Temesvári Hirlap, 1930. május (28. évfolyam, 98-121. szám)
1930-05-01 / 98. szám
T*H. Több mint ötszáz munkanélküli család kerül kilakoltatásra május elsején A város beavatkozását kérik a munkanélküliek a kilakoltatás ellen A temesvári munkanélküliek egyik kérelme mindenkoron az volt, hogy a háztulajdonosok tegyenek tekintettel anyagi helyzetükre és ne követeljék tőlük mindaddig a házbér megfizetését, míg munkához nem jutnak, még kevésbbé rakoltassák ki őket. A város a temesvári munkanélküliek felkérésére közben is járt a háztulajdonosok szövetségénél, amely megnyugtató kijelentést is tett és a munkanélküli lakóktól egy ideig tényleg nem is kérte a házbért. Azóta hónapok teltek el és a munkanélküliek száma nemcsak hogy fogyott volna, hanem ellenkezőleg állandóan nőtt, a kezdeti lehetőségek csökkentek, úgyhogy a munkanélküli, a házbérrel több hónapra visszamenőleg hátralékban levő bérlők száma is gyarapodott. A nagy házak tulajdonosai nem igenérezték észt az állapotot, mert hiszen a munkanélküliek túlnyomó részt a külvárosokban laknak, olyan házakban, amelyeknek tulajdonosai is szegény emberek. Ezek a háztulajdonosok, akik maguk is rászorulnak a házbérre, kellemetlen helyzetbe kerültek.Az emberséges érzés küzdött bennük ez anyagi érdekkel és a harcban természetesen az utóbbi győzött. Ennek következménye az volt, hogy igen sok kilakoltatási pert nyújtottak be a bírósághoz, amely számtalan esetben meg is hozta a kilakoltatási végzést. " Május elseje, a munkások ünnepe, nagyon szomorú színekben jelentkezik Temesvárott. Ezen a napon hajtják ugyanis végre a kilakoltatásokat, ezen a napon, amikor mindenki a szabadba rándul ki, hogy vigság közepette ünnepelje meg a munka ünnepét, a városban számatalan családnak bútorait fogják a hatósági személyek az utcára, udvarra kihordani, számtalan anya és gyermek válik hajléktalanná. Hogy ezt elkerüljék, a munkanélküliek megbízásából Miller Kálmán egy küldöttséggel megjelent a városházán és közölte a Bukarestből visszatért Baran Coriolan arral, hogy május elsején mi van készülőben. A kilakoltató,adó munkanélküliek — mondja Müller — egy gyűlésen elhatározták hogy a kilakoltatások ellen minden rendelkezésre álló eszközei védekezni fognak. Éppen ezért kéri a városi ideiglenes bizottság elnökét, intézkedjék valamiképpen, hogy az esetleges összeütközések elkerülhetők legyenek. Baran dr. kijelentette, hogy a városnak nincs alapja, amelyből a munkanélküliek házbérét fizethetné, legfeljebb annyit megtehet, hogy újból interveniál a háztulajdonosoknál. Egyéb mód és eszköz nem áll rendelkezésére. Egyelőre pontosan nem lehet megállapítani, hány munkanélkülire vár a májusi kilakoltatás mert statisztika eddig még nem készült Heim Ernő dr. városi tanácsos, akihez naponként százával fordulnak a munkanálküliek segítségért, készített egy erre nomatkozó hevenyészett statisztikát, amely szerint a kilakoltatás küszöbén álló munkanélküliek száma mintegy ötszáz. A valóságban ennek a számnak sokkal nagyobbnak kell lenni, mert hiszen a munkanélküliek száma, egy- egy családot alapul véve legalább is ezerötszáz-kétezer és minden valószínűség szerint egyik munkanélküli családfő sincs abban a helyzetben,hogy a riázbért megfizethesse. A munkanélküliek között az elkeseredés ami így is nagy és csak bizonyos, hogy a kilakoltatás csak fokozná ezt az érzést, amely kétségbeesett tettekben robbanna ki. A város érdeke, hogy ezeket a tömeges kilakoltatásokat megakadályozza, mégpedig bármilyen módon, mert már emberséges szempontokból sem engedhető meg, hogy emberek, akik saját hibájukon kívül váltak munkátlanná, most hajléktalanok is legyenek. Ami a szegény háztulaj- donosok kérdését illeti, itt is lehetne megoldást találni, hiszen a házbér, amivel a munkanélküliek hátralékban vannak, nem lehet olyan nagy, hogy a város valamilyen módon ne előlegezhetné a munkanélkülieknek Ha Budapestre utazik! Feltétlenül látogasson el Földváry Imre fióküzletébe Rákóczi-út 7 Pannonia-szálló mellett,hol a Nemzetközi Vásár tartama alatt 12 pengőért kapta a legfinomabb puplin s oxford anyagokból készült INGEKET im MÁJUS – CSÜTÖRTÖK 3. NINCS MUNKA... A munkakeresők százaival szemben három munkaadó keres alkalmazottat Temesvár, ápr. 30. A Jenőherceg utca 2. számú ház előtt minden időben felsebb-nagyobb csoport férfi, nő álldogál. A ház kapuja fölött cégér himbál, de nem valami korcsma cégére, hanem a munkaügyi minisztérium fennhatósága alá tartozó állami munkáselhelyező hivatalé és a künn ácsorgó férfiak, nők nem korcsmántónyi tógai iszákos fráterek, hanem munkanélküliek. A munkáselhelyező hivatal a munka tőzsdéje. Az emberek puszta jelenléte munkák málat, mely némán is azt kiáltja: Adok munkaerőt! Adok szaktudást! Adok két dolgos kezet és gondolkozó fejet! Várnak reggeltől napestig, hogy jöjjön a kereslet, jöjjön valaki az ajánlattal: Megveszem az agyad és izmod, szegődj el hozzám! A kínálat azonban sokkal nagyobb, mint a kereslet és többszörösen fölülmúlja azt, úgyhogy bizony napok, sőt hetek és hónapok is eltelnek, míg a munkakeresőnek sikerül valahol elhelyezkednie. Az áprilisi szelid napon sütkérező néhány munkanélküli között föltűnik egy aránylag jól öltözött idősebb férfi. Nyugodt egykedvűséggel szívja makra pipáját, szeme a messzi távolba révedez, látszik rajta, hogy gondolatai elkalandoznak a régi jó időkbe, amikor meg volt a rendes munkája, a biztos betevő falatja. Szóbaállok az öreggel, mire jó magyaros képe felragyog, valószínűleg azt hiszi, hogy munkát adhatok neki. Amidőn megtudja, hogy puszta érdeklődésből bocsátkozom beszélgetésbe vele, fanyar képpel válaszolja— Bizony én is úgy jártam, mint Csillag Anna a 185 centiméter hosszú Loreley hajával. — Hogy ért ezt! — kérdem kíváncsian. — Úgy, hogy az én mesterségem a kocsigyártás lenne, azonban ma az autók jóformán egészen kiszorítják a kocsit és így a kocsi manapság éppen olyan idejét múlta dolog, mint a hosszú női haj Régebben állandó foglalkozásom volt, de már körülbelül két év óta sehol tudok elhelyezkedni. Még az a szerencse hogy a feleségem és két láncom keres, de sejtheti az úr, hogy milyen jól esik most kitartatnom magam tőlük, habár eddig én adtam nekik kenyeret Az állásközvetítő hivatal nagy sötét előszobájában még jóval több ember lesi a jó szerencsét, mint kinn az utcán. Legtöbbje szótlanul mered maga elé, mások halk, elkényszeredett beszélgetést folytatnak egymással. Ha egy jobban öltözött hölgy vagy férfi lép be, mindenki reménykedve fordul feléje, hátha neki hoz szerencsét, őt fogadja föl és megszabadulhat a nyomasztó gondoktól, lesz kenyér, rendes táplálék, tisztességes ruha és minden, amit az állandó foglalkozás biztosit az embernek. Az előszobában többet körülvesznek: ~~ Magának mi a foglalkozása! — kérdem vissza egy erőteljes fiatal embertől, akinek kék kötője elárulja az urasági bérest. — Mezőgazdasági munkás vagyok Tegnap jöttem Arad megyéből, Erdőhegy községből, ahol azelőtt József főhercegnek voltak nagy birtokai, talán tetszik tudni. Azonban a főhercegi uradalmat kisajátították és azóta nekünk cselédeknek sincs jóformán semmi keresetünk. Én még fiatalabb vagyok annál, hogy a háborúban is részt vehettem vollem, csak a román hadseregnek szolgáltam, így tehát nem kaphattam földet. Azért jöttem Temesvárra, mert itt feleségemnek rokonai laknak és különben is azt gondoltam, hogy itten jobb viszonyok vannak. Egy másik férfi szintén szidja az agrárreformot, amely nemcsak a nagybirtokokat tette tönkre, de rendkívül sok családot is, amelynek a nagybirtokok biztos megélhetést jelentettek. Kiderül az illetőről, hogy urasági kocsis volt és már augusztus óta munkanélküli. Most a felesége tartja el, akinek a Gyapjúiparban sikerült munkát kapnia. A munkáselhelyező hivatal főnöke készségesen áll rendelkezésemre. Szerinte Temesvárt a munkanélküliek száma legfeljebb 2500-ra tehető, de a tavasz beálltával, amikor a mezőgazdaság és kertészet számos munkalehetőséget nyújt, ez a szám is apadóban van. Igaz ugyan, hogy a képzett szakmunkás nem hajlandó más munkát vállalni, mint amit tanult és addig folytatott. Inkább koplal. Könnyebb a családos embereket elhelyezni, mert a nős férfi inkább elvállal bármilyen osztrák osztálysorsjáték. 84.000 sorsjegy, 42.000 nyeremény! Szisas óriási nyeremény! Főnyeremény legszerencsésebb esetben: S&.aOQ'Om affaax münlo lep Jutalom és nyeremények: 12.5 ii 0.000 7.50 é .ti1 y 0 2.500.000 2.000.000 I.SoO.uOU BY). összesen 42.000 nyeremény, több mint Háromszázhusz milliárd lej. büiütküilisiu gtafitukn áiUnuag hi uuuilu ! Nincs nyeretrenyÜlstek, «i'«ááb*n semmiféle levonás . Az éantM •or*i*gy*k fele «nyer ! A sorsjegyek ára: egész 3200 lej, lej 600 ld, egyed 300 lej. A szállítás előzetes befizetés nélkül történik egy kényelmes átutalási mGd megjelölésével. Frits nörtin-Hank Wien I/T., Karatassz-Str. 43. A sorsjegyek eladásával és a nyeremények kifizetésével a minisztérium által lett megbízva. A sorsjegykészlet rohamosan apad Rendeljen tehát még ma. Egyszerű postalap elegendő. —I “ Tuia»» mali reajaszman nélkülözzön. Egyes szakmákban határozott túltermelés észlelhető, így például a lakatosmesterségben, viszont más szakmában nagy munkáshiány mutatkozik. Már a pálya megválasztásában van a hiba, mert a szülők a 33—14 éves fiukat lakatosnak adják, ahelyett, hogy cserépkályhakészítőhöz küldenék inasnak, bár ebben a szakmában állandóan keresnek munkást. Megtudjuk továbbá a hivatal főnökétől, hogy az állami munkáselhelyező hivatal 1922 április elseje óta működik és folyó év március 31-ig bezárólag, vagyis kerek nyolc év alatt összesen 32.309 munkást helyezett el A legnagyobb volt a forgalom a munka tőzsdéjén az 1925. évben, amikor 12.093 munkaadó kívánt munkást, a munkakeresők száma, pedig 12.712 volt. Ebben az évben 9569 munkás talált foglalkozást a hivatal közvetítése révén. Eddig minden esztendőben több munkás keresett munkát, mint amennyi munkaadó felajánlott munkalehetőséget, csupán az 1926. év képez kivételt, amikor 4523 munkaadó jelentkezett az állásközvetítő hivatalban, ugyanabból pedig csak 3602 munkás keresett munkát. Jelenleg a munkáselhelyező hivatalban két szállótulajdonos keres earyegy szobaasszonyt 35—15 ezer lejes óvadék ellenében, azonkívül egy ezüstműves keres segédet. Ennyi az egész munkakínálat. Ezzel szemben elhelyezésért fordult a hivatalhoz* 32 földműves iskolát végzett gazdatiszt, 2 okleveles kertész, 5 péksegéd, 16 borbély, 2 női fodrász, 12 szabó, 9 cipész, 2 tímár, 2 szűcs, 2 kőműves, 2 kőfaragó, 13 lakatos, 8 kovács, 10 soffőr, 30 felső kereskedelmi iskolát végzett magántisztviselő, 6 gépírónő, 5 nevelőnő, 5 szobaasszony, 3 cukrász és 310 pincér. K. Á. munkát, semhogy családja éhezzen és, 10 iva,rj ! A temesvári rendőrkutyák ügyességéről a Temesvári Hírlap már többizben megemlékezett. Ezek a rendőrkutyák remiki vils ügyességről tettek több ízben tanúságot és sokszor támogatták a rendőrséget a nyomozásban. Képünk az egyik rendőrkutyát gázugrás közben ábrázolja.