Temesvári Hirlap, 1936. július (34. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

* XIXIV. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM 1936 JULIUS 1. SZERDA 10 OLDAL, ARA 4 LEJ SZERKESZTETTE: POGÁNY MIHÁLY 1903—1924 FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Timişoara, Piaţa Libertăţii 3­0— Telefon: Î4-Î2 FELELŐS SZERKESZTŐ: POGÁNY LÁSZLÓ 3 Újra megalakult az angol-francia-orosz antant . GENF, június 30. Eden angol külügyminiszter, Bl­u­m Leon francia miniszterel­nök és D­e­­­b­o­s francia külügy­miniszter tanácskozásai elé nem­zetközi politikai körökben általá­nos érdeklődéssel tekintettek, mert szinte biztosra vették, hogy ez a hármas tanács­ko­zás v­i­l­á­g­s­z­e­n­z­áció­v­a­l végző­dik. Anglia lépése azt jelenti, hogy ezzel visszaáll a bábom előtti an­­tant, a francia-angol-orosz szövet­ség, míg viszont­ Olaszország Németország felé kény­telen fordulni. A világpoli­tikában történt nagy eseményről a következőket mondják jelenté­seink: Anglia válaszúton Anglia válaszúton állott, két megoldás lehetősége állott előtte. Az egyik szerint Franciaország barátságát és támogatását választ­ja, ami azt jelenti, hogy a Dar­­danella-kérdésben nem kerülheti szembe a Franciaországgal baráti viszonyban lévő Oroszországgal, a másik megoldás pedig Olaszország és Németország barátságát jelen­tette volna számára, de akkor vi­szont szembe kellett volna fordul­nia Franciaországgal és a szov­jettel. Anglia — miként a vasárna­­pi megbeszélésekből kitűnik — az első megoldást választotta, vagyis Franciaország é­s a s­z­o­v­­jet mellett döntött — Olaszország és N­éme­tor­szág­g­a­l s­z­e­m­b­en. Olaszország kénytelen Németország felé fordulni Feltámad a háború előtti antant Blum miniszterelnök. D­e­­­­bos és Eden külügyminiszte­rek vasárnap folytatták azokat a tárgyalásokat, amelyeket már Parisban megkezdtek. Az értekez­letnek az eredménye, hogy An­glia a háború előtti új hármas szövetség fel­­támasztása mellett dön­­tött. Az angol-francia megegye­­zés alapelveit nyolc pontban feke­tették le, amelyek a következők: Az angol-francia megegyezés tartalma 1. Anglia és Franciaország amellett vannak, hogy az Olaszország ellen életbe léptetett megtorló intézkedéseket meg kell szüntetni. 2. Anglia és Franciaország nem ismerik el, hogy Olaszország meghódí­totta Abesszíniát, de még nem döntöttek abban a tekintetben, hogy e­z ellen egyenként, vagy pedig a Népszö­vetség útján egységesen tiltakoznak. 3. Anglia és Franciaország nem kezdenek közvet­len tárgyalásokat Olasz­országgal. 4. A Földközi-tengeren életben tart­j­ák mindazokat az intézkedéseket, me­lyeket akkor foganatosítottak, amikor Olaszország megkezdte az a­b­e­s­s­z­i­n hadjáratot. 5. A Népszövetség átszervezésének ügyét nem kívánják napirendre szün­­t­e­t­n­i. 6. Anglia és Franciaország nem járulnak hozzá a népszövetségi alap­okmány elsekélyesítéséhez, elvben a jövőben a megtorlásokat még szigo­rúbbakká kívánják tenni. 7. A locarnói szerződés német részről történt , m­egszegés­éinek ügyét csak akkor kívánják napirendre tű­zni, amikor Németország választ ad az angol kormány kérdőjegyzékére. 8. A közép európ­ai kérdést nem tűzik napirendre, mert azon a vélemé­nyen vannak, hogy a Habsburg-restaurációról elterjedt hírek által oko­zott riadalom alaptalan volt. Anglia már nem kifogásolja, ha a Dardanellákat megnyitják a szovjet flotta előtt Megbízható forrásból szárma­zó értesülések szerint Anglia a francia-angol egyezmény érdeké­ben hajlandó feladni a Montreux­­ban annyira hevesen képviselt ál­láspontját, ami azt jelenti, hogy Anglia beleegyezik ab­ba, hogy a Dardanellá­kon keresztül a szov­jet hajói teljesen sza­badon közlekedhesse­nek. Eden angol külügyminiszter a tárgyalások során hangsúlyozta, hogy érzése szerint Anglia nagyon lojálisan viselkedett Franciaor­szággal szemben, amikor az angol­­német-olasz szövetség helyett, amelyre vonatkozólag olasz kezde­ményezésre Németország tett ja­vaslatot, a francia nemzet barát­ságát választotta. (A cikk folytatása a 2-ik oldalon.)­ ­M

Next