Temesvári Hirlap, 1936. március (34. évfolyam, 50-74. szám)

1936-03-01 / 50. szám

SZERKESZTETTE: POGÁNY MIHÁLY 1903—1924 FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Timişoara , Piaţa Libertăţii 3 — Telefonj­áBOl FELELŐS SZERKESZTŐ: POGÁNY LÁSZLÓ Emléktábla jelöli meg­ Satu Maréban a tisztes Morvay-házat, melyben Petőfi Sándor megszállott és amelyben a lángészt is több ízben szállotta meg a költés ihle­te, melyben a világ,szabadságért, hevü­­lő lelke, halhatatlan zengzetét termelte a minden nemzetek és minden népek rabságból való szabadulásának. Pete­­r­fi Sándor a­ legnagyobb magyar költő­­ volt, a szabadságmozgalom ihlette meg lantját, de így dalolt: „Ha ma­jd m­i­nde­n r­a­b­s­z­o­l­g­a nép, rá n­­e­m 11 etép­v­e si­k ra l­ép . . Szent jelszónak nevezte a „v­il­ág sza­bad­ságot”, szive befogadta, lantja, felmagasztosította minden népek és minden nemzetek szabadságkü­zdel­­m­é­t, ha megannyira nemzeti is volt lelke, szíve, nyelvezete, de a roppant zsenije nem tudott különbséget tenni a nemzetek és népek szabadságmozgal­ma között. Petőfi Sándornak a nemzetközi sza­badságért lángoló ég mégis izzóan ma­gyar versiek közkincsévé lettek, az egész emberiségnek, ama harmincnál is több nyelvre történt fordítás révén. Petőfi verseit ma is újabb és újabb fordításban kapják a nemzetek, fran­cia nyelven például egész sereg más és más átültetés forog közkézen. Petőfi Sándor tehát az idők egyéb­ként eltemető és elf­eledhető múlásában mind fényesebben ragyog a nemzet­­­közi értékeik egén, azok között, akik hitvallást tettek eszményei tisztasága, költésének szépsége és múlhatatlansá­­ga mellett ott találjuk a román nem­zet legragyogóbb szellemét, legböl­­c­sebb gondolkozóját, legnemesebb ér­tékét, lékét, Eminescut és ott találjuk elméletben kíméletet lángésznek is aligha adó Goga Osctaviánt is. Ez a Petőfi Sándor, ez a nemzetkö­zi értéket jelenítő, román részről is csak hódolattal illetett Petőfi Sándor magyar költő emléktáblát kapott a magyar kegyelettől, az ős Morvay­­h­ázat, ahol Petőfi aludott é­s álmodott emléktáblával jelölték meg, természe­tesen magyarnyelvű emléktáblával­ és természetesen nem most, hanem már évtizedekkel ezelőtt. Van azonban egy szabály, mely sze­rint magyarnyelvű cégfeliratok csak bizonyos feltételek mellett, bizonyos előírások szerint, egyedül semmikép­pen nem­­allkalmazhatókk, mely szerint magyarnyelvű felírások nyilvános he­lyen nem alkalmazhatók. Mi­ nem tudjuk egészen pontosan miféle felírásokat és miféle cégeket gondolt a törvényfogalmazás, dle azt egészen biztosan reméljük, hogy ebbe a­ szabályba nem lehet belemagyaráz­ni, nem lehet beleis skatsulgiázni a Pe­tőfi Sándor világszell­em emléktáblá­­­ját. A satu-marei városi tanács . Gafencu súlyos meg­állapításai a Cagero­­ügyben szerepelt politikusok ellen A kamara tegnapi ülésén személ­yies kérdésben P­o­p G­h­i­t­a, a nemzeti­ pa­­rasztpárt most megválasztott, hunyadi képviselője szólalt fel, aki k­i­jelentet­te, hogy az előző ülésen Goga olyan kijelentést tett róla, hogy ő zsidó. — Tagadja ezt az állítást. Ata Constantinescu (geonaptis­ta): Megemlíti, hogy a párt hivatalos lapjában, a Miscatpeiaban a cenzúra nem engedte keresztül Brat­i­a­n­u György cikkét a francia-orosz egyez­ményről. A cikk később a C­u­r­e­n­­t­u­s­b­a­n megjelent. Has na®: Kéri a pénzügyimi­­nisz­­tert,­ hogy hallgassa meg,.^P^Sitai tiszt­viselők panaszát, akiket már W. éve* nem léptettek elő. Hudit­a: A belügyminiszterhez interpellál és elmondja, hogy február 23-án a hatóságok megengedték egy nemzeti, kereszténypárti csoportnak, hogy Bacau utcáin fel­vonuljon. Ez a csoport molesztálta a nemzeti-parasztpár­ti híveket, megrongált egy zsina­gógát, a rabbi házát, azonkívül behatolt a­ nemzeti-paraszt­­párt helyiségébe és ott a párt zászló­ját elégette. Kérdi a belügyminisztert, hogy tudomást szerzette e vandál cse­lekedetekről ? Urziceanu (nemzeti keresztény,'ö­tpárti): Azt állítja, hogy a nemzeti­­pár­aszt pártiak zsidó és kommunista elemek támogatásával megrongálták a cuzisták házait és bántalmazták a párt híveit, amikor Lapu dr. megvá­lasztását, ünnepelték Mehedintiben. A kamarában a szónok szavaira olyan hatalmas zaj keletkezik, hogy egy szót­ sem érteni Urziceanu további beszédeiből. , Juca belügyi alminiszter: Csodál­kozásának ad kifejezést, hogy Hudita képviselő olyasmit állít, hogy a kor­mány a nemzeti keresztény pártiakat támogat­ja­­ ,1 el, annt (liberáls). Kérdi az igazságügy minisztert és a belügyimi­niszterrt, hogy a briceavai esetben el*­rendelték-e már a vizsgálatot. A kép­­viselő szerint ugyanis Burceavaiban a zsidó lakosok megtámadták a nemzeti keresztények egy csoportját, akik a cernăuţii naevgyülfeiv utaztak. Az egyik parasztot anny­ira­ megverték, hogy ez sérüléstérbe belehalt, mire holt­testét meggyal­áztá­k. Pop Valér igazságügyminiszter: A vizsgálat megáll­a­pította, hogy mindaz, amit Seisanu képviselő el­mondott, megfelel a valóságnak. A bű­nösöket megöri­nt­et­i­k. C­o­s­ti­ne­s­c­u: Rámutat az étte, hogy milyen körülmények között vet­te át­ a­ liberális kormány­­ ország ügyeinek irányítását­. Sem belső, semm külső hitele nem volt, az adósságokat senki sem fizette, egyik barik­ír másilíj után ment tönkre. A nemzeti-paraszt-, párti kormány hét­­milliárdot leközölt­el azon a címen­, hogy a bankokat se­­gíti. Gross Jenő ügye nem politikai kérdés. A bűnösök majd elveszik büntetésü­ket, a parlamentnek pe­­ig addig is kom­olya­bb ügyekkel kellene fogle­l­­koznia. ' ' ' •'•••* MM­BB -Gafencu: Viszontyalaszabad ki­, emeli, hogy csak arra a káoszra, akart rámutatni, amely ma­ gazdasági éle­tünket jellemzi és ez sikerült is neki. • • • A Cagero-ügy a szenátusban Osunejscu miniszter; idejében nem voltam miniszter. jr A jSaenatívóban (dr a t e rí c u)a jbage­­m-ügyben mondott interpellációt, a politikai felelősség meghatározását tette és annak a megállapítását, hogy po­r ilyen nemzetközi szélhámos, mint Gross, miképpen tudott a ro­mán közgazdasági élet arbiterje lenni. — Meg kell átla­pítani — mondotta a­ nemzeti-paraszt pá­rti szenátor , hogy a kormány tagjai közül ki ismer­­e Gross Jenőt, akinek Manolescu-Stri­­ligától egy milliárd lej értékben sikerült kompenzá­ciós engedélyt kapnia. Ioanitescu D. R.: Azt mondják, hogy Costinescu ismeri Gross Jenőt. Közben Gafencu folytatja beszédét és súlyos állításokat kockáztat meg a liberális miniszterekről a Cage­­ro-üggyel kapcsolatban. Costinescu ipari és kereskedelmi mi­niszter felugrik helyéről, izgatottan a szónoki emelvény elé siet és így kiált Gaf­e­ncura: — Nem engedem meg Önnek, hogy ■ílven állításokat tegyen. Kérem, írja pontosabban körül állításait. Nagy kavarodás után folytatja Ga­­fencu beszédét, amelynek további ré­szében azt állítja, hogy a liberális pár­­tot teljes tájékozatlanság jellemzi. Helyén marad Sassu miniszter és Carantu államtitkár Az utóbbi napokban oly hírek ter­jedtek el, hogy S­a­s­s­u földmivelés­­ügyi miniszter, valamint Car­an­tu­ légügyi államtitkár elhagyják helyeiü­ket. A Dimineata most hiteles helyről nyert, értesülés alapján mind­két hírt megcáfolja és azt jlenti, hogy Sassu miniszter csupán egészsé­gének helyreállítása céljából volt távol egy hétig a fővárosból. Ez idő alatt Brasovban tartózkodott a földmi­velés­­ügyi miniszter, ahonnan teljesen meg­gyógyulva érkezett vissza ma reggel a fővárosba és már­ át is vette tárcá­jának ügyféit, ezzel a leghathatósab­­ban cáfolva meg az elterjedt híreket. •C a­­r a n f i­­ légügyi államtitkár be­jelentette ugyan Tatarescu miniszter­­elnöknek bizonyos kívánságait a lég­­ügyi szervezés terén, de a miniszter­elnök ígéretet tett a ki válságai telje­­sítésére. Így távozása tárgytalan. mindenesetre csak elsőfokon — mégis oly határozatot hozott, mely Petőfi Sándor kegyelete® emlékét cégfelirat­nak, vagy más efféle hirdetménynek véli, minélfogva el is rendelte,, hogy az emléktábla záros határidőn belül el­táv­oldandó az ős Morvay-kúria fa­láról. A határozatot végre kellett hajtani, végre is hajtották, eltávolították a­z emléktáblát, de a Kölcsey-Kör kultur­­eg­yesülete megfellebbezte ezt a határo­zatot és most nemcsak Satu-Mare vá­ros magyar közönsége, hanem az egész magyarság várja, vájjon visszakerül­het-e még ez a márvány nevezetes he­lyére. Nem Petőfi emlékéért várjuk szo­rongva, nem Petőfi Sándort megbe­csülő kegyeletért, hanem lelkünk és szívünk nyugalmáért. Petőfi Sándor emléke, Petőfi kegyelete amúgy is misül a magyar szivébe vésett, ihitval­­lá­s­­­s imádság, de azt kérdjük, várjon lehet-e ennyire félre­fogni a törvények értelmezésében, lehet ennyire tágan értelmezni a szabályt?­­Az államnyelv védelmére készült törvény vagy szabály semmiesetre sem lehet kicsinyes oldal­vágások esz­köze, azt akikor kezeli méltóan min­den hatóság, ha tiszteli és becsüli min­den nemzetiség műemlékét, sirkantját, kegyeletének tárgyát. Különösen ak­kor, ha az államtöbbségi nemzet nagy­jainak szava i® igaz értékeknek isme­ri el a kultusz forrását. i

Next