Temesvári Hirlap, 1927. december (25. évfolyam, 272-296. szám)

1927-12-01 / 272. szám

XXV. ÉVFOEUM ms wm­mmm % TEMESVÁRI S&erkeaxtőség is kiadóhivatal: Timișoara (Tesiesv&t l» Plata L&crtaJS (J«nőhercegnéi) Sxerkesztőség telefonjai 12—51 Shivatal I * Kiadók telefonja: 14—12 Az dőnzdei ára helyben házhoz, vidékre Romániába« «gén évre 1560 ki, 180 ki, havon*» 130 W.­­/, fen 390 L. A ktOfoki­­Hunokba pedig havi 200 U. megyében* 500 ki, ndy külföldi vaioMk km ftreiheiä külpl­i fotydwamkBnitn. ALAPÍTOTTA: POGÁNY MIHÁLY Aa «gyes szám­ára ft Lei Cwiunfovíid£bmi 1*5 « koráéi Mi*jw* mrn^om 32 dhiét, Am­xfriibwi 40 pm+ JttgotxlivUbjm 3 dinár, Amerikába* 2 cmj Olaaaamigijaa, vokmint Fiumékm­i tea, — Vasárnapon b 6 lei — itS, SZÁM* Nyomda: Hunyadi graokaíjm&» kőbmi, (Tenuwvád Hiriap Ptafc Tq*t Védi (f waid» | Tckfonaea» 14—H Hhty fixo Az útlevél alkonya írta: Járosy Dezső. A világháború utáni idők saj­nálatosan szomorú következményei­től terhes emberiség, mely a nem­zetközi útlevél mizéráinak kálvá­riáját kilenc év óta járja, megkönnyeb­bülve sóhajt fel akkor, mikor az angol alanázban nem­ kisebb ember, mint Chamberlain közölte az örömhírt, hogy Anglia és Németország között az út­levelet mindkét ország részéről beszün­tették. Anglia, a világhódító győző állam, Németország, a világszerte le­győzött állam látta be különösen és egy­mást megértően a kényszerűségét an­nak, hogy mindkettő közös érdeke ,pa­rancsolja szünetlenül, hogy az útlevél eltörlésével követésre érdemes világ­­példát kell statuálniuk. Ugyanebben az útlevélre vonatkozó történeti időpillanat­ban néhány napot megelőzőnig a német külügyminiszter járt Bécsben és szere­tetreméltó, de fájdalmas szatírával kon­statálta, hogy mikor Angliát megelőző­leg Németország Ausztriával állapodott meg az útlevél kölcsönös beszüntetése tárgyában, a francia közvélemény ide­gességgel vette tudomásul ezt a­ tény­állást, mint ismételt politikai jelt arra, hogy a szabad átkelés még szorosabbra fogja fűzni azt a köteléket, amely a né­m­et­ és osztrák lelki m művelődési kö­zösségének lesz az előképe. Anglia a francia gyanúra most radikálisan­­rácá­folt és példájával hívta, fel a győ­zőket és legyőzötteket egyaránt, hogy kövessék a példát és vigyék ezzel a lé­péssel is előbbre a világbéke és­ világ­­közlekedés oly régóta óhajtott eszmé­nyét és valóságát. Mindazon világlapok, melyek Chamberlain békehíréhez kom­mentárokat fűztek, bíznak egyértelmű­en abban, hogy a példa jótékony következ­ményei el nem maradhatnak. Viszont az aggodalom, mely a példa követésével szemben nyilvánult, a­ki sántán­­ot idézte mint olyant, mely az angol példát nem fogja magáévá tenni. Chamberlain és Sínesem ami kezdetné­­eyezését megelőzően, amint jól emléke­zü­nk, az útlevél tárgyában Genfibe hív­tak tanácskozmányt, melyről a bíró lel­kek sok eredményeset beszéltek. Sajnos lényeges­­könnyítések nem merültek fel, lén­yegében a régi statusquo maradt ép­ségben. A mostani világraszóló útlevél­­rekord azonban újra ráterelte a figyel­met az 1919. évre, mikor az útlevél új intézménye volt talán a világbéke első ajándéka. Akik tartósan és makacsul ra­­gaszkodnak az útlevél fenntartásához, a tür­ékenységgel őrzött határokat hoz­zák fel mentség gyanánt. Hivatkoznak Oroszországra, a kommunista mólónkra, melyet az útlevél vétójának kell elzár­nia a nem kommunista országok hatá­raitól, nehogy Ernőn a tűzfészkévé vál­janak. Kis az útlevél karrierjében nagy vívmány volt az, mikor az útlevelet, már nem adták egy vagy két megnevezett or­szágra és nem adták rövid három hónap­ra, hanem Oroszországot kivéve minden államra és egyben egy teljes évre. Az útlevél mentségét első­sorban a féltett határok sugalták. Ezenkívül nem­zetközi becsvágya ma minden ál­lamnak, hogy tételes pontossággal tart­sa nyilván az idegeneket, a külföldieket, mit nem lehet rossz néven sem Romániá­tól sem Jugoszláviától, sem Csehszlo­vákiától vagy Magyarországtól. De vádolták az útlevél kényszerét nem­­etközien azzal is, hogy minden­ki nem kophat útlevelet, aki politikailag gyanús, attól az útlevél osztály hatósá­gai az útlevelet bármikor megvonhatják. Tényleg be kell vallanunk, hogy az uta­zási szabadság korlátozása méltatlan az emberi mivolthoz és csak barbár idők maradványa. De ezzel szemben az új or­szághatárok bizton­ságát m­ég nem érzik egyes államok annyira megbízhatóknak,­ hogy szabad átkelést biztosítsanak oly idegen polgárnak, kinek bejövetele az ország érdekeibe ütközik és veszélyt jelent. Az útlevél fanatikus védelmezői iga­zuk mentségére, még azt a naiv indokot s­­zokták megkockáztatni, hogy az ál­lamok, sem a semlegesek, sem a győzők, sem a legyőzöttek nem mondhatnak le az útlevél kényszeréről azért, mert az útlevél és a vízum minden álam­a man­uális háztartásában cselekvő tényező. Sőt túlzásuk annyira szélsőséges, hogy arra hivatkoznak, hogy ma a konzulá­tusok külügyi megnövekedett hivatalait is az útlevél és a vízum szusztentálja. Mii­nd a két feltevés semmis és inform­á­­latlan híreszteléseken alapszik. Az ál­lam minden pillanatban úgy szabotál­hatja a külföldre utazót, amint akarja és olyan adóval, amint akarja. Ezek az adók százszázalékos könnyebbséggel vol­nának behajthatók, sőt ha az inkasszó határmenti volna, a kezelés könnyebbé és megbízhatóvá válnék. Az útlevél sor­sának fő kikötése az, hogy addig, amíg az útlevél elejtése nincsen nemzetközi­leg beszervezve, addig az egyes országok úgyis csak a helyi vízumtól tekinthet­nek el és nem az útlevéltől. Hogy az útlevél megszerzésével ma a hivatalok kálváriáját járják, az ké­zenfekvő. Romániában az útlevél látta­­mozását a közelmúltban az állami tiszt­viselők számára annyira megnehezítet­ték, hogy a bukaresti külügyminisztertől kellett a vízumot először beszerezni és csupán másodsorban a helyi prefektúrá­­tól. Mellőzzük az útlevéllel való hivata­los elbánás módját akkor, mikor valaki uton van és négy vagy öt ország közbe­eső vízumát kell megszereznie. Mellőz­zük a felemlítését annak, hogy Temes­vártól Bécsig a két gyorsvonat négy órát vesztegel a határállomásokon, ami nemzetközileg olyan időveszteséget je­lent, mely nemcsak az utas komfortját­­tesz® semmissé, hanem időpazarlás cí­mén tekintélyes gazdasági veszteséget is involvál. Chamberlain és It­­résem­ann az útlevél­­világbékére adtak kezdeményező pél­dát: méltó, hogy az egész földgömb vasútjának utasai szabaduljanak fel ta­lán egyelőre csak részlegesen úgy az út­levél, mint pedig a vizum és vám bék­lyói alól. Kjfttaftvár, nov. 30. A Temesvári H­­­r­l­a­p tudó­sítója legbeavatottabb helyről azt a feltsmészt­­keltő értesülést kapta, hogy a Magyar Párt vezetősége Bánffy Miklós gróffal tárgyalásokat folytat olyan irányban, hogy fogadja el a Bernády dr. kilépésével az elnöki tanácsban megüresedett tanácstagi helyet. A tárgyalások már igen előrehaladtak, sőt befejezettnek tekinthetők és csu­pán apró alakiságok elintézése van még hátra. A­iblir ebben a k­ilbumábban­ elsőrend­ű­ po­litikai vivizáció. Sstaffr Mildlos grófiról közismert, hogy a köréje csoportosult gárdával együtt eddig ellenzéki álláspontot foglalt el a hivatalos Magyar Párttal szemben. Ennek a csoport sokszor kifejezést ú is adott a két tábor között fennálló nézet és vélemén­yel­térésnek. Bámfffy Miklós gróf felhatalmazottnak volt© magát arra­, hogy­­a Magyar Párt működését a párt­­fegyelem engedte keretek között bírálja, viszont a Magyar Párt vezetőségének néhány tagja ezt az állásfoglalást félre­értette és úgy magyarázta, hogy Bánffy támadások­on keresztül akarja a maga számára az elnöki széket megszerezni. Bánffy védekezett a­ feltevés ellen, sőt sokszor magyarázó és cáfoló nyilatkoza­tok jelentek meg tőle. Bá­­dffy Miklós gróf tudvalevőleg a liberálisokhoz való közeledése hive volt, amikor azonban a Magyar Párt máskép­pen döntött, Bánffy feltöetést tiltő cikk­ben megmondta véleményét, , de ennek ellenére feltétel nélkül alávetette magát a párt határozatá­nak. A gróf ezen politikai magatartásán ke­resztül kezdődött meg a két csoport kö­zött a közeledés, amelynek Bernády kilé­pése adott nagy lökést. A megüresedett elnöki tanácsi helyet Bánffyval töltötték b­e már abból a. (célból is, hogy őt és csoportját teljesen bekapcsol­ják a Magyar Párt politikájába. 'oXoYoYoCB 4 Magyar­ Párt­ vezetősége BánffyíMMö$*grófnak ajánlotta fel a Bernády György kilépésével megüresedett elnöki tanácstagságot Uratianu Vintila a mi­előtt tartott beszédjében pénzügyi teljes premzióját jelentette be A miniszterelnök legsürgősebb feladatának tartja a kamatláb csökkentését és a kereskedelmi télét fellendítését A nemzeti­ parasztpárt nem köt megegyezést a kormánnyal Bukarest, nov. 30. A kormány tagjai tegnap délután újabb minisztertanácsot tartottak, ame­lyen JB­r­a­t­i­a n­u Vintila miniszterelnök pénzügyi ekszpozét mondott, amely az egész eddigi pénzügyi politikának a re­vízióját jelenti. A miniszterelnök han­goztatta, hogy hathatós intézkedéseket fog tenni a kamatláb csökkentésére és a keres­kedelmi élet fellendítésére. A kamara legközelebbi ülésén Bratianu Vintila pénzügyi terveit nyilvánosságra hozza, miután a kormány sürgős felada­tának tartja, hogy a jelenlegi nyomasz­tó gazdasági helyzeten lényegesen ja­vítson. A minisztertanács ezután letárgyalta a költségvetést, majd N­i­s­t­o­r minisz­ter ismertette a Máramaros megye hely­zetével kapcsolatos román-csehszlovák tárgyalásokat. T­i­t­u­l­e­s­c­­u külügyminiszter is betegen fekszik lakásán és bár már lé­nyegesen jobban érzi m­agát, egyelőre nem utazik Genfbe. A kormány ugyanis olyan értesüléseket szerzett, hogy az optánskérdés a Népszövetség je­lenlegi ülésszakán nem kerül elin­tézésre. Tekintettel arra, hogy Titulescu genfi utazása kizárólag az optánsper miatt volna, szükséges s e kérdést levették a napirendről, a külügyminiszter idehaza marad, annál is inkább, mert a belpoliti­kai helyzet olyan, hogy jelenlétére fel­tétlenül szükség van. A miniszterelnök a régen­­tanács előtt A régenstanács tegnap délben kihall­gatáson fogadta Bratianu Vaníliát. Utá­na a miniszterelnöknek Maniu Gyulával kellett volna találkoznia, a találkozás azonban ismeretlen okból mára halasztó­dott. A néppárt vezérlő bizottsága teg­nap ülést tartott, amelyen Avercsem tábornok hangsú­lyozta, hogy a párt kebelében tiszta helyzetet akar teremteni s ezért felkért azon tagokat, akik nem érzik jól magu­kat a pártban, hogy nyilvánítsák ezt ki és lépjenek ki a pártból. Ezt azért tartottam szü­ségesnek kijelente­ni, mert utóbbi időben olyan hírek je­lentek meg a lapokban, hogy a­ néppárt­ban komoly kiválási mozgalmak vannak folyamat­osan. Tekintettel arra, hogy a néppártra a közeljövőben fontos misszió vár, nem szeretné, ha ez a pártot­­egye­netlenségben találná. Ezért arra kéri a tagokat, hogy nyilatkozzanak. A felszólalások mind azt igazolták, hogy a tagok továbbra is kitartanak Averesen, mellett, i b szóba került a legkö­zelebbi kongresszuson történő elnökvár’

Next