Temesvári Hirlap, 1936. december (34. évfolyam, 277-299. szám)

1936-12-01 / 277. szám

EREDETI FRANYA Selyeme~ bácstettyúk wak Qattia.-nác Timisoara I., Blv. Ferdinand 7 (Palace) Horthy Bécsben Bécs, novem­ber 30. Horthy Miklós kormányzó nejé­vel, Darányi Kálmán miniszterel­nökkel, Kánya külügyminiszterrel és kíséretével vasárnap délelőtt tizen­egy órakor Bécsbe érkezett Az állo­máson Mik­lay szövetségi elnök és neje. S­c­h­usp­hn­­­g­er kancellár, Schmidt Guido külügyi államtit­kár és számos előkelőség várta, Hor­thy kormányzó és neje látogatást­ tett M­i­k­l­a­s elnöknél a Ballhausplatzon, majd Schuschnigg kancellárnak adta vissza a látogatás, utána meg­koszorúzta a hősök emlékművét. Há­romnegyed egy órakor Miklas elnök és neje viszonozták a kormányzó lá­togatását, majd fél kettőkor villásreg­gelin látták vendégül. Este Schön­­brunnban ünnepélyes fogadtatás volt. A díszebéd schönbrunni kastély hí­res galériatermében folyt le és azon a kormányzói pár és kísérete, a külföldi diplomaták, az állami méltóságok és a közélet kiválóságai vettek részt. A diszebédet fogadtatás követte.A cerde részére k­ét termet tartottak fenn, a többi teremben a mintegy hatszá­z fő­nyi vendégsereg helyezkedett el. A diszkertet, a szobrokat és a szemközti dombon lévő gloriettet erre az alka­­lomra kivilágították. KARÁCSO­NYRA Talál nálam bármit is keres Perzsát, bútort, festményt nevest Fischhoff, 1., Strada Duca 6, 1. cm. Telefon 18—09 1936 DECEMBER 1. KEDD Mussolini budapesti, bécsi és berchtesgadeni útja BÉCS, november 30. A Neue Freie Presse je­lenti, hogy értesülése szerint Mus­solini olasz miniszterel­nök a jövő év január havá­nak végén vagy február elején látogat el Buda­pestre, ahonnan Bécsbe megy és visszaadja Schuschnigg kancellár látogatását, utána pedig Münchenben vagy Berch­­tesgadenben találkozik Hitler kancellárral. M­i­k­­­a­a elnök és neje a bécsi lap értesülése szerint még január elején viszonozza Budapesten Horthy látogatását. Litvinov a japán-német szerződésről é­ proletár dikta­túr­a szovjetjének Külügyi népbiztosa újra felfedezn a dexnokrad­dt Moszkva, november 30. A szovjetek alkomtányozó értekez­lete még tart. Legutóbb Litvinov külügyi népbiztos tartott beszédet a nemzetközi helyzetről. — Ellenségeink azt vetik szemünk­re, hogy az ibériai félszigeten szovjetköz­­társaságot akarunk alapítani, hogy azt beolvaszthassuk a szovjet­unióba. Ennek a híresztelésnek nyil­vánvalóan az a célja, hogy megzavar­ják küzdelmünkéit, amelyet tényl­­ege­s spanyolországi érdekeinkért vívunk. Magatartásunkat teljesen igazolja Szovjetororszország népének érdek­lődése, amely figyelemmel kíséri azo­kat a törekvéseket, amelyek az egyes államokban a támadás szellemének, a fascizmusnak erőszakkal való elülteté­sére irányulnak. Mindezek mellett Szovjetoroszország a népek közötti béke rendíthetetlen híve ... — Szólnom kell arról a szerződés­ JJL ------------_| — Akiknek foglalkozása minden­ erejük megfeszítését követeli, igyanak hetenként legalább egyszer, reggel fel­kelésekor egy pohár természete­s Ferenc József” keserű vizet, mert ez szabályoz­za a bélműködést, előmozdítja a gyo­­moremésztést, fokozza az anyagcserét, javítja a vérkeringést, megnyugtatja az idegeket, egészséges álmot okoz és ez­által új életerőt teremt. Orvosok ajánl­ják. ről, amelyet Németország és Ja­pán kötöttek. A tulajdonképen a szerződés katonai jellegű, amelyet kommuni­stael­l­enes szerződéssel­­kívánnak lepipázni. A szovjetköztársaság bízva erejében, hi­degen fogadja a fascista országok ki­hívását. A demokratikus népeké a szó. Oroszország nem szorgalmaz sem­miféle szövetséget és nem akar blok­kot létrehozni. Oroszország a demo­krata államok részéről tetteiket várr és nem szavakat Egész Timisoara a szenzációs­­Anna Demidov; filmről beszél. Főszereplők: SYBILLE SCHMITZ KARL LUDWIG DIEHL. Nagy sikerrel fut a TIVOLI MOZI-ban. Holnap, kedden délelőtt 11 órakor: Hatiné, 11 lel. Ma utoljára 3 órakor Stan és Bran Beszélgetés írta: ROGER VERCEL. Mikor Lucáén Barral elfoglalta he­lyét a kijelölt pult mögött, első kelle­metlen gondolata az volt, hogy nem fog cigarettázhatni. Különben sem volt kedvére az egész komédia. Valameny­­nyi súlyú és nemű írót felkértek, hogy jöjjenek névaláírásukkal szignálni a bazáron eladott művedet, amelyet az árvízkárosultak javára rendeztek. Az el­árvél­tónők szerepét művésznők és társaságbeli hölgyek vállalták. Lucien Barral veszélyesnek ítélte e játékot. Hány sebesült l­esz itt ma ezen a csata­téren? Sértett hiúság sebesültjei, akik eddig titkon szenvedték sikertelensé­güket, most, hogy erről a nagyi nyilvá­nosság is tudomást szerez, még jobban fognak szenvedni. Csak mikor már vagy félórát ott időzött, jött rá, hogy alapjában mily kevéssé emberismerő, mert éppen a névtelenek, a nagy jenkik mosolyog­tak legszélesebben és legelégültebben, ha egy-egy elsózott művükbe sikerült a nevüket odakanyarítani. Némelyikük alighogy megpihenhetett és Luciemnek bevilágított az agyába, hogy hiszen ez jótékonysági bazár, ahova mindenki meghívja az ismerőskörét, mely aztán kötelességszerűen csak nála vásárol. Elmélkedéséből egy vásárló hölgy riasztotta fel, aki tétovázva nézegette a könyvek erméit. Idősebb hölgy volt. — Ezek a könyvek fiatal leányok­nak valók? — kérdezte Lucientől. — Nem tudom, asszonyom, én még sohasem voltam fiatal leány — felelte Lucien epés hangulatához illőn. A hölgy természetesen sértődötten to­vábbfejtett. Ahogy Lucien most visszafordult, mögötte nevető, fiatal női arc bukkant fel, egy elegáns, szép, fiatal asszony, akit így mutatkozott be: — Hautclairné vagyok, az elárusító­­nője..• Lucien mélyen meghajolt és bár nem csókolta meg, csak megszorította az elébe nyújtott kis kezet, mert a kézcsóknak nem volt híve, őszinte el­ragadtatással erősítette: — Azonnal telefonálok a kiadóm­nak, hogy küldjön még néhány száz kötetet a műveimből, mert ha minden könyvhöz egy mosolyát adja ráadásul, bizonyos, hogy mind­ elkel. Barral elárusítónője nemcsak szép volt, de ragyogóan szellemes és mu­lattató. Finom gúnnyal kritizálta sor­ra a jelenlévő közéleti nagyságokat. Egyik divatos és csúnya írónőről, aki ha csak tehette, felolvasott saját mű­veiből, így nyilatkozott: — Boldog vagyok, ha hallhatom, mert olyankor elfelejthetem, hogy lát­­nom is kell. — Azt hiszem, maga még gono­szabb, mint amily­en szép! — vágta vissza Barral. — Minden nő gonosz — erősítette a szép asszony. . . — Na-na!... elfeledkezik a félén­kekről. — Azok csak affektálják a félénk­séget. Nincs félénk nő, ez kizárólag férfitulajdonság. Nem folytathatták a kellemes társal­gást, mert Barral bódéját elözönlötték a vevők és nem elégedtek meg a köny­­vek dedikálásával, hanem levelezőla­pokra könyörögték a „mester” auto­­grammját. Lucien Barral benső undor­ral kanyarítgatta oda a nevét, végül egy csendesebb percben odaszólt szép elárusítónőjéhez: — Tudja mit, írjuk ki „Az összes művek eladva”... ez nagyon hízelgően hangzik és legalább békén hagynak ... miről is beszéltünk az imént?... á, igen... félénk nőkről. Maga azt mon­dotta, nincs félénk nő... — Rosszul mondtam ... vannak né­­h­ányan, de ezt a félénkséget a férfiak hódolathiánya okozza, így hát mégis jól mondtam, mert a nőknél félénkség nem veleszületett tulajdonság. — A férfiak hódolathiánya­... hogy érti ezt? — Nagyon egyszerű!... magam is tapasztaltam nem egyszer! Ha például a férjünk azt mondja: „Milyen szép vagy ma, drágám!” biztonsággal, ön­­tudatosan megyünk el hazulról, ragyo­­góak vagyunk, okosak, szellemesek. De ha mielőtt elmegyünk, végigmér és például ezt mondja: „Nem ártana, fiam, ha más szavónőnél dolgoztat­nál!” alig merjük a lábunkat kitenni, nemhogy egy önálló véleményt nyilvá­nítanánk. — Értem, maguk olyanok, mint a pénzügyminiszter. Biztatást várnak. — Úgy van! De ezt a biztatást sose várjuk a barátnőinktől. Az imént azt is mondtam, hogy a nők mind gono­szak. Többek annál, szörnyük! Hall­gassa, a meg csak az én esetemet. Tizen­­nyolcéves­­koromban elég kellemes fiatal leány voltam. Egy, estélyen leg­jobb barátnőm mellett ültem és hallot­tam, mikor egy szemközt álló úr, egye­nest rám nézve, jó hangosan megje­g­yezte: „Az a fiatal leány ott szem­ezi, elragadó!”... mire a barátnőm a fülemhez hajolt, és izgatottan súgta: „Hallottad, mit mondott ez az úr r­ó­­lam?”... de ez még nem volt elég, még azt is hozzátette: „Szegénykém, rólad is mondhatnának ilyesmit, ha csak egy kicsit ízlésesebben öltözköd­­nél” ...­­na, mit szól ehhez? Használja fel a legközelebbi regényében... — Sajnos, nem tehetem! ... a regé­nyem szereplői nem ismerik ezt a hangnemet, megsértődnének ... — Hol játszódik a legközelebbi re­génye? — A pápuáknál, az emberevők kö­zött ... A beszélgetés elakadt. Lucien Haut­claim­é kérdéséből rájött, hogy egy so­rát 6©m ismeri szellemes elárusítónője. Észrevétlenül bevonta­ „Az összes könyvek eladva” táblát s negyedóra múlva elözönlötték a vásárlók a bódét. Dec. 4—5-6-án fén­yiiiiiíítist is Hűt és tóiyi lila­mm A Magyar Leány tagozat a Lloydklub első emeleti termében

Next