Temesvári Hirlap, 1932. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1932-02-02 / 26. szám

T­H 1932 FEBRUÁR 2. KEDD Sorvadó városok és halott utcák Írta: KABOS ÁRMIN. "A városok fejlődési lehetőségének fundamentuma a virágzó ipar és ke­reskedelem. A városi polgárság életérdeke bele­kapcsolódik az ipar és kereskedelem érdekébe. Ahol a kereskedelem és ipar a reá nehezedő terhek súlya alatt összerop­pan, ott maga alá temeti a városi pol­gárság túlnyomó százalékát. Pusztuló, sorvadó ipar és kereskede­lem — pusztuló és sorvadó várost je­lent. Ennek a megállapításnak fényes, de szomorú igazságát Temesvár város is bizonyítja. __ A román impérium első öt esztende­jében Temesvár ipara és kereskedel­me olyan hatalmas arányban fejlő­dött, hogy büszkén tekinthettük Te­mesvárt Románia második fővárosé­nak. A temesvári jól megalapozott gyáripar és az agilis és ambiciózus ke­reskedelem feltétlenül uralta egész Bánságot és Erdélyt. Innét, Románia csatolt területeinek gazdasági és ke­reskedelmi központjából a gyári és kereskedelmi utazók százai állandóan uton voltak, hogy lebonyolítsák az áruforgalmat és mindinkább szoro­sabbra fűzzék a Bánság és Erdély gaz­dasági érdekeit és összeköttetéseit Te­mesvárral. Az európai vonatkozásban is nagy­szabású temesvári gyárak és kereske­delmi vállalkozások a munkások és tisztviselők ezreit foglalkoztatták. Megfelelő statisztikai adatok birtoká­ban megállapítottuk, hogy Temesvár lakossága nagyobbik felének — a gyá­ri és kisipar, valamint a kereskedelem biztosított tűrhető megélhetést. A helyi gyáripar és kereskedelmen felül Temesvárott a nyugati államok világcégeinek képviseleti is, leteleped­tek és árulerakataikból igyekeztek cé­gük gyártmányait Románia területén forgalomba hozni. A nyugati államok közgazdasági tekintélyei Temesvár vá­rosát találták a legalkalmasabbnak a Romániával való gazdasági kapcsola­tuk fejlesztésére és irányítására. Az elmúlt évtized első felében Te­mesvár imponálóan a felszínen tartot­ta magát, ugyannyira, hogy az itteni városi polgárságnak minden rétege: gyáros, kereskedő, iparos, munkás, tisztviselő, háztulajdonos és lakó biz­tonságban érezte itten jelenét, jövő­jét és gyermekeinek sorsát, úgyhogy csak hálálkodni tudott a gondviselés­nek a kiváltságos helyzete miatt. Ez az első öt év nemcsak az ipar és kereskedelem, hanem az adószedés, a bolt- és házbérek és a bankok kon­junktúrája volt. Vígan és gondtalanul habzsolt mindenki: egyének és intéz­mények egyaránt. őrületes adók, fantasztikus bolt- és házbérek és horribilis bankkamatok sorvasztották az ipar és kereskedelem életgyökereit. Ezen abnormális adók, kamatok, bolt- és házbérek lassan, de biztosan magukba szívták elsősorban az ipar és kereskedelem konjunktúrás keresmé­nyét és folytatólag elnyelték az ipar és kereskedelem forgalmi és üzemi tő­kéjét is, így érthető, hogy történeti sorrendben következnie kellett a „bi­zalmi krízisének is, amelynek eredmé­nyeként a lerongyolt, mezítlábas ipar és kereskedelem hitele és tekintélye úgy eltűnt a gazdasági élet porondjá­­ról, miként egy ifjúkori szép álom! Keserű valóság, hogy Temesvár, Ro­mánia büszkesége — a gyár- és kis­ipar, valamint a kereskedelem lezüllé­­se folytán — sorvad és rohamosan visszafejlődik. Vetítsünk egy megvilágító sugarat városunk szívébe, a Bánáti Bankegye­sület új palotájára és lefelé, az utóbbi években fölépült Börze­ utca impozáns házsoraira. Itt, ezen a főútvonalon, az üzlethelyiségek végig üresek és kiadók és a halott utcában még potom pénzért sem akadnak bérlők, mert a letört ke­reskedők és iparosok — a munkanélkü­liek szomorú táborában — várják re­ménytelenül a szebb jövőt. És még egy világító sugarat a kül­földi képviseletek gyári lerakataira is vetítünk s akkor megismétlődik a szo­morú kép, mert ott is csak ürességet, romokat látunk, mert ezeknek nagy­része Bukarestbe menekült. A világ­cégek menekülését e sorvadó városból a városi autonómia hiányának kö­szönhetjük. Autonómia nélkül nem bírjuk felvenni a versenyt Bukarest csábító és csalogató vonzerejével. Au­tonómia nélkül a világ legzseniálisabb polgármestere sem képes az ipar és kereskedelem jogos igényeit kielégíte­ni. A mindenkori polgármesterek és tanácsok legnemesebb intencióit is­­ Bukarestben egy tolvonással­ megsem­misíthetik­ wmmmmmBmmammm&wmm­mBam Biei 3 ­Pinkerton Jboy Egy kommissziótaksza 20 le/ Vizum 50 lej. Budapesti megbízásokat elintéz Telelőn 75 Nálunk — sajnos, — a pártpolitika vezet, irányít és támogat a kereske­delemben és az iparban is. Ezen kel­lene valahogyan változtatni, akkor ta­lán remélhetnénk m­ég jobb időket is. IDEJE, HOGY VILÁGOSAN LÁSSÚNK! A Skylock szerepét akarja-e játszani Amerika? Írta: HERVÉ GUSTAVE, a francia nemzeti szocialista párt vezetője Copyright by London General Press and Temesvári Hitlap. A francia újságerdő még háborog Hindenburg januári beszéde nyomán, melyben a német köztársasági elnök kijelentése szerint Németország jogot formálhat ahhoz, hogy gyógyulása elé ne gördítsenek akadályként lehetetlen követeléseket. A német köztársaság elnöke a leszereléssel kapcsolatban is nyilatkozott, amikor kijelentette: Megértem a keserűségét, melyet a francia nemzeti szocializmus érez a követelésekkel szemben, miután lát­szólag Németország csőddel fenyeget dacára annak, hogy a jóvátételek költségvetésének csupán tizenkét szá­zalékát teszik a birodalmi, állami és községi költségvetések számbavételé­vel együtt. Tehát egy aránylag ki­csiny összeg a német pénzügyekben. Nemzeti szocialistáink azonban nem látják a kimerültséget és nyomort, amelyben Németország már 1919 óta sínylődik és amely helyzetben évente két billió aranymárkát, tehát tizenkét billiót papírírankban fizetni a győzte­seknek igazán nem kicsiség. De nem­zeti szocialistáink azt sem veszik szá­mításba, hogy Németország öt millió munkanélkülit, más­ szóval huszonöt millió férfit, nőt és gyermeket kell hogy eltartson. Nem gondolnak arra, hogy a német társadalmi biztosítás rendszere más hasonló berendezkedé­sekkel együtt éven­te hatalmas arany­De ez csak a­ jogászok játé­­k­a. Olyan szerződés, amelyet késsel a torkon imák alá, még ha meg is esküsznek annak egyedüli érvé­nyességére, csak addig lesz szent, amíg a körülmények megengedik, hogy azt ravaszul körüljárják, vagy nyíltan felrúgják. Azon a napon, amelyen a szerződéssel megbilincseltnek hatalmában áll, elérkezik a szerződés felrúgásának az ideje is. Azonban most már nem a szerződés szentsége a kérdés. A kérdés az, van-e lehetőség, hogy a bizalom, a hitel, a munkanélküliség megszűnése és az, európai üzleti élet feléledése elérhető legyen anélkül, hogy a németeknek bi­zonyos garanciák sorozatot engedmé­nyeznek, amelyek között vannak azok, melyeket Hindenburg január el­sején sok más némettel együtt köve­telt és amelyeket én, a jó francia hazafi is követeltem volna, ha német lennék. Nincs pénzügyi, ipari, vagy keres­kedelmi szakértő, aki erre a kérdésre nemmel válaszolna. De ha nem vala­hogy a német biztonságnak egyenlő jogai vannak a többi országokéval és a német népnek ugyanazon fegyverek igénybevételéhez van joga, mint a többi népeknek. Németország tehát a jóvátételi fizetések elhárításának jo­gát követelte, valamint a jogot, hogy újból fegyverkezzen, márkaösszegeket kell hogy fizessen, mert ha ezt nem tenné, és nem gondoskodna munkanélküli tömegeiről, úgy rést hagy­na, melyen keresztül a né­met munkásság a hitleriz­­mus és kommunizmus felé masírozna. Ugyanúgy hiszik nemzeti szocialistáink, hogy a nagy német katonanép, melynek ma tilos fegyvert viselnie, teljes nyugalomban fogja tovább is eltűrni a megszégye­nítéseket, dacára annak, hogy határai nyíltak és barátságtalan szomszédok­kal van körülvéve. Ha Bismarck 1870-ben ilyen megszégyenítésben ré­szesített bennünket, a nemzeti szocia­listák felfogása szerint nekünk azt ke­délyesen viselnünk kellett volna. Vagy nem szereztünk volna titokban, fegyvereket, gyakoroltuk volna be ka­tonáinkat és nem készítettük volna elő szenvedélyesen a revansot? Ó igen. A szerződések szentek, szólunk is e kérdésre, a tények egy év­nél rövidebb idő alatt felelni fognak reá, helyettünk. Brüning magyarázata, hogy Német­ország nincs többé abban a helyzet­ben, hogy fizetni tudna, a nemzeti szocialistáink táborában sóhajtást kelt: ha Briand nem ürítette volna ki a Ruhrvidéket, úgy Németország so­hasem merte volna a jóvátételi fizeté­seket megtagadni. Akik így beszélnek, elfelejtik, hogy éppen a nemzeti unió, az egyesült többség volt az, mely a kamarában elhatározta a Ruhrvidék kiürítését. És olyan emberek, mint Poincaré, Maginot és Tardieu nem tiltakoztak ez ellen. A kiürítés az akkori konci­­liáns francia-német politikának volt a következménye, melyet a kartell ve­zetett be és amelyet az egyesült na­cionalista többség folytatott. A kiürí­tés nagy szövetségeseink nyomására határozhatott el, miután abban lát­ták a hitlerizmus terjedésének és Né­metország kimerültségének okát. Egyesek a Young terv érvényéről be­szélnek. De hát az is csak kényszer volt részünkről és a németek aláírtak mindent, csak a német jegybank igaz­gatója jegyezte meg, hogy: — Rendben van, ha önök azt hi­szik, hogy mi könnyebben tudunk két billiót fizetni, min­t hármat. Egy tollvonással töröl­jünk el minden adósságot Ha Brüning nem mondotta volna ismeretes szavait, úgy Hitler mon­dotta volna el azokat. Hitler ereje pedig nemcsak abban van, hogy egy sereg kimerült német áll mögötte, de abban is, hogy a versaillesi szerződésnek bizo­nyos pontjai vannak, melyeket csak háború útján tudnánk érvényesíteni, de amelyekért nem megyünk háborúba. Szükséges, hogy mi európaiak, győztesek és legyőzöttek az Egyesült Államokhoz forduljunk és kijelent­sük, hogy az európai államok minden német adósságot egy tollvonással eltö­rölnek, ha Amerika ugyanezt teszi a szövetségesek adósságai­val. Hiszi-e valaki, hogy egy ilyen együttes lépésnek nem lesz meg az eredménye­? Amerikában nagyon sok német származású ember él, hiszen Németország az egész 19-ik század alatt tömegével vetette át embereit az amerikai partokra, akik ha most jó amerikaiak is, de vissza fognak em­lékezni még az anyaföld szavaira. Nekünk európaiaknak meg kell egymást értenünk és ezen a megérté­sen mi franciák csak nyerhetünk. Ma Krőziusoknak tekintenek bennünket, Európa Shylockjának, aki minden né­metből egy-egy darab húst akar ki­vágni. A mi együttes lépésünk után már csak Amerikáé le­het a Shylock szerepe. Az az óhajom, hogy Franciaországé legyen a kezdeményezés dicsősége és szűnjön meg már az az ország lenni, mely mint a múltban Ausztria, mindég ké­sőn ismerte fel az eseményeket és az utat a kibontakozás felé. ,,POMONA“| FAISKOLA LIPOVA STEMESMEGYE) DÍSZFÁK GYÜMÖLCSFÁK DISZBOKROK DÍSZFENYŐK Elsőrendű minőség, olcsó árak ! Árjegyzék kívánatra ingyen! Németország nem tud fizetni A szerződések felrúgásának ideje elkövetkezett Lenvászon maradékok minden szélességben. renállsival olcsó árakon ismét kaphatok Kanizsa divatáru üzl­eté­ben Gyárváros, Andrássy-út 16 sz .

Next