Temesvári Hirlap, 1927. december (25. évfolyam, 272-296. szám)
1927-12-01 / 272. szám
TEMESVÁRI HÍRLAP XXV. ÉVFOLYAM, 272. SZÁM 1827 DECEMBER 1. CSÜTÖRTÖK) Richard Csáki és Tóth Károly írta: JAKABFFY ELEMÉR dr. Köztemért immár nemcsak nálunk, hanem egészKözépeurópa politikai körei, előtt az az örvendetes tény, hogy Romáj,nia magyar és német, kisebbségeinek hi-vatott képviselői,a parlament porondján egymásra találtak és formális megálapodás nélkül bár, de a választásokkor, együtt, szerzett tűzkeresztséggel, válvetetten küzdenek a kisebbségek jogaiért, kulturszabadságukért. Ez a tény fokozottan jól esik mindazoknak, kik az egyetemes kisebbségi gondolat szolgálatában állanak, akik jól tudják, hogy valómi eredményt a maguk sajátos kisebbségi helyzetében is csak úgy érthetnek el, ha európailag elismert elvvé erősödik, amit önmaguknak kívánnak. Ezek örömébe keserűséget kevernek azonban egyes jelenségek, melyek a parlamenti együtthaladást is megnehezíthetik és így a szebb jövőt késleltethetik. Jelentékeny és igen tiszteletreméltó tényezői akadnak ugyanis úgy a németségnek, mint a magyarságnak, akik az *■ imperialista szellemet megtagadni mégmost sem tudják, amikor a német és magyar nemzetnek egyaránt majd egyharmada nemzetkisebbségi soréban él és így legfájdalmaisabban érezhetik ezen -szellem elmaradhatatlan, szomorú következményeit. Két nevet írtam cikkem élére, mert ezek viselői, mint a német, illetve magyar szellemiség igen tekintélyes képviselői nyilvános bizonyítékát adták, hogy ők a német, illetve magyar hatalmi törekvésekről le nem mondhatnak és csak másoktól kívánják meg azt, amit maguk másoknak meg nem adnak. A két név egymás mellé helyezésével hangsúlyozhatom tehát legjobban: intra maros pecentur et extra! Tavaly indult Nagyszebenben egy igenkomoly folyóirat „Östland“ címmel, melyben a szász kultúra és politika vezeregyéniségeinek fejtegetéseire találunk. Ennek a szemlének második számában írta Richard Csáki dr. a szatmári aovábok ügyéről azt az emlékezetes cikket, mellyel egy ízben már foglakoztam ugyan, de amelyre most következtetéseim levonásához vissza kell térnem. Közismert, hogy Szatmár vidékére a XVIII. század, első felében a Károlyi gróf család tagjai Németországból telepeseket hoztak, akit itt az otthonra is bóldogulásra találtak. Települési helyükből 26 községet, és Nagykároly várost juttatta a trianoni szerződés Romániához, amelyekben az 1910. évi magyar statisztika 55.940 magyart és 8520 németet talált, ellenben az 1920. évi tornán csak 8602 magyart és 28.024 németet, miután azokat 13 németeknek vette, akik egy szót sem tudnak ugyan ezen a nyelven, de nevük szerint, kétségtelenül német származásúak. Hogy ezek miként magyarosodtak el, e történetnek már egész irodalma van, de hiszen ez nem lényeges akkor, amikor ma is bárki által megalapítható, hogy legnagyobb részük csakis magyarul tud, magát magyarnak vallja és gyermekeit is ennek kívánja nevelni. És Csáki dr. ezt a szuverén jogukat vonja kétségbe, illetőleg a német politikát erkölcsileg jogosultnak tartja arrahogy a szatmáriakat kifejezett akaratuk ellenére is olyan helyzetbe juttassa, hogy ők ismét németekké legyenek. ..Anf uns liegt, es diesenwunderbaren Vorgang sorgsam zu pflegen —„ das grosse deutsche Volk wird den Zuwachs an etwa. 50.000 Seelen, als Frucht einheimsen”. "Ezzel a mondattal fejezi be cikkét,vagyis már a román népszámlálás által kegyesen nekünk hagyottakra is bejelenti igényét, hogy a „Zuwachs” nagyobb legyen. Tóth Károly doktort, a szegedi egyeskegyesen nekünk hagyottakrais bejelenti igényét, hogy a ,,Zuwachs” nagyobb legyen. Tóth Károly doktort, a szegedi egyetem rektorát a magyar felsőház tagjává választották. Ez alkalommal a tudós tatár politikaihitvallásának kifejezést adott és ebben a többek között, nyomatékosan hangsúlyozta,, hogy a magyarországi németségnek csak egyetlen egy feladata lehet: megmagyarosodni, a magyar fajba teljesen beleolvadni. Egyáltalán nem csodálkozom azon a mélységes elkedvetlenedésen, sőt keserűségen, amelyet ezek a szavak úgy a magyarországi, mint az utódállamok német vezetői között keltettek. Ugyanezt éreztük mi is a Csáki dr. cikke nyomán és akkor, amikor a svájci ..Der Lund’’ ez évi május 7-i id számában, romániai tudósítójának tollából Petrovici miniszter ,, egészséges kisebbségi politikájának“ dicséretéről, olvastunk, mert nem tartotta tiszteletben a szatmárvidéki felekezeti iskoláiknál' ' az iskolafennntartó akaratát. De mireánk, a magyar kisebbségek vezetőire is nagyon fan hangolóan hatottak, a rektor szavai. Tudatára ébresztettek hogy sorsunk még tragikusabb, mint ahogy eddig gondoltuk, hisz észre kell vennünk, hogy azt az eszmét, melytől mi, szerencsétlen kisebbségi helyzetbe jutott tömegeink sorsának jobbrafordulását reméljük, saját véreink kiválóságai sem tartják életképesnek és nekünk ezek ellen is küzdenünk kell majd hogy az eszmét diadalra vigyük. És ebben a tragikus helyzetünkben még egy kérdés is gyötörhet. Megindulhatunk-e errea küzdelemre, amíg a másik oldalon a Csáki-féle mentalitást és az ehhez való intralizigens ragaszkodást látjuk.Szabad-e saját véreink, kétségtelenül jóhiszemű, de a nemzet valódi érdeke szempontjából az adottságok között nagyon téves álláspontja ellen harcba szállatnunk, amíg be nem bizonyítjuk, hogy a mi beszméink előtt tisztelettel, és őszinteséggel hajolnak meg a kisebbségi sorsra jutott testvérnépek is és ezek között elsősorban a német? Vájjon nem vádolhatnak-e majd joggal nemzetárulással a Tóth Károlyok, ha tőlük követeljük a nemzet,kisebbségek szabad fejlődési jogának elismerését, mi pedig itt ezt biztosítani a magunk részére még a testvér kisebbségekkel sem tudjuk? Kérve kérem a németség vezetőit, itt is és ahatáron túl is, értsék meg ezt a helyzetünket. Értsék meg, hogy nekik kell bennünket abba a helyzetbe juttatniuk, hogy egész elszántsággal követelhessük a magyarországi magyarságtól: ejtse el a Tóth Károlyok mentalitását és tegye helyébe a mienket. De arany olyan kiválóság, mint Csáki is, úgy elragadtatja magát, hogy a magyar múlt f ebecsmérlésére azt írja, hogy a tavaly télen Nagykárolyban megtartott kurzuson az ott jelen volt 45 tanító végre megismerhette a Schiller nevet, mert azt eddig meg nem tanulhatta,amíg egy bánsági sváb naptárkiadó 1927-re lenyomatja a nép számára, ilyen változott viszonyok között. Zimándi Ignácnak évtizedek előtt megjelent Kossuth gyalázó cikkeit, amíg német tudósító a , Bund,§-ban dicsőíti a törvényszegő minisztert, mert ez a törvényszegés a magyarság kárára esett, addig nem lehet elég erkölcsi alapunk, hogy a Tóth Károlyok szellemével harcba szálljunk. Több ízben kértem már a svabság vezetőit, menjünk ki együtt a szatmári községekbe. Vigyünk ki magunkkal esetleg egy érdektelen kisebbségi döntőbírót, akit a szervezett, kisebbségek titkári hivatala kijelöl, állapítsuk meg minden egyes családnál, tud-e másként mint magyarul és ha igen, akar-e visszatérni ősei nemzetéhez. Biztosítom a németség, vezetőit, hogy a legnagyobb lojalitással járunk majd el a kataszterbe szedésnél, hogy végre-valahára nyugvópontra juttassuk ezt a kérdést, amely immár egyetlen akadálya a teljes harmóniának. De jó azt a hitványságot, de kívánják tőlünk, jshogy tétlenül nézzük több tízezer magát magyarnak érző és valló polgártársunk „einheimsolását“, hogy a 80 milliónyi németségnek még egy 50.000-nyi ,,Zuwachs“-ja legyen. ,, Úgy gondolom, ezen indítványom: őszi a tea égét, kétségbe nem vonhatják." Mi, a Magyar Párt vezetői elég tanú jelét: adtuk, hogy minden kérdés megoldásánál teljes lojalitással járunk el és kizárólag az egyetemes kisebbségi gondolat vezet. Nekünk is fáj, amikor arról értesülünk, hogy Mussolini rendszere Déltirolban a nevek hangzása, vagy más körülmények erőszakolt magyarázata alapján magukat németeknek érzőket és vallókat „visszav olaszosítani“ akarja. Nekünk is fáj, amikor értesülünk azokról a sérelmekről, melyek Lengyelországban ugyanilyenmódon érik a németeket. Mi is szívesen vennénk, ha a magyar kormány akarata a magyar közvélemény egy részével szemben is teljesen érvényesülne a nemzetkisebbségek érdekében, de a németek is lássák be, hogy az „einheimsolás“ politikáját velünk szemben ők sem érvényesíthetik, mert ellenkező esetben legalább is tehetetlenségre kárhoztatnak a Tóth Károlyok felfogásával szemben. Hat hízlott és negyven súlyos i sebesült egy estespresszvonat és tehervonat összeütközésénél London, nov. 30. A Montreal—chicagói expressz az Onterio-tó mellett fekvő Entreprise város közelében összeütközött egy tehervonattal. Az expressz elülső kocsijai izzó porrá zúzódtak. A mozdony és több kocsi legurult a lejtős pályán, majd egy kanyaru-latt ál felborult. A lokomotív kazánja felrobbant és a kocsisor korommá égett. A halottak száma eddig hat, a súlyosan sebesülteké negyven, valószínű azonban, hogy ezek a számok még emelkedni fognak. fiamt-vasba Ugrón András éleshangú nyilatkozata kilépésével kapcsolatban Kolozsvár, nov. 30. Emlékezetes még, hogy a Magyar Párt központi tanácsa megrovásban részesítette Ugron Andrást a képviselői és szenátusi választási kampány alatt tanúsított magatartása miatt. Ugrón abban az időben külföldön tartózkodott és csak most tért vissza. Értesülvén a történtekről, 14 :4 bejelentette Várnai Aurél úrnál, a MagyarPárt ügyvezető elnökénél a pártból való kilépését. Ugrón egyébként kilépésével kapcsolatban a következőket mondta: — Elhatározásomnak az utolsó lökést Wilfer József dr. beszéde adta meg, aki megengedhetetlen és jogtalan módon nyilatkozott rólam. A Keleti Újság pedig a katolikus státus közgyűlésén mondott beszédemet teljesen kiforgatta. Úgyhogy abból, amit én mondtam, egy szó sem került a tudósításba, úgy állították be a dolgot, hogy én beléptem a liberális pártba, pedig ez nem áll. Mikor én a legtárgyilagosabb hányú sürgönyt küldtem a pártnak, nem nekem, hanem a pártnak kell a következtetéseket levonnia. . ." Úgy látszik, hogy a Magyar Pártnál még mindig a ceremónia a fontos, pedig a párt elnöke Bethlen ugyan, de nem fejedelem. Ma már nemélünk a középkorban. Nagy feltűnést keltett, hogy a Magyar Párt vezetősége a kilépési nyilatkozatra eddig még semmiféle választ nem adott. oXoi 4 o)((oXo)’ o Xo)(o)(o Xol A vároi tanács leszálltotta a hm és zsír makszimális árát Leszállították a gáz egységárak • Emelkedtek a tejárak Temesvár, nov. 30. Az állandó városi választmány tegnap este Keller József helyettes főpolgármester elnöklete alatt tartott ülésén foglalkozott a december hónapra érvényes makszimális árak megállapításával. Az állandó választmányi határozata értelmében december hónapban a kenyér- és lisztárak változatlanok maradnak, a húsárakat azonban lényegesen mérsékelték. Decemberben tehát a makszimális húsárak akövetkezők lesznek: Marhahús kilogrammonként 30—26 (34—32 helyett), borjúhús 46—44 (48—46 helyett), sertéshús 42—38 (46—42 helyett), zsír 46 (50 helyett), juhhús 18 (22—20 helyett). A tej árát az állandó választmány hat lejről nyolc lejre emelte fel, a házhoz szállított tej ára 9 lejéterenként. Az állandó választmány foglalkozott a gázgyár termelési költségeinek felülvizsgálásával is és a felülvizsgálás , eredményeképpen elhatározták, hogy az eddig érvényben levő egységárak helyett 5—12 százalékkal olcsóbb árakat számítanak. — Áthelyezett katonaorvosok: Csan Vazin dr. főtörzsorvost a bukaresti• központi kórházból a temesvári csapatkórházhoz, Ursu György dr. a temesvári •katonai • kórház törzsorvosát orvosi főnöki minőségben az ismaili hadosztályhoz és Magda Sándor dr. a temesvári katonai kórház ezredorvosát a bukaresti, központi katonakórházhoz helyezték át. Menyasszonyi kelengyék, a legjobb gyártmányra vásznak és ehiffonok, úgyszintén abrosz-garnitúrák, törülközők és lenáruk nagy választékban és legszelibdabb árakban beszerezhetők Dénes és Fóliáknál, Gyárváros. Fióküzlet: Belváros, Merey utca. ésért kaphat minden agységbeen valódi WicePASSlNG női VFAido négy raktár Idb*«efviairoslSatöftytep- és trioleumfiniti^al I1EU1I POPPER- Bulevard Berifoelot 5 • ^Kobalt* Ilibe) • TELEFON i®-7S