Temesvári Hirlap, 1937. augusztus (35. évfolyam, 170-195. szám)
1937-08-01 / 170. szám
1937 AUGUSZTUS 1. VASÁRNAP. Taf Ma és a követkesző napokon ! Újdonság ! Urak és inasok. Száz százalékosan németül beszélő, zenés, mulattató film az angol újgazdagok életéből. Hans Söhn Rert Rose Stradner főszereplőkkel. — A Népszövetség sem nem halt meg, sem nem haldoklik. Lloyd George: Hát akkor mit csinál? Alszik? Vagy talán utazik éppen? Vajjon hova utazik a Népszövetség, Albessainiába*, Spanyollországba, vagy Kínába.? mind a három helyen igen sok tennivalója lelátt volna. A Népszövetség szeptemberben szankcionálni fogja a sdesszin hóditárst, melyet két évvel ezelőtt elitélt. Európa jelenleg a papir rongyok uralmát éli. A szerződések értéke kicsi, a gibraltári helyzet felette komoly. Mi történik, ha az olaszok egy nap elzárják a, Földközi-tenger két bejáratát? Clermencenar nem tűrte volna, hogy a németek és az olaszok szigeteket szábjanak meg a Földközi-tengeren, Anglia tétlensége aggasztó. Éden külügyminiszter azonnnal válaszolt a különböző interpellációikra: _ — Téves az a felfogás, hogy Anglia tétlen marad, történjék bármi is. Nagy baj lenne, ha a világ ebbe a téves hitben ringatódzna. Anglia a béke híve, ez a lényeg. Ami a spanyol ügyet illeti, úgy két eset van: vagy elfogadja az értekezlet teljes egészében az angol javaslatot, vagy teljes egészében elveti. Az első esetben A11- es őrnagy nyugodt liebelt, de a második esetben is meg lehet nyugodva, hogy Anglia a rangjának megfelelően fog fellépni. Lelkismyeretlen dolog lenne azonban a döntés előtt fellépni. Leon Blum helyettes francia, miniszterelnök nagyon helyesen mondta Marseilleben elhangzott beszédében: senki sem tesz indokolttá egy preventív háborút. Ha azonban a helyzet váratlanul súlyosra fordulna, úgy az angol kormány azonnal egybehívja a parlamentet. A tábornokok után a népbiztosokra került a sor Elcsaptak hét népbiztost Oroszországban Moszkva, július 31. Hivatalos orosz jelentés szerint az eddigi élelmiszer- népbiztos, Mikojant, a népbiztosok tanácsa helyettes elnökévé, Niklolaj Balganint pedig a középoroszországi népbiztos-ság elnökévé nevezték ki. A gabona- és állattermelési népbiztosság élére pedig Tidhon Jurkint állították. Az új kinevezések Moszkvában nagy feltűnést keltettek, mejd megerősítik azt a hírt, hogy a szovjet néhány magas méltósága ismét kegyvesztett lett, így például Mikojan kinevezése a népbiztosság tanácsának alelnökévé megerősíti azt a hírt, hogy Rad szutakot, aki ezt a posztot eddig betöltötte, felmentették állásától. Éppen úgy Balganin kinevezése, aki eddig a Moszkva városi szovjet elnöke volt, Középoroszország népbiztosi tanácsa nak elnökévé, bizonyíték amellett, hogy Szuimov, az eddigi elnök kegyvesztett lett. A kinevezéseknek politikai jelentőséget ad az a körülmény is, hogy mint emlékezetes, a később kivégzett tábornokokról is forgalomba kerültek különböző hírek, amelyeket azonban hivatalos körök mindaddig cáfoltak, míg meg nem jelent a hír, hogy állásukra mást neveztek ki. Nyomban ezután érkeztek a jelentések a tábornokperekről és a kivégzésekről. Úgyhogy nem lehetetlen, hogy a tábornokperek után most népbiztos pereket fog produkálni Moszkva. ■fMMWWMWMMMWMAAAAAMMMWMMWMAAMMMMMWWAMMfMfMMIMIMIM Henderlisszi családi drámája Fiának öngyilkossági kísérlete után agyonlőtte magát Megdöbbentő kettős öngyilkosság történtCraiován, Andronescu Marin rendőrkomisszár Victoriautcai lakásán. Andronescu ideges ember volt, az utóbbi időben hivatalában is sorozatos kellemetlenségek érték és családja körében is gyakran heves jeleneteket rögtönzött. A veszekedéseknél rendszerint jelen volt a komisszárius Virgil nevű fia, a craiovai líceum ötödosztályú tanulója, aki érzékeny lelkű gyerek létére nagyon aggódott szülei miatt. Tegnap este Andronescu a szokottnál korábban tért haza, a vacsora azonban még nem volt készen. Emiatt heves jelenetet rögtönzött és fia előtt leszidta feleségét, majd dühösen elrohant hazulról. A fiú a történtek után, anélkül hogy valakinek is szólott volna, házuk fáskamrájába zárkózott és ott egy szegre felakasztotta magát. Szerencsére a család tagjai még idejében észrevették a fiú eltűnését, felkutatták a gyereket , az utolsó percben levágták a kötélről. Andronescu csak éjjel tért haza, amikor már a gyerek magához tért. A komisszárius amikor meghallotta a történteket, szó nélkül visszavonult dolgozószobájába, bezárkózott, majd szolgálati revolverével főbelőtte magát. A golyó a halántékán hatolt be és azonnali halált okozott. Andronescu nem hagyott levelet maga után és így még nem lehetett pontosan megállapítani öngyilkosságának okát. Volt egyszer, hol nem volt... Irtla: CHARLES SILVESTRE Körülbelül ötven évvel ezelőtt, egy világtól eldugott kis faluban, ahova nem jutott el a városi lárma, élt egy magányos nő. A jámbor falusiak képzelete a titokzatosság nimbuszát fonta köréje, azt sem tudva, miért, csak éppen, mert ilyen nagyon egyedül élt. A neve Marie Brunand volt, de a faluiban csak iM&riettennek hívták. Kis, alacsony házában lakott a faluszélen. Füstösfalu egyetlen szobájában. Egy ágy, asztal, két szék, meg egy fiókos szekrény volt a bútorzata. Padlása, éléskamrája mindig üres, öreg volt, dolgozni már nem tudott, de ha meg akarták ajándékozni, büszkén hangoztatta, hogy a kertjében megterem, ami neki kell. Pedig hát a kertje is olyan üres volt, akár a kamrája. A jólelkű szomszédok csak be-beloptak az asztalára kenyeret, sajtot, egyegy üveg almabort. A falusban mindenki tisztelte, még a pajkoskedvű fiatalság is. A babonára hajló parasztiéskék akkoriban még hittek a varázslatban. Azt rebesgették, hogy az öreg Mariette a falumenti nagy tó tündéreinek szövetségese. Szent igaz, hogy Mariette nem úgy beszélt, mint a többi asszony a faluban, sokszor meg sem értették a szavát. Az állatokhoz úgy beszélt, akár az emberekhez és azok jobban megértették, mint az emberek. Akármilyen ünnepség adódott a faluban, öreg Mariette-et mindig meghívták. El is csoszogott mindenüvé kopogós facipőiben, nem volt ünneprontó, szélesen nevetett, szerette a tréfát, néha el-elbóbiskolt a padkán, a kemence mellett, ha aztán könnyű álmaiból felriadt és hallotta a muzsikát, dudorászva ment a szoba közepére és tipegve táncolt egymagában. Nem volt komikus, nem is nevették ki, inkább elérzékenyülten nézték, öreg Mariette sose járt iskolába, nem tudott se írni, se olvasni. Nyolcéves koráiban a faln nyáját őrizte. Az apja kőtörő volt, fiatalon elhalt, csendesszavu anyja naphosszat ott kötögetett a tűzhely mellett. Mariette gyönyörű gyermek volt és ahogy az évek múltak, a falu legszebb leányává fejlődött. Nemcsak szép volt, de jó is, megőrizte a tisztaságát. Tudta, hogy szép, de nem volt hiú. Csak éppen a fekete bársonyszalaghoz ragaszkodott, amit mindig a nyakában viselt, mert tudta, hogy egy karcsú nyakának fehérsége még jobban szembetűnik. Húszéves korában a falu legmódosabb legényei jöttek hozzájuk háztűznézőbe, de neki egyik se kellett. Még a legsimább beszédét is túlnyersnek mondta, pedig milyen ékesszólón könyörögtek a csókját. Neki egyik sem kellett, az anyja hiába biztatta, mindig csak azt felelte: — Ráérek még! Egy májusi este egy szomszédos falubeli legény megtréfálta a megközelíthetetlen hírűnek ismert szép leányt. A fiú megjárta a várost, valami ott rendezett jelmezbálból emlékül megőrizte a jelmezét, térdnadrágos, kékbársony, csipkés ingmellű ruhát. A jónövésű szép fiú ebben a királyfijelmezben csakugyan olyan volt, mint egy mesebeli királyfi. Még lengőtollas kalapját is a fejére tette, úgy leste meg a mezőn át hazatérő Mariette-t. Ceremóniás meghajlással, kalapját lengetve, forró hangon szólt: — Édes szépem, éjjel és nappal csak rád gondolok... A legszebbre, a legjobbra ezen a kerek földön. Régen imádlak, álmaim királynője! Mariette tágra nyílt szemmel nézte a tüneményt. Még rá se eszmélt s a tündérkirály is eltűnt... Beleveszett a májusi alkonyat rózsaszínű ködpárájába ... Mariette zavartan pislogva dörgölte szemét, mintha szép álomból ébredne, aztán felzokogott a boldogságtól és hazaszaladt. Múltak az évek, a legények, akik érte csengtek, más lányokat vezettek oltár elé, Mariette örült a boldogságuknak. Jöttek újak, kérték mások, de neki egyik sem kellett. Az évek pedig múltak, peregtek... És senki sem tudta, hogy Mariette minden alkonyatkor ott állt a mezőn és vágyon nézve abba az irányba, ahol álmainak megelevenedett tündérkirályát látta, ezt morogta: — Várlak... visszavárlak ... Hű maradok hozzád ... Az évek múltak ... peregtek. Mariette lassan-lassan megöregedett. De még öregkorában is álmainak legendás világában élt. Három évvel a világháború kitörése előtt meghalt. Minden szenvedés nélkül, szépen, csendesen elaludt. Egy könyörületes szomszédasszony ült az ágyánál, a haldokló kezét fogva. Csak ő hallotta az elröppenő lélek utolsó, leheletszerű szavait: — Eljött!... nem hiába vártam!... Várj, hercegem, hadd öltsem fel az ünneplőmet... Jöjj hát, szivem .. Légy egy kicsit türelmes ... Én sokáig türelmes voltam ... Sokáig vártam ... És kilehelte a lelkét... GYÓGYSZERTÁRAK ÉJJELI SZOLGÁLATA Szombat, július 31. I. kerületben: Götz, Piata Bratianu. II. kerületben: Maszalits, P. Badea Cartana és Zeiner, a Sörgyárral szemben. III. kerületben: Roxin I., Küttletér. IV. kerületben: Ungváry. Preyer* utca sarok. V. kerületben: Corvin. Fratelia-Uikissoda: Panajoth Ernő. Vasárnap, augusztus 1-én. I. kerületben: Götz. Piata Bratianu. II. kerületben: Jahner, R., Str. Stefan cel Mare 3. III. kerületben: Maria, Bus. Carol I. IV. kerületben: Braun. Strada Valcarescu 33. Fratelia-Uikissoda: Panajoth Ernő. V. kerületben: Corvin. . llOYOKert kínul. 31-től, szombattól minden este 16 órai kezdettel, vasárnap d. U. 5 órai kezdettel a dall Román Opera tanúi, itj csínom eh vendégfellépte, MARCU IONEL, az opera balettmesterének vezetésével. Kedvezőtlen idő esetén a Lloyd-lavernában. Rendes éttermi árak. Belépődíj nincs! Öz műsor között tánc