Temesvári Hirlap, 1931. június (29. évfolyam, 120-142. szám)

1931-06-02 / 120. szám

4 VIKEND Az elmúlt ibiész végén lényegesen gyarapodott a tudományom. Valósá­gos vikend-irodalomam került a kézem­be. Léipten-nyomon vikendibe botlot­tam. Ez a vikend-sziéria azzal kezdő­dött, hogy valami támadásokról irt a sajtó, azt hiszem a fascisták kezdték ki a vikendet. Hogy erkölcstelen. Ez­zel szemben több érsek és egy bíboros is megvédték a vikendet, hogy egész­séges és jót teszi az idegeknek, meg hogy egyáltalán nem ütközik a jó erkölcsökbe. Eszem ágásban sem volt foglalkozni a vikenddel, de aztán esős­től hullottak ölembe a vikend-dolgok, holott magam egyáltalán nem műve­lem a derék sportot, így például sokat okultam egy be­szélgetésiből, melyet egy kifutottjával folytattam. Állott az üzlet előtt a ki­futós is, várta a nyitást, merthogy éppen reggel találkoztam vele. Kihúz­tam a tárcámtól egy cigarettát, rá akartam gyújtani, de mint szenvedé­lyes dohányos nem viselek gyufát. A felfutófiú észrevette tanácstalanságo­mat és szolgálatkészen gyufával kí­nált. Én viszonzásul cigarettával kí­náltam őt. A legényke mosolygott. Köszönöm kérem, én cserkész vagyok, nem dohányzom . . . Megtudtam beszélgetésünk során, hogy a cserkészek nem dohányoznak, hogy a l­án­y cser­kés­zcs­ap­atok meg­szűntek Temesvárott, hogy civil lány­­nyal nem szabad a cserkésznek mutat­kozni, hogy akinek parancsnoki rang­ja van, az már valami, viszont a há­rom vizsga az roppant nehéz. Hogy kedves papája három éve munkanél­­­kül van, hogy ő maga ezerkétszázat keres, a mamája nyolcszá­zat, a lakás nyolcszáz, kosztra, ruházkodásra napi negyven­­eje marad­ az öttagú család­nak. Van, akinek még rosszabbul megy, sóhajtotta a családfenntartó kitatáfia. Végül elárulta, hogy alig várja a délutánt, kirándulásra men­nek, egy kis vikend lesz. Nagyon fel­háborodtam. Nem szégyelled mag­ad* Otthon kenyérre alig jut, te meg vi­­kendekb­e jár­sz. A kifutóim kiokta­tott, hogy sajnos, nem engedhet meg magának semmi költeke­zést, sem egy spricceld, sem egy ci­garettát, sem egy civil nő társaságát, ellenben víkendet a többi cserkészek­kel azt igen, nem kell csak egy darab kenyér, meg egy kis túró. És az ember künn van a jó levegőn, meg aztán a cimborákkal elbeszélget. Ugyanaznap egy hosszú cikket ol­vastam egy pesti lapban arról, hogy feljön egy vidéki földbirtokos Pestre vikendezni és megmagyarázza, miért jobb a vikend Pesten, mint a vidéken. Az ál-őserdőben dszassz szól és nem csípi az embert a szúnyog és nem eszik csőben sütött csirágot, mert azt otthon a falun is ehet, hideg rá­kot eszik az ember kagylóban és kék vagy zöld uszonnyal töltött kecsegfe­­szegyet, vagy mi a csodát é­s hogy uzsonnára megint mit eszik az ember, hogy­ aztán uzsonna után mit iszik az ember a bárban, továbbá hova kell menni vacsorázni, vacsora után hol lehet táncolni, meg hogy tánc után hol és miit kell bekapni. Végül még egy cikket olvastam a vikendről, azt volt a cikkben, hogy Sági Károly 49 éves cipé­szmester hosszabb ideje hiába szaladgált kenyér után, miért is szombat délután feldúlt lelkiállapotban a villamos elé vetette magát Nagyváradon, életbenmaradá­sához kevés a remény. Ilyen sokféle vikend van .Olcsó és fényűző, vidám és szomorú. Az én vi­­kendem az volt, hogy végiggondoltam ezeket a vikendeket. A kifutóimé, az meglehetősen szomorú, a vidéki föld­birtokosé. Ízléses, kellemes, követésre méltó, a Sági Károllyé ízléstelen, drá­ga és erkölcstelen. Nekem legalább mer­, tetszett. Az ilyen primitív susz­ternek egyáltalán nincs szépérzéke. Elvégre az izgatta, hogy ahány ember, annyi vikend, de azért mégis érthetet­len, hogy valaki éppen a villanyost választja, mikor oly, sok szép másféle szórakozás van. Markovits Rodipu. 1931 JÚNIUS , KEDD T­H Mindenki mentse az irháját! Argentínai politikus érdekes diagnózisa a nagybeteg Európa kríziséről — „Kihalt a szolidaritás az európai nemzetek szívéből“ — „Mindent a vörös rémtől való páni félelem ráncigál zsinóron“ Két nagy problémája van Európának: a szovjet és Olaszországé (A Temesvári Hírlap délamerikai munkatársától.) Montevideo, május hó. Juan Victor G­uillot-t a m­agyar olvasóközönségnek be kell először mutatni. Argentínai ügyvéd, egyike a legnevesebbeknek. Ismert politikus. Irigoyen eksz elnök pártjának va­lamikor egyik legtevékenyebb tagja, vezető szerepet játszott a pártban, amint ennek egyik mandatáriusa volt tagja az argentínai parlamentnek is. A múlt évi forradalmi események után külföldre utazott, közel egy fél esztendeig tanulmányozta az európai viszonyokat, több országot járt be. Most tér vissza hazájába, de átmene­tileg, rövid ideig Montevideóban tar­tózkodik. Nem argentínai belpolitikáról be­szél, hanem világpolitikáról. Kijelen­tései szokatlanul érdekesek. Messze kiemelkednek a politikai interjúk özö­néből, amelyek ma napvilágot látnak. Egy teljesen pártatlan, minden tekin­tetben elfogulatlan ember, a tárgyila­gosság távlatából a politikai és köz­­gazdasági tudás magaslatára emel­kedve mondja el véleményét a­z euró­pai politikát mozgató erőkről. Lehet, hogy kijelentéseivel sokan nem érte­nek egyet, el kell azonban ismerni, hogy egy elfogulatlan ember olyan szempontokból világítja meg az euró­pai politikai konstellációt, amit euró­pai politikus nem tehetne meg. Csődöt mondott a szolidaritás . Két dolog jellemző az európai országok helyzetére: A gazdasági le­­züllés és az orosz veszedelemtől való rettegés. A krízis szónak ténylegesen megvan a maga értelme s a válságnak szörnyű visszahatása a megélhetési lehetőségekre. Az ipar a legnagyobb nehézségekkel küzd, a termelést lehe­tetlenné teszik az alacsony árak, a kereskedelem pang. Minden ország­ban nyugtalanság és szorongó aggo­dalom tapasztalható a jövőt illetőleg. A munkanélküliek száma veszedelme­sen növekszik s ezzel együtt nő a tö­megnyomor és az elszegényedés. En­nek eredményeként egyes országok­ban a nemzeti önzés és a sovinizmus hihetetlen arányokat ölt s a jelszó az lett: Mindenki mentse meg az irháját, aki csak tudja. Nem túlozok, de Európában csődöt mondott a nemzetek közötti szolidari­tás szelleme, amelyet a civilizáció te­remtett meg, legalább is kihalt a nagy tömegek szívéből. A szolidaritást az önzés váltotta fel, visszhangot nyert a sajtóban, de nem egy országban a kormányon lévő államférfiak tényke­déseiben is. Az európai nemzeteket mindenféle áthidalhatatlan vagy leg­alább is annak lászó ellentétek vá­lasztják el egymástól s a nagy vi­szálykodásban nem veszik észre, hogy mégis közös sors fűzi őket egy­ Techírghiol Megnyílt, szálloda, meleg iszapfürdők és étterem. II. Vídrighín Mérsékelt árak! Megrendelések Írásban rashoz és viszi őket feltartózt­atatla­­nul a végzet felé. Helyesen látják tehát Bírland és azok, akik vele egyet­értenek, hogy Európát csak az mentheti meg. Uralkodik a — A másik tényező ebben a szomo­rú koncertben az orosz kisértet. Az európai politika háta mögé lopódzik, mint Banco szelleme Madhbet lako­máján. Ott kisért és ott settenkedik minden európai konferencia tárgyaló asztala körül. Joggal, vagy a nélkül, azt his­zik az európai országok, hogy Oroszország aláaknázza őket. Minden gazdasági konfliktus kitöréséért Oroszországot okolják, minden szociá­lis megmozdulásnál az orosz befo­lyást kutatják. Vezető politikusok, akik sem nem elfogultak, sem pedig elvakultak, történelmi szempontból végzetesnek tartják Európára nézve a kommunizmus létezését, mert úgy látják, hogy az európai politika arra rendezkedett be, hogy minél több gá­tat emeljen a kommunizmus terjesz­kedésének. Elfelejtik, hogy ezzel együtt kínai falat húznak nemcsak maguk köré, hanem egymás közé is, ha önzetlenül és minden egyéni érdeket félretéve együttműköd­nek azok a nemzetek, amelyek még ma sem likvidálták a háború gyászos örökségeit. a vörös kisértet Mindent — még ha a valóságban meg sem mozdul — láthatatlanul, de annál biztosabban, nem is az orosz kisértet, hanem annak vö­rös árnyékától való félelem rán­cigál zsinóron. A francia-olasz flottaegyezménynek is egy szó a kulcsa: Moszkva. — Moszkva, ez a szó, aminek mar már majdnem tragikus jelentősége van az európai politikában, tette szük­ségessé az úgynevezett galbonakon­fe-' renciákat is, melyek gyors egymás­ utánban követték egymást Párisban és Geminában. Céljuk, ha meztelenről vetkőztetjük az igazságot, nem egyéb, minthogy a dunamenti államok gabonater­melését szilárd alapokra helyez­zék s ezzel kivonják ezeket az or­szágokat Moszkva esetleges be­folyása alól. Szabadságjogok nélkül — A másik nagy európai probléma Olaszország. Legyünk ennek megíté­lésénél is teljesen tárgyilagosak, men­tesek minden érzelmi momentumtól, vagy elfogultságtól. Az államnak az a berendezkedése, melyet a faseizmus szervez és kemény energiával épít ki, olyasmi, amit közömbösen nem lehet nézni. Előttünk, akik a délamerikai államok demokráciájában nevelőd­tünk, érthetetlen, hogy ilyen átszerve­­ződés úgy menjen végbe, hogy kikapcsolják a nemzet ellenőrzé­sét, mert lehetetlenné teszik a kri­tikát, megszüntetik a szabadság­jogokat. Éppen olyan kevéssé tűrnék el ezt a szabadságfosztást, mint azt, hogy az állam szervezete öncéllá váljék és a polgárok ennek eszközévé alacsonyod­­janak le. Ne felejtsük, hogy az idő még mindig megdöntötte azokat a po­litikai alakulatokat, amelyek kiépülé­sénél a politikai szabadságnak és a polgári jogoknak szerepük nem volt. Ne felejtsük el, hogy az olasz állam rettenetes, szigorú szervezete és a végsőkig fokozott munkafegyelem ellenére az olasz munkás életnívója megdöbben­tően alacsony, a gazdasági hely­zet rossz és az olasz államháztar­tás nagy deficittel küzd. A rossz viszonyok következménye volt a Franciaországgal szemben táp­lált háborús hangulat is. A népesség gyors szaporodása, olyan helyzetet te­remtett Olaszországban, amelyből ki­vezető utat kellett találni. S mert a felesleges népesség a kivándorlás ál­tal nem vezetődhet le, mert a kiván­dorlást szigorú törvények tiltják, olyan területet és irányt keresett az elhelyezkedésre, ami a fascista politi­kának kedvére való volt s így alakult ki a nagyobb Olaszország és az újabb összeomlik Olaszország gyarmatok szerzésének eszméje, amely elsősorban Franciaország ér­­dekeit sértette s az ellen irányult Bodó Pál. Befejeződött az iskolaév — Megállapították a vizsgálatok sor­­rendjét a temesvári iskolákban. — Temesvár, jum. — Országos intézkedés következtében­ szombaton, május 30-án fejeződött ki az ország valamennyi középiskolájá­ban az előadás. A temesvári zárdaisko­lákban ma kezdődtek meg a hittan­­vizsgálatok. A piarista gimnáziumban­ a hittanviizsgák holnap, június 2-án­ lesznek Kayser Lajos pápai prelá­­tuskanonok mint püspöki megbízott jelenlétében. A többi tantárgyaktól június 5-e és 23-a között folynak le a vizsgák. Vizsgabiztos Bej­an Syl­vius, a Diaconoviici Loga líceum igaz­gatója. Az úgynnevezett kis matúra, vagyis a harmadik osztály záróvizsgá­ja június 20-án lesz Cornan Ágoston vizsgabiztos elnöklete alatt. A­z évzárós ünnepélyt június 24-én tartják meg. A Diaconovici Loga állami líceum­ban június 3-tól 23-áig tartanak a vizs­gák. A kis matura június 21-én lesz Bej­an Sylvius igazgató ell­öklete alatt. A Carmen Sylva állami leány­­gimnázium vizsgái június 5-e és 20.-a között lesznek. A német reálgimnáziumban most folynak a hittanivizsgák Metzger Márton dr. főesperes, püspöki megbí­zott jelenlétében. A többi vizsgák jú­nius 5. és 20. között zajlanak le. Kid matura június 22-én S­­­o­­­a Miklós iga­zgató elnökletével, Évzáró Dunaie­­splély június 24. A római katolikus német fiúlíceum­­ban a vizsgák június 5-e és 19-e kö­zött folynak le R­o­s­­­u János dr. álla­mi líceumi tanár elnöklete alatt. A 4. osztályba való felvételi vizsgákat jú­nius 21-étől 24-éig tartj­ák meg M­­­o­c Vazul állami líceumi tanár elnökleté­vel­ —"—

Next