Temesvári Hirlap, 1937. június (35. évfolyam, 120-142. szám)
1937-06-01 / 120. szám
LASZ JUNTUS 1, KEDD Th A LEGGAZDAGABB EMBER A Világ leggazdagabb embere meghalt, kilencvennyolc éves korában... Vagyonát lángeszével szerezte és azzal a könyörtelenséggel, mellyelversenytársait feitörte, sőt némelyiket háláiba kergette.. . Tudományos és emberbaráti célokra életében ezermillió tízollárt adott... Orvosainak százezer dollárt ígért arra az esetre, ha századik születésnapját megéri. Körülbelül csak ez lényeges a Rockefeller halála alkalmából olvasható újságközleményekben, melyeket szeretnék megtoldani néhány, észrevétellel. Tény, hogy Rockefeller 1003-ban két dáz alorvosával szerződést kötött, amely szerintfizetésük évi öt-ötezer dollár és a fietés évenként ötötezer dollárral emelkedik. E szerint a múlt évben mindegyik doktor hetvenezer dollárt kapott , erre az évre már hetvenötezer dollár lettvolna esedékes , ebből meg is kapnak öthavi részletet. Rockefeller nem mondta az orvosoknak, hogy vigyázzanak az életére; vigyáztak azok mindenesetre az évről-évre emelkedő jövedelme. Egy olyan okos emberről, mint Rockefeller, nem szabad feltenni, hogy minden körülmények között szeretett volna száz évig élni, bizonyosan nagyon jól tudta, hogy az élet nemcsak öröm és élvezet, hanem teher és kin is lehet. A halál esetleg nagy jótétemény is lehet az ember számára. A világ leggazdagabb emberének utolsó tíz esztendejét én nemvállaltam volna, mert kémiai képletek szerint főztek neki, pépet ebédelt vitamin körítéssel, és fejecskét vacsoráit és előírták neki, hogy naponként hány lépést tegyen? Amikor már semmit sem kellett dolgoznia, akkor vált robotemberré a szerencsétlen. És aztán, most hogy meghalt, mi vanvele? Van talán annyi pénze, mint nekem? Ez tökéletesen ki van zárva! Egy árva krajcár nélkül érkezett még a másik világra, és ha odaát is van kapupénz, még azt sem tudta megfizetni. Az, aki az imént még a világ leggazdagabb emberevolt, e percben a szó szoros értelmében olyan szegény, mint a legutolsó koldus. Senki sem vihet a másvilágra egy fillérrel sem több pénzt, mint amennyi a markábanvolt, mikor e világra megszületett. Nagy vigasz ez nekünk, szegényeknek; feltétlenül bizonyos, hogy halálunk nap, jóvai a pénz végleg megszűnik szerepet játszani életünkben. Addig pedig a pénztelenséget majd csak kibírjuk, ha már eddig kiforrtuk. Hogy Rockefeller vagyonát lángeszével szerezte, nem hiszem. Zseniális volt Pál apostol, Shakespeare, Petőfi, Edison, Marconi, — egyikük sem lett dollármilliomos. Igaz, hogy ésszel is lehet a semmiből vagyont csinálni, de az így szerzett vagyon ritka és nem szokott együttmaradni szerzőjének haláláig. A lángelmével való nagyvagyongyűjtés éppen úgy mese, mint a takarékossággalvaló nagy,vagyonszerzés. Ez nézetem szerint matematikai dolog, egy helyen a pénz akkor gyűlik össze, ha apénzt más helyekről elveszik és összeseprik. Csak olyan pénzt lehet találni, amelyet valaki elveszt s a vagyon mindig mások pénzéből gyűlik öszsze, jogos vagy jogtalan után, de hogy mi jogos és mi jogtalan, abba az összegyűjtött vagyonnak több beleszólásavan, mint az elveszettvagyonnak. Például Rockefellert egyszer huszonkiilencmillió dollár pénzbírságra ítélték, de a kitűnő (éssemmiesetre sem olcsó) ügyvédjei és politikai barátai úgy intézték a dolgot, hogy ezt az összeget sohasem kellett lefizenie. Ellenben több mint valószínű, hogy ha egy szegény embert huszonkilenc dolláréra ítéltek, annak ezt az összeget le kellett fizetnie. Iinenesetre tény, hogy Rockefeller emberbarát és tudományos célokra százmilliókat adott. Mi lehetett ennek a magyarázata? Rockefeller baptista volt és vallásos életet élt. A baptisták valószínűleg gondolják, hogy Rockefeller mesés adományaival meg akarta engesztelni az Úristent azért a sok bűnért, amit vagyonszerzése közben elkövetett. Ezt a felfogást látszólag megerősíti az a körülmény, hogy páratlan adakozásában Rockefeller évtizedek óta a newyorki Negyedik avenue baptista lelkészének, Fosdiek tiszteletesnek a tanácsai szerint járt el. A tiszteletes urat is ismertem, — sohasem vettem észre, hogy Rockefeller jótékonykodását vallási szempontok szerint irányította volna. Mindenesetre becsületéreválik ennek a baptista prédikátornak, hogy Rokkefeller pénzéből katolikus egyházi célokra is sokat juttatott s ha az afrikai hittérítésre adott összegeket leszámítjuk, a baptisták Rockefellertől nem kaptak többet, mint a katolikusok vagy anglikánok. Úgy vettem észre, hogy az öreg Rockefeller fiának és papjának tanácsait azért vette igénybe, mert önmagát nem tartotta túlságosan művelt embernek és ő maga nem tudta megítélni, hogy legokosabban miire költse a pénzét. Ne gondolja senki, hogy Amerikában maga a gazdagság olyan közbecsülést szerez az embernek, mint például Európában. Ahhoz, hogy az előkelő társaság valakit befogadjon, Amerkában nem elég a vagyon. Amilg nagy társadalmi előny nálunk az előkelő származás, olyan hathatósan egyengeti a gazdag ember útját az amerikai előkelő társadalomba a közcélokra való adakozás. Ez a legegyszerűbb módi arra, hogy az ember kiemelkedő társadalmi pozícióra és közbecsülésre tegyen szert. Ha Rockefeller csak milliárdos lett volna, de közcélokra nem adott volna semmit, úgy őt a newyorki University Clubba ,vagy a Lotus Clubba még egy csésze teára vendégként sem lehetett volna bevezetni. Tudni kell azt is, hogy Amerikában a közcélra áldozott pénz az adóköteles jövedelemből levonható, így Rockefellernek, alig maradt adóalapja és avilág leggazdagabb embere nagyon távol állott attól, hogy Amerika legnagyobb adófizetője legyen. Rockefeller úgy gondolkozott, hogy azt a pénzt, amit úgyis elvenne tőle az adószedő, inkább önként odaadja az ő általa kijelölt közcélokra. Nem volt-e igaza? Az állam ezzel nem károsodott, mert Rockefellernek az adóhivataltól elvont pénze végre is a nemzeté lett, a nemzet üdve pedig fontosabb, mint az adóhivatali pénzszekrények zsúfoltsága. Nem kell persze figyelmen kívül hagyni azt sem, hogyha Rockefellerrel az adakozásiban senki sem tudott is versenyezni, példája vonzó volt az amerikai gazdagok szemében és százmilliók gyűltek össze jótékonyadományokból emberbaráti és tudományts célokra. Newyork egyik legújabb és legmodernebb városrésze Rockefeller Center, melyet a 41 ik és 5-ik avenne , a 48-ik és 51-ik utca határol. Itt van a Rádió hetven emeletes felhőkarcolója is. Tizenkét hold az egész terület, de ennek négyötödrészét az építkezők a Columbia egyetemtől vették bérbe, óriási összegekért. Azonban azért a 445.600 négyzetláb területért, mely itt a Columbia-egyetem nevére van telekkönyvelve, az egyetem nem fizetett soha egy centet sem: jótékony adományokból gyűlt össze ez a vagyon, mely bármily nagy összeget képvisel is, értékben meg sem közelíti az egyetem hatvan utcával feljebb fekvő épülettömbjeit. Az egyetem palotáiban az előcsarnok padlóján van megörökítve annak a neve, aki a palotát az egyetemnek adományozta. A padlón jobban szembetűnik a felirat, mint valahol fenn a falakon s egy ilyen adományozási emlék az amerikai polgár igazi nemesi levele. Mihály vajda egy osztálytársa meghalt București, május 31. Ismeretes, hogy Mihály nagy vajda az ország minden nemzetiségéből kiválogatott tanulócsoport keretében végzi évek óta tanulmányait. A nagy vajda egyik fiatal osztálytársa most tragikus hirtelenséggel elhunyt. Ebben a szorgalmas és különösen eredményesen tanuló osztályban is a legjobbak közé tartozott Marvus Dan, Marvus fővárosi ügyvéd fia, akit annak idején fényes iskolai eredményei alapján maga az igazságügyminiszter ajánlott a nagyvajda osztálytársául. Most karácsonyig meg is felelt a hozzája fűzött várakozásoknak, büszkesége volt az osztálynak, természetes, hogy jövőjéhez a legszebb reményeket fűzték- Karácsonykor a tizenhat éves ifjú gennyvérűségben megbetegedett. Bár a betegség felismerése után már tudták, hogy menthetetlen, mert ezt a betegséget nem tudja gyógyítani az orvostudomány, megkísérelték gyó* gyítását, elvitték Párásba, ahol rá* dinókezelésben részesült Azonban az orvosok minden erőfeszítése csődöt11 mondott, a trónörökös ifjú osztálytársának állapota mindig rosszabbra fordult. Múlt héten hazahozták kétségbeesett szülei egyetlen gyermeküket a francia fővárosból, ki alig pár napi haldoklás után kilehelte fiatal lelkét Mihály nagyvajda pénteken még meglátogatta nagy beteg osztálytársát A nagyvajda nem bírta visszatartani könnyeit, a jelenlevők is mind könyönyeztek a megrendítő búcsúlátogatásnál. 00 európai unió nem utópia" — mondotta Antonescu a párisi JBriand-emlékünnepélyen Páris, május 31. Az európai együttműködés nemzetközi bizottsága a Briand-emlékünnepélyre érkezett külföldi vendégek tiszteletére nagy fogadtatást rendeett, amely a Párisban dolgozó külföldi újságírók klubjában folyt le. Az ünnepség keretében Antonescu Viktor külügyminiszter beszédet mondott. Az ■európai együttműködés bizottsága emlékeztetett arra, hogy hazám. Románia 1930-ban lelkesedéssel és feltétel nélkül fogadta el Briand felszólítását az európai unió megalakítására. Ez a nagyszerű eszme eddig nem talált visszhangot a gyakorlatban, megteremtőjének várakozásának megfelelően. Ennek ellenére, ez az európai unió nem utópia, hanem megfelel a népek közötti, a béke és nyugalom szükségességének, amely annyira kedves az emberiségnek. Egy ilyen nehéz feladatot csak lassan és fokozatosan lehet megvalósítani, de a siker előbb vagy utóbb el nem maradhat. Romániának joga van reménységgel és bizalommal tekinteni a konkrét eredmények elérése elé. Románia a kisántáni és a balkáni szövetség keretében való állandó együttműködés révén a legteljesebb hozzájárulását adja az együttműködés elvéhez, amely a Briand-féle elképzelés gerincét alkotta. Ez a két államalakulat ragyogóan bebizonyította, hogy a vallásra, nyelvre és eredetre egymástól különböző népek egyesíthetik erejüket és együttműködhetnek az élet minden terén. Franciaország támogatva az eszmét, megértette a regionális egyezmények nagy fontosságát. Románia mindig Franciaország oldalán állott, a háborúban és a békében. Románia boldog, hogy Franciaország oldalán lehet, amikor ez az ország összes szellemi és anyagi erőit sorompóba állítja olyan célzatok leküzdésére, amelyek a békének árthatnának. A Sor című lap közli azt a beszélgetést, amelyet Jules Sauerwein folytatott Antonescu külügymiiniszterrel. Antonescu, aki kijelentette, hogy általános szempontból tekintve a helyzetet, nem hiszi, hogy az európai békét jelenleg igazi veszedelem fenyegetné. Románia folytatja eddigi politikáját, amely a szövetségek és megegyezések sértethetetlenségén ég Franciaországgal, a kisántanttal, valamint a balkáni szövetséggel való együttműködésen alapszik. Románia minél bensőségesebben akarja kiépíteni viszonyát szomszédjaihoz, különösen pedig a szovjetekkel való jó viszonyra törekszik. Ezzel az állammal a viszony igen barátságos, de további megjavítására törekszik. A külügyminiszter tegnap Framchet D’Esperay mareallal, Blum miniszterelnökkel és Laval volt miniszterelnökkel tárgyalt, után Lebrun köztársasági elnök fogadtta kihallgatáson. A délután folyamán Antonescu Vincét Auriol és Bastide miniszterekkel tárgyalt, holnap Herriotnál, Delbos klügyminiszternnél és Daradiernél tesz látogatást. Antonescu meglátogatta a párisi kiálllás román pavilionját, amelyet valószínűleg június 16-én avatnak fel. Meghívói gyermekünnepélyt rendezünk a zsidó kulturotthon kertjében, L kerület, Strada Mocivnr június 6-án, délután 4 órakor. Szép műsor, szórakozások, játékok a rendezőség. Jó gyermekek örömére fényes