Temesvári Hirlap, 1931. április (29. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-01 / 74. szám
4 1981 ÁPRILIS SZERDA TH Egy kis kulturtörténelem Írta: BACH GYULA Andre Jardot francia publicista nemrég „Hungária” címen tanulmányt közölt egy előkelő francia lapban. Ebben a tanulmányban Jardot a tradicionális latin kapcsolatokról beszél amelyek Magyarország és Franciaország között még ma is fennállanak Jardot megemlékezik arról a spontán és őszinte lelkesedésről, amely a magyarok részéről a porosz-francia háborúban a franciák irányában megnyilatkozott. Az Universulnak nyilván njra tetszett. Jardot cikke, de még jobban megharagudott, amikor néhány nappal Jardot cikkének megjelenése után egy olasz író is foglalkozott azzal az évszázados rokonszenvvel és barátsággal, amellyel a magyarok az olaszok irányában viseltettek. Kétségenkívül a maga szabadalmazott latinságának veszedelmét látja és siet saját, külön erre a célra gyártott történetfilozófiai szofizmájával megvédeni a latinságot Jardot és sb olasz iró „rágalmai"* ellen. Áttanulmányoztuk a legújabb irók idevonatkozó tanulmányait — írja az Universal. — Louis Ralphen bordeaux tanár „Les Baubares” című könyvében a többek között ezeket mondja a „latin eredetű*’ millenáris magyarokról. Először S3*)-ben kalandoztak a magyarok a Po vidékén és Velencében. Lombardiát és Velencét teljesen feldúlták, 960-b ban prédával megrakva tértek vissza Pignonia siklásaira. 924-ben újból Olaszországban, a Bourgogneban és Languedocban teremtek, átkeltek az Alpokon, lekalandozták az Iser és Rhonevelaveit és Nides város falai előtt állapodtak meg. 921-ban Elzászra és Lothringiára került a sor Verdunt felégették majd átkeltek az Apennineken és feldúlták Toscanát. Majdnem ezer esztendő telt el azóta és a magyarokat újra ott látjuk a németek, bolgárk és törökök oldalán a latin ás angol-szász népek ellen hadakozni. „Ez talán mindaz, ami a magyarságot a latinokkal s a civilizációval vonatkozásba hozza.” — kérdi gúnyosan azUniversul. — Bizonyos francia és olasz íróknak — szerencsére kevesen vannak ilyenek — nagyobb meggondolással kellene dolgozni és több tiszteletűd kellene viseltetni a történelmi igazságokkal szemben“. . Az Universalnak szívesen átengedjük Haphen bordeaux tanárt, aki ezer év előtti dolgokkal akarja bizonyítani, hogy valamely nép ma barbár. ’ Az ilyen történelmi felfogás az Universulnak való és nem is irigyeljük tőle. Ami már most a magyarok „latin“ kapcsolatait illeti, jó volna, ha a lap előbb tanulmányozná kissé a magyarság történe-kéét Abból megláthatná hogy bizony ezek a latin kapcsolatok a múltban is léteztek, mégpedig olyan időkben, amikor sok más európai állam nem ismerte őket. És kultúrkapcsolatok voltak, amelyek dicsőségére váltak az akkori idők magyar szellemiségének, mi pedig a népvándorlás korába eső hódító hadjáratok, amelyek egyébként fiatal és erős népek sajátosságai A reneszánsz — és ezt tudnia kellene az Universulnak — Magyarországon hálás talajra talált és a magyar uralkodók udvaraiban a reneszánsz európai hitű tudósai találtak barátságos fogadtatásra és megértésre. Ami pedig a magyar-francia kulturkapcsolatokat illeti, ezekről külön előadást tartani — még az Universalipiak is — felesleges volna A bukaresti lap éppen olyan jól tudja, mint mi, hogy Európa szellemi étetében a magyarságnak mindig fontos szerep jutott, de persze, kellemetlen volna számára ezt beismerni, ezért vonultatja fel az újkori latin történettudósokkal és publicistákkal szemben a bordeauxi Halphent és vagdalkozik annak rozsdás és avult érveivel, amelyek ezer évvel ezelőtt talán elfogadhatók lettek volna, de ma?... Nevetni kell rajtuk. London, márc. 23. (A Temesvári Hírlapondoni szerkesztőségétől.) Chaplin londoni látogatása alatt az egész várost felvette a hír: a nagy komédiás új színésznőt fedezett fel; új női sztárt talált, aki már következő nagy filmjén „leading lady‘*-je lesz, vele CHAPLIN fő szerepet fog játszani új nagy alkotásában, amelyről Chaplin ugyan neon nyilatkozott, de amelynek megszületéséről, sőt, részleteiről is, rengeteg hír járta már be a világsajtót. Képzelhető az az érdeklődés, amely e felé a „szerencsés nő“ felé irányult a hír nyilvánosságra jutása után Londonban. A fiatal lányt Sári Marizának hívják; ő az, aki minden átmenet nélkül a világérdeklődés középpontjába került s ő az, akiről — a neve után — méltán tételeztük fel, hogy magyar, illetőleg magyar származású. — Fogalmam sincs róla, kitől tudta meg, honnan szerezte meg a címemet — kezdte a beszélgetést, félig nyitott, nedves ajakkal, csodálatos fogsorának elővillanása közben a művésznő. — Fogalmam sincs róla. De ügyesen csinálta, az bizonyos. Attól a perctől kezdve, hogy a „Chaplin-bir“ nyilvánosságra került, olyan titokban tartottunk mindent, hogy igazán — művészet volt idejönnie. — De most már itt vagyok művésznő és „igen“ (ezt a szót magyarul mondottam), maga interjút fog adni nekem... — Igen! — kacagott fel ez a mély harna szemű és szőke hajú, remek teremtés. Milyen régen hallottam ezt a szót. Igen... a nagyanyámtól. Az magyar volt. Magyarországon született. Magyar arisztokrata famíliából származott. (Ezt még nem mondtam el újságírónak.) Aztán került ki Kínába, ahol egy előkelő angol ember felesége lett. Az édesanyám még jól beszél magyarul, most Svájcban, Lausanne-ban él, egyik húgommal. De én már sajnos csak angolul tudok. Nem tudok az igen” szón kivül semmi mást magyarul. De azért büszkén hirdetem, hogy anyai részről — magyar vér folyik bennem. Ezt még Chaplin is tudja rólam. Neki is eldicsekedtem vele! — Kérem, mondja meg az édesanyja családi nevét. Magyar név, valószínűleg ismerjük... Csak ezt ne. Mindent, csak ezt ne! Most még jobban titkolom családi nevemet, mint azelőtt. Az angol újságírók, akik a City Lights bemutatójának megünneplésére rendezett nagy Chaplin-estély után elfogtak, elsősorban és mindenekelőtt, az édesapám nevére voltak kiváncsiak. De nekik is csak — egy mosollyal feleltem. — That's my business“ — jelentette ki Sari Maritza. Titok, nem beszélek róla. A világnak elég, ha Sari Maritzának hívnak, ebben benne van, hogy büszke vagyok arra, hogy magyar vér folyik bennem. A többi, amire kiváncsi lehet a világ, mindössze az, hogy tudok-e játszani. Hajthatatlan metad! A családi életétől semmi közelebbit, csupán annyit mond el, hogy nagyanyja Budapesten született, de Kínában halt meg, ő maga bejárta máig a világot (alig lehet több tizenkilenc-húsz évesnél), volt Kínában, Japánban, Indiában, tizenkétéves korában Hollywoodban, Bécsben, Berlinben, más angol gyarmatokban és Londonban. — Budapestre még nem jutottam el, pedig hogy vágyakoztam mindig oda! De talán... egyszer... nemsokára ... Chaplinről köztudomású, hogy úgy keresi a női sztárokat darabjához, úgy kutat a megfelelő női partner után, olyan szorgalommal, igyekezettel és páratlanul kényes ízléssel, hogy ezt kívülez egyetlenegy más filmember sem teszi meg. Sari Maritza, az új választás, igazán felkelthette a nagy művész érdeklődését, kielégíthette finom ízlését. Mindenekelőtt megállapítom róla, hogy erősen — magyar szépség! Mély, sötét tónusú szeme és — világosszőke, hullámos haja van. És mindezt egy olyan mosoly koronázza, melyhez foghatót még nem vetítettek vászonra. És a tizenkilencesztendős lány, valóságos diplomata. Tudja, hogy milyen szerencse érte, tudja, hogy ezt a szerencsét erősen meg kell fognia, vigyáznia, dédelgetnie kell azt... És minden feladott kérdésre hallgat (Talán mégsem annyira, mint az angol újságírók előtt!) Sári Maritza eddig egyetlenegy áruló szót sem ejtett el Londonban, az igazán jól informált angol sajtó előtt. Mi büszkék vagyunk rá, hogy sokkal többet sikerült megtudnunk tőle „titokzatos felfedeztetéséről“, mint az összes angol újságíróknak, akik napokig nem hagyták nyugton és könyörögtek neki, hogy beszéljen... — Az egész dolog olyan, mint egy álom. A City Lights londoni bemutatója után Chaplin privátestélyt adott a Carlton Hotelben, barátai számára — kezdi lassan a művésznő —. Megjegyzem, hogy megelőzőleg egyszer látott engem a művész, jól megnézett, azután — Mr. Carl Robinson, Chaplin menedzsere engem is meghívott Chaplin privát estélyére. — Nagy diner, fényes külsőségek, remek vendégek és tánc. Tánc... El sem képzeli a világ, hogy Chaplin milyen elegáns férfi, hogy tud mozogni, milyen remekül tud táncolni! — És a művész engem is felkért. Sőt, szólót táncoltunk. Senki sem táncolt, csak mi ketten. Szóló tangót, Chaplinnel. Azt hiszem — én magam is szakember vagyok a tánc terén — kevés férfivel táncoltam még, aki ennyire érzi, ennyire éli a tangót, mint ez a fehérhajú remek férfi. És minden ezután jött, minden, amiről — nem beszélek, nem akarok beszélni... — De csak annyit elmond, hogy kimegy-e és mikor megy ki Hollywoodba! — Remélem, hogy kimegyek és remélem, hogy nemsokára ... — És együtt mennek Hollywoodba...! — Nem! Nem mondom meg, akárhogy forgat! Annyit azonban elárulok — ezt sem tudja még senki —, hogy Chaplin Londonból nem megy vissza egyenesen Amerikába. Előbb ellátogat Oroszországba. Rendkívül kiváncsi erre az országra. Tudomásom szerint hoszszabb időt akar ott tölteni. Minden érdekli, amit hallott erről az országról, mindent saját szemével akar megnézni, megszemlélni... — Még azt is elmondom, hogy Chaplin, a legnagyobb börtönlátogató az egész világon. Itt Londonban sokat beszélt a Sing-Sing fegyház és az angol fegyházak közötti különbségről, a halálbüntetésekről, akasztásról és egyéb ilyen komor, elrettentő dolgokról. Minden országban, ahova megy, ha csak egy módja van: meglátogatja a fogházakat, börtönöket, azt hiszem, hogy Oroszországban is szándékában van ezt megtenni. — Azt azonban kérem. Írja meg magyar újságjában, ha az élet akárhova visz, akármilyen helyzetbe, akármilyen magasságba kerülök is, én mindig, mindenütt hangoztatni fogom és büszke leszek rá, hogy bennem -- magyar vér is van! És ha sikerem lesz és ebből valami előny származik a magyar névre is — talán egy-két szóval többet és több helyen fognak beszélni a magyarságról, mint eddig — én leszek a legboldogabb a világon... De addig még hosszú az idő. Addig még előbb Amerikába kell menni... Lóránt Mihály, Miss Sari Maritza, Chaplin új női sztárja, anyai ágon — magyar származású. A legnagyobb titok fedi Angliában a „Chaplin—Miss Maritza”kérdést — Chaplin csak félév múlva megy vissza Hollywoodba, előbb Oroszországba utazik, majd bejárja a világot Beszélgetés a művésznővel gondosan titkolt londoni otthonában 4 Hív . r Husvét Reichenhallban Husvét Rómában, husvét Meránban — megszokott dolog. Sötétkék ég, virágzó mezők, illatok. . . De milyen lehet Reichenhallban? Vájjon téli álmát alussza-e még a táj, vagy kibontakozott már nyári pompájában? A délnémet tavasz ismeretlenebb, mint a tél, kevesen tudják, milyen különös, változatos benyomásokat kelt ott az ébredő természet. Felettünk napsugarakban úszó ragyogó kék ég, a hegyeken vakító fehér hó, lent a völgyben pedig a közeledő nyár lehellete érezhető. Reichenlail fürdőtelepe élénkül. Elkészültek a javításokkal, most minden tiszta, friss, elhasználatlan. A fürdők készenlétben állnak, ápolt külsejű villák kitárják ablakaikat, a napsugár odasüt régi, történeti múltú utcákba, boltíves kapukba, ellepi a kerteket és parkokat. A természet ajándékozni készül, de óvatos még, nem túloz. Nyugalom, szemlélődés, pihenés minden. Sehol nincs még tolongás, por, kapkodás. A tavaszi viharok elzugnak a hegyek mögött, nem érik a kies völgyet. A város körül, a Thum- és Saalach-tavaknál ezerszinű virágos mezőségek terülnek el, a Predigtstuhl diótkötélpályája pedig felvisz a tél fehér birodalmába, a sziklaszálló terrasszáig, ahová tűz a nap melege, olyannyira, hogy a skielők ingujjban, könnyű blúzokban járják meg a csillogó vidéket, míg tekintetük messzi térségekbe siklik, hegy ormokra, szakadékokba, völgyekbe. A húsvéti kiránduló átéli Reichenhallban a tavasz lüktető vérkeringését, téli reminiszcenciáit és a nyár első sejtését. Szórakozhatik, sportolhat, s ami a fő — teljes nyugalmat talál pihenésre. (—) DERBY 100.000 lejes sorsolásunkon ki nem hozott sorsjegyek tovább játszanak outás ápr. 15-én, Főnyeremény 25.000 L.