ínéfidt repülőt a belgák először letertóaítáraik /után azon­ban pari ■ 1 'ja­ maiki átvizsgá­lása után szabadon bocsátották. A repü­lőgépet lefoglalták. Azonban most az történt, hogy az an­gol légkö­zlekedési minisztiérium a bt­ h­i­­vat­k­oz­ott az ügybe és miként a Masin je­lenti,­­a belga kormánynál közbenjárt, hogy azt a német repülőgépet, amely London, Amsterdam, és Berlin között a p­ost át közvetí­tette, a német repülőtársa­ságnak ad­ja ki. A lap megjegyzi, hogy az angol kormány soh­a,sem­ intervediál­, hogy a német kora.­így adja ki a lefoglalt francia repülőgépeket.. Az v­­ilágközlekedési minisztérium­nak ez az eljárása Franciaországban nagy csodálkozást váltott ki, és­ azt jól informált kör­ben odamagyarázzák, hogy Anglia a német repülőgép protezsálásn­­al magának a Konstantinápoly és F Bag­­diárd f­elé való lgiközl­eked­ésben előnyö­­ket akar biztosítani olyan formában, hogy a németek az angol repülőknek megengedjék a német terület fölötti re­pülést. Anglia, a­zo­nkívül megengedte a német repülőknek azt, hogy Anglia fö­lött szabadon elszánhassanak. A .Maiin szerint a német repülők An­glia felé való útjukban elrepülnek (’alai) fölött anélkül, hogy német, rész­ről a­ fran­cia repülők viszonosságot élveznének. A franciák szerint éppen o­lyan jogellenes í­zt is, hogy a német, repülők szabadon szálkának el Románia, Lengyelország és­­Jugoszlávia­­fölött. A. Matin szerint fur­csa, e­­log,­hogy Belgium, Lengyelország Románia­­és Jugoszlávia, megengedik Né­metországnak azt, amit Németország az­ említett államok szövetségégesének, Franciaországnak nem hajlandó megen­gedni. Albán-olasz megegyezés: Belgrádiból táviratoz­zák. A Novosti athéni­ jelenté­se szerint az albán és ol­asz, k­ormá­nyok között­­megegyezés jött létre. Albánia át­­engedte Olasz­ors­zágnaifó­i Saseno -szigetét, ezért Olaszország kiutasítja a régi albán rezsim híveit Olaszországból és bele­egyezik­ abba, hogy Ahmet Zoglut Al­bánia királyává kiáltsák ki. Más híreik­­szerint Albánia területének felosztásából egyezett meg szomszédaival. Eszerint csak az ország belseje maradi a albán, a többit a szomszédos országok fennható­sága alá helyeznék.

Next