Temesvári Hirlap, 1931. november (29. évfolyam, 248-272. szám)

1931-11-01 / 248. szám

T­H 1931 NOVEMBER 1. VASÁRNAP Diáktragédia egy elcserélt nadrág miatt Miért kellett meghalni a kis Gosztonyi Andornak ? „Fiti, non sum!“ Budapest, október 31. Budapesten tegnap megrázó diák­­tragédia történt. Gosztonyi Emil ■ dr. köztiszteletben álló ügyvéd fia, a tizenhatéves Gosztonyi Andor, aki a Markó­ utcai reálgimnázium tanuló­ja volt, a tegnapelőtti tornaórán egyik osztálytársa nadrágjában jelent meg. A tanári kar ezzel az esettel kapcso­latban alkalmat látott arra, hogy szi­gorát érvényre juttassa, tegnap az ügyben konferenciát tartott és felszó­lította a fiút, hogy tüstént hívja be az iskolába édesapját. A tanári kar határozata után Gosz­tonyi Andor nem ment el édesapjá­hoz, hanem édesanyjához, aki férjétől különváltam élt Ó-utcai lakásán és itt a fürdőszobában felkötötte magát. Mire tettét észrevették, a szeren­csétlen fiú már kiszenvedett. A fiú levelet hagyott hátra, amelyben a következőket írta: „Menjetek el az iskolába és mondjátok meg a tanárok­nak, hogy ártatlan vagyok. Utoljára csókol mindany­­nyiatokat. Bandi. Utóirat: Fiti, non sum...“ A diáktragédia ügyében a rendőrség megindította a vizsgálatot. VIM úr kulcsol, csészél, lányért 3 Asz, ügyvédiek sszociális helyjele Kéls T­emesváron 320 ügyvéd nyomorog—A lugosz ügyvédi kamara trafikengedélyt akart szerezni tagjai segélyezésére — Akinek nincs magánvagyona, az csak vegetál „Az Ügyvéd ma olyan, mint a béka, amelynek feje fölött lecsapolták a " Temesvár, okt. 31. Az általános szit szerint az ügyvé­dek még mindig ama kiváltságos em­berfajtába tartoznak, akiknek jól megy. Arra alapítják ezt a véleményt, hogy rosszak, sőt elkeserítően rosz­­szak az emberek, pereskedni mindig szeretnek és amíg vannak perek, ad­dig az ügyvédek nem nagyon panasz­kodhatnak. Az ügyvédek pedig mégis panaszkodnak, éppen úgy, mint azok, akik perelnek, vagy akiket perelnek. Néhány nap alatt jónéhány ügyvéd­del találkoztunk, akik egybehangzóan arról akartak meggyőzni bennünket, hogy az ügyvédeknek is éppen olyan rosszul megy soruk, mint bármilyen más emberfiának. A temesvári ügy­védi kar egyik illusztris tagjához for­dultunk, aki különösen sokat foglal­kozott az ügyvédek szociális helyze­tével és így ebben a kérdésben min­denesetre kompetensnek mondható. Az ügyvéd meghallgatta keresetün­ket és a következőkben terjesztette elő bizonyítékait: — Azt beszélik a városban, hogy az ügyvédek jól keresnek? Mondhatom, jobban semmiben sem tévedhetnek az emberek! Bizonyítani tudjuk, hogy az ügyvédeknek már nem is rosszul, hanem egyenesen gyalázatosan megy. A helyzet ma az, hogy az ügyvédeknek rendkívül nagy kinnlevőségeik vannak, amelynek azonban 50 százaléka nem hajt­ható be. A laikusok azzal érvelnek, hogy ma talán több per van, mint valaha. Ez­zel szemben tény az, hogy amíg ma egy per eltart, addig a­z alperes lassan kint elvérzik, mire be­fejezik a pert, rossz már a felperes is, de legrosszabbul természetesen az ügyvéd jár, akinek nem maradhat más hátra, minthogy felírja követelé­sét a kinnlevőségek közé.­­ Lugoson az ügyvédi ka­mara elhatározta, hogy tra­fikengedélyt szerez bajba­jutott tagjainak és így se­gít rajtuk. Temesváron ilyesmire nem gondolnak? — Temesváron nem lehet aktuális­nak nevezni ezt a megoldást. Itt ugyanis az a helyzet, hogy a kor­mányszéki épületben működik a köz­­tisztviselők szövetkezete, amelynek van tőzsdeengedélye, van azonkívül az épület közvetlen közelében is tőzsde, úgyhogy harmadikat már nem lehet csinálni. Egyébként a kamara vezetőségéhez érkezett már egy ilyen természetű kérés, jóval a lugosi példa előtt. Ez az ügyvéd tudomá­sunk szerint meg is kapta a koncessziót, azonban éppen az előbb említett okok miatt nem valósít­hatta meg tervét. — Hány ügyvéd működik jelenleg Temesváron? Hány ügyvédnek megy jól az irodája? — Temesváron jelenleg 350 ügyvéd működik, de ha egészen őszinték akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy jól ezek közül sen­kinek sem megy. 20—30 olyan ügyvé­det, tehát az összes ügyvédi kar tíz százalékát tudjuk felsorolni, mint olyanokat, akik nem panaszkodhat­nak annyira, mint a többiek. Ez sem jelenti azonban azt, hogy ezeknek na­gyon jól menne, mert ezek is őrölnek, ha személyzetüket nem kell leépíteni, minden emberüket megtarthatják ab­ban a reményben, hogy egyszer csak jobban fog menni. Ezek az ügyvédek is vegetálnak azonban, el lehet kép­zelni, hogy a többi 300—320 ügyvéd milyen elkesere­dett küzdelmet vív a megélhetés­ért. Szinte rébusz, hogy miből élnek. Vannak közöttük, akiknek magánvagyonuk van, ezek úgy érzik magukat, mintha már nyugdíjban volnának, a készből élnek és úgy vár­ják a viszonyok javulását. — A kamara nem gondolkozik azon, hogy miképpen lehetne segíteni az ügyvédek helyzetén? — Egyebet sem tesz, mint ezen gondolkozik. Szinte minden választ­mányi ülésünkön szóba kerül ez a probléma, de újra és újra csak azt­­ kell belátnunk, hogy az ügyvédek le­törését nem helyi, hanem általános gazdasági okokban kell keresnünk, amelyek orvoslásában pedig a temes­vári kamaránál erősebb testületek is erőtleneknek bizonyultak. Talán leg­találóbban azt mondhatnék, hogy ma az ügyvéd olyan, mint egy béka, amelynek feje felől lecsa­­­­polták a lápot. Nem tehetünk egyebet, mint várjuk a jobb időket, amelyek elérkezésében mindjobban gyengül a hitünk. Ezeket hallottuk a temesvári ügy­védek helyzetéről. Berekesztettük a bizonyítási eljárást és megállapítot­tuk, hogy minden ellenkező híreszte­lés dacára az ü­g­y­v­é­d­e­k­n­e­k sem megy jól. Ők is éppen úgy, küzdenek a viszonyokkal, mint akár az alpereseik. (h. i.) feíst ka’ésot tfyty kdizm&s tudat! % Leezzt mafáj is kdismcsem! Pisi- is picsi-, cuka- és kojátszörüek, sdfmek, frácsos­ok (tengettek, felásásuk, a Jlúiáhaus L, Ssúd-utca 5. A szalvatoriánus-rend 50 éves jubileuma Temesvár, okt. 31. A szalvatoriánus-rend, amely Te­mesvárt az erzsébetvárosi és mehalai plébánián látja el a lelkészi teendő­ket, az idén november havában ün­nepli meg fennállásának félévszáza­­dos jubileumát. A rend alapítása a né­metországi kultúrharc idején történt, amikor a badeni Jordan Kér. János fiatal lelkész 1881 november 21-én a fenyegetett katolikus egyház védel­mére megalakította úgynevezett „apostoli tanító társulatát“ azzal a célzattal, hogy tagjai a vallásellenes korszellem legyőzésére népmissziót tartsanak. Ezt a vallásos egyesülést az egyházi hatóságok a Megváltóról szalvatoriánus­ rendnek nevezték el, mert lelkes tagjai a nép közé elvegyül­ve mindenütt új lendületet adtak a skat buzgalmi életnek. A rend csakhamar elterjedt Németországon túl is, úgy­hogy ma rendháza van Ausztriában, Angliában, Belgiumban, Lengyelor­szágban, Romániában, Svájcban, to­vábbá az Egyesült Államokban, Co­lumbiában, Brazíliában, sőt Kínában és Indiában is. A rend Temesvárt 1888-ban honoso­dott meg, amikor az időköziben el­hunyt Cichy Ágoston dr. későbbi stá­­jerdorfi esperesplébános, továbbá a még ma is itt élő W­r­o­b­e­l Pauli­nus és Buglel Amgelicus rendtagok költöztek Temesvárra, kik átvették az akkor önálló plébániává emelt meha­­lai parókiát. A háború után megala­kult önálló erzsébetvárosi plébánia vezetését Glattfelder püspök szintén a szalvatoriánus­ rend gondo­zására bízta. A rend tagjai látják el g, rónád, újkissodai és bessenyeitelepi templomokban is az istentiszteletet. A rend tagjai nagy buzgalommal készül­nek a jubileum megünneplésére, mely­nek időpontját néhány nap múlva fogják megállapítani.

Next