Temesvári Hirlap, 1934. december (32. évfolyam, 270-291. szám)

1934-12-01 / 270. szám

1934 DECEMBER ■mu—k­- ^aMHKanm 1, SZOMBAT VÁLASZTÉK GERE RÉSZLETFIZETÉS^ SSSStt­SSfMttS "__ ^rEFOV « „ olyan határozott láncolata, amely­­ Jankapusztától Marseilleig vezetne. RADIOELECTRON A LEGNAGYOBB SZAKÖZLET úgy ezen az ülésszakon nem járhat­nak a dolgok végére és a döntő szót semmiesetre sem mondják ki ez évben. Ha a tanács ki is jelöl valamely ve­gyes bizottságot a kérdések megvizs­gálása céljából, mégis bajosan lesz el­kerülhető, hogy a két fél ne tegyen legközelebb nyilatkozatokat és ellen­­nyilatkozatokat a Tanác­s előtt. A jugoszláv emlékirat késedelmes közzétételét sokan azzal magyarázzák, hogy ha a jugoszlávok betartották vol­na az eredeti dátumot, úgy akadtak volna államok, amelyek az elnapolást kérték volna tanulmányozás céljából. Most ezt a taktikát nem hajtják végre és általában az a vélemény, hogy a jugoszláv emlékirat a várt­nál kevesebb bizonyító ere­jű okmányt és tényt tártál- Titulescu a jugoszláv emlékiratról t­árgyalt Parisban Bucureşti, nov. 30. A Curentul tegnapi száma közli Titulescu külügyminiszter nyi­latkozatát, amelyet a lap párisi mun­katársának tett. Az újságíró megkér­dezte Titulescut, hogy a Lavallal és Fl­an­din­na­l folytatott megbe­szélések során mi került szóba. Ti­tulescu erre elmondotta, hogy a francia államférf­iakkkal a jugoszláv emlékiratról és a keleti paktumról tárgyalt. Szóba kerü­lt az is, hogy Titulescu visszatér Romániába. Erre vonatko­zólag a külügyminiszter a következő­ket mondotta: — Azért utazom haza, hogy a kor­mányt a Pak­sban folytatott, megbe­széléseim eredményéről értesítsem. Kétnapos bucuresti-i tartózkodás után visszatérek Genf­be, hogy a Nép­szövetség ülésén részt vegyek. . Nem sikerült a francia-török megegyezés teviik Rüzsdi bey népszövetségi megbízott lesz Páris, nov. 30. Tevü­k Rüzsdi bey és Laval tegnap befejezték tárgyalásaikat. Hivatalos je­lentést nem adtak ki és a sajtó is csak pár sorban emlékezik meg a tárgyalások befejezéséről. Politikai körökben azon­ban azt állítják, hogy már nyílt titok, miszerint Tevfik Rüzsdi bey és Laval tárgyalása csődöt mondtak. Francia hi­vatalos körökben úgy vélik, hogy a fran­cia-török megegyezés végérvényesen a szovjethez csatolta volna Franciaorszá­got, ami meghiúsította volna az őszinte francia-olasz közeledést. Szalortiki, nov. 30. Az itteni sajtó istambuli értesülés alapján azt írja, hogy Tevfik Rüzsdi bey távozik a török külügyek éléről. Te­kintettel a török külpolitika terén szer­zett eddigi érdemeire, a török kormány népszövetségi fődelegátusi tisztjét fogja betölteni. Utódjaként Nekmudin Sadit, vagy Juna Nakit emlegetik. Mindketten igen befolyásos laptulajdonosok. Csehellenes tüntetések Németországban . Berlin, nov. 30. Az elmúlt éjszaka ismeretlen tettes követ betörte a csehszlovák követség ab­lakát. Münchenben egy tüntető csoport letépte a Csehszlovák konzulátus épüle­tének kapujáról a cseh címert. Mastny, a berlini csehszlovák követ tegnap meg­jelent a német külügyminisztériumban és felhívta a német kormány figyelmét azokra a csehellenes tüntetésekre, ame­lyek a német egyetemeken lezajlottak. Hitler helyet Parisba utaszik Berlin, nov. 30. Az esseni Nationalzeitung tudósítója megerősíti azt a hírt, hogy Hess Rezső a közeljövőben Párisba utazik a francia frontharcosok meghívására. Párisi tar­tózkodása teljesen magánjellegű és Hess tájékozódni kiván. Hitler helyettese azt a kérdést fogja Franciaországban tanul­mányozni, hogy milyen lehetőségei van­nak a francia-német megegyezésnek. Hír szerint Hesst párisi útjára elkíséri Rib­­bentropp is. A félhivatalos távirati iroda az esseni Nationalzeitung hírét cáfolja, de különö­sen cáfolja Ribbentropp párisi utazását. T­T Bethlen György gróf, a Magyar Párt elnöke, közbenjárt Anghelescu miniszternél a nyelvvizsgán megbukott kisebbségi tanerők érdekében A közoktatásügyi minisztérium 186020 számú rendelete a legutóbbi nyelvvizs­gán megbukott kisebbségi tanerőket ál­lásvesztéssel sújtotta. Az állami tanin­tézeteknél alkalmazott tanárok és taní­tók január elsejével, a felekezeti iskolák tanerői pedig jelen iskolaév végével el­bocsáttatnak. Az Országos Magyar Párt parlamen­ti csoportja, amelynek Bethlen György gróf az elnöke, az iskolafenntartó egy­házak képviselőivel a fővárosban érte­kezletet tartott, amelyen foglalkoztak az ilyenformán kenyörtelenné vált több­száz pedagógus-család sorsának meg­mentésével. Az értekezlet után megje­lentek Anghelescu közoktatásügyi mi­niszternél, kit arra kértek, járuljon hoz­zá, hogy az állami kisebbségi tanerők is az iskolaév végéig taníthassanak, az összes elbukottaknak pedig adjon alkal­mat pótvizsga megtételére. Másfélórás kihallgatás után, a miniszter felszólította a küldöttséget, hogy kívánságait foglal­ja emlékiratba és ígéretet tett, hogy ezt beható tanulmányozás tárgyává teszi. Remélik, hogy kérelmük méltányos elin­tézést nyert. Lloyd-Taverne-Dancing: táncos vacsorán találkozik a közönség „DACAPO“-JAZZ Temesvár leghangulatosaabb tánczenekara. Reggelig tánc. Éjfél után bab-és káposztaleves. ? !. — Franasovici miniszter Belgrád­ban, Belgrádból jelentik: Pranaso­­vics közlekedési miniszter Anto­ne­s­c­u tábornok, vezérkari főnök tár­saságában Belgrádba érkezett, ahol Topaidban, valamint az Avala-hegyen az ismeretlen katona síremlékeire ko­szorúkat helyezett. A miniszter dél­után a régenseknél jelent meg kihall­gatáson, majd meglátogatta Uzuno­­v­i­c­s miniszterelnököt és Z­s­i­f­k­o­­vics hadügyi és tengerészeti minisz­tert. Franasovics részt vett a román­­jugoszláv bizottságok ülésén, ahol a Románia és Jugoszlávia közötti vas­úti összeköttetés kérdését tárgyalták meg. Az üres lakás írta: Antoine de Courson­. Lionel furcsa érzéssel lépte át a la­kás küszöbét. Első pillanatban min­dent olyan kicsinek, szűkre határolt­­nak látott. Két évvel ezelőtt hagyta­ el ezt a lakást, hogy külföldön szerencsét pró­báljon, két évvel ezelőtt hagyta itt e lakásban szép, fiatal feleségét, Moni­­queot, az emlékeit, az ismerős bútoro­kat, reményeiknek, gondjaiknak, min­dennapi életüknek megszokott kere­tét. Idegen szobaleány nyitott ajtót. A hosszú távollét, a távolság sok min­dent elhomályosít, minden elmosó­dik, csak a kimagasló tények bonta­koznak ki határozott körvonalakban em­lékezetü­nkben. Száműzetése első hónapjaiban Mo­nique levelei híven visszatükrözték szomorú magányossága hangulatát. Még azt is leírta, hogy aznap milyen az idő és messze távolban Lionel vele örült hó napsütésnek, vele élte át egy ködös, esős őszi nap borongás hangu­latát. Lassan-lassan minden elhomályo­sult. Néha csak kínos igyekezettel tu­dott emlékezni Monique arcvonásaira, alakjára, arcának, szemének kifejezé­sére. Most, végigszaladt a régi, ismerős - —* - •› ‹ — ,--­újra becsukta az ajtókat. A szalonban a bútorokat másként rendezték, né­hány új apróság ékeskedett, a szalon asztalán. Talán még­sem tette jól, hogy így, minden előzetes értesítés nélkül érke­zett? .. . Nagy örömében, hogy előbb jöhet semmint remélte, beugrott az első Franciaországba induló repülő­be s már annyi ideje sem maradt, hogy sürgönyözzön. S mialatt tenge­rek, hegyek felett átrepültek, folyton ezt ismételte magában: — Meglepem .. . Első pillanatban a meglepetéstől ijedten felsikolt, aztán majd sir örömében . . . De a lakást üresen találta. — A nagyságos asszony azt mond­ta, hogy ma későn jön haza. — jelen­tette a szobaleány. — Hova ment? — Nem tudom, kérem. Monique szobájában semmi sem változott. A fürdőszobában, ahol öl­tözni szokott, nagy volt a rendetlen­ség. Lionel elmosolyodott. Most­­ a régi. Ita valahova készül, utolsó perc­ben kezd öltözködni, kapkod, mindent szétdobál, púderpamacsot, száj rúzst, fésűt. . . Az öltözőasztalon most meglátott egy összegyűrt levelet. Hosszan néz­te . . . Van-e joga elolvasni? Egyszer­re úgy érezte, mintha betolakodott volna a régi lakásba, felesége új éle­­tébe. De éppen ezért, jobb tisztán lá'­_ 73JUA»’ . laátJábX&Lfilf. U­ftjgn? O elment, hogy keményen, emberfelet­tien dolgozott, áldozatokat hozott, nélkülözött, mindez természetes volt. Amit akart, elérte, a kívánt ered­mény nem késett. De volt-e joga két éven át itthagyni szép, fiatal gyön­gédségre, szerelemre sóvárasszonyát? Lassan, tétovázva kisimította a le­velet. Csak néhány szó s az aláírási __ — Ahogy megbeszéltük, ma délután öt órakor . . . Hubert. Gondolkozott. Egy barátjukat, is­merősüket sem hívták Hubertnek, idegen. Monique bizonyára azóta is­merkedett meg vele. Miért nem emlí­­tette soha a leveleiben? A torka összeszorult, keserű érzés fojtogatta. A levelet otthagyta az öl­tözőasztalon és visszament a szalon­ba. Leült a karosszékbe, ahol mindig Monique szokott ülni. A szék előtti asztalkán állt, a telefon, a székben ülő kézügyében. A telefon ... A magá­nyosok szórakozása. Néhány azon gondolkozott, hogy vájjon Ma­nique hogy éli az ő fá­c­étp­ala. Körülnézett, mintha a bútoroktól kér­ne magyarázatot. A vázákban virágok illatoztak. Monique mindig csak szép keretben szeretett élni. Egy hamutartóban cigaretavé­­gek. Lionel közelebbi vizsgálásra lát­ta, hogy egyik-másik Monique száj­­rúzsától piros, míg a többi simán fe­hér, bizonyára férfiszájától . . . Szomorúan lépett az ablakhoz és homlokát az ablak végére nyomva, hosszan elgondolkozott. Mit csinál­hat?. . . küzdjön? .. igyekezzék visz­­szahódítani az elvesztett... eljátszott boldogságot ... talán jobb volna el­menni és soha, többé vissza se jönni ebbe a számára talán mindörökre üres lakásba. Magára kapta utiköpe­­nyét s kalapja után nyúlt. E pillanatban megzörrent az előszo­ba zára. Monique jött haza. Lionel gyorsan a­ szalonajtó mögé bújt. Mo­nique bejött, áthaladt a szobán, a tü­kör előtt levette kalapját. Lionel rej­tekhelyéről jól látta a tükörből visz­­szatükröző arcát. Egészen a régi volt. Megindítóan szép .. . Monique csengetett. A szobaleá­ny bejött. Mit, fognak beszélni? Talán e párbeszéd leleplezi az áhított titkot! . . . Monique szól először. Lionel me­redten figyelt. Csak néhány szót szólt, egyszerűen és természetesen, érezhetően egy min­dennap, már-már gépiesen megismé­telt kérdést, mint amire a választ mindennél jobban lesi: — Nem jött levél... sürgöny? Lionel szive hevesen dobogott. Ez a kérdés egyszerre megsziládította a régi kapcsolatot. Tőle várta, leste a " levelet. . . sürgönyt? .. . Szegény, édes, drága Moniquet. .. Lionel meg­várta­, míg átmegy a szobájába, ész­revétlenül kilopózott és újra bejött... Úgy, mintha most lépne be először,»• előszót ,u ~ ■

Next