Temesvári Hirlap, 1937. december (35. évfolyam, 272-296. szám)

1937-12-01 / 272. szám

1 Hasznosnak tartanák e­bben a kér­désben az összeg­rnlekelt hatalmak tanácskozását. Megállapították, hogy a London—Paris-ten­gelyt köze­lebb kell hozni a Berlin—Róma tengelyhez. •Megállapodtak abban is, hogy a fran­cia-német tárgyalások lefolytatása után az angol-olasz, tárgyalásoknak kell megindulniuk az angol-olasz együttműködés érdeké­­ben. Az angol politikai körökben általá­ban nagy megelégedéssel nyilatkoz­nak a londoni angol-francia megbe­szélésekről és ama véleménynek ad­nak kifejezést, hogy eddig ez volt a legsikerültebb diplomáciai találkozó. Nagyon valósannű, hogy Londonban­­különféle megbeszélések indulnak meg, amelyek több hónapon keresztül tartanak. V­alószínűnek tartják, hogy értekezletre hívják össze a dunai államok képviselőit is. A tárgyalások eredményeképpen ama óhaj merü­­lt fel, hogy a világbékét legalább öt nemze­d­éken keresztül biztosítani kell. Eden angol külügymin­iszter a tár­­gy­a­lásokról a következőket jelentette ki:„Az, angol kormány nevében kaje­­lenthetem, hogy Anglia egy pillanatig sem gondolt arra, hogy külpolitikai irányán változtasson és politikájának alapköve ezúttal is a Franciaországgal való együttműködés marad. Aglia arra sem gondol, hogy Franciaországot elválassza középeu­rópai barátjaitól. ÓVATOSAK ha­vi hajlója a tisztán természetes Igmándi Keserűvísz . 1937 DECEMBER 1. SZERDA Facha Ágoston dr. megyéspüspök a nagypréposti méltóság és a kanonoki kinevezés ügyében Bucuresti­be utazott P­a­c­h­a Ágoston dr. megyéspü­­spök tegnap délben Bucur­esti­be utazott. Az egyházmegye főpásztora több napot tölt a fővárosban és többek között felkeresi Cassulo András pápai nunciust, a pá­pai szentszék romániai követét is, akivel az új kanonok kinevezése, valamint Blas­­kovics Ferenc nagyprépost halálával megüresedett nagypréposti szék betöltése tárgyában tesz előterjesztést. A káptalan nagyprépostját ugyanis a megyéspü­spök előt­erjesztésére, a pápa nevezi ki, míg a kanonok­ hely betöltése kérdésében a püs­pök dönt, a nunciussal történt megbeszé­lés alapján. A nagypréposti méltóság legkomo­lyabb jelöltje gaudi Kayser Lajos prel­á­tus-kanon­ok, aki rangsorban a legidősebb kanonok. Az aulából kiszivárgott hírek szerint az új kanonok a tiszteletbeli kanonokok sorából kerül ki. Az egyházmegyének ezidősze­­rint hat tiszteletbeli kanonokja van: Rap­­pert Lajos, Unterreiner József, Kristóf­­csák Ferenc, Volk Mihály, Plenz József és Nischbach József. Legnagyobb esélye Nischbach Józsefnek van. Forgalom­­ban van azonban Plesz József és Krisz­tofeszik Ferenc neve is. Azonban nem tartják kizártak, hogy a megyéspüspök választása más egy­házmegyei papra esik. T­gy a nagyprépost, mint a kanonok ki­nevezését karácsonyra várják, számíta­­nak azonkívül Unterweger Lothár dr. kanonok, szemináriumi rektor apáti kinevezésével, is, aki minden valószínű­ség szerint a kertz-kercsi címzetes apát­­ságot kapja, melyet eddig Blaskovics Fe­renc nagyprépost birtokolt. A cselló Paganinije:Gregor Piatigorsky december 17-én hangversenyt ad a városi színházban (*) Az idei hangversenyszezon újabb nagy meglepetéssel szolgál. December ti­­zenhetedikén, a ma élő csellóművészek egyik legnagyobbika, Gregor Piatigorsky, pénteken este tartja meg egyetlen hang­versenyét a színházban. Piatigorsky neve nem ismeretlen hangversenylátogató kö­zönségünk előtt. Személyesen kevesen hallhatták, de annál többet a rádióban, vagy grammofonlemezeiről Piatigorsky hazája Amerika. Meglehetősen ritka európai turnéi albamával csak a világ, városok közönségének van alkalma halla­­ni. Ezúttal Budapest és Bucureşti közötti útjában sikerült fejedelmi honorárium el­lenében egyetlen hangversenyre meg­nyerni. Piatigorsky ma, Casals után, az első, úgy hírnév, mint honorárium tekin­tetében. Technikája ördöngős,­­hiszen Ra* vel hegedűre írt Tziganne című szerze­ményét, amely a nagy hegedűvirtuózokat is próbára teszi, eredetiben játsza. Piati­gorsky a cselló Paganini­je. De mint mu* zsikus is utolérhetetlen. Budapesten, de­­cember lérén szonáta-estét ad Bartók Bélával. Szenzációs műsorán Francoeur és Beethoven egy-egy szonátája szerepel, majd Ravel, Chopin, de Falla, Popper, Weber és Granados művek következnek. Zongorán Valentin Pavlovsky, a nem kevésbé ismert, orosz zongoraművész ki­­séri. A jegy árai 1 40—240 lej között változnak. A színházi pénztár már árusítja a jegye­ket. (Telefon KX2.) r T . Lábfájásénak mondhatja már Isten veled­ Próbálja la ezt az egyszerű háziszert Itt van ez az egyszerű és­ hatásos házitej, hogy önt kényelmetlen lábbajától örökre meg­szabadítsa. Meleg vízbe keverjen Saltrates Ro­­dell-t, mig a viz olyan lesz, mint a tej és ebben áztassa lábait. A Saltrates Rodeil világhírű, ki­sugárzó forrásokból nyert tízfajta, különféle gyógyhatású sót tartalmaz. Ez az erősen gyógy­­utású lábfürdő a legmakacsabb lábfájást je három perc alatt megszünteti, a daganatok eltűnnek. A gyulladásban levő és repedezett ke­zek égése néhány pillanat alatt megszűnik. A fagydaganatok viszketése elmúlik és azok gyor­san begyógyulnak. Ez a Saltrates tartalma, tej­­szerű víz csodával határos gyorsasággal való­sággal elűzi a fájós tyúkszemeket, csontdagana­tokat és bőrkeményedéseket, úgy hogy azokat gyökerestől kiemelheti. A Saltrates Rodeil garancia mellet minden 17 nyilaskeresztest letartóztattak Magyarországon Budapest, november 30. A nyilask­ereszt­esek vasárnap Debre­cenben gyűlést tartottak, mely­ alka­lommal többn­yilaskeresz­tes párttág a gyűlés résztvevői között röpiratot osz­tott szét. A rendőrség beavatkozott, mert tudomást szerzett róla, hogy a röpiratban Horthy Miklós kor­­mányzó személyére­­* utalás történt. A röpirat osztogató­ közül tizenhetet le* tartóa­ttak, de eljárás indul a röpirat szerzői és kiadói ellen is. Maxim QacUiji * I Fordítottal TAMAS ALADAR Sb (Utánnyomás u­táai Klim válaszolni sem tudott, úgy elképedt. Lida ar­ca eltorzult, hátravetette fejét, kezét összekulcsolta tarkóján és kétségbeesetten suttogta: „Milyen borzasztó ez! És miért, miért? Mire születtünk? Mi a véleményed erről?" Klim komoly arcot vágott és nekikezdett, hogy hosszú és okos beszédben kifejtse véleményét. De­lida felugrott. „Ugyan hallgass!" mondta ingerülten és faképnél hagyta. Klim utána akart szaladni, de már nem azért, hogy bölcs dolgokat mo­ndjon, hanem hogy mellette legyen. De akkor az udvarról felhangzott Alina csen- I gő hangja: „Valóban? Ugy­e mindig mondtam! . . . Klim habozott, azután elgondolkodva visszaült. „ Igen, az a szerelem, amit Lida és talán Makarov is­­ismernek, más, mint az övé. Anyja és Várávka nyil­­itván nem helyeslik ezt a fajta szerelmet. Egyikük­­­em kereste fel a beteget. Várárka elhivatta a men­­­­tőkocsit és amikor az ápolók . . . olyanok voltak mint a szakácsok . . . Makarovot keresztülvitték az ud­varon, az ablaknál állott és szakádat simogatta. Nem engedte meg Lidának, hogy elkísérje Makarovot. Az asszony pedig . . . nyilvánvalóan tüntetőleg . . . nem is volt otthon. Makarov arca felderült, amint megcsapta a friss levegő. Felélénkült és nézte az átlátszón tiszta, hű­vös eget. „Csodálatos" mondta halkan. A kocsiban megsimogatta Klim térdét: „Köszönöm, testvér", mondta. „Talán üdvös volt ez az érvágás. Megnyug­tató." És bágyadtan hozzáfűzte: „De te azért ne pró­báld meg. Fáj s azonkívül megszégyenítő." Lehunyta szemét, ami arcának olyan kifejezést kölcsönzött, mintha vak volna. Egy háromablakos, csi­nos ház füves benőtt udvarán ,egy természetellene­sen magas, sovány, furcsaarcú ember fogadta. Eldob­ta a kezében tartott seprőt, a hordágyhoz szaladt, felé hajolt, miközben szinte kettétört és tompa han­gon mondta: Ejnye Kosztya, ejnye, ejnye! Amikor Lida Timo­­fejevna elmondta nekünk, csaknem kővé meredtünk, örültünk, amikor megtudtuk, hogy túl van a veszé­lyen. Hála Istennek! Tüstént tisztára súroltunk és kita­karítottunk mindent. Mamai" kiáltotta, majd hosszú ujjaival megfogta Klim könyökét és bemutatkozott: „Szlobin Pjotr! Posta- és távirászhivatalnok. Na­gyon örülök!" Egy kis csűr ajtajából kövér, pirosarcú öregasz­­szony bújt elő. Szürke, kámzsaszerű ruhát viselt. Nagy erőfeszítéssel lehajolt, homlokon csókolta Makarovot, miközben könnyek folytak végig az arcon. „Oh, te ostoba!" Klim elérzékenyedett. Megható volt ez a hosszú ember és a hatalmas öregasszony ebben a babaház­ban, tiszta szobocskákban sok virág között. Egy kis kerek asztalkán ünnepélyesen feküdt tokjában egy hegedű. Makarovnak egy barátságos, napos szobá­ban ágyaztak. Szlobin a beteg fölé hajolt: „A mai nap tiszteletére betanultam egy bájos kis darabot. Három este izadtam rajta." Tompa orrával, kék szemével és szürkés tüskeha­jával egyre jobban hasonlított valami bohóchoz. Ha­talmas termetű anyja csípőjét ringatva járt egyik szo­bából a másikba, kancsókat és üvegeket hordott Ma­karov ágya mellett álló asztalkára s egyre sopánko­dott: „Ilyen az, amikor ti fiatalok a magatok feje után cselekesztek!" Teával kínálta Klimet, aki udvariasan mgköszön­te, kezet szorított Makarovval, aki hallgatag mosoly­­lyal nézte Szlobinékat: „Szeretném, ha rövidesen újból meglátogatnál", mondta. Klim kilépett az utcára. Szomorú volt. Makarovot valószínűleg szeretik furcsa barátai, kellemes és egy­szerű lehetett velük élni. Egyszerűségük Margaritát juttatta eszébe. Né!» kipihenhetné ezeknek • n«r—*■ nak az izgalmait. A lány hirtelen megütett emlékeze­tében, persze már mint lida, akit nem tud elhomályo­­sítani. Nagyon sokat gondolt Lidára. Alapjában véve több volt ez gondolásnál, a leány előtte állt elkép­zelésében, úgy látta mint néha a felhők futását és a folyó áramlását. A felhők és hullámok elmosták a gondolatot és valami éppen olyan gondolatnélküli hangulatba, félálomba ringatják, mint ez a leány. De mihelyt testileg állott előtte, majdnem ellenséges ér­zést ébresztett benne. Heves kívánságot érzett, hogy minden lépését figyelje, megtudja, mit gondol és mi­­ről beszél Alinával vagy az apjával. Néhány nappal később Lida látszólag mellékesen, de . . . Klim legalább így érezte . . . csípősen meg­kérdezte: „Miért nem látogatod meg Makarovot?" Azt felelte, hogy rossz hangulatban van a tanári konferencia miatt. A tanárok egy része nem akarja ki­adni az érettségi bizonyítványt és pótvizsgára akarja utasítani.­­ „No majd elintézi Rziga", mondta figyelmetlenül Lida és összehúzott szemmel hozzátette: „Ne igye­kezzél elhitetni, hogy sajnálod, amiért megakadályoz­tad barátod öngyilkosságát." És elment, mielőtt még Klim válaszolhatott vol­na Természetesen tréfált, Klim látta az arcéról. De azért mégis bosszankodott. Maga sem tudta, miért? Sokság és megerőltetve vizsgálgatta magát: vájjon érzi-e valóban azt a sajnálatot, amelyet Lida sejteni vél? De nem érzett semmi ilyesfélét. Elhatározta, hogy kimagyarázza magát Lida előtt. De elmúlt két nap, anélkül hogy erre alkalmat talált voln. A harmadik napon . . . maga sem tudta valójában, milyen szán­déktól vezettetve . . . elment Makarovhoz. A babaházikó egyik szobácskájában a fal mellé tolt díványon feküdt Makarov, mellig takaróba bur­kolva. Felgombolt ingéből kilátszott bekötözött válla. Egy kerek asztalkánál Lida ült. Az asztalon egy tál állt, teli almával. Ferde napsugár hatolt be a felső ablaküvegen és megvilágította a piros gyümölcsöket, Lida nyakát és Makarov arcának felét. A szobában nagyon meleg volt. A beteg és a leány almát ettek. (Folyt:

Next