Temesvári Hirlap, 1937. május (35. évfolyam, 98-119. szám)

1937-05-01 / 98. szám

XXXV. ÉVFOLYAM, 9& SZÁM tm MÁJUS % iM íb onom Am a mt TEMESVÁRI HÍRLAP .......................... ..........■Ilin....... ■■■■■—IIMWIM—■ ...I...........Ilii................... ^ I ................. '.. i-SZERKESZTETTE: POGÁNY MIHÁLY 1903—1924 FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP Szerkesztőség: Timişoara, Piaţa Lenau 3 — Telefon: 14-14 Kiadóhivatal: Timişoara, Piaţa Libertăţii 3 — Telefon: 14-12 FELELŐS SZERKESZTŐ: POGÁNY LÁSZLÓ Újabb fekete nap a londoni tőzsdén A tengely ma a nemzetközi politikában a leggyak­rabban használt szó. Átvitt értelemben rajta nyugszik mindaz, ami a tengely két legszélső pontja között fekszik, vi­szont a tengely két végső pontjára van­nak k­áilesztve a kerekek, melyek lehető­vé teszik, hogy az egész alkotmány egy­általán mozgásba jöjjön. Már most te­gyük fel, ha a Róma—Berlin-tengelyről van szó,­ azt kell feltételeznünk, hogy mindannak, ami Róma és Berlin között fekszik, ez a tengely az alváza és nem képes mozgásba jönni, hacsak Róma és Berlin kerekei el nem indulnak. A poli­tika nyelvére lefordítva ez azt jelenti,, hogy Ausztria létfeltétele, miszerint Ró­ma és Berlin kerekei mozogjanak, tekin­tettel arra, hogy Ausztria a Róma—Ber­­lin-tengelyen fekszik. Eddig tehát értenek a tengely filozó­fiáját és megértjük a tengely szó mé­lyebb értelmét is és nem tételezzük fel, hogy például a Paris—London-tengely azért alakult, hogy a La Manche-csator­nát politikai gyarmat gyanánt kebelez­­zék be Anglia és Franciaország — de igenis megértjük, hogy Ausztriából Ró­ma és Berlin mindenáron politikai gyar­matot akar csinálni. Ne higyjük azt, hogy Virginio Gayda cikke a Giornate d’Italiában — melyben az egyébként igen jónevű publicista azt írta, hogy az osz­trák nemzeti szocialisták egyelőre a Ha­zafias Arcvonalban, majd később a kor­­mányban is részt vesznek — az olasz kor­mány illetékes tényezőinek előzetes tudta nélkül jelent volna meg. Afféle kísérleti ballon volt ez, mely azonban azonnal a startnál léket kapott. A hivatalos Ausz­tria félre nem érthető módon értésére adta azoknak, akiket érdekel, hogy nem óhajtja a nemzeti szocialisták belépését a Hazafias Arcvonalba és aligha lehet szó arról, hogy az osztrák nácik résztve­­gyenek a kormányban.­­ De nem értjük az új kísérleti ballont, melyet szintén az agilis Rómában eresz­tettek szélnek. Berechtesgadenben Romá­niának a Róma—Berlin-tengelyhez való közeledéséről fognak tárgyalni Hitler és Mussolini, egyesek szerint még május­ban, hivatalos hely szerint azonban majd csak szeptemberben. Miért csak szeptem­berben? Mit kell még megvárni? Talán csak nem arra kiváncsiak Rómában és Berlinben, hogy őszre hogyan is állunk tulajdonképen Romániában? Azt valószí­nűleg Rómában és Berlinben is olvasták már, hogy a román miniszterelnök több­ ízben kijelentette, miszerint most fejezi be a kormányzás utolsó szakaszát. A mi­niszterelnök úr, kormánya és pártja a kormányzás utolsó szakaszának befeje­zése után nyilván ellenzékbe fog vonulni és hogy ott milyen politikát kíván foly­tatni, azt már most kiolvashatjuk abból a javaslatból, melyet a kereskedelemügyi miniszter úr a nemzeti munka védelmére vonatkozólag dolgozott ki. Aligha meg­valósítás, mint inkább hangulatkeltés céljából. Elvégre, ha egy kormány kor­­mányzása utolsó szakaszát fejezi be ép­pen, nem tervez olyasmit, aminek a tel­jes végrehajtására 1938-ban kerül csak sor, mint ahogy a nemzeti munka védel­méről szóló törvénytervezetnél ez a hely­zet. Róma és Berlin tehát már látják az olajat és kínálják a tengelyt. Rendben van. Tudják-e azonban azok, akik ebben az olajban úsznak, hogy a tengely, mely­re rá akarnak ülni, milyen lejtők és ma­gaslatok felé fog lendülni? Ezt igen fon­tos lenne tudni. Párisnál és Londonnál tudjuk, Berlinnél és Rómánál csak sejt­jük, már pedig szeretünk biztosra menni!­­ LONDON, április 30. Az a fokozatos lanyhulás, mely a londoni tőzsdén a múlt heti bessz óta érezhető volt, tegnap pánikhoz vezetett. A londoni tőzsde tegnapi fekete napja az 1931-es év tőzsde­­krachjára emlékeztetett, az árak zuhanása olyan mérvű volt, hog­y ilyen árlemorzsolásra 1931 óta nem volt példa. A londoni tőzsdén tegnap az érté­kek árai mintegy 400 millió font­tal csökkentek, ennek az újabb árzuhanásnak a hátterével még a City legbeavatottabb köreiben sincsenek tisztában. Általában azt hiszik, hogy a tegnapi pániknak az volt az oka, hogy a kormány ren­deletet készül kiadni, melynek ér­telmében összeírják azokat a cé­geket, melyek úgynevezett nem­zetvédelmi váltságdíjat kötelesek fizetni. Hir szerint a kormány úgy tervezte, hogy azok a cégek, melyek az elmúlt évben évi 2000 fontnál magasabb tiszta keresetet mutattak ki, nemzetvédelmi vált­­ságot kötelesek fizetni, így kívánta a kormány a nemzetvédelmi, illetve hadfelszerelési kölcsön egy részét fedezhetni. Ebben az ügyben egyébként tegnap az alsóházban számos interpellációt intéztek Cham­berlain kincstári kancellárhoz, aki a hozzáintézett kérdésekre vá­laszolva kijelentette, hogy a korm I­mány semmiféle olyan intézkedést nem tervez, mely ellentétben áll az angol kereskedelem érdekeivel. A Londoni, valamint a többi világtőzs­déknek az utolsó hetekben történt ár­letöréseire egyelőre csak találgatások­ra van utalva a közvélemény. A tőzs­déhez közelálló körök ugyan túlhaj­tott spekulációról, gyenge kezekről, természetes visszahatásáról és a túl ma­­g­as áraknak egészséges való visszaté­réséről írnak, de mindezt minden besszhullám esetén felhozzák magya­rázatul. A jelenlegi árletörés oka mélyebben keresendő. Franciaország­ban államosítják a fegyverkezési ipart, Németországban ez a folyamat, ha pa­píron nem is, már befejezés© fel­é kö­zeledik, habár a fegyverkezési ipar vezéreinek hatalmas jövedelmeit nem csorbították és még Anglia is, a sza­badkereskedelem és gazdasági demo­krácia fellegvára, megnyirbálni igykszik a hadiipart, sőt már az ame­rikai Dupont-ok fái sem nőnek az égig. Az utolsó két év szinte végnél­küli konjunktúrája fegyverkezési konjunktúra volt, a hadiipar fantasz­tikus nyereségeinek egy részét a hábo­rús pszichózis propagandájának szol­gálatába állították. Amikor francia kezdeményezésre a háborús ipar ed­­­­dig féltve őrzött gyökereihez, a hadfel­szerelési gyárak magántulajdon alap­ján felépített szervezetéhez nyúltak és evvel ezen a legnemzetibb jelszavak hangoztatása ellenére is a nemzetközi ipar túltengő szárnyait kezdték le­nyesni, a háborús konjunktúrának és evvel együtt a háborús áraknak is vissza kellett fejlődnie. Egy nap alatt 400 millió fontos érték­csel Hodzsa megegyezést hangoztat Magyarországgal Asz­­ossziák külügyi államtitkár f­elszámolója Velencéről PRÁGA, április 30. Hodzsa Milán csehszlovák miniszterelnök tegnap a külföldi sajtó munkatársai előtt hosszasan nyilatkozott a külpolitikai hely­zetről általában és Cseszlovákia külpolitikájáról részletesen. A cseh­szlovák miniszterelnök kifejtette,hogy -A Mussolini—Schuschnigg-féle velencei találkozó előtt a nemzetközi politikai életben bizonyos iz­galom volt észlelhető, mely oly hírekkel állott kapcsolatban, melyek bizonyos­­érvekről véltek tudni. A velencei találkozó után ki­adott hivatalos jele azon­ban megnyugtatta a kedélyeket, Velencében nem történt semmi olyan, ami Középeu­ópai politikai fejlődésében fennakadást idézhetne elő. Olaszországnak fokozott érdeklődése Középeurópa iránt csak jótékonyan fogja befolyásolni a kifejlődést. Ami Csehszlovákiát illeti, úgy a kormány mindent megtesz, hogy a békés atmoszférát tökéletessé tegye és biztosítsa. A cseh­-engyel ellentétek nem áthidalhatatlanok és valószínű, hogy azok a súrlódási felületek, melyek a két ország között fennállanak, hamarosan békés után kielégítő elintézést nyer­nek. Csehszlovákia külpolitikai téren két célt lát maga előtt: Magyarországgal és Bulgá­riával a szorosabb gazdasági kapcsolatok megteremtését. A miniszterelnök ama reményéne­k adott kifejezést, hogy ezt a célt hamarosan sikerülni fog megvaló­sítani. (A cikk folytatása a második oldalon.-

Next