Temesvári Hirlap, 1928. november (26. évfolyam, 248-272. szám)
1928-11-01 / 248. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal:* Timişoara (Temesvár) I., ex: Piaţa Libertăţii. (Jenő herceg*tér) ' Szerkesztőség telefonja: 12—5L 'Kiadóhivatal telefonja: 14—12. Az előfizetés ára helyben házhoz, vidékre Romániábanj egész évre 1560 lei, félévre 780 lei, havonta 130 lei, Vz ívre 390L. A külföldi államokba pedig havi 200 lei, negyedévre 500 lei, mely külföldi valutá* fizethető külföldi folyószámláinkra. ALAPÍTOTTA* POGÁNY, MIHÁLY j r,í*elf^ Az egyes számára 6 Lei Csehszlovákiában 1*5 c. korona, “Magyar* országon 32 fillér, Ausztriában 40 garas, Jugoszláviában 3 dinár, Amerikában 2 cent, Olaszországban, valamint Fiuméban 1 líra. Vasárnapon is 6 lei Nyomda: Hunyadi grafikai műintézet, (Temesvári Hirlap nyomdája) Piața Ţepeş Vodă (Lenauver) 2 Telefonszám 14—14 l. Sürgönyeim:' Hírlap Timişoara' , ím NOVEMJES , CSÜTÖRTÖKi m. szám 1 _________________________________ _ _ _ ______ _ ______ VÁROSI MONOPÓLIUMOK A vánáspolliziika sarkköve mindenkor és milnidlemütt a közérdek előmozdítása volt és lesz. A városinak sohasem vot ma szakad polgáraivá® érdekess beütközésbe kerülnie, különösen akkor, ha polgárai olyan osztályhoz tartoznak, amelynek adófizető képessége egyenes arányban áll kereseti lekétösqgieiive®. A városok monopolizácsi igyekezete — akár az államé — ,azagyraevesztettti közüzemek területén túl nem szabad terjednie, mert amint ezt a határt átlépi, már magánérdekekbe ütközik, egzisztenciákat veszélyeztet. Temesvár város részéről nem egyszere nyilatkozott meg a szándék, hogy szabad pályák és kereskedői hivatások körét a maga érdekében kisajátítsa. Emlékezzünk csak vissza, mit tervezett a város a városi állandó tűzoltóság felálítása alkalmával. Nem kevesebbet, minthogy a tűzoltók szabad idejükbenipari munkával fogakozzanak,melynek jövedelmével azután felsialvítják sovány fizetésüket. Eltekintve attól, hogy ez a terv a városi tűzbiztonság veszélyeztetését eltérítette volna, mélyem, beleütközött a kisiparosok érdekeibe. A tiltakozásoknak meglett az eredménye, a város elállott ettől a tervtől, amely az amúgy is súlyos válsággal küzdő kisiparnak talán éppen a kegyelemdöfést adta volna meg. Most a város újabb kísérletet tesz arra, hogy a kereskedői osztály egyik rétegét megkárosítsa. Arról van szó, hogy a város villanyerőre berendezett háztartási cikkekből és a villanyvilágításnál ellemgiedhetetlenül összefüggő felszerelésekből állandó MáM- tást tervez, hol a közönséget a háztartási cikkek használatáról felvilágosítják. Csak természetes, hogy a városi üzlet alkalmazottai egyetlen vevőt sem fognak visszautasítani, ha a propaganda előadások hatása alatt vásárlásra szánja magát. Röviden: a város beáll konkurrensnek és belekontárkodik a temesvári kereskedelem egy igen fontos ágazatának üzleti ügyeibe. Hogy a várost mi indította erre a lépésre, igazán nem tudjuk. A temesvári vásamyvilágítási és felszerelési cikkeket árusító üzletek nagyvárosiasan nívósak, óriási választékkal rendelkeznek, a villamytecsmáka mindenkori legújabb vívmányait azonnal bemutatják a közönségnek, egyszóval: hivatásuk magaslatán állanak. Iga ezek az üzletek a falusi greszler-mentalitás szellemét lehelnék, ha csak öreg és iinlamistrált áruval rendelkeznének, némileg még volna értelme, hogy a város egy hiány pótlására maga nyit ilyen üzletet, azt sem azonban az üzérkedés szempontjából, hanem legfőképpen azért, hogy ösztönző példával elöljárjon. Minderről azonban nincs szó, a temesvári villanyvilágítási üzletek mind nívósai és kitűnően vezetik őket, ban nincs tehát értelme, hogy a város a maga cikkeinek értékesítésére, a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok között beálljon váratlan konkurensnek. Állapjában véve miit jelent a város gesztusa? Nem kevesebbet, minthogy az érdiekért kereskedelmi ágazattól elvon vevőket. A városnak módjában áll az árakat leszorítani, amiben a hivatásos kereskedők aligha, követhetik. Adók alatt roskadozva, a gazdasági krízis általános pangása közepette, megcsökkent vevőkörrel ez a kereskedelem nem versenyezhet ezzel a konkurrenciával. Ha azután ez a kereskedő adófizetés idején majd arra hivatkozik, hogy a városi konkurrencia roppantotta meg meglevő erejét, várjon mit szólna a város vezetősége, amely úgyszólván saját adófizetői alatt vágja el a fát. Tiltakoznunk kell az állandó választmány tervének megvalósítása ellen. Tiltakozni fognak az érdekelt kereskedők is, hiszen létérdeküket veszélyezteti ez az eszme, amelynek felvetését mi sem indokolja. A városnak nem s lelhet az a célja, hogyadófizető polgárait gyengítse. Ez nem városi politikai, legalább is nem helyes városi politika. A város tevékenysége ne ebben merüljön: adjon minél olcsóbb vizet és villanyt a közönségnek, jobb villamosvasúti közlekedést, rendezett utakat, de ne bántsa polgárait. Elég bajuk van azoknak amúgy is. Waller József és Gyárfás Elemér parlamenti beszéde a széthelyydvari helyi talárosairól és a kisebbségi sérelmekről Interpelláció a vécém katasztrófáról Töltés Ernő esperes Kapja a megipalt Keanu képviselő mandátumai A kamara és a szenátus tegnap megkezdette a felirati vitát. A kamarában napirend előtt Alimenteanu képviselő szóvá tette a receai vasúti szerencsétlenséget és hibáztatta Teodore Icu vasúti vezérigazgató vasútpolitikáját, melyet észsferütleknek nevez és olyannak miely nem számol a valódi helyzettel. Attól fél, hogy ennek a hibás politikának még több, vasúti katasztrófa lesz az eredménye. Kéri az összes bűnösök vád alá helyezését és példás megbüntetését, közöttük Teodorescuét is. Dimiitriu közlekedésügyi miniszter azonnal válaszol a felszólalásra és védelmébe veszi Teodorescut. Kijelenti, hogy a vizsgálat a katasztrófa ügyében a legerélyesebben folyik és biztosíthatja a kamarát, hogy az ítélet kielégítő lesz. Ahmon Jearou replikál ásban megismétli a vádakat. Eme Due a belügyminiszter idegesen felugrik helyéről és ő veszi védelmébe a vasútigazgatót s kijelenti róla, hogy nagyszerű szakember, akire büszke a kormány. Nem i Súlyos megdöbbenést váltott ki kormánykörökben a Magyar Párt udvarhelyi nagygyűléseinek határozata, mely utasítja a párt vezetőségét, hogy a magyarság panaszaival a Népszövetséghez forduljon. Sőt a kormány egyik előkelő tagja. amna véleményének adott kifejezést, hogy az udvarhelyi határozat nemcsak azt a bevallott célt szolgáltatja, hogy a romániai kisebbségek jogai biztosíttassanak, hanem az állami keretein kívül álló célokat is. Megpróbálta a kormány a hozott határozatok jelentőségét azzal is kisebbíteni,, hogy hangoztatta, miszerint a magyar tömegek a legteljesebb módon meg vannak elégedve helyzetükkel s a vezetők csupán a budapesti befolyás alatt álló mágnások ösztönzésére izgatják a lelkeket. Távol áll a pártvezetőségtől az a szándék, hogy amikor a magyar tömegek osztatlan és egyöntetű közakaratára hivatkozik, el akarná hárítani magától a felelősséget. Gyávaság és szégyenteljes magatartás volna részünkről, ha nemi vállalnánk e határozatokkal a legteljesebb szolidaritást. Vállaljuk annál is inkább, mert ismerjük azokat az indító okokat, azt az általános lelki állapotot, melyek e súlyos lépés elhatározásához vezettek. Nem hagyhatom meg eddigi téves feltevéseiben a képviselőházat, ami csakis célzatos inforérti, hogy akkor, midőn a valsuti katasztrófa okai teljesen ismeretesek, hogyan lehet a vasúti vezérigazgatót okolni a szomorú véletlen miatt. Ugyanaznap, amikor a receai szerencsétlenség megtörtént, hasonlóképpen London is súlyos vasúti katasztrófának volt színhelye. "Vájjon eszébe jutott-e valakinek,, hogy emiatt az angol vasutügyi vezérigazgatót támadja? Emre Alimenteanu közbeszól: — Nekünk nincsenek angol szakértőink! — mire Duca gúnyosan azt válaszolja: — Nincsenek, de úgy látom, még a parlamentiben sincsenek. Ezután egy liberális képviselő szóvá tette a Hangya ügyét, majd Hintescu liberális képviselő a mostani kormányt magasztalta és kifejezte csodálkozását, hogy a nemzeti parasztpárt távol tartja magát egy olyan parlament üléseiről, mely Bratianu miniszterelnöksége alatt dolgozik. Ezután Wilfer József dr. magyarpárti, képviselő emelkedett szólásra. Beszéde a liberális képviselők körében szemmellátható nyugtalanságot váltott ki. Wiler dr. beszédében a következőket mondotta: mációknak Mint eredménye, úgy érzem, erkölcsi kötelességem úgy pártommal, mint Önökkel szemben feltárnom a valódi helyzetet. Felvilágosításaimban a teljes őszinteség vezet, mert véleményeim szerint csakis kölcsönös őszinteséggel leszünk képesek mindkét félre nézve kielégítő eredményekre jutni. Ha a valódi tényállást megtakarják ismerni,, elsősorban tudniok kell, hogy a kisebbségi probléma megoldásának mesterséges halasztása miatt a romániai magyarság mély megalázásokat, súlyos kulturális és gazdasági károkat volt kénytelen évek óta elszenvedni. Igaz, hogy az összes eddig uralomra kelrt pártok hangsúlyozták a kisebbségi probléma megoldásának feltétlen szükségét és fel is sorolták a kisebbségeknek nyújtandó jogok jegyzékét, azonban mindnyájan megmaradtak elveiknél s a valóságban egyetlenegy lépést sem tettek a megvalósításfelé. A jelenlegi kormány a múlt év végén külön bizottságot alakított a kisebbségi statútumok kidolgozására. .. A kormánypárti lapokban olvashattuk, hogy a bizottság egyre előkészíti a tervezetet, több azonban nem történt, egyelőre nem is történik, viszont a kisebbség helyzete napról-napra súlyosbodik. Igyekszem erre nézve néhány beszédes példát felhozni. Itt van mindjárt a nagyváradi cenzúra, mely valóságos hadjáratot folytat a kisebbségi sajtó ellen. Míg az udvarhelyi határozatokat az összes kisebbségi lapok leközölhették, sőt teljes terjedelmükben hozta őket a román sajtó is, Nagyváradon az összes kisebbségi lapok öles fehér foltokkal jelentek meg, mert kicenzurálták belőlük az Udvarhelyről szóló beszámolót. Másik sérelem a romániai kisebbségi színtársulatok vigalmi adójának ügye. Ezeknek a szerencsétlen társulatoknak 32 vagy a legjobbesetben 26 százalék illetéket kell fizetniök ugyanakkor, mikor az óriási szubvenciókat élvező román színtársulatok mindössze 10 százalékot kötelesek fizetni. Ne is beszéljünk a nyugdíjasok helyzetéről, clak valósággal éheznek. De lehet-e beszédesebb példa, mint közoktatási sérelmeink. Borzasztó elképzelni is, mily anyagi körülmények között élnek a kisebbségi tanítók, amiatt, mert nem kapunk államsegélyt s nekünk nincs oly gazdasági erőforrásunk, hogy életstandardjuknak megfelelő fizetést adhassunk nekik. Ezután I Ifi!! !! a csíki magánjavakról beszél Wiler dr. !Végül a kisebbségi problémák kapcsán megemlíti, hogy a statútumról kiszivárgott hírek szerint a készülő intézkedések nagyon kevés reményre jogosítanak fel bennünket. Nincsen bennük megvalósítva a legfőbb állami akarat, hanem a törvényhatóságok, autonóm területek, egyesületek és társaságok jogszabályzatai vannak csupán lefektetve bennük. Nekünk kisebbségeknek az azi álláspontunk, hogy jogaink végérvényesen csakis törvényhozás útján biztosíthatók,miként az Lettországban is történt. Az elmondottak után talán felesleges részletezni, mily nyomasztó lelkiállapotban talált bennünket a trónbeszéd, melynek néhány igen szép reánk vonatkozó részét készségesen elismerem, azonban tartozom annak kijelentésével, hogy a tömegek tisztában vannak azzal, hogy a trónbeszéd hangzatos és szép mondtataik a kormány síriókta megszövegezni, melyeket agyakorlatban rendszerint elfelejtenek alkalmazni. Sajnos, mi elérkeztünk más addig a pontig, hogy .U-fo.jtL I „.. .foiU Wilier bessége a. székelyudvar helyi talárosairól