Temesvári Hirlap, 1926. február (24. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-02 / 26. szám
ria XXIV. évfolyam, 25. szám. TEMESVÁRT HOEAT» . A Magyar Párt erzsébetvárosi szervezkedőgyűlése Fülöpp Béla dr. megnyitóbeszéde Megválasztották a Magyar Párt erzsébetvárosi csoportjának vezetőségét A temesvári Magyar Párt erzsébetvárosi csoportja tegnap, délelőtt, tartotta fsiveg ariebels-fióle, vendéglőben nagy érdeklődéssel várt Szervezkedőgyűlését, melyen több száz erzsébetvárosi magyar választó jelent meg, de a többi városi részek polgársága is képviseltette magát. A gyűlés eredménye újabbhatalmas lépéssel vitte előre a temesvári magyarság egy táborban, történik tömörüléseinek ügyét s útmutatóul szolgálhat a többi városrészieknek is a szervezkedés megoldása, tütkhitestjében. A gyűléstBrebera, Vencel dr. ügyvéd nyitotta meg, aki műmmel állapította meg, hogy az erzsébetvárosi magyarság egy emberként csoportosult nemre, vallásra és foglalkozásra való törtintetnélkül, a Magyar Párt zászlaja alá, mert jól tudja, hogy kulturális, vallási, társidlalmi és politikai céljait kizárólag a magyarság egységespártja keretében tudja megvalósítani. Melegen üdvözölte Fülöpp Béla dr. szenátort, akit felkért az alakuló gyűlésen való elnözésre. Fülöpp szenátor beszéde FüöppBéla dr Temesvárt magyar szenátora, aki hosszabb idő óta most sőszerepelt először ismét nyilvánosan, hoszszabb beszédet olvasott fel, melybenleszögezte, hogy amegaláztatás keserves kálváriáját évek óta járva, a magyar kisebbség végre elérkezett ahhoz a történelmi pillanathoz, midőn elhárulni látszanak az akadályok, melyek eddig a romániai magyarságpolitikai megszervezéseinek útját állták. Az elfogultság és gyűlöletfelhőin keresztültör lassanként a megértés enyhítő napsugara s lehetségessé válik a politikai szervezkedéssel kapcsolatban a magyarság jogait is kábarcplini. Minden magyar legyen tisztában azzal, hogy bár úgynevezett kisebbségi jogainkat a békeszerződések és a gyulafelnérvári határozatok biztosítjaik, csakis a szervezkedés fogja megadni azon erkölcsi és anyagi erőket, melyek segélyével képesek leszünk nemzeti erőnknek erősen megcsökkentett birtokállományát megvédeni. A magyarságnak minden áldozatot meg kell hoznia a szervezkedés sikere érdekében és minden alkadályit el kell hárítania,, mely az egységünket megbonthatná* Gyula,Schreiner István, Simon László, Szeget Péter, Székely László, Szuj Mátyás, Takáts Kálmán, Telbisz Imre dr., Tihanyi György, Tunszky Gyula, Vasváry Enni dr., Witz Károly, Wenzel Józsd, Wittigayer József és Zoltay Péter. A Végrehajtóbizottságbój pótlólag még imusol Mit is telijeszndlvi, akik hajlandók az utcáról-utcára történőszervezési munteában ténylegesen retitomni. Nemes József a Magyar Párt gyárvárosiszervezete nevében üdvözölte a szervezkedő gyűlést, majd Osztie Andor főtitkár ismertette részletes alapossággal a közigazgatási törvény allapján létesülő új városi tanács összeállítását, hatáskörét, a a választás lefolytatásának technikáját, melyrendkívül bonyolult formaságokhoz van kötve. Hangsúlyozta a küszöbön álló iközségi választások fontosságát, amelyek nyolc évre szólnak, s rámutatt arra, hogy amit most elhibázunk, annak átkát nyolc évig fogjuk szenvedni Gyulay János dr. indítványozta, hogy a komplikált varázsutási eljárásit az újságok és röpcédulák útján részletesen ismertessék a közönséggel mert felellenben apró formahibáik miatt a magyar szavazatok tömegeit lehet érvényteleníteni.Próbaszavazásook rendezésétisi ajánlotta. A gyűlés megbízta az elnökséget, hogy ilyen irányban tegyen lépéseket. A községi választások és a Magyar Párt Horváth János laboráns kifogásolta, hogy mindenrőlszó esett a gyűlésen, csak a régión továbbról nem , hogy a mostani községi választásokon mely pártokkal menjen a magyarság, holott a demokeráfia elvei alapján erre nézve a párttagok véleményét is meg, kelene hallgatni. Egy hang a tömegből közbekiáltott: Ennek a megmagyarázása nélkül érvénytelen az egész gyűlés! Fülöpp Béla dr. Horváth felszólalására kijelentette,, hogy "a gyűlés Szervezkedő gyűlés volt, melyindki napirendjén, más kérdés nem szerepelt. Veterány Viktor dr., a Magyar Párt ügyvezető elnöke pedig hosszabban vázolta, hogy a Magyar Párt központja tárgyalásban áll még az összes pártokkal s a tárgyalások csak egy-két nap múlva zárulnak le. Légrádly Istvánhétfőn Kolozsvárra utazik, hogy átvegye a Magyar Párt végleges döntését, amelyet a temesvári tagozat vezetősége is azonnal prublikiálni fog. Ezt türelemmel kell bevárnia minden párttagnak , aztán a pártközpont döntése értelmében kell szavazatát gyakorolnia a községi választásoknál. Az élenező Fülöpp IBélai dr. ezután a szépen sikerült gyűlést beveteletszi lette. Az erzsébetvárosi szervezőbizottság jelentése A nagy tetszéssel fogadott, beszéd után Brebera Vencel dr. az erzsébetvárosi kalépve a főbizottág nevében beszámolt aMagyar Párt erzsébetvárosi szervzkedési munkálatairól, az ezzel kapcsalatban tartott értekesletektről s az utcáról-utcára, házrólházra folyó szervezkedés állásáról, amely máris igen biztató eredményeket produkált. Kiderült is, hogy a városi hivatalos közlési adatai messze mögötte állnak a tényleges valósiénak, mert a hivatalos jelentésben feltüntetett ötszázhúsz erzsébetvárosi magyar választóval szemben a választói névjegyzékből magából kilencszázhetvenhat magyart írt össze az erzsébetvárosi szervezőbizottság, ele ezenkívül is állandóan jelentkezneik a lóngytarók, akik egyáltalán nincenek felvéve a választói ilag stromlba. Végleges, pontos jegyzék teszeábilitása, amely aminden magyart felölel, hosszabb idő munkájába kerül. Ezután Légrádfy István mondott ha erzsébetvárosi a magyarság neveiben köszönetet !Brebera Vlencéldinak és Osztie Andor főtülkiáknnak, s meleg elismerésselemlékezett meg ama rónáci magyarokról, akik magukja letektestik a Magyar Pártba, sürgősvé a renáciák megyzer veztését is. A vezetőség megválasztása Légrády István ajánlására az erzsébetvárosi Magyar Párt vezetőségébe a következőket választotta meg a gyűlés egyhangú lelkiesodástsól: Elnök Brebera Viencel dr., akdnökök Bagyánszky János, Kude-ieh Aladár és (Szappanos Gyula, titkár Bakos László, végrehajtó bizottsági tagok: Rezsél Jczkár dr., Andrásey Gábor, Andrássey Péter, Balogh Feneszte, Bajomi József, Braun Bezea, • Buddéi József, Csapó József, Cziffra Péter, Foronczy Károly, Gáspár Sándoor, Gyulay János dr., Heim Miklós, Hey Attikus, HadikSándor, Hosszu Péter, Huiszádi Ödön dr., Iván Lajos, Karzabh Lajos, Kovács Péter, Kozovis Sándor, ifj. Kozovita Sándor, Kriván Gyula dr., Kubán Endre, Levitzky György, Ixxanicz István, Makai Elemér, Molnár János, Morocza Gyula, Movrin József dr., Neumann Alfréd, Neuhann László, Oláh Sándor, Páll György dr., Peczek Antal, Pokorny József, Sárga, Olaszellenes felszólalás a jugoszláv parlamentben Elégedetlenség Nincsics külpolitikájával A jugoszláv politika ellenzéki köreiben az utóbbi idő hízen heves affintáti nyilatkozott meg Nincsics külpolitikája ellen. A skupistina pénzügyi bizottságának ülésén heves viták keretében robbant ki ez az elégteletlenség. Cutevetz dr. szlovén néppárti arélyiesen tiltakozott Ndnesseg olaszs politikája ellen, amely Olaszországgal keres közeledést. Olaszország — mondotta a képviselő — ma éppen olyan allűröket vesz fel, mint a háború előtti Németország és ugyanaz a Drang nach Osten uralja külpolitikáját, kiint anémetekét. Az Olaszországhoz való kiözesetleg nemcsak rossz politika, de egyenesen megbénítja a jugoszláv államéletet, amelynek különösen Olaszországgal szemben teljesszabadságra van szüksége. I • K u m a n udi dr. demokrata képviselő erős szavaikkal kelt ki Görögorrszág ellen. Követeljük — mondotta —, hogy Jugoszlávia Athénnel szemben új politikátkezdjen, erélyeset és magabírót. Követeljük, hogy egy külügyi parlamenti bizottságot létesítsenek, amely állandóan ellenőrizze a külügyminiszterműködését Heves felszólalások követték ezt azindítványt. A parlamenti többség az indítványt nevetségesnek tartotta, mely igen alkalomlas arra, hogy Jugoszláviát a külföldön furcsa színben tüntesse fel. Az indítványt egyébkiéntt nagy többséggel elvetették. Nuestaskülügyminisztor szólalt fel ezutáni és hosszabb beszédben védte a politikáját. Az a hin — mondta — mintha Jugoszláviának a keleti blokkhoz történt.. "Csatlakozása megtörtént volna, minden alapot nélkülöz.A török külügyminiszter belgrádi látogatása egészen más célt szolgált. Ami a Görögországgal szembeni politikát illeti, Ninelics kijelentette, hogy annál helyesebbet nem ismer és ezért kénytelentudatni az ellenzékkel, hogy azonban hajlandó változtatni, Jugoszláviáinak az a célja, hogy a Balkán összes vitás kérdéseit megoldja és Európa ezen részeiben a békét biztosítsa. Ezt őszinte és békés politika útján véli elérhetőnek, nem pedig olyan politikával, amilyent az ellenzék követel részéről és amely csak a balkáni helyzetsúlyosbodására vezetne. Farkasok között , írta: FORGÁCS DEZSŐ. Csöndesen zárta be maga után az ajtót és megállóit előtte egy pillanatra. Hirtelen be- rédöbbent vállalkozásának a merészsége. A kélutáni jelenetre gondolt. — Hallottam, keresté. Itt vagyok. Meg akarsz ütni tán? Tessék, nem védekezem. És mosolygott hozzá a gazember. Ö pedig állt vele szemben, lebénult karral. Az várt egy darabig és újra kezdte. " — Nem mozdulsz! Nem érted, hogy elvettem tőled a, menyasszonyo kit. Nekem ugyan nem, menyasszonyom, csak . . . Nem folytatta, hanem, röhögött, röhögött, Ö pedig állt csak, állt és nem tudta megütni. Reszketett, mikor ráeszmélt, hogy nincs lenne indulat, ami a karját ütésre parancsolja és undorodott, mikor öklének a puha emberhúsba való mélyedését elképzelte. — Halott, halott — zengtek a fülébe annak az utolsó szavai . . . Nem, még nem az. Igazán nem. Csak ütni nem tud ütni. Várjon halott az, aki márnem tud ütni! Nem az, nem az. Már sötétedett, amikor az utcára lépett. A feje ifigott. Élt itt, a nyüzsgő, rohanó,embertömegben rárémült helyzetének igazi jelentőségére. Megtorpant. Visszaálltuk. — ívelt az egyetlen gondolata. — Ám nemtudni miért, előrelépett egyet, utána pedig már imnformatikussa a tövetkezett a tábbla.JBlj A betegsége régi keletű volt. Eleinte csak abból állt, hogy mint a többi gyönge ember — nem tudta az igazat senkinek megmondani, ha ezzel fájdalmat okozott volna. Inkább hallgatott és magát emésztette. Ám ez a gyengeség nála nemmaradt meg bizonyos ismert, normális határok között, hanem fejlődött, fokozódott tovább. Most már a csúcspontján állott. Délután jött rá, mikor ott állt, akkor jött rá, hogy nem tudna megütni senkit, még akkor sem, ha ezzel az ütéssel saját életét védelmezné meg. És most megborzadt. Védtelennek érezte magát. Kiszolgáltatottnak és védtelennek. Ha ezt észrevenné valaki. Ita, ezek itt közül mind észrevennék, hogy minden következmény nélkül rúghatnák odább, mint egy kavicsot. Ha ezek tudnák azt . . . akkor szájeltépnék. A testét rémülettel itatta át ez a bizonyosság. Jobbra-balra forgatta a fejét. Nem, még nem tudta senki. Úgy látszott legalább. A másik oldalra sietett. Az biztosabbnak tetszett neki.. Hatalmas, világító szörny rohant feléje. Majdnem eltaposta. Autó volt. Ilyen tisztán még nem érezte soha az élet kíméletlen erejét, mint most, ezzel az autóval kapcsolatban. ! Egy kirakattükörben valami magához hasonlóat istott, csak a kontúrjai voltak, eltúosódottabbak." A felszedett köveken suhancok ugrálnak, fedér jött. — Nem mentek innen?! Persze. Nem mentek innen. Nem mentek innen. Ha a gubancok erősebbek, ők mondják ugyanezt, és akkor a rendőr szalad, így ők szaladtak. Az egyik sarkon nagy csomó ember állt körül egy epilepsziás görcsökben vonagló férfit. Nem értette, hogy miért nem rohannak rá, hisz védtelen volt. Csodálkozott. Végül eldöntötte. A hadonászástól félnek. Attól félnek. Reszketett arra a gondolatra, hogy neki, megy valakinek. Úgy surrant, hajlongott ide-oda, mint egy kígyó és majdnem minden pillanatban nekiment valakinek. És mindig gyorsabban ment. Ez az út szörnyű erőpróbának tetszett neki. Pedig úgy érezte, az ereje már fogyóban van. Szélesvállú, hatalmas férfi sietett vele szemben. Alig volt annyi ideje, hogy félrengerjék, különben feltétlenül annak ment volna neki, így egy festékesvödröt cipelő munkásnak rohant neki, aki pipavörösen, magából teljesen kikelve ordítozott.. Megijedt és rohanni akart. Csak a férfit akarta kikerülni és az oldalt álló vödröt észre sem vette. Ám a vödör védte fizikai jogait és együtt borultak fel. A következő pillanatban már zuhogtak a fején az ütések. Rájöttek, igen, rájöttek mindenre. Úgy érezte, ami a helyen bil meg ,rikíigyárt."És Elüllek m embítik, ssültek .. Összeszedte minden maradék erejét, talpra tagrott a zuhogó ütések dacára is s rohant, rohant, mint egy megbokrosodott ló, aki ráemlékszik végtelen puszták vad hajszáira, mikor az üldöző az ember volt és elveszíti köztük hirtelen minden, biztonságérzetét, úgy rohant. A mögötte robogó üldözők dübörgése úgy hangzott felé, mint kivégzéseknél a dobok pergése. Rohant Holtra fáradt lábai nem bírták már, a tüdejében nem volt levegő, mégis, rohant. Vitte az életakarat. Mikor elfogták, az arcáról patakokban szakadt a verejték és szemei kimondhatatlan rémülettel forogtak üregükben. Melléből időnként állatias hörgés szakadt fel A rendőröknek a legnagyobb erőfeszítésükbe került, hogy megvédjék a felháborodott tömeg üvegeitől. Senki sem tudott ugyan biztosat . . . tény, hogy a felháborodás óriási, volt. Azt azonban már nem tudták megakadályozni a rendőrök, hogy egy családapa, aki addig a járdán nyugodtan sétált, le ne rohanjon, két hatalmas pofonnal adói véleményének kifejezését. Biztosat ugyan ő sem igen tudott .... Végül is kénytelenek voltak kocsiba dugni te úgy hajtatni el vele. Megpróbáltamagát kirángatni még egyszer. Nem sikerült. Attól kezlve nem, kínözéuk többet. Mikor megérkeztek a rendőrségre, mikor,kiakar-diák offiristíj lek