Temesvári Hirlap, 1932. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1932-01-01 / 1. szám
2 1932 JANUÁR 1. PÉNTEK A város kötelezi Janovics doktort temesvári zenészek alkalmazására Konfliktus a város és a magyar színigazgató között Temesvári zenészek akciója — Mit mond Janovícs Jenő dr.? — Csak februárban válik aktuálissá a kérdés Temesvár, december 31. Janovícs Jenő dr. színigazgató és a város között egészen váratlanul konfliktus tört ki. Janovita Jenő dr. ugyanis a prózai társulat szereplése után az operett-társulata óhajtja vendégszerepeltetni Temesvárat. A temesvári zenészek, akik azelőtt a színháznál és a mozikban játszottak, a hír hallatára érdeklődtek aziránt, várjon Janovics Jenő dr. hajlandó-e őket alkalmazni, miután most kínálkozna részükre alkalom, hogy keresethez jussanak. Érdeklődésükre megtudták, hogy Janovicsnak saját színházi zenekara van, amely már játszott Kolozsvárott, elkísérte a társulatot Nagyváradra és Aradra és Temesvárra is eljön. Az állásnélküli zenészek erre megkérték Gorianz Doro csellóművészt, hogy a városnál tegyen lépéseket alkalmaztatásuk érdekében. Gorianz megjelent Gredinariu Emil kultur tanácsnoknál és tolmácsolta azon kérelmüket, hasson oda a város, hogy JanovicsJenő dr. őket alkalmazza.Gredinariu dr. megmutatta Janovics Jenő dr. és a város között létrejött szerződést, amely szerint Janovich Jenő dr. februárban megkapja a színházat, de előbb is igénybe veheti, ha a színház más társulatnak nincs lekötve. A szerződés egyik pontja Janovics Jenő dr. figyelmébe ajánlja, hogy operett-társulatának temesvári vendégszereplése alatt a temesvári állásnélküli színházi és mozizenészeket alkalmazza. Janovics Jenő dr. a maga részéről a szerződés ilyeténvaló magyarázatát nem volt hajlandó elfogadni. Kijelentette, hogy a szerződés szerint neki februárban kell alkalmazni a temesvári zenészeket, nem pedig most. Gradinariu Emil dr. kulturtanácsnok a színházigazgatótól kapott magyaro-bélyegdj jegyzéket komoly érdeklődőknek bérmentve küld: Abonyi Jenő bélyestkereskedése Budapest IV., Váci u.45 zét után megjelent Marcan Dionis igazgatóinél, aki Grossorean Kornél drt távolléte alatt helyettesíti és elreferálta neki az ügyet. Gredinariu Emil kifejtette, hogy a városnak erkölcsi kötelessége az állás nélküli zenészeket alkalmaztatáshoz juttatni és miután erre most alkalom kínálkozik, a város kötelezte Janovics Jenő azt, hogy a temesvári zenészekből alakítson zenekart. Marcan Dionis elfogadta Gredimariu Emil kulturtanácsnok álláspontját és kijelentette, hogy a maga részéről is méltányosnak tartja a temesvári zenészek támogatását és éppen ezért minden erejével oda fog hatni, hogy ezek a zenészek alkalmaztatást is találjanak. Az ideiglenes városi bizottság tegnap este foglalkozott az üggyel és Gredinariu Emil ekszpozéja alapján úgy döntött, hogy Janovics Jenő drt kötelezi temesvári zenészek alkalmazására oly módon, hogy a zenekar tagjainak hetvenöt százalékát temesvári zenészekből kell szerződtetnie. Megkérdeztük Janovcs Jenő drt is, aki kijelentette, hogy az ügy egyelőre nem időszerű, mert a prózai társulat a tervezett időn túl marad Temesvárott. Még sok prózai darabot óhajt előadatni, csupa elsőrendű újdonságot, úgyhogy az operett később érkezik. Ami már most a várossal kötött szerződésnek a zenészekre vonatkozó részét illeti, Janovics dr. kijelentette, hogy abban csak figyelmébe ajánlották a temesvári zenészek alkalmazását, de kategorikusan ki nem kötötték. így áll az ügy, amelynek békés elintézését a temesvári közönség is kívánja. Mindenesetre méltányos óhaj a temesvári állásnélküli zenészek alkalmaztatását kívánni Janovics Jenő dr. igazgatótól annál is inkább, mert a zenészek, akikről szó van, mind kitűnő muzsikusok és önhibájukon kívül váltak állástalanokká. TH — Agy- és szivérelmeszesedésben szenvedő egyéneknek a természetes „Ferenc József“ keserű víz megbecsülhetetlen szolgálatot tesz azáltal, hogy a béltartalmat kíméletesen távolítja el. Tudományos tapasztalatok kétségtelenné tették, hogy a Ferenc József víz számos féloldali hüdösben fekvő betegnél is megtette a kellő hatást s igy nagy megkönnyebbülést okozott. A Ferenc József keserűviz gyógyszertárakban és fűszerüzletekben kapható. Sztrájk a bohusi posztógyárban A takarékossági intézkedések miatt 1200 munkás sztrájkba lépett Piatra-Neamt, dec. 31. Mintegy két évvel ezelőtt a bohusi posztógyárban nagyarányú munkásmozgalom indult meg A gyár több ezer főnyi munkása helyzetük javítására mozgalmat indított és általános sztrájkba lépett, amelyet azonban a gyárnak sikerült letörni. Azóta a hó-husi posztógyárban viszonylagos csend volt egészen mostanáig, amikor a posztógyár igazgatósága kihirdette a munkások előtt, hogy január elsejével nagyobb szabású takarékossági intékedéseket kíván végrehajtani. Elsősorban közölte a munkásokkal, hogy megszűnteti az eddig élvezett ingyenes lakásokat és kötelezi a munkásokat arra, hogy január elsejétől kezdődőleg a lakásokért meghatározott öszszegű bért fizessenek. Ezenkívül azonban a gyár igazgatósága közölte, hogy minden néven nevezendő egyéb kedvezményt is megszüntet. A kedvezmények megvonásának híre nagy izgalmat váltott ki a mintegy 2000 főnyi bohusi munkásság körében. A munkások gyűlést tartottak, melyen tiltakoztak a gyár vezetőségének eljárása ellen, majd elhatározták, hogy küldöttséget vezetnek az igazgatósághoz, mely tárgyalásokat kezdjen. A gyár igazgatósága azonban kijelentette, hogy ragaszkodik a január elsején életbe léptetendő rendszabályokhoz. Ennek következtében a gyár munkásai újból évtizcezretre gyűltek össze és elhatározták, hogy tiltakozásuk jeléül beszüntetik a szövődében, a gyár legfontosabb üzemében a munkát. A mozgalomhoz 1200 munkás, a szövődék teljes személyzete csatlakozott és tegnap reggel már nem jelentek meg munkahelyükön, hanem bejelentették a gyár igazgatóságának, hogy mindaddig rém hajlandók felvenni a munkát, ameddig kívánságaikat az eddig éhezett kedvezményekre nem teljesítik. A gyár igazgatóságánál nagy megdöbbenést keltett a sztrájk kimondása, miután nem hitték, hogy a munkások ehhez a végső fegyverhez folyamodnak. Ezzel szemben komoly aggodalommal néztek az események elé, azért, mert tartottak attól, hogy a sztrájkoló munkások meg fogják akadályozni a kisebb számban lévő dolgozó munkásokat abban, hogy a többi műhelyben felvegyék a munkát. Ez azonban nem történt meg. A munkások részéről semmiféle rendzavarás nem történt. Ennek dacára a hatóságok minden intézkedést megtettek, hogy az esetleges rendzavarásokat megakadályozzák. A gyár igazgatósága a sztrájkoló munkások küldöttségének legújabban kijelentette, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nincs módja engedményeket tenni, azonban, keresni fogja a módot azt, hogy a munkások helyzetén segítsen. A sztrájk folyik. . j6•*:? BUDAPESTI INGATLANOKBAN. Harmincéves adómentes, ^»kamatozású BERHAZAK, valamint BÉRHÁZ es VILLÁS ELKEik jutányosan kaphatók. I STÍLUS ÉPÍTŐ Rt, Budapest, Attila Iriea 95-90. Emlékezés Kamerunra Rendes, hétköznapi, ünnep előtti est a bárban. Végtelen csend és nyugalom a máskor oly forgalmas és zajos asztalok és páholyok környékén. Amolyan békés családi otthon. A zongorista egyéb foglalkozás híján zenét szerez, a műsor hölgyei különböző változatokban unatkoznak, a pincér - világítással kísérletezik: hogyan lehetne a problémát megoldani, hogy sötét se legyen, de viszont alig égjen néhány körte? A szivaroslány az egyik sarokban állva alszik és Ripp, a néger dobos, a zongorista mellett, a sarokban hol elszmr.rlit, hol meg a saját ébrentartása céljából egyet-egyet rúg a mellette heverő tam-tamba. Pedig már éjfél is elmúlt és vendég meg sem érkezik. Néha egy-egy eltévedt éjszakai emberbe bekukkant, de amikor az ásító ürességet meglátja, hirtelen visszakapja a fejét, mintha csak vakmirjesztő és nagyon visszataszító dolgot látott volna meg Ripp belátja, hogy ez így nem megy tovább. Édelegni kezd a dobjával észórakoztatni akar. Újféle ritmusokat vereget egészen halkan, majd amikor megrészegszik a zajtól, elkurjantja magát: — Huallaaaa! . . . Ez a néger ihaj-csuhaj. A szemeiből tudom oly pontosan, a fordítást,, A „brintááááá! . . .** — ezt tánc közben szokta ordítani — csak anyit jelent, mint például minálunk a „szedtevedte“, „plummápá páááá“, ezt viszont olyankor szokta mondani, amikor mi azt mondjuk, hogy . . . —nem, ezt nem lehet elmondani. Most azonban a zongorista is hangulatba jött már. Legújabb szerzeményét kezdi játszani és arról beszél, hogy azon töri éppen a fejét, hogyan is tudná a legjobban kiadni. Miközben beszél, vígan csinálja a Jiot“-ot, vagyis variálja a ,,szlav‘*-nak a témáját. Ez az egyéni ferdére taposása a témának a „bot“ Ripp segít neki a dobon, közben elragadtatásában egyre sűrűbben hangoztatja hol vékony, hol vastag hangon az oly kifejező bualláááát . . . — Úgy, mint nálunk Kanerunbar — mondja Ripp. — Te Kamerunból vagy? Szóval bantu-néger? — Yes, o ja, ich Bantu ... — és vigyorog. — Hogy jutott eszedbe onnan elmenni? Ripp szemei kissé elkomolyodnak. Ocsmany pofája egy pillanatra mintha szép is lenne. Emlékezik. — Yes, o ja, ieh Bantu — ismétli — Kamerun ... az szép, nagy kókuszdiófák és kuli őriendőzök, kiesi néger falu, nem nagy, de szén, mindjárt ott a kikötő mellett . . . nagy tenger és sok-sok hajó . . jöttek-mentek, jöttek-mentek ... és hozták a sok fehér Mister és Misa . . kiváncsi voltam: honnan jön sok fehér Mister és fehér Miss? Biztos szebb kukoricaföldekről, ahol nagyobb kókuszdinfák vannak és ahol a falu nagyobb, mint nálunk ... és a sok Mister hozott tüzes víz. huallááááá, az jó kornak, kutnak ... én akkor tizenhétéves csak . . . — Egy nap hajóval füitty (kézmozdulat . . . német hajó vitte Hamburgba . . . Hamburg az, az . . . huallááááá — nagy, nagyon nagy ... de — se kukorica föld, se kókuszdiópálma, se bungalow, de sok Mister és sok Miss . . . egy cirkusznál táncoltam . . . így • • . És most egy steppelőelőadás következik, melyhez Turavardót a legügyesebb néger szteppművésztől Louis Donglaste!l láttam" csak. Azt a sokféle és komplikált, amellett egzotikus, de pattogó ritmust senki fehér táncos nem csinálja utána! — Cirkusszal sokat utaztunk ... itt is, ott is . . . Hollandia, Franciaország, Svájc ... de akkor egyszerre jött brrrrr gépfegyver, amelyik egy perc alatt ezerszer tő, igy És Ripp folsdnhja neves, nereg pereg, a bombardon néha nagyokat dördül: bum! bum! bum! .. — HuattáááááárU! . . . Ripp hangja resedten süvít az üres báron keresztül, szemeiben a vad bantu-néger tűz lobog, ez a kis emberke itt a temesvári bár sarkában, ahogy félig önkívületben hámozza az életét, mintha az ordítaná: — Fehér Misterek és feher Missek! Én szegény szerencsétlen, ártatlan és romlatlan kis bantu-néger Kamerunból !Megrészegítettetek a ti tüzes vizetekkel, mely édes mint a méz! Elkábítottatok ragyogó fehérségtekkel, mely tündöklő, mint az ujhold a pálmaerdő felett! Én eljöttem hozzátok, mert élvezni akartalak benneteket, gyönyörködni akartam a ti szépségeitekben, mely tüzes vizet és tündöklő fehérséget ad! És ti mit akartok? Vért, vért és vért! Brrrrrrr, brrrrr, brrr, bmn, bum, bum, brrrrrr, bum, brrrr, bum, bum. . . ! — 1920-ban, folytatja, kenyérjegyért doboltam Berlinben, cukor jég vért szteppeltem, zsirjegyért rezsóiztam, hús jegyért énekeltem ... de akkor jöttek azok a bosszú, nagy szenefálnégerek, az ő khaki-ruháikban . .. én már nem kellettem . . . kicsi voltam. megnősültem, fehér nőt vettem el, harom gyerekem van . .. most doborok... És megint vigyorog: — Rumba! — bum — brg^“^HTini — brrr — Rumba! . . halkááááá!. . . Gárdonyi István