Temesvári Hirlap, 1930. február (28. évfolyam, 25-48. szám)
1930-02-01 / 25. szám
2. Vágja ki naponta! Gyűjtse össze! Egy ugyanazon hónap összes szelvényeiért kap egy ingyenregényt. Elítélt katonaszökevények A katonai törvények szigorú ítéleteket szabnak azokra a katonákra, akik ezredüktől és idegen országban bujdosnak el. Ha a katona szökési ideje alatt hazájában tartózkodik, úgy tette jóval enyhébb elbírálás alá esik, mint a külföldre szökő katonáé, akira több évi börtön vár, ha a hadbíróságok ítélőasztala elé kerül. A temesvári hadbíróság elég gyakran ítélkezik idegen országba szökő katonák felett, ami annak tulajdonítható, hogy határszélen vagyunk és két ország határolja az első számú hadosztály területét, amelyen a katonai ügyekben ítélkező bíróságként az itteni hadbíróság illetékes. Az idegen országba szökő katonák javarésze a magyar határt lépi át és csak kevesen gravitálnak Jugoszláviába. De legtöbbjüket elfogják a határőrök, vagy a csendőrök és néhány hónap múlva, amelyet börtönben töltetnek el velük, visszatoloncolják országukba, ahol utóbbi börtön vár rájuk A temesvári hadbíróság Simboteanu-tanácsa legutóbbi tárgyalásán két temesvári katona felett ítélkezett, akik Magyarországba szöktek át. C osa r u Vichente az 5-ik vadászezred közkatonája tavaly május hatodikán nem jelent meg a reggeli rapportért. Miután három nap múlva sem került elő, az ezrednél katonaszökevénynek minősítették és kiadták ellene a köröző parancsot. A csendőrségek keresték a megszökött katonát, azonban nem akadtak a nyomára. November ötödikén azután a magyar hatóságok áttették a határon Gosaru Violentét. A tárgyaláson a katona elmondta, hogy amikor bevonult katonának, eljegyezte magát egy leánnyal, aki azonban nem volt hű hozzá. Amikor szökése előtt néhány héttel idehaza volt, menyasszonya már nem törődött vele és más férfival udvaroltatott magának. Szerette a leányt, akit akkor sem tudott elfeledni, amikor visszatért a kaszárnyába. Ruskomov lett és elhatározta, hogy világgá megy. Az volt a szándéka, hogy kiszökik Amerikába, ahol rokonai élnek, de a magyar határon a csendőrök elfogták és bekísérték Szegedre, ahol hónapokig fogva tartották és ráfogták, hogy kém. Miskor kiszabadult, a határig kísérték és így került vissza hazájába. A katonai ügyész a vádlott szigorú megbüntetését kérte, mert a vádlott vallomásából egy szó sem igaz, s csak azért mondta el ezeket a szentimentális okokat, hogy szépítse vele tettét, amely nem más, mint enyhítő körülményt nem igen vélhető közönséges szökés. A hadbíróság a védőbeszéd után két évi börtönre ítélte az idegen országba szökő katonát. Sasi Zsigmond, a temesvári 1. számú tüzérezred közkatonája szintén Magyarországba szökött a katonai szolgálat elől. 1929 július 14-től október közepéig volt távol ezredétől, amely idő alatt a magyar hatóságok foglya volt. A vádlott előadta, hogy Magyarországon testvére él, aki súlyos beteg volt és miután nem remélte, hogy szabadságot kap, megszökött, hogy meglátogassa- Az volt a terve, hogy néhány nap múlva visszatér, de ezt a számítását keresztülhúzták a magyar csendőrök, akik másnap, ahogy átlépte a határt, elfogták és csak akkor engedték szabadon, amikor áttették a román határon. A hadbíróság a vád- és védőbeszédek után egy évi börtönre ítélte a vádlottat. 1930 FEBRUAR, SZOMBAT T. H. Nagyszebenben megkerült a temesvári olasz kereskedő eltűnt autója A soffőr gazdája beleegyezésével vitte el az autót Nagyszebenbe eladni Temesvár, jan. 31. Titokzatos bűnügyi regénynek indult az a nyomozás, amelyet a napokban kezdett el a józsefvárosi rendőrség és amelynek középpontjában egy rejtélyes körülmények között eltűnt automobil állott. A bonyodalmak azonban neon sokáig tartottak, a rendőrség közbelépése csakhamar tisztázta a helyzetet, a rejtély megoldódott és az autó is megkerült Az is igaz, hogy időközben a nyomozás Temesvártól egész Nagyszebenig húzódott el. A Temesvári Hírlap megemlékezett arról, hogy Pantelie Salvator Skudier-téri bélgyümölcskereskedő feljelentést tett a józsefvárosi rendőrségen Wolff Hennáka sofőfőr ellen, aki ellopta autóját. A feljelentést érdekes előzmények előzték meg. Pantelie Salvator ugyanis el akarta adni Fiati-típusú automobilját és ebben Wolff Hennáim soffőr igyekezett a segítségére lenni. Wolff Hermann az olasz kereskedőtől megbízást is kapott az automobil eladására, azonban Temesváron nem talált senkit sem, aki kapható lett volna a vásárra. Elhatározta tehát, hogy vidéken próbál szerencsét és néhány nap múlva be is jelentette, hogy Szebenbe menne az automobillal, mert alapos a reménye, hogy ott sikerül eladnia. Pantelie Salvator, aki már nagyon szerette volna, ha az üzletet sikerül nyélbe ütni, rá is bízta az automobilt Wolff Hennáimra, aki beutazott vele Nagyszebenibe. Teltek, múltak napok, de Pantelie Salvator semmi hírt sem kapott az az automobiljáról. Könnyen hevülő olasz vérének jóvoltából máris idegesítette az automobil sorsa, de egyelőre még várakozási álláspontra helyezkedett. Közben azonban olyan esemény történt, amely megváltoztatta szándékát. Már nyolc nap is elmúlt a soffőr elutazása óta, de hír nem jött róla. Jött azonban ehelyett Wolff Hermann apósa, aki elmondta az olasz kereskedőnek, hogy vette feleségét is magával vitte az útra, azonkívül a ruháit is összecsomagolta és feltette az automobilra. Pantelie Salvator ebből az információból arra következtetett, hogy Wolff Hermann be akarta őt csapni, magával vitte az automobilt, amelyet azután Nagyszebenben elad, anélkül, hogy neki egy fillért is juttatna az összegből. Ezért jelent meg a józsefvárosi rendőrségen és tett feljelentést lopása miatt Wolff Hermann ellen. A feljelentés után a józsefvárosi rendőrség azonnal megkezdte a vizsgálatot, telefonon felhívta a nagyszebeni rendőrséget és felszólította, hogy a jelzett számú temesvári autót tartóztassa fel. Ezután Coti Jones komisszárius hétfőn reggel Pantelie Salvator társaságában útra is kelt Szebeni felé. Mikor Nagyszebenibe megérkeztek, addig az ottani rendőrség már eleget tett a felszólításnak és őrizetbe vette az autó utasait. Worliff Hermain csodálkozással fogadta a rendőrség közbelépését, mert mint kijelentette, esze ágában sem volt, hogy ellopja az automobilt. Az autót a megállapodás értelnében vitte le Nagyszebenbe és itt tényleg tárgyalt is az eladása ügyében, amelyet azonban nem sikerült elintéznie. Időköziben szívesen adott volna magáról életjelt, azonban annyira kifogyott a pénzből, hogy még benzint sem tudott venni az automobil számára, nemhogy táviratot tudott volma feladni Pantelie Salvatornak. Wolff Hermann válaszát Pantelie Salvator is tudomásul vette, azonkívül megkapta az autót is és így a felesleges izgalmak után megelégedetten tért viissza Temesvárra. Ezzel azután természetesen végleg megoldódott a Fiat-autó rejtélye. Mintagazdaság Budapesttől 27 kiométernyire, állomástól 15 percnyire, 18 hold szöllő, 8 hold dinnyeföld, 1000 drb. gyümölcsfa eladó. 3274 Ziffer Márkus,Szárnyas Merse-i utca 14 Berenguer tábornok, aki arcul ütötte Abtá el Krímet Berenguer tábornok pofonja indította el a rifs háborút Berenguer tábornok, Primo de Rivera utóda, a spanyolok általános véleménye szerint Spanyolország egyik legtehetségesebb embere, bár sokáig a hadi balszerencse állandóan üldözte és meg kellett érnie azt is, hogy leváltották és tartalékba helyezték. Berenguer tábornok alatt történt ugyanis, hogy 1921-ben a Marokkóban harcoló spanyol csapatok Áramainál és Monte Arruálnál katasztrofális vereséget szenvedtek a riskaloktól akiknek táborában Abd el Krimnek a győzelem hallatára felderült az arca. A bosszú beteljesült. Ugyanis Abd el Krim azelőtt a spanyolok szolgálatában állott és mint spanyol tisztviselő dolga akadt egyszer Berenguez tábornokkal, aki az önérzetes és igazáért kardoskodó Abd el Krimet arculütötte. Abd el Krim akkor bossziút esküdött Berenguer ellen, rögtön ki is lépett a spanyol szolgálatból, bevetette magát a hegyekbe és megszervezte a rnfíkabilok lázadását. Azt állítják, hogy ez a pofon egyike volt a világtörténelem legdrágább inzultusainak, mert amikor már Beremguert régen visszahívták.Abd el Krim, bosszúvágytól fütve, folytatta harcait a spanyolok és később a franciák ellen. Abd el Krim belebukott a harcba, kénytelen volt a túlerő előtt meghódolni és ma Madagascar szigetén éli a száműzöttek életét, de legalább megbosszulta magát. Berenguer tábornok ellen, 1922 márciusában bűnügyi vizsgálatot rendeltek el, bár a spanyol közvélemény nagy része nem őt okolta a katasztrófáért. Amikor Marokkóból hazatért, az ország hősként ünnepelt®, a király pedig anhalmozita kitüntetésekkel és örökös szenátornak nevezte ki A per Berenguer ellen még Primo de Rivera dikátorsága alatt i® tartott és csak 1924 júliusában hozták meg az ítéletet, mely enyhe volt, amennyiben Berenguer tábornoknak az aktív állományiból a tartalékba való áthelyezésére szólt. Berenguer akkoriban rehabillitálhatta volna magát, mert néhány fontos okmányok volt a birtokában, de nem akarta kiadni kezeiből, éppen ezért el is nevezték az osztrák Benedeknek, aki tudvalevőleg a königgräte csataveszteség ódiumával a vállain szállt a sírba. Berenguer befolyásos barátai azonban keresztülvitték, hogy a tábornokot újból visszahelyezték az aktív állományba, sőt elő is léptették. 1925-ben egy gyűlésen Primo de Rivera ellen szólalt fel, mire letartóztatták. Berenguer legutoljára a királyi katonai iroda főnöke volt, régebben miniszteri állást is betöltött. Primo de Riverának egyik legnagyobb ellensége, bár sziileg kibékült vele. Egyre élesebb az olasz-francia ellentét a flottakonferencián London, jan. 31. A flottakonferencia tegnapi plenáris ülésén Macdonad elnök olyértelmű javaslatot terjesztett elő, mely szerint a leszerelés módozatainak tanulmányozása és keresztülvihetősége kérdésében bizottságot küldjenek ki. Grandi olasz megbízott a javaslattal szemben fontosabbnak tartja előzőleg a következő két kérdés tisztázását: 1. A flották erejét milyen egymáshoz való viszonylatban kell megállapítani. 2. Ezen kvóta keretében milyen minimális tonnatartalmat hajlandók elfogadni Több felszólalás és vita után a gyűlés elfogadta Macdonald javaslatát és bizottságot választott a kérdés tanulmányozására. Francia lapok az olasz-francia ellentétről Paris, jan. 31. A flottakonferencián érezhető olaszfrancia ellentétekel már a lapok is foglalkoznak. Az olasz sajtó a követelt flottaparitásnak francia részről való visszautasításában Franciaország titkos szándékát látja azzal a célzattal, hogy európai hatalmi túlsúlyra tegyen szert. Franciaország a washingtoni konferencián elismerte Olaszországnak a flottaparitásra irányuló jogát. Mostani pálfordulása tehát arra enged következtetni, hogy visszautasítása kimondottan Olaszország ellen irányul. A francia lapok ezzel szemben — bár elismerik, hogy beleegyeznek az olaszok által igényelt paritásba — elhatározásuk megváltoztatásának okául az olaszok agresszív magatartását jelölik meg. Megegyezés az angolok és franciák között London, jan. 31. A tengerészeti konferencia tegnap valamennyi delegátus részvételével teljes ülést tartott, amely iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg. A lapok kiküldött tudósítói olyan nagy számban jelentek meg, hogy az újságíróknak egy negyed részét helyezhették el a tanácstereimben, a többi a mellékteremben foglalt helyet és megafonom hallgatta végig a beszédeket. Tardieu francia miniszterelnök megnyitotóbeszéde után Alexander, az angol admirálsitás első lordja szólalt fel és leszögezte az angol álláspontot. Utána Macdonald angol miniszterelnök indítványára elhatározták, hogy az egységes kérdések megvizsgálására bizottságokat küldenek ki. Ezzel az ülés befejeződött. Macdonald a teljes ülés után nyilatkozatot adott le a lapok tudósítóinak és hangsúlyozta, hogy sikerült az angol és francia álláspontot annyira közel hozni egymáshoz, hogy a válaszfalon jóformán már a gyertya fénye is átvilágít. Tegnap délben a Savoy-szállóban az újságírók megvendégelték a delegátusokat. I