Temesvári Hirlap, 1930. március (28. évfolyam, 49-73. szám)
1930-03-01 / 49. szám
2. MHPHHMMHHBUltuR, HA nem előfizetője a lapnak, akkor ezeket a kockákat vágja ki és gyűjtse össze. MERI. egyugyanazon hónap öszszes szelvényeiért kap egy ingyenregényt ! ismét elhalasztották az Orsovai Hitelszövetkezet sikkasztó könyvelőjének tárgyalását Temesvár, febr. 28- Az Orsovai Hitelszövetkezet igazgatóságának kellemetlen meglepetést szerzett 1926 májusában a Temesvári Első Takarékpénztár átirata, amelyben a temesvári pénzintézet, értesítette az orsovai Hiitelszövetkezetet, hogy fizetési meghagyása alapján száztízezer lejt fizettek ki a szövetkezet könyvelőjének, Beck Györgynek és ezzel az összeggel megterhelték a szövetkezet számláját. Az Orsovai Hitelszövetkezet igazgatósága úgy tudta, hogy a könyvelő néhány nappal előbb szabadságra ment, de viszont senkinek sem volt arról tudomása, hogy a hitelszövetkezet megbízásából pénzt vegyen föl a Temesvári Első Takarékpénztárban. Mindjárt roszszat sejtettek, azért hát az egyik igazgató az első vonattal Temesvárra utazott és itt megtudta, hogy az öntestvés megfelel a valóságnak. Kiderült, hogy Bock György könyvelő hamisította a fizetési meghagyást és ennek a hamisítványnak az alapján vette föl a tekintélyes összeget. Az Orsovai Hitelszövetkezet igazgatósága mindjárt átvizsgálta az üzleti könyveket és különböző szabálytalanságoknak jött a nyomára. Megállapították, hogy Beck György több üzletféltől pénzt vett át, amellyel az illetők váltótartozásuk esedékes részletét akarták megfizetni, azonban Beck nem könyvelte el az összeget, bár szabályszerű nyugtán elismerte a pénz átvételét. Az igazgatóság a könyvelőt bízta meg a hitelszövetkezet adójának megfizetésével is, de a pénz sohasem jutott el az adóhivatal pénztárába, hanem a könyvelő zsebében tűnt el. Ilyen módon összesen 170.000 lejjel károsította meg a szövetkezetet Az Orsovai Hitelszövetkezet igazgatósága följelentést tett a hűtlen tisztviselő ellen, akinek nyoma veszett. Csak hosszú idő múlva került elő a külföldről, miután pénze elfogyott. Néhány havi vizsgálati fogság után a temesvári ügyészség szabadlábra helyezte Becket, de továbbra is csalás, sikkasztás és közokiratba emisítés miatt folyt ellene az eljárás. A temesvári törvényszék már többízben tárgyalásra tűzte ki a könyvelő bűnügyét, de vagy a vádlott, vagy a sok tanú közül hiányzott egynéhány, úgyhogy nem lehetett az érdemleges tárgyalást megtartaná. Tegnap szerepelt megint ez az ügy a törvényszék Áthalláson,Halász-tanácsának tárgysorozatán, de mindössze két tanú jelent meg az idézésre, míg a vádlott és vagy huszonöt tanú távol maradt. Az Orsovai Hitelszövetkezet képviseletében Nobel Sándor dr. temesvári ügyvéd bejelentette, hogy biztos tudomása szerint a vádlott jelenleg Stirbey herceg egyik mehedinti megyebeli uradalmának jószágigazgatója és az orsovai tanuk azért, nem jöttek el a tárgyalásra, mert már né im MÁRCIUS 1 SZOMBAT T.Hu hányszor hiába kellett megtenniük a utat Orsovától Temesvárig és igy fölösleges költségbe verték magukat Most a tanuk úgy segítenek magukon, hogy a tárgyalás előtti napon, figyelik az ókirályságból érkező vonatokat és ha a vádlott nincs valamelyiken, ők sem utaznak .Temesvárra, hiszen a vádlott nélkül amúgy sincs tárgyalás- A törvényszék az ügyész indítványára elrendelte a vádlottnak és valamennyi hiányzó tanúnak csendőri elővezetését, hogy végre elintézést nyerjen a régóta húzódó ügy. A romániai tót kisebbség helyzete miatt támadja Romániát egy cseh lap Prága, febr. 28. A Lidove Novini dimű prágai lap feltünést keltő cekjében foglalkozik a romániai tót kisebbség helyzetével. A lap munkatársa egyik kollegájával bejelentetlenül megjelent az Arad közelében levő Nagylak községben. A tapasztaltakról cikket írt mely szerint Nagylak tizenötezernyi lakosából kilencezer a tót. Ezek a tótok a legrísszabb anyagi viszonyok között élnek és állandó szenvedéseken mennek keresztül A lap méltatlankodva megjegyzi, hogy a nagylaki tótok kijelentéése szerint a magyar órában sokkal jobban ment soruk mint most, mert kárta őket, most azonban legutóbb szokolegyesületük megalakításánál névtelen feljelentésre a hatóságok zaklatták a szokul vezetőséget és házkutatást tartottak nála. A tótok csak nagy után járás után vívhatták ki az egyesület működését. A Lidove Novini felháborodással ír a tót kisebbség iskola viszonyairól, az iskolák elhanyagolt állapotáról és a tanító hiányról A cikk annál is inkább feltűnő, mert a Lidove Novini eddig mindenkor nagy lojalitással írt Romániáról és dicsérte annak magas kulturnivóját. senki nem pisz- megsemmisítette az áthelyezést, továbbá kötelezte a prefektúrát, hogy a felperes jegyzőt helyezze viszsza előbbi állásába. A felebbezési bíróság megsemmisített egy törvénytelen jegyzői áthelyezést és kötelezte a vármegyét a jegyző visszahelyezésére A karasmegyei prefektúra tavaly augusztus 31-iki kelettel Voina Pál községi jegyzőt Kákováról Yramque községbe helyezte át és ezt az intézkedést egyszerűen azzal indokolta meg, hogy az áthelyezés szolgálati érdekből történik. A jegyző magára nézve sérelmesnek találta az áthelyezést és azért közigazgatási pert indított a karas megyei prefektúra és annak legfőbb felettes hatósága, a belügyminisztérium ellen. Keresetében előadta, hogy több mint tizenkét éve működik a közigazgatási pályán és ez idő alatt a legnagyobb lelkiismenyességgel teljesítette kötelességét, úgyhogy soha semmiféle fegyelmi eljárás, de még panasz sem volt ellene, nem adott tehát semmivel sem okot az áthelyezésre, amelynek következtében anyagilag is hátrányosabb helyzetbe került. Kákova község ugyanis egyik leggazdagabb helyisége Karasmegyének és főleg nagy állatvásárairól ismeretes. Az állatvásárok alkalmával pedig számos marhalevelet kell átírni az új tulajdonos nevére és ezen illetékekből a jegyzőnek tekintélyes mellékjövedelme van, amitől az áthelyezés következtében eleszt. A felebbezési bíróság a múlt héten hármas tanácsban tárgyalta a jegyző közigazgatási perét, mivel azonban a bíróság tagjai nem tudtak megegyezni az ítéletben, tegnap ötös tanácsban teljesen újból tárgyalták az ügyet. A panaszos jegyző képviseletében Miclea Romulus dr. temesvári ügyvéd kifejtette, hogy ügyfele politikai hajsza áldozata, mivel jól jövedelmező állására az egyik kormánypárti jegyző szemet vetett és ezért kellett őt félretenni az útból. A hajsza, a nemzetiparasztpárt kukovai tagozatának egyik ülésén indult meg ellene, amikor a kukovai tagozat elnöke indítványozta az áthelyezését. Radovan Miksa nemzeti parasztpárti képviselő a kormánypárt megyei tagozatának gyűlésén szintén javasolta Volna áthelyezését, a prefektus azonban vonakodott eleget tenni ennek a kívánságnak, mire a képviselő bizalmatlanságot akart szavazatni a prefektusnak. A prefektus erre az ügyet a megyei előléptető és kinevező bizottsághoz tette át, amely azonban megtagadta hozzájárulását az áthelyezéshez. A párttagozat nem hagyta annyiban a dolgot és a belügyminisztrium kebelében működő előléptető és kinevező bizottsághoz fordult az áthelyezés iránti javaslatával és a minisztériumi bizottság nem ismerve az ügy részleteit, hozzájárulását adta az áthelyezéshez. Miclea dr. kifejtette, hogy az áthelyezés révén több törvénysértés történt, mivel a kolozsvári tábla egyik ítélete szerint, amelyet a semmitőszék is helybenhagyott, véglegesített tisztviselőt nem lehet egyszerűen úgynevezett „szolgálati érdekből” áthelyezni, hanem alaposan meg kell indokolni, hogy milyen szolgálati érdek követeli meg ezt az intézkedést. Továbbá ha tényleg fenn is forog a szolgálati érdek, úgy legalább egyenrangú helyre kell az áthelyezésnek megtörténnie, de ahhoz is az illetékes kinevező bizottság hozzájárulása szükséges. Jegyző áthelyezésénél a megyei bizottság, nem pedig a minisztériumi kinevező bizottság illetékes, a megyei bizottság viszont annak idején megtagadta a hozzájárulást. Ezért tehát a felperes jegyző ügyvédje kérte az áthelyezés megsemmisítését és ügyfelének előbbi állásába való visszahelyezését. A megye képviseletében Ciolac János dr. azt hangoztatta, hogy nem politikai ok játszott közre az áthelyezésnél, hanem a jegyző magánélete közmegbotrányozást keltett a községben és ezért a község lakossága kérte az áthelyezést. Ez olyan indok, amit a prefektusnak respektálnia kellett, tehát a megye képviselője kérte a felebbezési bíróságot, hogy a felperest utasítsa el keresetével- Hasonlóképpen nyilatkozott Murarescu Vince dr. állami ügyész, aki a belügyminisztériumot képviselte. A felebbezési bíróság hosszas tanácskozás után megállapította a többszöri törvénysértést és a keresetnek helyt adva A becsületsértés Bees illetőem és nek szoktak nevezni minden olyan személyre vonatkozó szellemi vagy erkölcsi képességeit érintő kijelentést, melyeknek valódiságra megtámadható. Prózában, ha valakinek azt mondom, hogy ő csaló és ez nem igaz, úgy becsületsértést követtem el. Becsületsértésnek minősítendő ugyancsak, ha valakiről negatív formában állítok valamit, ami alkalmas arra, hogy az illető tekintélyét aláássam. Például, ha azt állítom valakiről, hogy ő nem a legbecsületesebb ember a földkerekségen. De ha valakiről azt állítom, hogy például az első gőzmozdonyt nem ő, hanem Stephenson építette, ez nem sértés. Tanuk fogják bizonyítani, hogy az első gőzmozdonyt tényleg Stephenson építette. De nem is fog senkinek a világon eszébe jutni, hogy engem azért pereljen be becsületsértés címén, mert azt állítottam, hogy Stevenson a gőzmozdonyépítés terén X. urat megelőzte. És mégis az emberek határozottan rossz néven veszik, ha valaki azt állapítja meg róluk, hogy például a puskaport vagy a spanyolviaszkot nem ők fedezték fel. Példa rá az alábbi kis eset. Két mértéktelenül izgatott úr ront be a rendőrfőnökhöz. — Kérem ez hallatlan! Ez az úr engem állandóan inzultál, úton-útfélen provokál, nem lehet az ilyesmit tűrni, állandóan sérteget. Most a másik férfi is beleszól — Kérem ez nem igaz. Ennek épp az ellenkezője igaz. Nem én sértegettem H. urat, hanem ő sérteget és kiált az utcán utánam mindenféle illetlen dolgokat. Kérem én megteszem ellene a feljelentést. — Ez nem járja, ez hallatlan, én teszem meg a feljelentést — erélyeskedik H. úr. A rendőrfőnök azonban mégis szeretné tudni, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Tehát felkéri a két urat, hogy az előszobában higgadjanak kissé le, majd járuljanak szép békességben újból eléje és adják elő panaszaikat. öt perc múlva a következőket tudjuk meg. H. Sándor és M. Ferenc urakat majdnem jó szomszédoknak lehetne nevezni, pusztán az asszonyok körül vannak bajok. H.-né, akinek is kislánya a harmadik elemibe jár, otthon a mamájától különórákat szokott venni. Ilyenkor M. urnak semmi fontosabb dolga nincsen, mint IL-nét előadásaiban zavarni és helyreigazító közbeszólásaival az idegesség kellemetlen atmoszféráját megteremteni. Olyanokat szokott például mondani, hogy a nap tényleg keleten kel fel és az ilyen szamárságokat nem kéne az iskolában tanítani, mert ezt minden épeszű ember magától is tudja, ha pedig nem tudja, akkor olyan hülye, hogy az iskolában könyvből úgysem fogja meg tanúink H.-né a nevelés ilyen módszerével sehogyan sem tudott megbarátkozni és ezt többször, néha hangos viták keretében közölte is M. úrral. M. úr elvhűségét misem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a nevelésről való nézeteinek hangos nyilvánításával a jövőben sem takarékoskodott. Így például tegnap azt állapította meg, hogy nagyon természetesnek találta, miszerint H. úr lányának az iskolában kell megtanulni azt, amit minden, rendes ember magától is tud. Ekkor történt az, hogy M. úr azt a bizonyos történelmi jelentőségű kijelentést tette, mely szerint a puskaport nem H. ur találta fel. A rendőrfőnök, miután panaszukat meghallgatta, közölte velük azt, amit a riport elején fejtegettünk s ezzel a két kései feltalálót elbocsájtotta. jótékonycélú tea veszélyére március 2-án este 6 órakor