Temesvári Hirlap, 1937. március (35. évfolyam, 49-72. szám)

1937-03-02 / 49. szám

1937 MÁRCIUS 2. KEDII költségvetési év megindulásakor már jóváhagyassanak. Ami a diákotthonokat illeti, a megye továbbra is felveszi költségvetésébe azokat az összegeket, amelyekkel a diákotthonokat támo­gatta, a pénzt, azonban ösztöndíj for­májában osztják majd szét a rektorok az érdemes tanulók között.­­ Timis-Torontál megye és Ti­misoara lakossága eddig mindig megőrizte nyugalmát és eltekint­­ve néhány jelentéktelen incidens­től, komoly strofo rendzavarás nem történt. Az ifjúság is józanul ii-A rendfenntartási intézkedések meg­­szigorításával kapcsolatosan Sassu igazságügyminiszter szombaton érte­­kezletre hívta egybe az ország táblai főügyészeit. Az igazságügyminiszté­riumban szombaton reggel az ország tizenkét táblájának valamennyi fő­ügyésze megjelent, akiket Sassu mi­niszter dolgozószobájában fogadott. A főügyészek beszámoltak kerüle­teik rendészeti helyzetéről, majd a mi­­niszter részletesen ismertette azokat az intézkedéseket, amelyeket a belső rend biztosítása érdekében szükséges­nek tart. Ezek szerint a közrend ellen elkövetett bűncse­lekmények bírói eljárásait meg kell gyorsítani. Az utóbbi idők zavaros eseményei ko­­moly problémát jelentenek és ezt az igazságszolgáltatásnak nem szabad elhanyagolnia. Az igazságszolgálta­tásnak meg kell védenie az államot az összes rendelkezésére álló törvényes eszközök segítségével és egyforma szigorral kell megtorol­nia a bűncselekményeket, bármely oldali politikai szélsőségről van is szó. Tekintet nélkül arra, hogy a rendza­varások kommunista, nacionalista vagy keresztény jelszava politikai szél­kifogástalan volt. Éppen úgy a falvak és a városok lakossága is megőrizte nyugalmát és józansá-­­át. Reméljük, hogy a jövőben is asonló magatartást fog tanúsíta­ni. — Arra az esetre, ha mégis történ­nek kilengések? — Nem hiszem, hogy erre sor ke­rülne. Sokkal jobban ismerem a me­­gye lakosságát, semhogy ilyet fel le­hessen róla tételezni. Igaz, a hatósá­gok is elkövettek ed­dig mindent, hogy senkinek alka­lm­at ne nyújtsanak a főségektől erednek, az igazságszolgál­tatás kötelessége, hogy az ilyfajta bűn­­cselekményeket egyenlően és a tör­vény legteljesebb szigorával fojtsa el. A zavargások terrorját, bármilyen jellegű is legyen az a legsürgősebben el kell fojtani. Az országban biztosí­tani kell a rendet és a nyugalmat a tör­vények szigorú alkalmazásával. A Timisoara-i táblát L­u n­g­u­l­e­s­­cu N. Illés főügyész képviselte az ér­tekezleten. Lungulescu főügyész, aki Arad, Timis, Garas és Severin me­gyék bűnügyi hatóságainak legfőbb ellenőre, tegnap érkezett vissza a fő­­városból és készséggel fogadta a Te­mesvári Hírlap munkatársát, hogy a közvéleményt tájékoztassa az értekezleten megbeszélt intézkedések­ről. — Az igazságügyminiszter úr azért hívott egyből bennünket — mondotta hogy közölje az újabban szükségessé vált rendfenntartási intézkedéseket. A miniszter úr elsősorban nagyvonalak­­ban vázolta az ország rendészeti hely­zetét, majd kitért a részletekre is. Hangsúlyozta, hogy az államellenes és a társadalmi rend ellen irányuló bűn­cselekményeket a törvények keretein belül a legszigorúbban meg kell torol­ni­neik fontosságától, amelyeket ma vé­deni kell Nistor dr. ezután közölte, hogy szer­dára összehívta az úgynevezett össze­működési tanácsot, amelyben minden hatóság képviselve van. Ezen az ülé­sen a megyefőnök ismerteti majd a kapott utasításokat és megbeszéli az összműködési tanács tagjaival a to­­vábbi teendőket. — A hatóságok — mondta végül a megyefőnök — mint eddig a múltban, a jövőben is a törvényes eszközökkel, a törvé­nyek kereten belül őrködnek a rend és nyugalom felett A politikai bűncselekményeknél tekintet nélkül a pártok s­al- vagy jobboldali eszméire, egyforma szi­gorral kell sújtani mindazokat, akik összeütközésbe kerültek a törvénnyel. Ebben a tekintetben nem részesül semmiféle megkülönböztetésben bár­mely párt embere sem.­­ Milyen törvényeket alkalmaznak a bíróságok! — Az új büntetőtörvénykönyvben bennfoglalt rendtörvényeket, vala­mint a katonai büntetőtörvényeket, ha a bűncselekmény a hadiállapot te­rületén történt. Ez utóbbi esetben természetesen a hadbíróság ítélkezik. — A miniszter úrnak voltak esetleg különleges megállapításai a Bánságra nézve! — Igen — mondotta a főügyész. — Az igazságügyminiszter úr rámutatott arra, hogy a bánsági iparvidéken az állam szempontjából különösen fontos a rend fenntartása és az utóbbi idők eseményei szükségessé teszik a fokozottabb ellenőrzést. — Főügyész úr milyen hatáskörben gyakorolja ezt ez ellenőrzést! — Ellenőrzöm az összes ál­lam­ellenes bűncselekmények ügyé­­ben lefolytatott vizsgálatokat a négy megye területén, így ellenőrzésem alatt áll az Arad-­ Timisoaran, Lugoj-i, Caransebes-i és Oravita-i ügyészség és rendőrség te­vékenysége. Tudvalevőleg Severin megye az egyetlen az országban, amely két ügyészséggel rendelkezik. — A bírói eljárásokban lesz valami változás? — Csak annyi, hogy az összes államellenes bűncselek­mények ügyei gyorsított eljárás­sal kerülnek a bíróságok elé és igy gyorsított ütemben hangzanak el az ítéletek is. — Mi a főügyész úr véleménye az általános helyzetről? — Rend és nyugalom Lesz to­­vábra is a Bánságban ... — fejezte be nyilatkozatát Lungulescu táblai főügyész. Az ostromállapot és a cenzura meghosszabbítása Az igazságügyminiszterhez közelál­ló körökben úgy tudják, hogy Sassu, az új igazságügyminiszter a hét folya­mán terjeszti be ama javaslatát, amely a különböző formaruhák viselésének betiltására vonatkozik. Ugyancsak be­terjeszti a miniszter az ostromállapot és a cenzúra meg­hosszabbítására vonatkozó javaslatot, valamint azt a javaslatot is, amely közrend biztosí­tására­ vonatkozik. E javaslat értel­mében a közrend ellen vétők az elle­­nük indított eljárás folyamán végig letartóztatásban maradnak, még akkor is, ha az elsőfokú ítélet el­­hangzása után felebbezést jelente­ne be. Naniu és Lupu Bucuresti­ben A ttím­zett-parászipárti vezetőség köreiben élénk tevékenység észlelhető. Mihalache, a párt elnöke ma Grhelme­­geanuval és Madgearuval tárgyal, de még ennél is fontosabb eseménynek tekintik, hogy Maniu Gyula ma Bu­­curestibe érkezik. Ugyancsak ma ér­kezik a fővárosba Lupu dr. is, aki a Brasov melletti Poiana-n üdült eddig. Holnap a párt központi irodája tart ülést, hogy a március harmadiki, szer­­dai állandó választmányi ülést meg­felelően előkészítse, törvény be nem tartására. A hatáse­­selkedett mindig és magatartása sok át vannak hatva ama nagy érdé-és azt biztosítják- Lungulescu főügyész nyilatkozata a rendfenntartási intézkedések megszigorításáról „A Bánságban rend és nyugalom lesz továbbra is" A förfi is a csás­z&­ HORATIUS ÉS AUGUSTUS REGÉNYES KORRAJZ ÍRTA: RÉVAY JÓZSEF 1*4 tOof&Tlotb by Pantheon, BufafSMtj, — Nem kérek belőle, — tiltakozott a költő. — Amíg belülről nem érzem a szükségességét, hogy a krónikása legyek, addig nem. Már pedig nem hiszem. — Brutus katonája! Javíthatatlan forradalmár! — mosolygott Maecenas. — No ne vedd úgy a szived­re. Csak úgy mondtam. — Nézd, — folytatta most Horatius nyugodtab­­ban, — én nem vagyok epikus. Látod: Propertius is elutasította ezt a megtisztelő ajánlatot, — és most kis gúny fickándozott a hangjában. — Vergilius is le­mondott a világtörténelemről. Itt van Varius, írja meg G. Varius igazi epikus. — Tudod-e, kérdezte most Maecenas, — hogy Vergilius is átvedlett epikusnak? Aeneasról ír nagy eposzt, a Julius-nemzetség őséről, benne lesz Trója pusztulása, Latium elfoglalása, nemzetünk hőstörté­nete. — Vergilius eposzt ír? — álmélkodott Horatius. — Ez a leánylelkű lírikus? — S még hozzá milyen eposzt! — folytatta Mae­cenas. — Olvastam a vázlatát. Csodálatos. Ő lesz a sztávi Homeros. — Szebb lesz, mint Homeros, — tette hozzá hirte­len a költő. — Csupa líra lesz. Milyen érdekes. Mind­járt holnap beszélek vele. Már két hónapja alig vál­­­tottam vele néhány szót. — Persze Lyde, — jegyezte meg Maecenas rej­j­tett mosollyal. — Lyde, — és Horatius lehajtotta a fejét — És legalább gyógyul a szemed? — ingerkedett Maecenas. — Egészen meggyógyultam, — mondta halkan a költő és szinte átszellemült az arca. — Boldog ember! — sóhajtotta Maecenas. — Mást csak a halál tud meggyógyítani. — Ne beszélj mindig a halálról, — tiltakozott Ho­ratius. — Úgy látszik, már régen nem olvastad Epiku­rost. Most én vagyok az orvosod, hát én rendelek, re­cipe: naponta két adag Epikurost! — Jó, beveszem, ez édes orvosság, — nevetett Maecenas. — De akkor most itt maradsz nálam, amíg meg nem gyógyulok Igen? — Itt maradok? — mondta Horatius bizonytala­nul, — de... — Tudom, tudom, — legyintett Maecenas, — dél­után szabad vagy. Most pedig egyél. Négy hétig maradt a nagytó házában, Maecenas már a második héten fölkelt, Artoriust többet be se engedte a házba. Epikurost olvasta és Horatius társa­ságát élvezte; hetenkint kétszer hármasban voltak Vergiliusszal. Isteni napok voltak ezek a tavaszodó kertben, ahol a korai virágokkal együtt festett, bonta­kozott az Aeneis bimbója is Nekik olvasta fel elő­ször Vergilius a nagy mű első verseit: a szerelmes Pidlo királynő könnyes és szíveket indító történetét. Alkonyodott már, mikor az utolsó zokogó versek el­hangzottak: — Ugye mondtam, hogy csupa Ura? — fordult Horatius Maecenashoz. — Szebb, mint Homeros, — tette hozzá szokatlanul lelkesen. — Ilyet az én gya­­log-Múzsám nem tud, — kacagott szárazon. — Mondd csak Vergilius, — szólalt meg most Maecenas, — hogy tudsz te ilyen forrón írni a szere­lemről, mikor sohasem voltál szerelmes? Most Vergilius pirult el. — Herkulesre! — csattant föl Maecenas, — olya­nok vagytok, mint a kislányok! Egyre-másra pirultok! Hát hol vagyunk? A Vesta-szűzek zárdájában? Venus­­ra! Majd mindjárt a végére járok én! Tapsolt. A hirtelen ott termett rabszolgafiúnak azt a parancsot adta, hogy küldje ki Phrynet. Mikor a lány odaért s megállt előttük könnyű zöldselyem ruhá­jában, Maecenas rámutatott Vergiliusra: — Phryne fiam, csókold meg ezt a kislányt. Phryne odalépett Vergilius elé, belenézett a köl­tő sápadt égő arcába, nagy kerek szemeik,, mint fe­kete borostyánindák fonódtak egymásba, bánatos te­kintetük a másik lelkéig fúródott: csak nézték-nézték egymást, mint két elvarázsolt árnyék messze lethet ré­teken. Egyszerre Vergilius lehajtotta a fejét és Phry­­­ne szemében kövér könnycsepp buggyant. — No menj Phryne, — szólalt meg halkan Mae­cenas, — látom, hogy a lelkeknek is vannak csókjaiké, talán szebbek, mim a testi csókok. No menj, menj, mert mindjárt elbőgöm magam, — és harsányan ka­cagott. Egyik este, mikor kettesben ültek a kertben, Ho­ratius kéziratot vett ki a zsebéből: — Nagyon bántott, hogy a múltkor mindig a halál­ról beszéltél, emlékszel? —­ kezdte a költő. — Hé­­t évig rágott rajtam a keserű hangulat. Én komolyan szeretlek, érted? Így született meg bennem ez a veros, és amit ebben írtam, nagyon kérlek, vedd szóról-szíjra (Folyt következik))

Next