Temesvári Hirlap, 1932. március (30. évfolyam, 50-75. szám)

1932-03-01 / 50. szám

XXX. ÉVFOLYAM, 511. SZÁM mz március­i, kedd 12 OLDAL, A HA 6 LEJ TEMESVÁRI HÍRLAP ALAPÍTOTTA. FELELŐS SZERKESZTŐ POGÁNY LÁSZLÓ POGÁNY MIHÁLY FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP veresen ellen A kormány helyzete megszilárdult * Nyílt szakadás készül a néppártban * Képviselők, miniszterek és törvényalkotók ne élvezzék a konvertálás előnyeit BUKAREST, febr. 29. Az Averésen pártban a belső el­lentétek az utolsó napokban csak még inkább kiélesedtek. Jelenleg a vezérlőbizottság összehívása kö­rül folyik a vita. Goga ragasz­kodik ahhoz a kívánságához, hogy a marsall hívja össze a párt leg­felsőbb vezetőségét és ebben a kí­vánságában támogatja őt a párt számos kimagaslóbb alakja. Ezzel szemben a marsall ragaszkodik jogához, hogy a vezérlőbizottsá­got ő maga hívja össze akkor, ami­kor azt szükségesnek látja. E pil­lanatban azonban még indokolat­lannak tartja ezt. Számosan a párt kiválóságai közül kísérletet tettek arra, hogy a közvetítő szerepét játsszák Goga és a mar­sall között és az utóbbit ráve­gyék álláspontjának megváltoz­tatására, azonban minden ilyen irányú kísérlet sikertelennek bi­zonyult, mert a marsall szilárdan kitart elhatározása mellett. Goga már nyíltan megvádolta Averescut azzal, hogy vissza­él azzal a megbízatással, me­lyet a pártkongresszustól nyert, mert intézkedései már­­ túlhaladják annak határoza­tait. Ugyanakkor úgy Goga, mint a párt számos vezetője, hatá­rozottan rosszalják Averescu marsallnak az Indreptareában megjelent csillagos vezércikkeit, melyek az utóbbi időben sok tá­madásra adtak okot az Averescu­­párt ellen és azt a magatartást, melyet ebből kifolyólag a mar­sallnak tulajdonítanak a koroná­val szemben. Éppen ezért Goga azzal a tervvel foglalkozik, hogy ő maga hívja össze a párt vég­rehajtó bizottságát és ott fel­tárja párt jelenlegi helyzetét. A párt fiatalabb tagjai mind Goga köré csoportosultak az utóbbi idő­ben és a vezetők közül is számosan osztják Goga nézeteit Éppen ezért Goga most körlevélben kéri be a Az ellenzék akciója Az ellenzéki pártok köreiben különben mindenhol viszonylagos nyugalom van. Erről azonban az ellenzéki körök azt mondják, hogy semmi más mint készülődés az újabb harcokra, melyek a konver­tálási javaslat körül várhatók. A konvertálási javaslattal foglalkoz­tak az erdélyi képviselők is leg­utóbbi tanácskozásukon, melyen megvizsgálták az erdélyi és bán­sági román többségi és kisebbségi bankok helyzetét Azok az adatok, melyeket az előadók tártak az ér­tekezlet elé, meggyőzően mutat­ják, milyen katasztrofális helyze­tet jelent a konvertálás a bankok­ra nézve. Az erdélyi képviselők éppen ez­ért a bankok megmentésére a kö­vetkező javaslatot terjesztik be a törvény módosítására. A konvertálás alá csupán a hektáronkénti kétezer lejnél alacsonyabb mezőgazdasági adóságok essenek és a konver­tálás utáni törlesztés ideje ne harminc, hanem csupán tíz év legyen. Ugyanekkor a kamatot is emeljék fel nyolc százalékra. Az adóssá­goknak ne öt­ven százalékát, ha­nem csupán egy­negyedét töröljék a konvertálás alkalmával. Követe­lik, iktassák a törvénybe azt is, hogy párt tagozatainak véleményét a belső ügyekre vonatkozólag és le­hetséges, hogy csakhamar nyíltan kitörnek az ellenségeskedések a két frakció között, mely könnyen vezethet szakításra. Íj bankok érdekében képviselők, miniszterek, ál­­ll­­amtitkárok és mindazok, kik­nek bármilyen aktív szerep jut a konvertálási törvény kö­rül, ne élvezhessék annak elő­nyeit. Az erdélyi képviselők elhatároz­ták, hogy ilyen értelemben memo­randumot nyújtanak be a pénz­ügyminiszterhez és kérik, hogy javaslataikat vigyék keresztül a javaslat részletes vitájánál. A gazdasági bizottság ülése A kormány legfelsőbb gazdasági bizottsága tegnap este rövid ülést tartott, melyen a romániai eksz­­port és import kérdéseivel foglal­koztak. A bizottság elvben kimon­dotta, hogy az ekszportgabona il­letékét legközelebb leszállítja. Erre vonatkozólag a szükséges adatokat bekérik és csak ennek birtokában fognak dönteni a le­szállítás mérvét illetőleg. Kimon­dotta ezután a legfelsőbb gazdasá­gi bizottság, hogy a hadseregszállításoknak ti­zenöt százalékát a kisiparnak adja oda, hogy ily módon se­gítsen helyzetén. Elhatározták, hogy részletes re­vízió alá veszik a vasúti szállítási tarifát és megbízták a közleke­désügyi minisztert, hogy erre vo­natkozó előterjesztést tegyen. " Két tábornok írta: POGÁNY LÁSZLÓ , A tábornok civilben, cilinderrel a­­dején ott látható minden hangos heti híradóban, amint nemzeti ünnepek és­­ díszszemlék alkalmával elléptet a ro­hamsisakos, feszes állású katonák előtt. Csak egy kis „Überbrandolás” — a film műszaki nyelvén így hívják az egymásba mosódó, egymás kontúr­jaiba olvadó képeket — kis „Über­­brandolást” kellene, hogy a polgári re­­dingot helyett az uniformisos Hin­denburg alakja visszaidézze 1914-et, azt, ami előtte és azt, ami utána volt. A tábornok uniformisával együtt a történelmi idők a német császárságot is átöltöztették a polgári köztársaság szürke civiljébe. Annyira átöltöztet­ték, hogy a tábornok a német köztár­saság parlamentjében ma már a szo­ciáldemokrácia jelöltjeként is szere­pelhet. A német munkásság jelenté­keny része ma a civilruhás tábornok­ban több biztosítékot lát a demokrá­cia fenntartására, mintha saját jelöl­tet állítana a köztársasági elnök tiszt­jének betöltésére. Tudjuk, a német szociáldemokrácia azzal, hogy a tá­bornok mellé állt a márciusi elnök­­választás alkalmára, tulajdonképpen csak egy észszerű politikai, választási sztratégiai lépést tett, mert a hitlerian­izmus megdagadt tömegára­datával szemben kénytelen ezt az engedményt tenni, ha nem akarja megosztani a választókat, kétségessé tenni a választás ered­ményét. Az érthető választási sztra­­tégia azonban nem ment fel az alól, hogy a szocialisták választási metamorfózisának tényén kívül egy­két szó ejtődjék egyéb metamorfózis­ról is. Mert nem érdekesség nélküli való tény az és nem csupán egysze­rűen választási szenzáció az, hogy a német császári militarizmus hérosza, a tannenbergi győző, a mazuri lapok diadalmas hadvezére, a császári abszo­lutizmus hűt szolgájából ilyen megbíz­ható szolgája lett a köztársaságnak és a polgári gondolatnak. A két véglet áthidalhatatlansága mögött lehetet­len észre nem venni a megalkuvásnak és véleményváltozásnak furcsaságát, amely majdnem középkori szellemet sejt. A történelem lapjait forgató előtt nem lehet újdonság a zsoldos­közömbösség az eszménnyel szemben, amelyet szolgált. De igen­is, majdnem érthetetlen a polgári buzgalom, amellyel a császári tábornok 1932-ben ki tudta érdemelni a császári uralom legádázabb ellenségeinek és a mon­archia felforgatóinak, a szociáldemo­kráciának bizalmát. Szinte érthetetlen még akkor is, ha természetes, hogy a német nép jövendő sorsa és boldogu­lása ma­ el sem is képzelhető más­ként mint a polgári demokrá­cia köztársasági ál­lam rendjében és Hindenburg, a hazafi ezért cserélte fel a porosz militarizmus gúnyáját az államfői civillel. El is hihető, és így is van, de Hinden­­burgot a maga katonai zsenialitásá­val, vagy nem is katonai zsenialitásá­val, hanem emberi értékeivel már ak­kor ott kellett volna látni a polgári demokrácia élén, amikor az ezért való küzdelem kevesebb dísszel, méltóság­gal járt, mint a császári tábornoki ti­tulus. A német demokrácia harcainak eme hőskorába­n a később polgárrá lett tábornok azonban csak azt a militariz­­m­ust képviselte, amely kihívta maga ellen az egész világot s amely nélkül talán nem fordult volna úgy a világ sorsa, hogy Hindenburgnak, a tábor­noknak cilinderrel a fején kelljen a megapadt német csapatok előtt som­lét tartani. A haditörténelem még nem döntötte el, hogy mennyi babér illeti a tannen­bergi, mazuri csaták babér­jából Hinden­burgot. Vannak vélemények, amelyek szerint Ludendorff katonai zsenialitása fonta ezt a babért Hindenburg feje fölé, vannak vélemények, amelyek sze­rint egyenlő rész­ illeti őket a hadi­­múlt fényéből. Ha egyenlő rész illeti őket, miért ne lehetne egyforma az útjük abban a forgandó világban, amelyet haditetteikkel sem tudtak megállítani forgandóságában. Miért ne lehetne? A tábornok a polgári köztársaság ideálja lett, mintha az egyszerű nyer­gesmester Fibert utódjául nem akadna alkalmasabb ember, nem akadna szü­letésétől kezdve predesztinált polgár a köztársasági elnök tisztjére. Mintha a tábornoknál különb polgára nem vol­na a nagy német hazának. És talán így is van. A tábornok hűséggel szol­gálta a császárt és hűséges szolgálója a köztársaságnak. Vezérkari főnöke, Ludendorff, lát­szatra, megmaradt a réginek, a mili­taristának, a katonának. Puccsot ter­vezett a német köztársaság ellen, nem foglalt el díszes állást az új ál­lamrendben. Úgy tűnik ez, mintha hadvezér és vezérkari főnöke között nemcsak hadi taktikai kérdésekben élne még az ellentét a múltból, ami­kor egymástól vitatták a győzelem babérját, hanem most is. Pedig ... pe­dig . . . most olvassuk, hogy Luden­dorff meghívást kapott a kínai had­sereg fővezérletének átvételére. Lu­dendorff gondolkozik. Lehet, hogy el­vállalja, miért is nem tenné, hiszen a békeévek sok elfojtott és dugasz alatt tartott katonai ambicionizmusá­­nak újra szabad tér adatik. Magáévá teheti a katonai siker minden fé­nyét, amely fölött kénytelen volt osz­tozni Hindenburggal, a hadvezérrel. Ha elvállalja Ludendorff a kínai se­regek fővezérletét, a két katona belső énjének azonossága olyan nyilvánva­lóvá válik, hogy eltűnik minden lát­szólagos ellentét. Hindenburg derék védelmezője az új köztársaságnak, Ludendorff vezére az új kínai feltá­madásnak. Mert Ludendorff is egé­szen biztosan minden tehetségét és tu­dását latba fogja vetni a kínai sere­gek győzelméért. Aminthogy a német tisztek is igyekezettel szervezik a szovjethadsereget, holott a porosz militarizmus oszlopait és gerincét ké­pezték katonák ők, akiknek, úgy mondják: joguk van mesterségbeli tu­dásukat érvényesíteni és kihasználni. Hogy úgy mondjuk: szakértők. A kínaiak nem találtak megbízha­tóbb, különb hadvezért, mint Luden­dorff, de a német köztársaság sem ta­lált különb és megbízhatóbb polgárt, mint Hindenburg. Talán mind a ket­tő vitatható. Egy azonban bizonyos, hogy kettőjük közül a tábornok a ro­konszenvesebb, aki a polgári köztár­saságban a polgári bizalomra pályá­zik, nem pedig a másik, akinek mind­­egy, hogy hol és miért, csak a harc kell, a harc, a háború és emberhullák piramisain építi fel halhatatlansá­gát

Next