Temesvári Hirlap, 1932. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

2 1932 JANUÁR 1. PÉNTEK A város kötelezi Janovics doktort temesvári zenészek alkalmazására Konfliktus a város és a magyar színigazgató között Temesvári zenészek akciója — Mit mond Janovícs Jenő dr.? — Csak februárban válik aktuálissá a kérdés Temesvár, december 31. Janovícs Jenő dr. színigazgató és a város között egészen váratlanul konfliktus tört ki. Jano­vita Jenő dr. ugyanis a prózai társulat szereplése után az operett-társulata óhajtja ven­dégszerepeltetni Temes­várat­­. A te­mesvári zenészek, akik azelőtt a szín­háznál és a mozikban játszottak, a hír hallatára érdeklődtek aziránt, vár­jon Janovics Jenő dr. hajlandó-e őket alkalmazni, miután most kínálkozna rész­ükre alkalom, hogy keresethez jussanak. Érdeklődésükre megtudták, hogy Janovicsnak saját színházi zene­kara van, amely már játszott Ko­lozsvárott, elkísérte a társulatot Nagyváradra és Aradra és Te­mesvárra is eljön. Az állásnélküli zenészek erre meg­kérték G­o­r­i­a­n­z Doro csellóművészt, hogy a városnál tegyen lépéseket al­kalmaztat­ásuk érdekében. Gorianz megjelent Gredinariu Emil kul­­tur tanácsnoknál és tolmácsolta azon kérelmüket, hasson oda a város, hogy­­ Janovics­­Jenő dr. őket alkalmazza.­­Gredinariu dr. megmutatta Janovics Jenő dr. és a város között létre­jött szerződést, amely szerint Jano­­vich Jenő dr. februárban megkapja a színházat, de előbb is igénybe veheti, ha a színház más társulatnak nincs le­kötve. A szerződés egyik pontja Jano­vics Jenő dr. figyelmébe ajánlja, hogy operett-társulatának temes­vári vendégszereplése alatt a te­mesvári állásnélküli színházi és mozizenészeket alkalmazza. Janovics Jenő dr. a maga részéről a szerződés ilyeténvaló magyarázatát nem volt hajlandó elfogadni. Kijelen­tette, hogy a szerződés szerint neki február­ban kell alkalmazni a temesvári zenészeket, nem pedig most. Gradinariu Emil dr. kulturtanácsnok a színházigazgatótól kapott magyaro-bélyegdj jegyzéket komoly érdeklődőknek bérmentve küld: Abonyi Jenő bélyestk­ereskedése Budapest IV., Váci­ u.45 zét után megjelent Marcan Dionis igazgatóinél, aki Grossorean Kornél drt távolléte alatt helyettesíti és elreferálta neki a­z ügyet. Gredina­­riu Emil kifejtette, hogy a város­nak erkölcsi kötelessége az á­l­lás nélküli zenészeket alkalmaztatáshoz juttatni és miután erre most alkalom kínálko­zik, a város kötelezte Janovics Jenő azt, hogy a temesvári zenészekből alakítson zenekart. Marcan Dionis elfogadta Gredim­ariu Emil kulturtanácsnok álláspontját és kijelentette, hogy a maga részéről is méltányosnak tartja a temesvári ze­nészek támogatását és éppen ezért minden erejével oda fog hatni, hogy ezek a zenészek alkalmaztatást is ta­láljanak. Az ideiglenes városi bizottság teg­nap este foglalkozott az üggyel és Gredinariu Emil ekszpozéja alapján úgy döntött, hogy Janovics Jenő drt kötelezi temes­vári zenészek alkalmazására oly módon, hogy a zenekar tagjainak hetvenöt százalékát temesvári ze­nészekből kell szerződtetnie. Megkérdeztük Janovcs Jenő drt is, aki kijelentette, hogy az ügy egyelőre nem időszerű, mert a prózai társulat a tervezett időn túl marad Temes­várott. Még sok prózai darabot óhajt előadatni, csupa elsőrendű újdonsá­got, úgyhogy az operett később érke­zik. Ami már most a várossal kötött szerződésnek a zenészekre vonatkozó részét illeti, Janovics dr. kijelentette, hogy abban csak figyelmébe ajánlották a temesvári ze­nészek alkalmazását, de ka­tegorikusan ki nem kötöt­­t­é­k. így áll az ügy, amelynek békés el­intézését a temesvári közönség is kí­vánja. Mindenesetre méltányos óhaj a temesvári állásnélküli zenészek alkal­maztatását kívánni Janovics Jenő dr. igazgatótól annál is inkább, mert a ze­nészek, akikről szó van, mind kitűnő muzsikusok és önhibájukon kívül vál­tak állástalanokká. T­H — Agy- és szivérelmeszesedésben szenvedő egyéneknek a természetes „Ferenc József“ keserű víz megbe­csülhetetlen szolgálatot tesz azáltal, hogy a béltartalmat kíméletesen tá­volítja el. Tudományos tapasztala­tok kétségtelenné tették, hogy a Fe­renc József víz számos féloldali hü­­dösben fekvő betegnél is megtette a kellő hatást s igy nagy megkönnyeb­bülést okozott. A Ferenc József ke­­serűviz gyógyszertárakban és fűszer­­üzletekben kapható. Sztrájk a bohusi posztógyárban A takarékossági intézkedések miatt 1200 munkás sztrájkba lépett Piatra-Neamt, dec. 31. Mintegy két évvel ezelőtt a bohusi posztógyárban nagyarányú munkás­mozgalom indult meg A gyár több ezer főnyi munkása helyzetük javí­tására mozgalmat indított és általá­nos sztrájkba lépett, amelyet azonban a gyárnak sikerült letörni. Azóta a hó-husi posztógyárban viszonylagos csend volt egészen mostanáig, amikor a posztógyár igazgatósága kihirdette a munkások előtt, hogy január elsejé­vel nagyobb szabású takarékossági in­­tékedéseket­ kíván végrehajtani. Első­sorban közölte a munkásokkal, hogy megszűnteti az eddig élvezett ingye­nes lakásokat és kötelezi a munkáso­kat arra, hogy január elsejétől kezdő­dőleg a lakásokért meghatározott ösz­­szegű bért fizessenek. Ezenkívül azonban a gyár igazgatósága közölte, hogy minden néven nevezendő egyéb kedvezményt i­s megszüntet. A kedvezmények megvonásának hí­re nagy izgalmat váltott ki a mintegy­ 2000 főnyi bohusi munkásság köré­ben. A munkások gyűlést tartottak, melyen tiltakoztak a gyár vezetőségé­nek eljárása ellen, majd elhatározták, hogy küldöttséget vezetnek a­z igazga­tósághoz, mely tárgyalásokat kezdjen. A gyár igazgatósága azonban kijelen­tette, hogy ragaszkodik a január else­jén életbe léptetendő rendszabályok­hoz. Ennek következtében a gyár munkásai újból évti­zcezretre gyűltek össze és elhatározták, hogy tiltakozásuk jeléül beszüntetik a szövődében, a gyár legfontosabb üzemében a munkát. A mozgalomhoz 1200 munkás, a szö­vődék teljes személyzete csatlakozott és tegnap reggel már nem jelentek meg munkahelyükön, hanem bejelen­tették a gyár igazgatóságának, hogy mindaddig rém hajlandók felvenni a munkát, ameddig kívánságaikat az eddig éhezett kedvezményekre nem teljesítik. A gyár igazgatóságánál nagy meg­döbbenést keltett a sztrájk kimondá­sa, miután nem hitték, hogy a mun­kások ehhez a végső fegyverhez fo­lyamodnak. Ezzel szemben komoly aggodalommal néztek az események elé, azért, mert tartottak attól, hogy a sztrájkoló munkások meg fogják akadályozni a kisebb számban lévő dolgozó munkásokat abban, hogy a többi mű­helyben felvegyék a munkát. Ez azonban nem történt meg. A mun­kások részéről semmif­éle rendzavarás nem történt. Ennek dacára a hatósá­gok minden intézkedést megtettek, hogy az esetleges rendzavarásokat megakadályozzák. A gyár igazgatósága a sztrájkoló munkások küldöttségének legújabban kijelentette, hogy a jelenlegi gazda­sági helyzetben nincs módja enged­ményeket tenni, azonban, keresni fog­ja a módot azt, hogy a munkások­­ helyzetén segítsen. A sztrájk folyik. . j6­­•*:? BUDAPESTI INGATLANOKBAN. Harmincéves adómentes, ^»kamatozású BERHAZAK, valamint BÉRHÁZ es VILLÁS ELKEik jutányosan kaphatók. I STÍLUS ÉPÍTŐ Rt, Budapest, Attila Iriea 95-90. Emlékezés Kamerunra Rendes, hétköznapi, ünnep előtti est a bárban. Végtelen csend és nyu­galom a máskor oly forgalmas és za­jos asztalok és páholyok környékén. Amolyan békés családi otthon. A zon­gorista egyéb foglalkozás híján zenét szerez, a műsor hölgyei különböző vál­tozatokban unatkoznak, a pincér - világítással kísérletezik: hogyan le­hetne a problémát megoldani, hogy sötét se legyen, de viszont alig égjen néhány körte? A szi­varoslány az egyik sarokban állva alszik és Ripp, a néger dobos, a zongorista mellett, a sarokban hol elszmr.rlit, hol meg a sa­ját ébrentartása céljából egyet-egyet rúg a mellette heverő tam-tamba. Pedig már éjfél is elmúlt és vendég meg sem érkezik. Néha egy-egy el­tévedt éjszakai ember­be bekukkant, de amikor az ásító ürességet meg­látja, hirtelen visszakapja a fejét, mintha csak vak­mi­rje­sztő és nagyon visszataszító dolgot látott volna meg Ripp belátja, hogy ez így nem megy tovább. Édelegni kezd a dobjával é­­szórakoztatni akar. Újféle ritmusokat vereget egészen halkan, majd amikor megrészegszik a zajtól, elkurjantja magát: — Huallaaaa! . . . Ez a néger ihaj-csuhaj. A szemei­ből tudom oly pontosan, a fordítást,, A „brintááááá! . . .** — ezt tánc közben szokta ordítani — csak anyit jelent, mint például minálunk a „szedte­­vedte“, „plummápá páááá“, ezt vi­szont olyankor szokta mondani, ami­kor mi azt mondjuk, hogy . . . —nem, ezt nem lehet elmondani. Most azonban a zongorista is han­gulatba jött már. Le­gú­jabb szerzemé­nyét kezdi játszani és arról beszél, hogy azon töri éppen a fejét, hogyan is tudná a legjobban kiadni. Miköz­ben beszél, vígan csinálja a Jiot“-ot, vagyis variálja a ,,szlav‘*-nak a témá­ját. Ez az egyéni ferdére taposása a témának a „bot“ Ripp segít neki a dobon, közb­en elragadtatásában egyre sűrűbben hangoztatja hol vékony, hol vastag hangon az oly kifejező bual­­láááá­t . . . — Úgy, mint nálunk Kan­erunbar — mondja Ripp. — Te Kamerunból vagy? Szóval bantu-néger? — Yes, o ja, ich Bantu ... — és vigyorog. — Hogy jutott eszedbe onnan el­menni? Ripp szemei kissé elkomolyodnak. Ocsmany pofája egy pillanatra mint­ha szép is lenne. Emlékezik. — Yes, o ja, ieh Bantu — ismétli — Kamerun ... az szép, nagy kó­kuszdiófák és kuli őrien­d­őzök, kiesi néger falu, nem nagy, de szén, mind­járt ott a kikötő mellett . . . nagy tenger és sok-sok hajó . . jöttek-men­­tek, jöttek-mentek ... és hozták a sok fehér Mister és Misa . . kiváncsi vol­tam: honnan jön sok fehér Mister és fehér Miss? Biztos szebb kukoricaföl­dekről, ahol nagyobb kókuszdinfák vannak és ahol a falu nagyobb, mint nálunk ... és a sok Mister hozott tü­zes víz. huallááááá, az jó kornak, ku­tnak ... én akkor tizenhétéves csak . . . — Egy nap hajóval füitty (kéz­mozdulat­ . . . német hajó vitte Ham­burgba . . . Hamburg az, az . . . hual­lááááá — nagy, nagyon nagy ... de — se kukorica föld, se kókuszdiópálma, se bungalow, de sok Mister és sok Miss . . . egy cirkusznál táncoltam . . . így • • . És most egy steppelőelőadás követ­kezik, melyhez Turavardót a legügyesebb néger szteppműv­észtől Louis Don­glas­te!­l láttam" csak. Azt a sokféle és kom­plikált, amellett egzotikus, de pattogó ritmust senki fehér táncos nem csinál­ja utána! — Cirkusszal sokat utaztunk ... itt is, ott is . . . Hollandia, Franciaor­szág, Svájc ... de akkor egyszerre jött brrrrr gépfegyver, amelyik egy perc alatt ezerszer tő, igy És Ripp folsdnhja neves, nereg pereg, a bombardon néha nagyokat dördül: bum! bum! bum! .. — HuattáááááárU! . . . Ripp hangja resedten süvít az üres báron keresztül, szemeiben a vad bantu-néger tűz lobog, ez a kis ember­ke itt a temesvári bár sarkában, ahogy félig önkívületben hámozza az életét, mintha az ordítaná: — Fehér Misterek és feher Missek! Én szegény szerencsét­len, ártatlan és romlatlan kis bantu-néger Kamerun­ból !Megrészegítettetek a ti tüzes vize­tekkel, mely édes mint a méz! Elkábí­tottatok ragyogó fehérségtekkel, mely tündöklő, mint az ujhold a pálmaerdő felett! Én eljöttem hozzátok, mert él­vezni akartalak benneteket, gyönyör­ködni akartam a ti szépségeitekben, mely tüzes vizet és tündöklő fehérsé­get ad! És ti mit akartok? Vért, vért és vért! Brrrrrrr, brrrrr, brrr, bmn, bum, bum, brrrrrr, bum, brrrr, bum, bum. . . ! — 1920-ban, folytatja, kenyérjegy­ért doboltam Berlinben, cukor jég vért szteppel­tem, zsirjegyért rezsóiztam­, hús jegy­ért énekeltem ... de akkor jöttek azok a bosszú, nagy szenefál­­négerek, az ő khaki-ruháikban . .. én már nem kellettem . . . kicsi voltam.­­ megnősültem, fehér nőt vettem el, ha­rom gyerekem van . .. most doborok... És megint vigyorog: — Rumba! — bum — brg^“^HTini — brrr — Rumba!­­ . . halkááááá!. . . Gárdonyi István

Next