Temesvári Hirlap, 1930. február (28. évfolyam, 25-48. szám)

1930-02-01 / 25. szám

2. Vágja ki naponta!­­ Gyűjtse össze! Egy ugyanazon hónap összes szelvényeiért kap egy ingyenregényt­­. Elítélt katonaszökevények A katonai törvények szigorú ítéle­teket szabnak azokra a katonákra­, akik ezredü­ktől és idegen országban bujdosnak el. Ha a katona szökési ide­je alatt hazájában tartózkodik, úgy tette jóval enyhébb elbírálás alá esik, mint a külföldre szökő katonáé, aki­ra több évi börtön vár, ha a hadbíró­ságok ítélőasztala elé kerül. A temes­vári hadbíróság elég gyakran ítélke­zik idegen országba szökő katonák fe­lett, ami annak tulajdonítható, hogy határszélen vagyunk és két ország ha­tárolja az első szám­ú hadosztály terü­letét, amelyen a katonai ügyekben ítélkező bíróságként az itteni hadbí­róság illetékes. Az idegen országba szökő katonák javarésze a magyar ha­tárt lépi át és csak kevesen gravitál­­nak Jugoszláviába. De legtöbbjüket elfogják a határőrök, vagy a csend­őrök és néhány hónap múlva, amelyet börtönben töltetnek el velük, vissza­­toloncolják országukba, ahol utóbbi börtön vár rájuk­ A temesvári hadbíróság Simbotea­­nu-tanácsa legutóbbi tárgyalásán két temesvári katona felett ítélkezett, akik Magyarországba szöktek át. C o­s­a r u Vichente az 5-ik vadászez­red közkatonája tavaly május hatodi­­kán nem jelent meg a reggeli rappor­tért. Miután három nap múlva sem került elő, az ezrednél katonaszöke­vénynek minősí­tették és kiadták el­lene a köröző parancsot. A csendőr­­ségek keresték a megszökött katonát, azonban nem akadtak a nyomára. No­vember ötödikén azután a magyar hatóságok áttették a határon Gosaru Violentét.­­ A tárgyaláson a katona elmondta, hogy­ amikor bevonult katonának, el­jegyezte magát egy leánnyal, aki azonban nem volt hű hozzá. Amikor szökése előtt néhány héttel idehaza volt, menyasszonya már nem törődött vele és más férfival udvaroltatot­t ma­gának. Szerette a leányt, akit akkor sem tudott elfeledni, amikor vissza­tért a kaszárnyába. Ruskomov lett és elhatározta, hogy világgá megy. Az volt a szándéka, hogy kiszökik Ameri­kába, ahol rokonai élnek, de a magyar határon a csendőrök elfogták és bekí­sérték Szegedre, ahol hónapokig fog­va tartották és ráfogták, hogy kém. Miskor kiszabadult, a határig kísérték és így került vissza hazájába. A kato­nai ügyész a vádlott szigorú megbün­tetését kérte, mert a vádlott vallomá­sából egy­ szó sem igaz, s csak azért mondta el ezeket a szentimentális okokat, hogy­ szépítse vele tettét, amely nem más, mint enyhítő körül­ményt nem igen vélhető közönséges szökés. A hadbíróság a védőbeszéd után két évi börtönre ítélte az idegen országba szökő katonát. Sasi Zsigmond, a temesvári 1. szá­m­ú tüzérezred közkatonája szintén Magyarországba szökött a katonai szolgálat elől. 1929 július 14-től októ­ber közepéig volt távol ezredétől, amely idő alatt a magyar hatóságok foglya volt. A vádlott előadta, hogy Magyarországon testvére él, aki sú­lyos beteg volt és miután nem remél­te, hogy szabadságot kap, megszökött, hogy meglátogassa- Az volt a terve, hogy néhány nap múlva visszatér, de ezt a számítását keresztülhúzták a magyar csendőrök, akik másnap, ahogy átlépte a határt, elfogták és csak akkor engedték szabadon, ami­kor áttették a román határon. A had­bíróság a vád- és védőbeszédek után egy évi börtönre ítélte a vádlottat. 1930 FEBRUAR­­, SZOMBAT T. H. Nagyszebenben megkerült a temesvári olasz kereskedő eltűnt autója A soffőr gazdája beleegyezésével vitte el az autót Nagyszebenbe eladni Temesvár, jan. 31. Titokzatos bűnügyi regénynek in­dult az a nyomozás, amelyet a napok­ban kezdett el a józsefvárosi rendőr­ség és amelynek középpontjában egy rejtélyes körülmények között eltűnt automobil állott. A bonyodalmak azon­ban neon sokáig tartottak, a rendőrség közbelépése csakhamar tisztázta a helyzetet, a rejtély megoldódott és az autó is megkerült Az is igaz, hogy idő­közben a nyomozás Temesvártól egész Nagyszebenig húzódott el. A Temesvári Hírlap megem­lékezett arról, hogy Pantelie Sal­vator Skudier-téri bélgyüm­ölcske­­reskedő feljelentést tett a józsefvárosi rendőrségen Wolff Hennák­a sofőfőr ellen, aki ellopta autóját. A feljelentést érdekes előzmények előzték meg. Pan­telie Salvator ugyanis el akarta adni Fiati-típusú automobilját és ebben Wolff Hennáim soffőr igyekezett a segítségére lenni. Wol­ff Herma­nn az olasz kereskedőtől megbízást is kapott az automobil eladására, azonban Te­mesváron nem talált senkit sem, aki kapható lett volna a vásárra. Elhatá­rozta tehát, hogy vidéken próbál sze­rencsét és néhány nap múlva be is je­lentette, hogy Szebenbe menne az automobillal, mert alapos a reménye, hogy ott sikerül eladnia. Pantelie Sal­vator, aki már nagyon szerette volna, ha az üzletet sikerül nyélbe ütni, rá is bízta az automobilt Wolff Hennáimra, aki beutazott vele Nagyszebenibe. Teltek, múltak napok, de Pantelie Salvator semmi hírt sem kapott az az automobiljáról. Könnyen hevü­lő olasz vérének jóvoltából máris idegesí­tette az automobil sorsa, de egyelőre még várakozási álláspontra helyezke­dett. Közben azonban olyan esemény történt, amely megváltoztatta szándé­kát. Már nyolc nap is elmúlt a soffőr elutazása óta, de hír nem jött róla. Jött azonban ehelyett Wolff Hermann apósa, aki elmondta az olasz kereske­dőnek, hogy vette feleségét is magával vitte az útra, azonkívül a ruháit is összecsoma­golta és feltette az automobilra. Pantelie Salvator ebből az információ­ból arra következtetett, hogy Wolff Hermann be akarta őt csapni, magá­val vitte az automobilt, amelyet az­után Nagyszebenben elad, anélkül, hogy neki egy fillért is juttatna az összegből. Ezért jelent meg a józsefvá­rosi rendőrségen és tett feljelentést lo­pása miatt Wolff Hermann ellen. A feljelentés után a józsefvárosi rendőrség azonnal megkezdte a vizs­gálatot, telefonon felhívta a nagysze­beni rendőrséget és felszólította, hogy a jelzett számú temesvári autót tar­tóztassa fel. Ezután Coti Jon­es ko­­misszárius hétfőn reggel Pantelie Sal­vator társaságában útra is kelt Szebeni felé. Mikor Nagyszebenibe megérkez­tek, addig az ottani rendőrség már ele­get tett a felszólításnak és őrizetbe vette az autó utasait. Worliff Hermain csodálkozással fogad­ta a rendőrség közbelépését, mert mint kijelentette, esze ágában sem volt, hogy ellop­ja az automobilt. Az autót a megállapodás értelnében vitte le Nagyszebenbe és itt tényleg tárgyalt is az eladása ügyében, ame­lyet azonban nem sikerült elintéznie. Időköziben szívesen adott volna magá­ról életjelt, azonban annyira kifogyott a pénzből, hogy még benzint sem tu­dott venni az automobil számára, nem­hogy táviratot tudott vo­lma feladni Pantelie Salvatornak. Wolff Hermann válaszát Pantelie Salvator is tudomásul vette, azonkí­vül megkapta az autót is és így a fe­lesleges izgalmak után megelégedetten tért viissza Temesvárra. Ezzel azután természetesen végleg megoldódott a Fiat-autó rejtélye. Mintagazdaság Budapesttől 27 kiométernyire, ál­lomástól 15 percnyire, 18 hold szöllő, 8 hold dinnyeföld, 1000 drb. gyümölcsfa eladó. 3274 Ziffer Márkus,Szárnyas Merse-i utca 14 Berenguer tábornok, aki arcul ütötte Abtá el Krímet Berenguer tábornok pofonja indította el a rifs háborút Berenguer tábornok, Primo de Rivera utóda, a spanyolok általános véleménye szerint Spanyolország egyik legtehetségesebb embere, bár so­káig a hadi balszerencse állandóan ül­dözte és meg kellett érnie azt is, hogy leváltották és tartalékba helyezték. Berenguer tábornok alatt történt ugyanis, hogy 1921-ben a Marokkóban harcoló spanyol csapatok Áramainál és Monte Arruálnál katasztrofális vere­séget szenvedtek a r­iska­loktól akiknek táborában Abd el Krimnek a győzelem hallatára fel­derült az arca. A bosszú beteljesült. Ugyanis Abd el Krim azelőtt a spanyolok szolgálatá­ban állott és mint spanyol tisztviselő dolga akadt egyszer Berenguez tábor­nokkal, aki az önérzetes és igazáért kardoskodó Abd el Krimet arculütötte. Abd el Krim akkor bossziút esküdött Berenguer ellen, rögtön ki is lépett a spanyol szolgálatból, bevetette ma­gát a hegyekbe és megszervezte a rnfíkabilok láza­dását.­­ Azt állítják, hogy ez a pofon egyike volt a világtörténelem legdrágább in­zultusainak, mert amikor már Berem­­guert régen visszah­ívták.Abd el Krim, bosszúvágytól fütve, folytatta harcait a spanyolok és később a franciák ellen. Abd el Krim belebukott a harcba, kénytelen volt a túlerő előtt meghódol­ni és ma Madagascar szigetén éli a számű­zöttek életét, de legalább meg­bosszulta magát. Berenguer tábornok ellen, 1922 márciusában bűnügyi vizs­gálatot rendeltek el, bár a spanyol köz­vélemény nagy része nem őt okolta a katasztrófáért. Amikor Marokkóból hazatért, az ország hősként ünnepelt®, a király pedig anhalmozita kitünteté­sekkel és örökös szenátornak nevezte ki A per Berenguer ellen még Primo de Rivera dikátorsága alatt i® tartott és csak 1924 júliusában hozták meg az ítéletet, mely enyhe volt, amennyiben Berenguer tábornoknak az aktív állo­mányiból a tartalékba való áthelyezé­sére szólt. Berenguer akkoriban reha­­billitálhatta volna magát, mert néhány fontos okmányok volt a birtokában, de nem akarta kiadni kezeiből, éppen ez­ért el is nevezték az osztrák Benedek­nek, aki tudvalevőleg a königgräte csataveszteség ódiumával a vállain szállt a sírba. Berenguer befolyásos barátai azonban keresztülvitték, hogy a tábornokot újból visszahelyezték az aktív állományba, ső­t elő is léptették. 1925-ben egy gyűlésen Primo de Ri­vera­ ellen szólalt fel, mire letartóztatták. Berenguer legutoljára a királyi kato­nai iroda főnöke volt, régebben minisz­teri állást is betöltött. Primo de Ri­­verának egyik legnagyobb ellensége, bár sziileg kibékült vele. Egyre élesebb az olasz-francia ellentét a flottakonferencián London, jan. 31. A flotta­konferencia tegnapi plená­ris ülésén M­a­c­d­o­n­a­­­d elnök olyér­­telmű javaslatot terjesztett elő, mely szerint a leszerelés módozatainak ta­nulmányozása és keresztülvihetősége kérdésében bizottságot küldjenek ki. Grandi olasz megbízott a javas­lattal szemben fontosabbnak tartja előzőleg a következő két kérdés tisz­tázását: 1. A flották erejét milyen egymás­hoz való viszonylatban kell megállapí­tani. 2. Ezen kvóta keretében milyen mi­­nimális tonnatartalmat hajlandók el­fogadni Több felszólalás és vita után a gyű­lés elfogadta Macdonald javaslatát és bizottságot választott a kérdés tanul­mányozására. Francia lapok az olasz-francia ellentétről Paris, jan. 31. A flottak­onferencián érezhető olasz­­francia ellentétekel már a lapok is foglalkoznak. Az olasz sajtó a követelt flottaparitásnak francia részről való visszautasításában Franciaország tit­kos szándékát látja azzal a célzattal, hogy európai hatalmi túlsúlyra tegyen szert. Franciaország a washingtoni konferencián elismerte Olaszországnak a flottaparitásra irányuló jogát. Mos­tani pálfordulása tehát arra enged következtetni, hogy visszautasítása kimondottan Olasz­ország ellen irányul. A francia lapok ezzel szemben — bár elismerik, hogy beleegyezn­ek az olaszok által igényelt paritásba — el­határozásuk megváltoztatásának okául az olaszok agresszív magatartását je­lölik meg. Megegyezés az angolok és franciák között London, jan. 31. A tengerészeti konferencia tegnap valamennyi delegátus részvételével tel­jes ülést tartott, amely iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg. A lapok kiküldött tudósítói olyan nagy szám­ban jelentek meg, hogy az újságírók­nak egy negyed részét helyezhették el a tanácstereimben, a többi a mellékte­remben foglalt helyet és megafonom hallgatta végig a beszédeket. T­a­r­­dieu francia miniszterelnök megnyito­tóbeszéde után Alexander, az an­gol adm­irálsitás első lordja szólalt fel és leszögezte az angol álláspontot. Utána Macdonald angol miniszterel­nök indítványára elhatározták, hogy az egységes kérdések megvizsgálására bizottságokat küldenek ki. Ezzel az ülés befejeződött. Macdonald a teljes ülés után nyilat­kozatot adott le a lapok tudósítóinak és hangsúlyozta, hogy sikerült az angol és francia állás­pontot annyira közel hozni egy­máshoz, hogy a válaszfalon jófor­mán már a gyertya fénye is átvi­lágít. Tegnap délben a Savoy-szállóban az újságírók megvendégelték a delegátu­sokat. I

Next