Temesvári Hirlap, 1930. június (28. évfolyam, 122-144. szám)
1930-06-01 / 122. szám
XXVIII. ÉVFOLYAM, 122. SZÁM 1930 JÚNIUS, VASÁRNAK 16 OLDAL, ARA 6 LEJ TEMESVÁRI HÍRLAP ALAPÍTOTTA, FÜGGETLEN FELELŐS SZERKESZTŐ: POGÁNY MIHÁLY MAGYAR NAPILAP POGÁNY LÁSZLÓ A jóbarát intelme írta: POGÁNY LÁSZLÓ Scotus Viator neve a háború előtti kisebbségi nemzetek körüli polémiák révén vált közismertté és nem hisszük, hogy volna politikus az utódállamokban, aki kétségbe merné vonni, hogy az új geográfiai határok létrehozásánál, — a haditényeken kívül —, igen fontos, döntő jelentőségű volt az a nagyarányú propaganda, amelyet Scotus Viator már a háború előtt kezdeményezett, főleg az Ausztria-Magyarország területén élő nemzetiségeknek anyanemzeteikhez való csatolása érdekében. Scotus Viator bizonyára önzetlen barátja volt ezeknek a népeknek és ha ilyen önzetlen barátjuk volt nekik, akkor joggal engedheti meg magának most azt az őszinteséget, amellyel a kormánypárt kolozsvári hivatalos lapjához fordult. Nem is olyan régen Seotus Viktor nálunk járt Romániában. Nyilvánvalóan azért, hogy megnézze, mi vált valóra abból az elképzelésből, mely őt a háború előtti propaganda irányítására késztette. Scotus Viator látogatásának eredménye, úgylátszik, egy elkésett következtetés volt, egy olyan következtetés, amelyet a háború előtt is felvetettek Scotus Viator publicisztikai működésével szemben. Ez a következtetés pedig az, hogy a nemzetiségi kérdés teljes megoldását az új elrendeződés sem hozhatja meg. Az új geográfiai helyzet jobbra, vagy balra megbillentheti a mérleget, de azt a nyugalmas egyensúlyt, amelyre szükség van, nem lehet megteremteni a különféle nemzetiségű lakosságok kibogozhatatlan elkeveredése miatt. Lesznek boldogok és lesznek boldogtalanok, ha Scotus Viator célkitűzései valóra válnak, mondották a háború előtt, de az igazi, a teljes, a százszázalékos egyenrangúság megvalósításához Scotus Viator valóra váló álmai sem járulhatnak hozzá. Hogy mi volna az, ami Európában békét teremtenél Szorosan véve nem is tartozk talán ennek a cikknek a keretéhez, de nem lehet kikerülni a választ erre a kérdésre sem. A válasz pedig nem lehet más, mint felfigyelés és érdeklődés ama nagy államgazdasági tömörülés felé, amelynek propagátorai közé íme odaállott Briand és úgyszólván az európai szellemi élet majdnem valamennyi kiváló értéke. Kisebbségi lapban olvastam, hogy a páneurópai eszmét éppen egynéhány homloktérben álló európai politikus teszi gyanússá, mert rajtuk keresztül nagy gazdasági érdekek keresik a leromlott Európában további életlehetőségüket és érvényesülésüket. Evvel a hozzászólással nem lehet egyetérteni, mert rövidlátás nyilvánul meg benne. Sokkal inkább elclépett frázis, hogysem ismételni lenne érdemes: minden sovinizmus rugója úgy az egyéni érdek, vagy pedig egész nemzetek gazdasági érdeke. A jelenlegi Európa, amely túlfűtött sovinizmusok összeütközéséből keletkezett, meglevő gazdasági egységek évszázados ösvényeit hagyta el, hogy új gazdasági kiformálódás lehetőségeit keresse és ezzel egy újabb, boldogabbnak remélt korszakot nyisson meg. De az eltelt tíz esztendő azt bizonyítja, hogy az uj gazdasági egységekkel együtt új gazdasági válságok teszik kétségbeejtővé a helyzetet Calaistól Konstantinápolyig és Rigától egész Lisszabonig. A sovinizmusok olyan vámhatárokat húztak Európában, hogy e vámhatárok között muszáj minden európainak tönkremenni, tekintet nélkül nemzeti hovatartozandóságára. Az európaiak ebből a szörnyű helyzetből menekülni akarnak és keresik az új kiutat, amely lehet, hogy Páneurópa felé vezet. Páneurópa egységes termelési területté teszi Európát. Páneurópa a vámhatárokon keresztüllépve elhozza a harmincmilliónyi európai kisebbségek jobb sorsát is. Ezt csak amúgy mellékesen kellett hozzáfűzni Scotus Viator cikkéhez, amelyből lehetetlen ki nem érezni egy kis kiábrándultságot a Scotus-viatori ideálok valóraváltóival idén. Azok, akik ma intézik Románia ,riát, évvtizedeken keresztül informálták Scotus Viatort és vették igénybe az ő nagy hatókörű publicitását. Scotus Viator tehát most e régi szolgálatok követel-lapjával a kezében barátságos intelmet intéz a régi fegyvertársakhoz, elvbarátokhoz és támogatottakihoz. Scotus Viator cikke az erkölcsi felelősségtudatából született memento, emlékeztető, hogy valamikor álmaik és nemzeti törekvéseik valóra válásáért a legszentebb emberi szabadságjogok jelszavával küzdöttek azok, akik ma a kormányzó hatalom gyakorlásával tényleg valóra is váltanák ezeket a jogokat, amelyeknek előleges bizalmat keltő hangoztatása sok támaszt jelentett az európai közvélemény előtt. Scotus Viator hivatkozik Bakkerné asszonyra, aki mint ismeretes, a temes megyei Békás községben látta a magyar telepesek sanyarú helyzetét. Bakkerné asszony látogatása körül elég nagy sajtóvihar és politikai kavarodás keletkezett, amelynek hevében rágalmak és szitkok szálltak azok felé, akik Bakkerné asszonyt felvilágosításokkal látták el és ezzel magyar népükkel szemben vállalt kötelezettségüket teljesítették. A többségi és a magyar kisebbségi sajtóban ekörül lefolytatott vitába, — ha elkésve is, — mégis feltünést keltő érdekességgel szólt most bele Scotus Viator cikke, amely a régi barátság alapján figyelmeztet és kér olyasvalamit, amiért minket a legalpáribb vádiakkal szoktak illetni és amit Bakkerné asszony is elmondott brüsszeli beszédében a nálunk szerzett tapasztalatai alapján. Az ember most már elvárhatná, hogy ha a többségi politikusok és főleg azok, akik ma intézik az ország sorsát, nem hisznek nekünk kisebbségieknek, nem hisznek Bakkernénak, legalább higyjenek annak a félre nem érthető intelemnek, amelyet Scotus Viator küldött nekik. Higyjenek Scoris Viatornak, akiről nem mondhat■iák, hogy neon, jó barátjuk... A szociáldemokraták, Magyar Párt, a német párt, a zsidó parlamenti klub és Kormánypárti Képviselő közös akciója a választójogi törvény megváltoztatására A választójogi törvény megváltoztatását indítványozó javaslatot a kormánypárti képviselők a kormány egyenes tilalma dacára írták alá Bukarest, május 31. Chiria: A pénzügyminisztert kérdi, hogy milyen intézkedéseket ki A kamara tegnap délelőtt Saint Aulaire volt francia követ tiszteletére diszülést tartott, míg délután került a sor a rendes ülésre. Az ülés Cuza professzor felszólalásával kezdődött. Cuza tiltakozik, mert a délelőtti diszülés alkalmával nem biztosították felszólalását. Jacobanu többségi kérdést intéz Madgearuhoz, hogy milyen intézkedéseket léptetett életbe abban az irányban, hogy az állami tisztviselők pontosan a hónap elsején kapják a fizetésüket. Madgearu: Ezt a megoldást lehetetlennek tartja, azonban biztosítja a képviselőt, hogy a tisztviselők rendszeresen kapják meg a fizetésüket, minden hónap elseje és huszadika között. Radueanu munkaügyi miniszter: A munkásbiztosítás egységesítéséről szóló törvényjavaslatot terjeszti a kamara elé. Pistiner szociáldemokrata: Benyújtja a szociáldemokrata pártnak a választói törvény megváltoztatására vonatkozó törvényjavaslatát, amelyre kéri a sürgősség kimondását. A kamara ehhez nem járul hozzá, van tenni az uzsora letörése érdekében, amely különösen a falusi lakosságot sújtja. Madgearu pénzügyminiszter: Kéri a kamara elnökét, hogy még ebben az ülésszakban egy külön ülést szánjon ennek a fontos kérdésnek a megvitatására. Ceasoglu Lupu-párti: A morenii szondatűz ügyében interpellál. Azt állítja, hogy az oltási munkálatoknál hozzá nem értők érvényesültek és ennek köszönhető, hogy a szonda nem aludt el, hanem jelenleg kétszeres, sőt háromszoros erővel ég. Cuza: Kéri a kormányt, hogy ha ismét 5 és 20 lejes ércpénzt veret, akkor igyekezzék a számukra más formát találni, mert a jelenlegi pénzeket nagyon könnyen össze lehet téveszteni az egy és két lejesekkel. Ezután következett a napirend, amelyen a szesztörvény szerepelt. Koznovany: Hozzászól a törvényjavaslathoz és ezzel ér véget az ülés. Pártközi javaslat a választójogi törvény megváltoztatására Politikai körökben ezzel az üléssel kapcsolatban élénken tárgyalták a szociáldemokrata párt lépését, amellyel benyújtotta a választói törvény megváltoztatására vonatkozó javaslatot. Ezt a javaslatot a szociáldemokrata képviselőkön kívül a Magyar Párt nevében Wilfer József dr., a német párt részéről két képviselő, a zsidó paarlamenti klub nevében Fischer Tivadar dr. a kormánypárt részéről hat képviselő, és Pamfil Seicaru is aláírta. A kormánynak az utolsó pillanatig nem volt tudomása a törvénytervezet benyújtásáról, amikor pedig tudomására jutott, megtiltotta a párt tagjainak, hogy valaki isalálja ezt a javaslatot. A kormánynak ugyanis az az álláspontja, hogy ilyen fontos kérdésben csakis a kormány nyújthat be javaslatot a parlament elé. A kormánynak tényleg szándékában áll javaslat benyújtása, azonban politikai körökben ezt nem tartják valószínűnek, mert úgy vannak érte(A cikk folytatása a második oldalon). A tisztelt hölgyközönségnek most ritka alkalmat nyújtok a szebbnél-szebb tavaszi és nyári újdonságok előnyös beszerzésére. Kérem meggyőződni olcsó áraimról! Kanisssa Cipót, női divatáruíját. Gyárváros. 14