Temesvári Hirlap, 1930. május (28. évfolyam, 98-121. szám)

1930-05-01 / 98. szám

T*­H. Több mint ötszáz munkanélküli család kerül kilakoltatásra május elsején A város beavatkozását kérik a munkanélküliek a kilakoltatás ellen A temesvári munkanélküliek egyik kérelme mindenkoron az volt, hogy a háztulajdonosok tegyenek tekintettel anyagi helyzetükre és ne követeljék tőlük mindaddig a házbér megfizeté­sét, míg munkához nem jutnak, még kevésbbé rakoltassák ki őket. A város a­ temesvári munkanélküliek felkéré­sére közben is járt a háztulajdonosok szövetségénél, amely megnyugtató kijelentést is tett és a munkanélküli lakóktól egy ideig tényleg nem is kérte a házbért. Azóta hónapok teltek el és a munkanélküliek száma nem­csak hogy fogyott volna, hanem ellen­kezőleg állandóan nőtt, a kezdeti le­hetőségek csökkentek, úgyhogy a munkanélküli, a házbérrel több hó­napra visszamenőleg hátralékban levő bérlők száma is gyarapodott. A nagy házak tulajdonosai nem igen­­érezték észt az állapotot, mert hiszen a munkanélküliek túlnyomó részt a külvárosokban laknak, olyan házak­ban, amelyeknek tulajdonosai is sze­gény emberek. Ezek a háztulajdono­sok, akik maguk is rászorulnak a ház­­bérre, kellemetlen helyzetbe kerültek.­­Az emberséges érzés küzdött bennük ez anyagi érdekkel és a harcban ter­mészetesen az utóbbi győzött. Ennek következménye az volt, hogy igen sok kilakoltatási pert nyújtottak be a bí­­­rósághoz, amely­ számtalan esetben meg is hozta a kilakoltatási végzést. " Május elseje, a munkások ünnepe, nagyon szomorú színekben jelentkezik Temesvárott. Ezen a napon hajtják ugyanis végre a kilakoltatásokat, ezen a napon, amikor mindenki a szabadba rándul ki, hogy vigság kö­zepette ünnepelje meg a munka ün­nepét, a városban számatalan családnak bútorait fogják a hatósági személyek az utcára, udvarra kihordani, számtalan anya és gyermek válik hajléktalanná. Hogy ezt elkerül­jék, a munkanélküliek megbízásából M­­i­l­­ler Kálmán egy küldöttséggel meg­jelent a városházán és közölte a Bu­karestből visszatért B­a­r­a­n Coriolan arral, hogy május elsején mi van készülőben. A kilakoltató,adó munka­nélküliek — mondja Müller — egy gyűlésen elhatározták hogy a kilakol­tatások ellen minden rendelkezésre álló eszközei védekezni fognak. Éppen ezért kéri a városi ideiglenes bizott­ság elnökét, intézkedjék valamikép­pen, hogy az esetleges összeütközések elkerülhetők legyenek. Baran dr. kijelentette, hogy a vá­rosnak nincs alapja, amelyből a munkanélküliek házbérét fizethetné, legfeljebb annyit megtehet, hogy újból interveniál a háztulajdono­soknál. Egyéb mód és eszköz nem áll rendel­kezésére. Egyelőre pontosan nem le­het megállapítani, hány munkanélkü­lire vár a májusi kilakoltatás mert statisztika eddig még nem készült Heim Ernő dr. városi tanácsos, aki­hez naponként százával­ fordulnak a munkanálküliek segítségért, készített egy err­e nom­atkozó hevenyészett sta­tisztikát, amely szerint a kilakoltatás küszöbén álló m­un­kanélküliek száma mintegy öt­száz. A valóságban ennek a számnak sok­kal nagyobbnak kell lenni, mert hi­szen a munkanélküliek száma, egy-­ egy családot alapul véve legalább is ezerötszáz-kétezer és minden valószí­nűség szerint egyik munkanélküli családfő sincs abban a helyzetben,hogy a riázbért megfizethesse. A munka­­nélküliek között az elkeseredés am­i így is nagy és csak bizonyos, hogy a ki­lakoltatás csak fokozná ezt az érzést, amely kétségbeesett tettekben rob­banna ki. A város érdeke, hogy ezeket a tömeges kilakoltatásokat megaka­dályozza, még­pedig bármilyen mó­don, mert már emberséges szempon­tokból sem engedhető meg, hogy em­berek, akik saját hibájukon kívül vál­tak munkátlanná, most hajléktalanok is legye­nek. Ami a szegény háztulaj-­ donosok kérdését illeti, itt is lehetne megoldást találni, hiszen a házbér, amivel a munkanélküliek hátralékban vannak, nem lehet olyan nagy, hogy a város valamilyen módon ne előle­gezhetné a munkanélkülieknek Ha Budapestre utazik! Feltétlenül látogasson el Földváry Imre fióküzletébe Rákóczi-út 7 Pannonia-szálló mellett,­hol a Nemzetközi Vásár tartama alatt 12 pengőért kapta a legfinomabb puplin s oxford anya­gokból készült INGEKET im MÁJUS – CSÜTÖRTÖK 3. NINCS MUNKA... A munkakeresők százaival szemben három munkaadó keres alkalmazottat Temesvár, ápr. 30. A Jenőherc­eg­ utca 2. számú ház előtt minden időben felsebb-nagyobb csoport férfi, nő álldogál. A ház ka­puja fölött cégér himbál, de nem va­lami korcsma cégére, hanem a munka­ügyi minisztérium fennhatósága alá tartozó állami munkáselhelyező hiva­talé és a künn ácsorgó férfiak, nők nem korcsmán­­­tóny­i tóga­­­i iszákos fráterek, hanem munkanélküliek. A munkáselhelyező hivatal a munka tőzsdéje. Az emberek puszta jelenléte munkák m­álat, mely némán is azt ki­áltja: Adok munkaerőt! Ad­ok szaktu­dást! Adok két dolgos kezet és gon­dolkozó fejet! Várnak reggeltől nap­estig, hogy jöjjön a kereslet, jöjjön valaki az ajánlattal: Megveszem az agyad és izmod, szegődj el hozzám! A kínálat azonban sokkal nagyobb, mint a kereslet és többszörösen fölülmúlja azt, úgyhogy bizony napok, sőt hetek és hónapok is eltelnek, míg a m­unka­­keresőnek sikerül valahol elhelyez­kednie. Az áprilisi szelid napon sütkérező néhány munkanélküli között föltűnik egy aránylag jól öltözött idősebb férfi. Nyugodt egykedvűséggel szívja makra pipáját, szeme a messzi távolba réve­dez, látszik ra­jta, hogy gondola­tai elkalandoznak a régi jó időkbe, amikor meg volt a rendes munkája, a biztos betevő falatja. Szóbaállok az öreggel, mire jó magyaros képe fel­ragyog, valószínű­leg azt hiszi, hogy munkát adhatok neki. Amidőn meg­tudja, hogy puszta érdeklődésből bo­csátkozom beszélgetésbe vele, fanyar képpel válaszolja­— Bizony én is úgy jártam, mint Csillag Anna a 185 centiméter hosszú Loreley hajával. — Hogy ért ezt! — kérdem kíván­csian. — Úgy, hogy az én mesterségem a kocsigyártás lenne, azonban ma az autók jóformán egészen kiszorítják a kocsit és így a kocsi manapság éppen olyan idejét múlta dolog, mint a hosszú női haj Régebben állandó fog­lalkozásom volt, de már körülbelül két év óta sehol tudok elhelyezkedni. Még az a szerencse hogy a feleségem és két láncom keres, de sejtheti az úr, hogy milyen jól esik most kitartatnom magam tőlük, habár eddig én adtam nekik kenyeret Az állásközvetítő hivatal nagy sötét előszobájában még jóval több ember lesi a jó szerencsét, mint kinn az ut­cán. Legtöbbje szótlanul mered maga elé, mások halk, elkényszeredett be­szélgetést folytatnak egymással. Ha egy jobban öltözött hölgy vagy férfi lép be, mindenki reménykedve fordul feléje, hátha neki hoz szerencsét, őt fogadja föl és megszabadulhat a nyo­masztó gondoktól, lesz kenyér, rendes táplálék, tisztességes ruha és minden, amit az állandó foglalkozás biztosit az embernek. Az előszobában többet körülvesz­nek: ~~ Magának mi a foglalkozása! — kérdem vissza egy erőteljes fiatal em­bertől, akinek kék kötője­ elárulja az urasági bérest. — Mezőgazdasági munkás vagyok Tegnap jöttem Arad megyéből, Erdő­hegy községből, ahol azelőtt József főhercegnek voltak nagy birtokai, ta­lán tetszik tudni. Azonban a főhercegi uradalmat kisajátítot­ták és azóta nekünk cselédeknek sincs jóformán semmi keresetünk. Én még fiatalabb vagyok annál, hogy a háborúban is részt vehettem vollem, csak a román hadseregnek szolgáltam, így tehát nem kaphattam földet. Azért jöttem Temesvárra, mert itt feleségemnek rokonai laknak és kü­lönben is azt gondoltam, hogy itten jobb viszonyok vannak. Egy másik férfi szintén szidja az agrárreformot, amely nemcsak a nagybirtokokat tette tönkre, de rendkívül sok családot is, amelynek a nagybirtokok biz­­tos megélhetést jelentettek. Kiderül az illetőről, hogy urasági kocsis volt és már augusztus óta mun­kanélküli. Most a felesége tartja el, akinek a Gyapjúiparba­n sikerült mun­kát kapnia. A munkáselhelyező hivatal főnöke készségesen áll rendelkezésemre. Sze­rinte Temesvárt a munkanélküliek száma legfeljebb 2500-ra tehető, de a tavasz beálltával, amikor a mezőgaz­daság és kertészet számos munkalehe­tőséget nyújt, ez a szám is apadóban van. Igaz ugyan, hogy a képzett szak­munkás nem hajlandó más munkát vállalni, mint amit tanult és addig folytatott. Inkább koplal. Könnyebb a családos embereket elhelyezni, mert a nős férfi inkább elvállal bármilyen osztrák osztálysorsjáték. 84.000 sorsjegy, 42.000 nyeremény! Szi­sas óriási nyeremény! Főnyeremény legszerencsésebb esetben: S&.aOQ'Om affaax münlo lep Jutalom és nyeremények: 12.5 ii 0.000 7.50 é .ti1 y 0 2.500.000 2.000.000 I.SoO.uOU BY). összesen 42.000 nyeremény, több mint Háromszázhusz milliárd lej. büiütk­üilisiu gtafitukn áiUnuag hi uuuilu ! Nincs nyeretrenyÜlstek, «i'«ááb*n semmiféle levonás . Az éantM •or*i*gy*k fele «nyer ! A sorsjegyek ára: egész 3200 lej, lej 600 ld, egyed 300 lej. A szállítás előzetes befizetés nélkül történik egy kényelmes átutalási mGd megjelölésével. Frits n­örtin-Hank Wien I/T., Karatassz-Str. 43. A sorsjegyek eladásával és a nyeremények ki­fizetésével a minisztérium által lett megbízva. A sorsjegykészlet rohamosan apad Rendeljen tehát még ma. Egyszerű postalap elegendő. —I “ Tuia»» mali reajas­zm­an nélkülözzön. Egyes szakmákban hatá­rozott túltermelés észlelhető, így pél­dául a lakatosmesterségben, viszont más szakmában nagy munkáshiány mutatkozik. Már a pálya megválasz­tásában van a hiba, mert a szülők a 33—14 éves fiukat lakatosnak adják, ahelyett, hogy cserépkályhakészítőhöz küldenék inasnak, bár ebben a szak­mában állandóan keresnek munkást. Megtudjuk továbbá a hivatal főnö­kétől, hogy az állami munkáselhelyező hivatal 1922 április elseje óta műkö­­dik és folyó év március 31-ig bezáró­lag, vagyis kerek nyolc év alatt össze­sen 32.309 munkást helyezett el A legnagyobb volt a forgalom a munka tőzsdéjén az 1925. évben, amikor 12.093 munkaadó kívánt munkást, a munkakeresők száma, pedig 12.712 volt. Ebben az évben 9569 munkás ta­lált foglalkozást a hivatal közvetítése révén. Eddig minden esztendőben több munkás keresett munkát, mint amennyi munkaadó felajánlott munkalehetőséget, csupán az 1926. év képez kivételt, amikor 4523 munkaadó jelentkezett az állásközvetítő hivatalban, ugyan­abból­ pedig csak 3602 munkás keresett munkát. Jelenleg a munkáselhelyező hiva­talban két szállótulajdonos keres eary­­egy szobaasszonyt 35—15 ezer lej­es óvadék ellenében, azonkívül egy ezüst­­műves keres segédet. Ennyi az egész munkakínálat. Ezzel szemben elhe­lyezésért fordult a hivatalhoz* 32 földműves iskolát végzett gazdatiszt, 2 okleveles kertész, 5 péksegéd, 16 borbély, 2 női fodrász, 12 szabó, 9 ci­pész, 2 tímár, 2 szűcs, 2 kőműves, 2 kőfaragó, 13 lakatos, 8 kovács, 10 soffőr, 30 felső kereskedelmi iskolát végzett magántisztviselő, 6 gépírónő, 5 nevelőnő, 5 szobaasszony, 3 cukrász és 310 pincér. K. Á. munkát, semhogy családja éhezzen és, 10­ iva,­rj ! A temesvári rendőrkutyák ügyességéről a Temesvári Hírlap már többizben megemlékezett. Ezek a rendőrkutyák remiki vil­s ügyességről tettek több ízben tanúságot és sokszor támogatták a rendőrséget a nyomozásban. Ké­pünk az egyik rendőrkut­yát gázugrás közben ábrázolja.

Next