Temesvári Hirlap, 1927. december (25. évfolyam, 272-296. szám)
1927-12-01 / 272. szám
XXV. ÉVFOEUM ms wmmmm % TEMESVÁRI S&erkeaxtőség is kiadóhivatal: Timișoara (Tesiesv&t l» Plata L&crtaJS (J«nőhercegnéi) Sxerkesztőség telefonjai 12—51 Shivatal I * Kiadók telefonja: 14—12 Az dőnzdei ára helyben házhoz, vidékre Romániába« «gén évre 1560 ki, 180 ki, havon*» 130 W./, fen 390 L. A ktOfokiHunokba pedig havi 200 U. megyében* 500 ki, ndy külföldi vaioMk km ftreiheiä külpli fotydwamkBnitn. ALAPÍTOTTA: POGÁNY MIHÁLY Aa «gyes számára ft Lei Cwiunfovíid£bmi 1*5 « koráéi Mi*jw* mrn^om 32 dhiét, Amxfriibwi 40 pm+ JttgotxlivUbjm 3 dinár, Amerikába* 2 cmj Olaaaamigijaa, vokmint Fiumékmi tea, — Vasárnapon b 6 lei — itS, SZÁM* Nyomda: Hunyadi graokaíjm&» kőbmi, (Tenuwvád Hiriap Ptafc Tq*t Védi (f waid» | Tckfonaea» 14—H Hhty fixo Az útlevél alkonya írta: Járosy Dezső. A világháború utáni idők sajnálatosan szomorú következményeitől terhes emberiség, mely a nemzetközi útlevél mizéráinak kálváriáját kilenc év óta járja, megkönnyebbülve sóhajt fel akkor, mikor az angol alanázban nem kisebb ember, mint Chamberlain közölte az örömhírt, hogy Anglia és Németország között az útlevelet mindkét ország részéről beszüntették. Anglia, a világhódító győző állam, Németország, a világszerte legyőzött állam látta be különösen és egymást megértően a kényszerűségét annak, hogy mindkettő közös érdeke ,parancsolja szünetlenül, hogy az útlevél eltörlésével követésre érdemes világpéldát kell statuálniuk. Ugyanebben az útlevélre vonatkozó történeti időpillanatban néhány napot megelőzőnig a német külügyminiszter járt Bécsben és szeretetreméltó, de fájdalmas szatírával konstatálta, hogy mikor Angliát megelőzőleg Németország Ausztriával állapodott meg az útlevél kölcsönös beszüntetése tárgyában, a francia közvélemény idegességgel vette tudomásul ezt a tényállást, mint ismételt politikai jelt arra, hogy a szabad átkelés még szorosabbra fogja fűzni azt a köteléket, amely a német és osztrák lelki m művelődési közösségének lesz az előképe. Anglia a francia gyanúra most radikálisanrácáfolt és példájával hívta, fel a győzőket és legyőzötteket egyaránt, hogy kövessék a példát és vigyék ezzel a lépéssel is előbbre a világbéke és világközlekedés oly régóta óhajtott eszményét és valóságát. Mindazon világlapok, melyek Chamberlain békehíréhez kommentárokat fűztek, bíznak egyértelműen abban, hogy a példa jótékony következményei el nem maradhatnak. Viszont az aggodalom, mely a példa követésével szemben nyilvánult, aki sántánot idézte mint olyant, mely az angol példát nem fogja magáévá tenni. Chamberlain és Sínesem ami kezdetnéeyezését megelőzően, amint jól emlékezünk, az útlevél tárgyában Genfibe hívtak tanácskozmányt, melyről a bíró lelkek sok eredményeset beszéltek. Sajnos lényegeskönnyítések nem merültek fel, lényegében a régi statusquo maradt épségben. A mostani világraszóló útlevélrekord azonban újra ráterelte a figyelmet az 1919. évre, mikor az útlevél új intézménye volt talán a világbéke első ajándéka. Akik tartósan és makacsul ragaszkodnak az útlevél fenntartásához, a türékenységgel őrzött határokat hozzák fel mentség gyanánt. Hivatkoznak Oroszországra, a kommunista mólónkra, melyet az útlevél vétójának kell elzárnia a nem kommunista országok határaitól, nehogy Ernőn a tűzfészkévé váljanak. Kis az útlevél karrierjében nagy vívmány volt az, mikor az útlevelet, már nem adták egy vagy két megnevezett országra és nem adták rövid három hónapra, hanem Oroszországot kivéve minden államra és egyben egy teljes évre. Az útlevél mentségét elsősorban a féltett határok sugalták. Ezenkívül nemzetközi becsvágya ma minden államnak, hogy tételes pontossággal tartsa nyilván az idegeneket, a külföldieket, mit nem lehet rossz néven sem Romániától sem Jugoszláviától, sem Csehszlovákiától vagy Magyarországtól. De vádolták az útlevél kényszerét nemetközien azzal is, hogy mindenki nem kophat útlevelet, aki politikailag gyanús, attól az útlevél osztály hatóságai az útlevelet bármikor megvonhatják. Tényleg be kell vallanunk, hogy az utazási szabadság korlátozása méltatlan az emberi mivolthoz és csak barbár idők maradványa. De ezzel szemben az új országhatárok biztonságát még nem érzik egyes államok annyira megbízhatóknak, hogy szabad átkelést biztosítsanak oly idegen polgárnak, kinek bejövetele az ország érdekeibe ütközik és veszélyt jelent. Az útlevél fanatikus védelmezői igazuk mentségére, még azt a naiv indokot szokták megkockáztatni, hogy az államok, sem a semlegesek, sem a győzők, sem a legyőzöttek nem mondhatnak le az útlevél kényszeréről azért, mert az útlevél és a vízum minden álama manuális háztartásában cselekvő tényező. Sőt túlzásuk annyira szélsőséges, hogy arra hivatkoznak, hogy ma a konzulátusok külügyi megnövekedett hivatalait is az útlevél és a vízum szusztentálja. Miind a két feltevés semmis és informálatlan híreszteléseken alapszik. Az állam minden pillanatban úgy szabotálhatja a külföldre utazót, amint akarja és olyan adóval, amint akarja. Ezek az adók százszázalékos könnyebbséggel volnának behajthatók, sőt ha az inkasszó határmenti volna, a kezelés könnyebbé és megbízhatóvá válnék. Az útlevél sorsának fő kikötése az, hogy addig, amíg az útlevél elejtése nincsen nemzetközileg beszervezve, addig az egyes országok úgyis csak a helyi vízumtól tekinthetnek el és nem az útlevéltől. Hogy az útlevél megszerzésével ma a hivatalok kálváriáját járják, az kézenfekvő. Romániában az útlevél láttamozását a közelmúltban az állami tisztviselők számára annyira megnehezítették, hogy a bukaresti külügyminisztertől kellett a vízumot először beszerezni és csupán másodsorban a helyi prefektúrától. Mellőzzük az útlevéllel való hivatalos elbánás módját akkor, mikor valaki uton van és négy vagy öt ország közbeeső vízumát kell megszereznie. Mellőzzük a felemlítését annak, hogy Temesvártól Bécsig a két gyorsvonat négy órát vesztegel a határállomásokon, ami nemzetközileg olyan időveszteséget jelent, mely nemcsak az utas komfortjáttesz® semmissé, hanem időpazarlás címén tekintélyes gazdasági veszteséget is involvál. Chamberlain és Itrésemann az útlevélvilágbékére adtak kezdeményező példát: méltó, hogy az egész földgömb vasútjának utasai szabaduljanak fel talán egyelőre csak részlegesen úgy az útlevél, mint pedig a vizum és vám béklyói alól. Kjfttaftvár, nov. 30. A Temesvári Hrlap tudósítója legbeavatottabb helyről azt a feltsmésztkeltő értesülést kapta, hogy a Magyar Párt vezetősége Bánffy Miklós gróffal tárgyalásokat folytat olyan irányban, hogy fogadja el a Bernády dr. kilépésével az elnöki tanácsban megüresedett tanácstagi helyet. A tárgyalások már igen előrehaladtak, sőt befejezettnek tekinthetők és csupán apró alakiságok elintézése van még hátra. Aiblir ebben a kilbumábban elsőrendű politikai vivizáció. Sstaffr Mildlos grófiról közismert, hogy a köréje csoportosult gárdával együtt eddig ellenzéki álláspontot foglalt el a hivatalos Magyar Párttal szemben. Ennek a csoport sokszor kifejezést ú is adott a két tábor között fennálló nézet és véleményeltérésnek. Bámfffy Miklós gróf felhatalmazottnak volt© magát arra, hogya Magyar Párt működését a pártfegyelem engedte keretek között bírálja, viszont a Magyar Párt vezetőségének néhány tagja ezt az állásfoglalást félreértette és úgy magyarázta, hogy Bánffy támadásokon keresztül akarja a maga számára az elnöki széket megszerezni. Bánffy védekezett a feltevés ellen, sőt sokszor magyarázó és cáfoló nyilatkozatok jelentek meg tőle. Bádffy Miklós gróf tudvalevőleg a liberálisokhoz való közeledése hive volt, amikor azonban a Magyar Párt másképpen döntött, Bánffy feltöetést tiltő cikkben megmondta véleményét, , de ennek ellenére feltétel nélkül alávetette magát a párt határozatának. A gróf ezen politikai magatartásán keresztül kezdődött meg a két csoport között a közeledés, amelynek Bernády kilépése adott nagy lökést. A megüresedett elnöki tanácsi helyet Bánffyval töltötték be már abból a. (célból is, hogy őt és csoportját teljesen bekapcsolják a Magyar Párt politikájába. 'oXoYoYoCB 4 Magyar Párt vezetősége BánffyíMMö$*grófnak ajánlotta fel a Bernády György kilépésével megüresedett elnöki tanácstagságot Uratianu Vintila a mielőtt tartott beszédjében pénzügyi teljes premzióját jelentette be A miniszterelnök legsürgősebb feladatának tartja a kamatláb csökkentését és a kereskedelmi télét fellendítését A nemzeti parasztpárt nem köt megegyezést a kormánnyal Bukarest, nov. 30. A kormány tagjai tegnap délután újabb minisztertanácsot tartottak, amelyen JBratia nu Vintila miniszterelnök pénzügyi ekszpozét mondott, amely az egész eddigi pénzügyi politikának a revízióját jelenti. A miniszterelnök hangoztatta, hogy hathatós intézkedéseket fog tenni a kamatláb csökkentésére és a kereskedelmi élet fellendítésére. A kamara legközelebbi ülésén Bratianu Vintila pénzügyi terveit nyilvánosságra hozza, miután a kormány sürgős feladatának tartja, hogy a jelenlegi nyomasztó gazdasági helyzeten lényegesen javítson. A minisztertanács ezután letárgyalta a költségvetést, majd Nistor miniszter ismertette a Máramaros megye helyzetével kapcsolatos román-csehszlovák tárgyalásokat. Titulescu külügyminiszter is betegen fekszik lakásán és bár már lényegesen jobban érzi magát, egyelőre nem utazik Genfbe. A kormány ugyanis olyan értesüléseket szerzett, hogy az optánskérdés a Népszövetség jelenlegi ülésszakán nem kerül elintézésre. Tekintettel arra, hogy Titulescu genfi utazása kizárólag az optánsper miatt volna, szükséges s e kérdést levették a napirendről, a külügyminiszter idehaza marad, annál is inkább, mert a belpolitikai helyzet olyan, hogy jelenlétére feltétlenül szükség van. A miniszterelnök a régentanács előtt A régenstanács tegnap délben kihallgatáson fogadta Bratianu Vaníliát. Utána a miniszterelnöknek Maniu Gyulával kellett volna találkoznia, a találkozás azonban ismeretlen okból mára halasztódott. A néppárt vezérlő bizottsága tegnap ülést tartott, amelyen Avercsem tábornok hangsúlyozta, hogy a párt kebelében tiszta helyzetet akar teremteni s ezért felkért azon tagokat, akik nem érzik jól magukat a pártban, hogy nyilvánítsák ezt ki és lépjenek ki a pártból. Ezt azért tartottam szüségesnek kijelenteni, mert utóbbi időben olyan hírek jelentek meg a lapokban, hogy a néppártban komoly kiválási mozgalmak vannak folyamatosan. Tekintettel arra, hogy a néppártra a közeljövőben fontos misszió vár, nem szeretné, ha ez a pártotegyenetlenségben találná. Ezért arra kéri a tagokat, hogy nyilatkozzanak. A felszólalások mind azt igazolták, hogy a tagok továbbra is kitartanak Averesen, mellett, i b szóba került a legközelebbi kongresszuson történő elnökvár’