Temesvári Hirlap, 1927. december (25. évfolyam, 272-296. szám)

1927-12-01 / 272. szám

TEMESVÁRI HÍRLAP XXV. ÉVFOLYAM, 272. SZÁM 1827 DECEMBER 1. CSÜTÖRTÖK) Richard Csáki és Tóth Károly írta: JAKABFFY ELEMÉR dr. Köztemért immár nemcsak nálunk, ha­­­nem­ egész­­Középeurópa politikai körei, előtt az az örvendetes tény, hogy Romá­j,­nia magyar és német, kisebbségeinek hi-­­vatott képviselői,a parlament porondján egymásra találtak és formális me­gála­­­­podás nélkül bár, de a választásokkor, együtt, szerzett tűzkeresztséggel, vál­ve­­tetten küzdenek a kisebbségek jogaiért, kul­t­urs­za­badságukért. Ez a tény fokozottan jól esik mind­azoknak, kik az egyetemes kisebbségi gondolat szolgálatában állanak, akik jól tudják, hogy valómi­ eredményt a maguk sajátos kisebbségi helyzetében is csak úgy érthetnek el, ha európail­ag el­ismert elvvé erősödik, amit önmaguknak kí­vánnak. Ezek örömébe keserűséget kevernek azonban egyes jelenségek, melyek a par­lamenti együtthaladást is megnehezít­hetik és így a szebb jövőt késleltethetik. Jelentékeny és igen tiszteletreméltó tényezői akadnak ugyanis úgy a német­ségnek, mint a magyarságnak, akik az *■ imperialista szellemet megtagadni még­­most sem tudják, amikor a német és magyar nemzetnek egyaránt majd egy­­harmada nemzetkisebbségi­ soréban él és így legfá­jdalmaisabban érezhetik ezen -szellem elmaradhatatlan, szomorú követ­kezményeit. Két nevet írtam cikkem élére, mert ezek viselői, mint a német, illetve ma­gyar szellemiség igen tekintélyes kép­viselői nyilvános bizonyítékát adták, hogy ők a német, illetve magyar hatalmi törekvésekről le nem mondhatnak és csak másoktól kívánják meg azt, amit maguk másoknak meg nem adnak. A két név egymás mellé helyezésével hangsúlyozhatom tehát legjobban: intra maros pecentur et extra! Tavaly indult Nagyszebenben egy igen­­komoly folyóirat „Östland“ címmel, melyben a szász kultúra és politika ve­zeregyéni­ségeinek fejtegetéseire talá­lunk. Ennek a szemlének második szá­mában írta Richard Csáki dr. a szatmári a­ovábok ügyéről azt az emlékezetes cik­ket, mellyel egy ízben már foglakoztam ugyan, de amelyre most következteté­seim levonásához vissza kell térnem. Közismert, hogy Szatmár vidékére a XVIII. század, első felében a­ Károlyi gróf­ család tagjai Németországból tele­peseket hoztak, akit­ itt az otthonra is bóldogulásra találtak. Települési helyük­ből 26 községet, és­ Nagykároly várost juttatta a trianoni szerződés Romániá­hoz, amelyekben az 1910. évi magyar sta­­­tisztika 55.940 magyart és 8520 németet talált, ellenben az 1920. évi tornán csak 8602 magyart és 28.024 németet, miután azokat 13 németeknek vette, akik egy szót sem tudnak ugyan ezen a nyelven, de nevük szerint, kétségtelenül német származásúak. Hogy ezek miként ma­­gyarosodtak el, e történetnek már egész irodalma van, de hiszen ez nem lényeges akkor, amikor ma is bárki által megala­pítható, hogy legnagyobb részük csakis magyarul tud, magát magyarnak vallja és gyermekeit is ennek kívánja nevelni. És Csáki dr. ezt a szuverén jogukat vonja kétségbe, illetőleg a német politi­kát­ erkölcsileg jogosultnak tartja arra­­hogy a szatmáriakat kifejezett akaratuk ellenére is olyan helyzetbe juttassa, hogy ők ismét németekké legyenek. .­.Anf uns liegt, es diesen­­wunderbaren Vor­gang sorgsam zu pflegen —„ das grosse deutsche Volk wird den Zuwachs an etwa. 50.000 Seelen, als Frucht einheim­sen”. "Ezzel a mondattal fejezi be cikkét,­­vagyis már a román népszámlálás által kegyesen nekünk hagyottakra is beje­lenti igényét, hogy a „Zuwachs” nagyobb legyen. Tóth Károly doktort, a szegedi egyes­­kegyesen nekünk hagyottakra­­is beje­lenti igényét, hogy a ,,Zuwachs” nagyobb legyen. Tóth Károly doktort, a szegedi egye­­tem rektorát a magyar felsőház tagjává v­álasztották. Ez alkalommal a tudós ta­tár politikai­­hitvallásának kifejezést adott és ebben a többek között, nyomaté­kosan hangsúlyozta,, hogy a magyaror­szági németségnek csak egyetlen eg­y feladata lehet: megmagyarosodni, a ma­gyar fajba teljesen beleolvadni. Egyáltalán nem csodálkozom azon a mélységes elkedvetlenedésen, sőt kese­­rűségen, amelyet ezek a szavak úgy a magyarországi, mint az utódállamok német vezetői között keltettek. Ugyanezt éreztük mi is a­ Csáki dr. cikke nyomán és akkor, amikor a svájci ..Der Lund’’ ez évi május 7-i id számában, romániai tudósítójának tollából Petro­vici minisz­ter ,, egészséges kisebbségi politikájá­nak“ dicséretéről, olvastunk, mert nem tartotta tiszteletben a szatmárvidéki fe­lekezeti iskoláiknál' ' az iskolafennntartó akaratát. De mireánk, a magyar kisebbségek ve­zetőire is nagyon fan hangolóan hatottak, a rektor szavai. Tudatára ébresztettek hogy sorsunk még tragikusabb, mint ahogy eddig gondoltuk, hisz észre kell vennünk, hogy azt az eszmét, melytől mi, szerencsétlen kisebbségi helyzetbe jutott tömegeink sorsának jobbrafordu­­lását reméljük, saját véreink kiválósá­gai sem­ tartják életképesnek és nekünk ezek ellen is küzd­enünk kell majd hogy az eszmét diadalra vigyük. És ebben a tragikus helyzetünkben még egy kérdés is gyötörhet. Megindulha­tunk-e erre­­a küzdelemre­, amíg a másik oldalon a Csáki-féle mentalitást és az ehhez való intralizigens ragaszkodást látjuk.S­za­ba­d-e saját véreink, kétségtelenül jóhi­szemű, de a nemzet valódi érdeke szem­pontjából az adottságok között nagyon téves álláspontja ellen harcba szál­la­tn­unk, amíg be nem bizonyítjuk, hogy a mi beszm­éink­ előtt tisztelettel, és őszinte­séggel hajolnak meg a kisebbségi sorsra jutott testvérnépek is és­­ ezek között el­ső­sorban a német? Vájjon nem vádol­hatnak-e majd joggal nemzetárulással a Tóth­ Károlyok, ha tőlük követeljük a nemzet,kisebbségek szabad fejlődési jo­gának elismerését,­ mi­ pedig itt ezt biz­tosítani a magunk részére még a­ testvér kisebbségekkel sem tudjuk? Kérve­ kérem a németség vezetőit, itt is és a­­határon túl is, értsék meg ezt a helyzetünket. Értsék meg, hogy nekik kell bennünket abba a helyzetbe juttat­­niuk, hogy egész elszántsággal követel­hessük a magyarországi magyarságtól: ejtse el a Tóth Károlyok mentalitását és tegye helyébe a mienket. De aran­y olyan kiválóság, mint Csáki is, úgy elragadtatja magát, hogy a ma­gyar múlt f ebecsmérlésére azt írja, hogy a tavaly télen Nagykárolyban megtar­tott kurzuson az ott jelen volt 45 tanító végre megismerhette a Schiller nevet, mert azt ed­dig meg nem tanulhatta,amíg egy bánsági sváb naptárkiadó 1927-re lenyomat­ja a nép számára, ilyen válto­zott viszonyok között. Zimándi Ignác­nak évtizedek előtt megjelent Kossuth gyalázó cikkeit, amíg német tudósító a , Bund,§-ban dicsőíti a törvényszegő mi­nisztert, mert ez a törvényszegés a ma­­gyarság kárára esett, addig nem lehet elég erkölcsi alapunk, hogy a Tóth Ká­­rolyok szellemével harcba szálljunk. Több ízben kértem már a svabság veze­tői­t, menjünk ki együtt a szatmári köz­ségekbe.­ Vigyünk ki magunkkal esetleg egy érdektelen­ kisebbségi döntőbírót, a­kit a szervezett, kisebbségek titkári hi­vatala kijelöl, állapítsuk meg minden egyes családnál, tud-e másként mint ma­gyarul és ha igen, akar-e visszatérni ősei nemzetéhez. Biztosítom a németség, veze­tőit, hogy a legnagyobb lojalitással já­runk majd el a kataszterbe szedésnél, hogy végre-valahára nyugvópontra jut­tassuk ez­t a kérdést, amely immár egyet­len akadálya a teljes harmóniának. De jó azt a hitványságot, de kívánják tőlünk, jshogy tétlenül nézzük több tízezer magát magyarnak érző és valló polgártársunk „einheimsolását“, hogy a 80 milliónyi németségnek még egy 50.000-nyi ,,Zu­­wachs“-ja legyen. ,, Úgy gondolom, ezen indítványom: őszi a tea ég­ét, kétségbe­ nem vonhatják." Mi, a Ma­gyar Párt vezetői elég­ tanú jelét: adtuk, hogy minden kérdés megoldásánál teljes­ lojalitással járunk el és kizárólag az egyetemes kisebbségi gondolat­ vezet. Nekünk is fáj, amikor arról értesülünk, hogy Mussolini rendszere Déltirolban a nevek hangzása, vagy más körülmények erőszakolt magyarázata alapján magukat németeknek érzőket és vallókat „visszav olaszosítani“ akarja. Nekünk is fáj, ami­kor értesülünk azokról a sérelmekről, me­lyek­­ Lengyelországban ugyanilyen­­­mó­don érik a németeket. Mi is szívesen ven­nénk, ha a magyar kormány akarata a magyar közvélemény egy részével szem­ben is teljesen érvényesülne a­­ nemzet­kisebbségek érdekében, de a németek is lássák be, hogy az „einheimsolás“ politi­káját velünk szemben ők sem érvényesít­hetik, mert ellenkező esetben legalább is tehetetlenségre kárhoztatnak a Tóth Károlyok felfogásával szemben. Hat hízlott és negyven súlyos i­­ sebesült egy estespresszvonat­ és tehervonat összeütközésénél London, nov. 30. A Montreal—chicagói expressz az On­­terio-tó mellett­ fekvő Entreprise város közelében összeütközött egy tehervonat­­tal. Az expressz elülső kocsijai izzó­ por­rá zúzódtak. A mozdony és több­ kocsi legurult a lejtős pályán, majd egy kanyaru-­­latt ál felborult. A lokomotív kazánja felrobbant és a kocsisor korommá égett. A halottak száma eddig hat, a súlyo­san sebesülteké negyven, valószínű azonban, hogy ezek a számok még emel­kedni fognak. fiamt-vasb­a Ugrón András éleshangú nyilatkozata kilépésével kapcsolatban Kolozsvár, nov. 30. Emlékezetes még, hogy a Magyar Párt központi tanácsa megrovásban részesí­tette U­g­r­o­n Andrást a képviselői és szenátusi választási kampány alatt tanú­sított magatartása miatt. Ugrón abban az­ időben külföldön tartózkodott és csak most­ tért vissza. Értesülvén a történtek­ről, 14 :­­­4 bejelentette Várnai Aurél úrnál, a Magyar­­Párt ügyvezető elnökénél a pártból való kilépését. Ugrón egyébként kilépésével kapcsolat­ban a következőket mondta: — Elhatározásomnak az utolsó lö­kést Wilfer József dr. beszéde adta meg, aki megengedhetetlen és jogta­lan módon nyilatkozott rólam. A Keleti Újság pedig a katolikus státus közgyűlésén mon­dott beszédemet teljesen kiforgatta. Úgyhogy abból, amit én mondtam, egy szó sem került a tudósításba, úgy állították be a dolgot, hogy én beléptem a liberális pártba, pedig ez nem áll. Mikor én a­ legtárgyilagosab­b h­án­yú sür­gönyt küldtem a pártnak, nem­ nekem, hanem a­ pártnak kell a következtetéseket­­ levonnia. . ." Úgy látszik, hogy a Magyar Pártnál még mindig a ceremónia a fontos, pedig a párt elnöke Bethlen ugyan, de nem fejedelem. Ma már nem­­élünk a kö­zépkorban. Nagy feltűnést keltett, hogy a Magyar Párt vezetősége a kilépési nyilatkozatra eddig még semmiféle választ nem adott. oXoi 4 o)((oXo)’ o Xo)(o)(o Xol A vároi tanács leszálltotta a hm és zsír makszimális árát Leszállították a gáz egységárak • Emelkedtek a tejárak Temesvár, nov. 30. Az állandó városi választmány tegnap este K­ell­er József helyettes főpolgár­mester elnöklete alatt tartott ülésén fog­lalkozott a december hónapra érvényes makszimális árak megállapításá­val. Az állandó választmányi határozata értel­mében december hónapban a kenyér- és lisztárak változatlanok maradnak, a hús­árakat azonban lényegese­n mérsékelték. Decemberben tehát a makszimális hús­árak a­­következők lesznek: Marhahús kilogrammonként 30—26 (34—32 helyett), borjúhús 46—44 (48—46 helyett), sertéshús 42—38 (46—42 he­lyett), zsír 46 (50 helyett), juhhús 18 (22—20 helyett). A tej árát az állandó választmány hat lejről nyolc lejre emelte fel, a házhoz szá­llított tej ára 9 lej­éte­renként.­­ Az állandó választmány foglalkozott a gázgyár termelési költségeinek felülvizs­gálásával is és­ a f­elülvizsgálás , eredmé­nyeképpen elhatározták, hogy az eddig érvényben levő egységárak helyett 5—12­ százalékkal olcsóbb árakat számítanak. — Áthelyezett katonaorvosok: C­s­­­a­n Vazin dr. főtörzsorvost a bukaresti• köz­­ponti kórházból a tem­esvá­ri csa­patkór­­házhoz, Ursu György dr. a temesvári •katonai • kórház törzsorvosát orvosi főnöki minőségben az ismaili hadosztályhoz és M­a­g­d­a Sándor dr. a temesvári kato­nai kórház ezredorvosát a bukaresti, köz­ponti katonakórházhoz helyezték át.­­ Menyasszonyi kelengyék, a legjobb gyártmányra vásznak és ehiffonok, úgy­szintén abrosz-garnitúrák, törülközők és lenáruk nagy választékban és legszelib­dabb árakban beszerezhetők Dénes és Fóliáknál, G­yárváros. Fióküzlet: Belvá­­­ros, Merey­ utca. ­ésért kaphat minden a­gységbeen valódi WicePASSlNG női VFAido négy raktár Idb*«efviairoslS­atöftytep- és trioleu­mfiniti^al I1EU1I POPPER- Bulevard Berifoelot 5 • ^Kobalt* Ilibe) • TELEFON i®-7S

Next