Temesvári Hirlap, 1934. augusztus (32. évfolyam, 167-192. szám)

1934-08-01 / 167. szám

XXXII. JKVEGLYAM, 161. SZÁM 9 1934 AUGUSZTUS­­, SZERDI­­­­K 10 OLDAL,­ÁRA 4 LEJ TEMESVÁRI HÍRLAP SZERKESZTETTE F­ELELOS STRECTK­ÉT. POGÁNY MIHÁLY 1903—1924 FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP K­ÁNY LÁSZLÓ Dollfuss gyilkosai a bíróság előtt A rögtönítélő vegyes bíróság holnap hirdeti ki ítéletét BÉCS, július 31. Tegnap délután öt órakor ült össze a kormány által kinevezett katonai és polgári vegyes bíróság, mely a július 25--i lázadók felett van hivatva ítélkezni A vegyes bíróság a Landesgericht egyik első emeleti termében tartja a tárgya­lást. A bíróság elnöke Oberweger vezérőrnagy, tagjai: két katona­tiszt és egy­ polgári törvényszéki bíró. „Titkos“ tanácsülést tartott tegnap délután hat órakor a város ideiglenes bizottsága. Ezen a tanácsülésen összesen nyolc elő­re megállapított napirendi pont került megtárgyalásra, kilencedik napirendi pont az esetleges indítványoknak volt fenntartva. Anélkül hogy bárkinek ér­zékenységét érinteni akarnánk, tisztelet­tel kérdjük a város ideiglenes bizottsá­gának elnökét, a város polgármesterét, várjon mi indokolja azt, hogy ezek a városi tanácsülések titkosak legyenek és azokról a nyilvánosságot kizárják? Leszögezzük, hogy a város polgár­­mestere, a tanács tagjai, a városi fő­jegyző mind igen udvarias emberek és nem is titkolóznak ezekben az ügyek­ben, melyek itt megtárgyalásra kerül­nek, tőlük telhetőleg felvilágosítást is adnak, hogy mi történt a „titkos tárgyal­­­áson", közlik esetleg a döntést is, vi­­szont a tárgyalásokról kizárják a nyil­vánosságot, nem tudjuk milyen szabály alapján. A tegnapi titkos tárgyaláson például a következő napirendi pontok kerültek szőnyegre: ,,Loichita dr., a gazdasági hi­­vatal vezetője jelentést tesz a nyári ha­vasi gyermeküdülő létesítéséről." Na­gyon helyes, hogy a szegény gyermekek­nek a város magaslati helyen üdülőtele­pet akar létesíteni, létesítsék minél előbb, ha van pénz rá, ha nincs pénz, vegyék­­kölcsön, csak lelkesedni lehet a tervért. De mi ebben a titok, miért nem tudhatjuk meg a bizonyára nívós vita lefolyását?. Egy igénylő köztelket kér, ez a má­sodik pont. Itt már mindenesetre érde­kes volna tudni, hogy mily alapon, mi­lyen célra kér köztelket, lehet hogy magunk is helyeselnénk, ha tudnánk miről van szó. A közérdek bizonyára nem követeli meg, hogy az illetőnek köztelek iránti kérelmét a nyilvánosság kizárásával vitassák meg. A harmadik pontban sem látunk sem­mi veszedelmet. Ez ugyanis arra vonat­kozik, hogy hét ló károkat okozott a zab­termésben, erről tesz jelentést a mező­­gazdasági szakember. A negyedik pont „egy terület bérbeadására" vonatkozik. Nem lehetne semmi baj belőle, ha meg­tudnánk melyik területről van szó, ha megmondanák a helyszínen, ki akarja bérbevenni a nevezett területet, meny­nyiért, mily feltételekkel? A Duna-utca kövezésének ügyét már eléggé megtárgyaltuk, szélesen és beha­tóan beszéltünk keramitról, bazaltról, aszfaltról, az összes lehető elképzelése­ket megvitattuk. Most egy részárlejtés megbeszélése és eredménye van napi­renden. Az egész város közönségét azon­­nal és múlhatatlanul, sőt zajosan érdeili mi lesz a Duna-utcával, kik tettek aján­latot, miféle ajánlatot tettek, miiként fo­gadja az ajánlatot a városi ideiglenes bizottság. Nem is kételkedünk benne, hogy a ta­nácskozás után megtudjuk illetékes he­lyen, mily ajánlatok érkeztek és hogyan fogadta azokat a bizottság, de kérdjük szeretettel, miért nem szabad ezt a ká­sát azon forrón ennünk, ahogy az a se­­mtés kemencéjéből kikerül? Az önkéntes tűzoltók biztosításáról,­­mine tűzoltósapka rendeléséről van továbbiakban, egy okszigénfejlesztő tülék vásárlása van napirenden, ezek kintünk is igen hasznos dolgok, nincs­enük semmi titkolni való. "lágyon félreértenének bennünket­­ a város vezetői, ha ebben a kis ész­­vételező cikkelyben támadást látná­­nk. Mi csak rámutatunk a fenti rendre és tisztelettel kérdezzük a városi vezetőséget, miért kell ezeket a nyilvá­nosság kizárásával tárgyalni, mikor ezek mind igen rendes városi kérdések, mikor ezek elintézése mind a város­ra­kapjuk a tájékoztató felvilágosítást, de itt az elvről van szó, mely ebben a for­mában semmiképen nem indokolt. A nagyobb horderejű ügyek a városi tanács elé kerülnek (ha majd megvá­is kizárja azt, hogy azoknak a nyilvá­nosság a legcsekélyebb mértékben is ár­tana. Reméljük a város ideiglenes vezetője lesz az első, aki igyekszik feloldani gyanát érinti, mikor ezek elintézése­losztják a tanácsot...), azok pedig nyíl- ezeknek a tanácskozásoknak a titkossá­egyáltalán nem igényel semmi titkossá­got? Azt is készségesen leszögezzük, napi-hogy utólag egyik-másik ügyben meg is vánosak. Miért kell akkor a kisebb hord- gát és megszünteti a titkosság indoka­­erejűeknek ítélt dolgokat a véka alá­latlan és igen kevéssé demokratikus és rejteni, mikor még az ügyek természete egyáltalán nem népszerű rendszerét. A gyilkos nővére könyörög Dollfussnénak Érdekes előzménye a rögtöníté­­lő bíróság tárgyalásának, hogy a gyilkos P­a­n­e­tt­a Ottó nő­vére tegnap délben felkereste Dollfussnét, hogy bocsána­tért könyörögjön neki azért. Délután öt óra volt, amkor Pa­netta Ottót és Holzweg­er An­talt, a lázadók két vezetőjét a bí­róság elé vezették. A termet szinte zsúfolásig töltötték meg a Heim­wehr és a hadsereg tagjai, továb­bá a polgári érdeklődők. A bíró­ság elsőnek Panettát hallgatta ki Panetta bemondja személyi ada­tait. 1899 augusztusában szüle­tett Morvaországban, bécsi illető­ségű, nős, gyermekei nincsenek, kereskedelmi alkalmazott. 1932-ig a hadsereg szolgálatában állott. 1930-ban vett részt első ízben nemzeti szocialista ülésen, a had­seregből való kilépése után vállalt első ízben tényleges szerepet a nemzeti szocialista mozgalomban. Sohasem tartozott sem a központ, sem valamelyik helyi csoport ve­zetőségéhez. Semmiféle olyan ösz­­szefü­ggésből, mely az ausztriai horogkeresztesek és a müncheni nemzeti szocialista központ kö­zött fennállana, nem tud. A párt közigazgatásába, levelezésébe stb. soha betekintése nem volt, 1932 amit fivére elkövetett. Érdekes egyébként az is, hogy a gyilkos Panetta Ottó fivére ma is aktív főhadnagy az osztrák hadseregben, míg másik fivére a Heimwehr egyik vezető embere. októberében, mint kiképző, vállalt szerepet a mozgalomban. A kato­naságnál szerzett tapasztalatait érvényesítette csupán. Siegbenn főbb meggyőződése eme szerep el­vállalásánál az volt, hogy a meg­csonkított Ausztria min­den egyes férfilakosát katonai kiképzésben kell légzésí­teni, a jövőre való tekin­tettel. Hogy ez alatt pontosabban mit ért, nem tudja megmagyarázni. Az elnök ama kérdésére, hogy milyen politikai felfogás volt az, amely őt a nem­zeti szocializmus táborába sodor­ta, szintén nem tud bővebb felvi­­lágosítást adni. Elmondta, hogy az ausztriai nemzeti szocialista párt feloszlatása után a párt mint önvédelmi alakulat továbbra is fennmaradt. Ez tudott dolog volt, és újra hiszi, hogy ezzel semmi újat nem mondott. Az önvédelmi alakulatok legénysége körében mindig a legegységesebb hangu­latot tapasztalta, sőt az utóbbi hónapokban bizonyos rokonszenv nyilvánult meg az önvédelmi ala­kulatok és a Heimwehrek között. Soha egy percig sem érezte, hogy felforgató munkát vé­ i­gez, érzése és meggyőző­dése­­ szerint mindig úgy cseleke­dett, mint ahogy osztrák haza­­­­finak cselekednie kell. Itt néhány megjegyzést tesz a Dollfuss által bevezetett kormány­zati rendszerre, mire az elnök le­inti A másik vádlott kihallgatása H­olzweger Antal második­­számű­ vádlottat hallgatja ki ez­után a bíróság. 1904-ben született Bécsben, evangélikus vallású, nős, egy gyermek apja. Foglalkozásá­ra nézve elektrotechnikus, azon­ban több mint egy éve munkanél­küli. 1927 óta tagja a mozgalom­nak, mely 1929 végén szervezke­dett meg birodalmi alapon. A pártban soha semmiféle vezető szerepet nem játszott. Egy kikép­ző csoportnak volt a vezetője, miután három éven keresztül mint egyszerű rohamosztagos szolgála­tot teljesített. Egy ízben a párt­ból át akart lépni a szövetségi hadseregbe, ahová azonban politi­kai megbízhatatlansága miatt nem vették fel Holzweget politikailag iskolá­zatlanabb, mint Panetta. Az el­nök politikai természetű kérdé­seire esetlen és tudatlan válaszo­kat ad­ Hangsúlyozza, hogy a lu­stig csak felsőbb parancs­­ra cselekedett és sohasem volt ambíciója, hogy a pártban vezetéshez jusson. (A cikk folytatása a 2-ik oldalon.) Panetta úgy érzi, hazafiasan cselekedett

Next