Temesvári Hirlap, 1930. július (28. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-01 / 145. szám

a Hogyan lehetne a temesvári borbélyokon segíteni? — Levél a szerkesztőhöz. — Vettük a következő levelet, melyet a te­mesvári borbélymesterek figyelmébe aján­lunk: A helybeli borbélymesterek már hosz­­szabb ideje deputációznak a borbélymun­kások üzemei ellen. Azzal érvelnek, hogy ezek a munkásüzemek olcsóbban dolgoz­nak és olyan konkurrenciát teremtenek, amely a mestereket tönkreteszi. Van a dologban valami. A legtöbb bor­bélynál a beretválás 15—20 lej, plus 5 lej borravaló — aki nem ad borravalót, azt kinézik az üzletből. Ezzel szemben a mun­kások üzleteiben csak 9 lejbe kerül a be­­rretválkozás, a borravalót pedig nem fo­gadják el Megemlítendő, hogy a borbély­ipar min­den áremelkedés után visszahanyatlott. Amikor 6 lejről 8 lejre emelték a beret­­válkozás árát, sokan Gilettet szereztek be és maguk beretválkoznak. Ez ismétlődött minden egyes tarifaemelésnél. Sőt mi több: családapák beszereztek hajvágógé­peket és maguk nyitják gyerekeiket, mert sokallják a borbélyok tarifáját. Termé­szetes dolog tehát, hogy a közönség meg­rohanja a munkások üzleteit, ahol 23 lej a haj­vágás és beretválkozás, amiért a borbélyok 40 lejt kérnek el, plus borravaló A panaszkodás és deputációzás itt nem használ. Feltéve, hogy a hatóságok — kü­lönben minden jogalap nélkül — meg­szüntetik a munkások borbélyüzemeit. Ez nem sokat használna, merd­ már holnap Kovács Péter vagy Nagy István néven azok megint megnyílnának. Itt más mód­szerhez kell folyamodni, egy amerikai­hoz. Pittsburgban egy borbély észrevette, hogy szemben egy más bolt nyílt meg, amely nem 30, hanem 8 centért szolgálta ki az embereket. Borbélyunk nem sokat gondolkozott, hanem lement 7 centre és egy pár nap múlva nemcsak régi kun­csaftjait kapta vissza, hanem újak is je­lentkeztek. Igaz, hogy 3 centet veszített fejenként, de a megnagyobbodott forga­lom bőven pótolta ezt a veszteséget. A temesvári borbélymesterek is folyamod­janak hasonló eszközhöz. Ha a munkás­­üzemek 9 lejért beretválnak, menjenek le ők is az árral és üzleteik látogatottsága annyira fel fog lendülni, hogy minden behozódik. A konkurrenciát sem deputá­­ciózással, sem pedig panaszokkal nem le­het letörni. Az egyedüli célravezető út: az olcsó árakat ugyanilyen olcsókkal kell paralizálni. K. Ön is kiváncsi a rovo­ere? 25 lej­ért megtudja a megfelelő füzetéből. A­eghíresebb modern asztrológusok horoszkópszámításai alapján készültek ezek a jóslások 1930 áprilisától 1933 márciusáig minden hónapra külön­ írja meg a születésnapját és küldjön be por­tóval együtt 25 lejt levélbélyegben vagy utalványon. Kapható a Temesvári Hírlap propa­gandaosztályában 1930 JÚNIUS 1. KEDD T.­­ Engem az indokínai zavargások, ahol ugyancsak szovjetpropagandát átok, éppen úgy érdekelnek, mint a Kutyepov-ügy és azok, akik azt hi­szik, hogy a Kutyepov-ügy az idők múlásával el lesz felejtve, tévednek. Tudom és látom — mondja dacos mosollyal Scapini —, hogy vége felé járnak a kommunista napok. El­távo­lod­tünk teljesen a forradalomtól, új, más békehangokat keresünk. A bar­­ri­kádok véres kövei nem ragadják magukkal már az ifjúságot. A mi fiatalságunk, a francia ifjúság, sok­oldalúbb és szebb erkölcsi problémák felé fordult , ha az orosz ifjúságnak az állammá emelkedett forradalom szabja is meg az irányát, mégis biztos vagyok benne, hogy az orosz ifjúság el fogja hagyni a bizonytalan és erő­szakos alapokra épült kártyavár­ás romantikáját. Személyesen kérik telefonhoz a képviselőt. Elbúcsúzom. Megpróbá­lom Scapini erős politikai haragját elválasztani a tényektől s az igazság­tól. Vájjon kik a bűnösök és kinek a fejére ordit halált a párisi­­ utcai? Mert a párisi rendőrséget már nem érdekli az ügy. A Kutjepov-ügyet hivatalosan senki sem kutatja mag. A kutatás magánszemélyek egyéni vál­lalkozása lett. Scapini mellett áll az egész jobboldali sajtó és végig a fő­szerkesztőtől a legkisebb riporteriig mindenki detektív. Mindenki kutat, szimatol, nyomoz és figyel. És mind­nek csak egy vágya van, megtalálni, de nem az eltűnt tábornokot, dehogy, vele már senki sem törődik, a bűnö­söket. És a bűnösséget, ha csak egy mód van, rákenni a szovjetügynö­­kükre. A Kutyepov-ügy elvesztette azt a sajnálkozó tendenciáját, amely első pillanatban a tábornok személy® felé irányult. A Kutyepov-ügy politikai fegy­verré változott, egy jelenlegi állapotában meglehető­sen életlen karddá, amelyet azonban­­a jobboldali párt minden módon „ki­élesít“, hogy elvághassa vele a régen utált és rosszindulattal kezelt fran­cia-szovjet diplomácia fonalát, Gábor István. A francia—orosz diplomáciai összeköttetés megszakításáról beszél Scapini, a híres párisi vak képviselő A szovjet civilizálatlan nép és Európára veszélyt hoz A Kutyepov-ügy és az indokínai zavargások Páris, június. Korán régire­ kopogtattam Scapi­­n­i képviselő ajtaján, attól tartottam ugyanis, hogy később öt perce sem lesz számomra a képviselőnek. Tíz perc várakozás. Azután egy világos szalonba vezetnek be. A szomszéd szo­bában egy írógép egyhangú kopogása hallik, közben szakadatlan telefon­­csengés és beszédek. Végre bevezetnek a képviselő szobájába, ahol az író­asztalnál ülve találom Scapini képvi­selőt behunyt szemmel. — Képviselő úr, az utóbbi hónapok annyit tárgyalt és oly sok verziót öl­tött ügyéről, a Kutyepov-ügyről szeretnék felvilágosításokat kapni és meghallgatni az Ön véleményét a szov­jet állítólagos bűnösségéről. — Mindennek előtt — kezdi felele­tét a képviselő — kijelentem, hogy én semmi újat vagy mást, mint a sajtó­ban eddig megjelent, nem tudok az ügyről. Én csak a­ Kutyepov-ügynek arról a részéről tudok beszélni, hogy mi lesz a francia kormány intézkedé­se és felfogása akkor, ha a szovjet bű­nössége beigazolódik. Azon a napon, amikor komoly bizonyítékok lesznek a kezembe, tekintve, hogy a gyanúsí­tások és a személyes meggyőződéseim nem elegendők, interpellálni fogok a képviselőházban és biztosítom, nem egyedül. Rá fogok mutatni Európa azon helytelen eljárására­, mikor az orosz­szovjet kormányt elismerte. Az európai hatalmak, úgy beszél­tek a szovjettel, mint egy civili­zált néppel. A szovjet pedig nem az. Nemzetközi szempontból tekintve, az orosz kommunizmus egy nagy ve­­szély Európára nézve, amely ellen csupán fegyverekkel küzdeni nem le­het. Az én személyes véleményem az, hogy a szovjet rezsim csak addig tart, amíg a vezetőknek elég pénzük lesz ahhoz, hogy a néhány százezer főből álló vörös hadsereget eltartsák. Igen komoly adatok vannak bir­tokomban arra nézve, hogy a Kutyepov-ügyben a szovjet bűnös. Még gyűjtöm az adatokat és aznap, amikor világosság derül a szovjet bű­nösségére és meglesznek a bizonyíté­kaim, akkor feltárom azokat a képvi­sel­őházban. Az én bizonyítékaim Francia­­ország bizonyítékai és aznap a francia kormány megszakítja a diplomáciai összeköttetéseit a szovjettel. A resicai munkásság kimondta az általános sztrájkot Az igazgatóság nem tartotta be a munkássággal kötött megállapodás feltételeit tttbhb­N­i I .... Resica, junius 30. A Resica-mű­vek vezetősége olyértel­­mű közleményeket jelentetett meg, hogy a június másodika óta tartott sztrájkmozgalom békésen, a munká­sok összes követeléseinek teljesítésé­vel véget ért. A közlemények túl­­koraiaknak bizonyultak, mert Resi­­cán a helyzet még ma is változatlan és a munkásság összes követeléseinek telj­esítéséről nincs szó. Június 21-én a resicai munkásság taggyűlést hirdetett, amely azonban monstregyűléssé szélesült, amennyi­ben kétezren jelentek meg. A vezető­ség beszámolt a közel három hét óta tartó sztrájkról és ez a beszámoló fel­háborodást váltott ki a jelenlévők kö­zül. Egy percig úgy tűnt, mintha a munkásság az összes üzemekben be­szünteti a munkát és az általános sztrájkot kiáltja ki, a vezetőség azon­ban latba vetette minden tekintélyét és sikerült is annyit elérnie, hogy a munkások hozzájárultak, hogy a ve­­zetőség utolsó kísérletet tegyen az igazgatóságnál a békés megoldás ke­resztülvitelére. B­ott ez munkaügyi felügyelőt sürgönyileg Resicára ké­rették és Bottez másnap megérkezve, rögtön érintkezésbe lépett a­ munkás­ság vezetőivel. Hétfőn délelőtt Bottez az igazgatóságnál is eljárt és délig tárgyalt vele. Bottez jegyzőkönyvvel tért­ vissza, amelyben az igazgatóság hajlandónak nyilatkozott hétfőn újabb tárgyalásokat kezdeni a mun­kásokkal, de csakis az igazgatóság helyiséggeiben és Munteanu köz­ponti titkár kizárásával, mert az igazgatóság csakis a sztrájkban álló munkásság vezetőivel hajlandó szóba állani. A munkásság, hogy békés hajla­mait újból igazolja, hétfőn délben egy órakor megjelent az igazgatóság helyiségeiben és ez alkalommal sikerült egy hat pontból álló megállapodást létesíteni, amely szerint a Resica igazgatósága kötelezi magát arra, hogy a sztrájkból kifolyólag senki ellen semmilyen rendszabállyal nem él, a munkabeosztás változatlanul meg­marad, a munkaórákat igazoló mun­kalapok visszakerülnek a gyári ka­pukhoz, a portáshoz, a főbizalmi fér­fiaknak megengedik, hogy szükség esetén ,a munkaidő közben, a mun­kássággal érintkezzenek, a sztrájk tartama alatt felvett sztrájktörő munkásokat elbocsátják, a munka­bérek felülvizsgálását 2-3 napon, belül megejtik, a munkásság pedig a megállapodás következtében kedden, június 24-én köteles felvenni a mun­kát. Az igazgatóság első intézkedése azonban homlokegyenest ellenkezett­ a megkötött megállapodással. Reg­gel ugyanis, amikor a munkások pon­tosan megjelentek munkahelyükön, nem találták a munkalapot, hanem ehelyett a kapunál egyenként akarták őket bebocsájtani, ami 3—4 órai mulasztást jelentett volna. Ezen eljárás ellen a munkások tilta­koztak és félórás huza­vona- tele­fonálgatás után végre bejutottak a gyárba, ahol munkába állottak. M­ég ugyanaz­nap délelőtt a munkahelye­ken és az összes gyári kapukon igaz­gatósági hirdetmény jelent meg, mely közölte, hogy a munkabeosztás a régi marad, vagyis a sztrájktörőket nem bo­csátják el. Röviddel ezután a sztrájkoló munká­sokból 1­8 napra tömegesen szabadsá­goltak olyanokat, akiknek pilla­natnyilag munkát nem adhattak. Szerdán délelőtt egy újabb körlevelet ragasztottak ki, amelyben az igazga­tóság közölte az érdekeltekkel, hogy a munkabérek sem fognak változni, tehát béremelésről, amelyért a mozgalom megindult, nincs szó. Ezzel szemben az akkordmunkások­nak kiadták az újonnan kiállított akkordlistákat, amelyeken az akkordbéreket 25—50 százal­­­lékkal leszállították. Mindezek a sérelmek arra indítot­ták a munkásság vezetőit, hogy szer­ele este mű­helykonferenciát hívtak egybe és egyhangúan az általános sztrájk kimondása mellett foglaltak ál­lást. Ennek törvényszerű bevezetésére is­mét Resicára kérették Bottez munka­ügyi felügyelőt és Banda oravicai munkaügyi felügyelőt, akiknek érke­zését várják. HAJDUSKA-PENZIÓ Budapesten a belváros központjában Párisi­ u. 4 ID. 10. Telefon: 866-77. Elegáns egy és kétsze­mélyes szobák folyóvízzel. Elsőrendű ellátás. Házi diétás konyha. Lift éjjel-nappal üzemben fel és le. A nyári idény alatt rendkívül mérsékelt árak

Next