Temesvári Hirlap, 1938. január (36. évfolyam, 1-2. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Újévi szám * Az előfizetőknek Évkönyvvel Vonalössszeüldösés a módosí­tptónál XXXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 16 OLDAL, ÁRA 4 LEJE SZERKESZTETTE: POGÁNY MIHÁLY 1963—1924 1938 JANUÁR 1. SZOMBAT 1 / 2 *2. áT FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP Szerkesztőség: Timişoara, Piaţa Lenau 3 — Telefon: 14-14 Kiadóhivatal, Tim­şoara, Piaţa Libertăţii 3 — Telefon: 14-12 FŐSZERKESZTŐ: POGÁNY LÁSZLÓ Végére értünk az Úr születése utá­­ni 1937-ik esztendőnek és itt állunk az Ifj Esztendő küszöbén... a kapu előtt, melyen át a még titkokkal fedett jö­vendőbe lépünk. Évek mennek és évek jönnek, a rövidre szabott emberi élet a végtelen tér és idő viszonyában csak napokkal, csak évekkel méri örömein­ket és szenvedéseinket. Ezeknek kere­tében vágyik az élet teljességére, a jó Sorsra, melyet az évfordulókon reme­gő lélekkel, bizalommal, reménységgel figyel. Az évforduló küszöbén remegő lé­lekkel, de bizalommal és reménység­gel fordul tekintetünk az Égi hatalom­hoz, ahonnan a kegyelmet várjuk, de aztán felemelt szívvel és bizalommal, reménységgel az Uralkodó felé fordul tekntetünk, áhitatunk. Újév napján, az évforduló napján, az Új Esztendő küszöbén alattvalói hűséggel, az alázatos szeretet áhítatá­val, az őszinte lelkesedés ihlettségével kiáltjuk mindnyájan eggyéforrva a szent gondolatban: Éljen Őfelsége II. Károly király! Azon a napon, mikor Románia min­den polgára hűséggel és szeretettel fordítja szívét a dicsőségesen uralko­dó királyi ház felé, lehetetlen nem gondolni azokra a dicső ősökre, kik II. Károly király elődei voltak Romá­nia trónján. I. Kár­oly király, a román királyság megalapítója, aztán felesé­ge a királyné, aki azonfelül, hogy ki­rálynő volt és egy nemzetet vallott gyermekének, világszerte ünnepelt költőnő is volt. Az irodalomtörtén­­et Carmen Sylva néven ismeri a királyi költőnőt, a legfinomabb hangulatú poémák alkotóját. A nagy uralkodót I. Ferdinánd ki­rály követte a trónon, ki 1889-ben lett Románia trónjának örököse és 1892 október burghi Mária, főhercegnővel. I. Károly király halálakor­ foglalta el­ a trónt 1914-ben. I. Ferdinánd királyról, mint az ország nagy uralkodójáról fog megemlékezni a történelem, aki alatt hatalmas és nagy lett az ország. Fe­lesége Mária király asszony nemcsak a kórházaknak, a minden rendű jóté­konysági akciónak mindenkori védangyala, nemcsak a nemzetélet minden emelkedett szellemű tevékenységének figyelője és áldozatos résztvevője de mint királyné elődje, ő is értékes irodalmi működést fejtett ki, a világ­irodalom számos nyelvére lefordították finom és gyöngéd óráját, életének költői jelentőségű megírását. Gyermekük: II. Károly, Románia királya már trónörökös korában is szoros vonatkozásokat talált ahhoz, hogy leendő népét megismerje. Ural­kodásának súlyos teendői közepette is egyik kedvenc tartózkodási helye a Bánság, gyakran — évente többször is — megjelenik a bánsági királyi va­dászterületeken. Legtöbbször fiával, a trónörökössel, Mihály nagyvajdával szokta a Bánságot meglátogatni, az ifjú trónörökösnek a Bánságban tör­­ént pár esztendővel ezelőtt vadásszá avatása, a királyi apa személyes köz­­remeűködésével, ■ őfelsége II. Károly királynak a Bánsággal való kapcsolatai még trón­örökös korából valók. Előttünk fek­szik lapunk 1922. évi július 19. száma, melynek első cikke számol be arról,­ hogy a leendő uralkodó az országos bajnoki versenyek második napján a­ saját maga vezette autón érkezett a torna színhelyére. „A verseny végéig, kinn, maradt a pályán és az érmeket barátságos kézszorítás és üdvözlő sza­vak kíséretében maga adta át a nyer­teseknek“ — írja az egykori tudósí­tás. De még ugyanebben az évben­ a leendő király ismételten tanújelét adja a Bánság iránti szeretetének és gon­doskodásának. A leégett színház fel­építésének ügyét vette kezébe és mint az akkori Temesvári Hírlap írja: „Itteni tartózkodása “során mind­jobban meglátta, hogy a Bánság fő­városában nemcsak az ipar és a ke­reskedelem, hanem a kultúra is magas fokon áll. Ez érlelte meg benne az el­határozást, hogy a városnak eddigi kulturcentrum voltát nemcsak meg­védi, hanem azt fejleszti is.” Két meg­bízottja jött akkor ide és az itteni kul­­turviszonyok tanulmányozása utáni készült jelentésük következmény© az volt, hogy II. Károly király kezdem­é­­nyezésére bizottság foglalkozott to­­vább a pártfogolt tervvel. És amidőn ősei trónjára lépett, I. Károly király azóta is különös szere­tettel tüntette ki magas látogatásával a Bánságot. Nekünk, bánságiaknak jól esik erre gondolnunk, jól esik ezt hangsúlyoz­nunk, felelevenítenünk, erre gondol­nunk, akkor, amidőn minden szív me­­lege feléje sugárzik, aki népeinek aty­ja és legfőbb istápolója. A népek és nemzetek bizonyára haderejükkel kerülnek hatalmuk teljessé­gébe, de kultúra és civilizáció azok az erők, melyek megtartják. I. Károly király uralkodása a kultúra és civilizáció jegyének áldásában folyik, öfel­­sége minden figyelme odairányul, ah­ol a szellem, ahol a könyv, ahol a hu­­maniizmus eszméje van jelen. Vissza kell emlékezni azokra a kultúrától te inlett ih­etett szavakra, melyeket mindannyiszor hangoztatott a fővárosi könyvra­pok megnyitása alkalmával. Amidőn az új év alkalmából a szokásos jókívánságokat, a boldog új­­esz­tendőt kívánjuk mindeneknek, akik a jóakarat hordozói, szóljon első kö­szöntésünk, első megnyilatkozásunk, első kivonatunk a Trón felé, az ország Uralkodója felé. Találja örömét lelkéből lelkezett ifjú hadnagyában, a Nagyvajdában, Mihály trónörökösben, aki már ott adta tanujelét a nagyra hivatott életpálya minden lelki felkészültségének, az ország minden nem­zetségéből összeválogatott tanulótársai körében. A még bezárt kapu előtt, melyet az Uj Esztendő zár ki, előszük a szív nyugtalansága. Bizon és mély meghatottsággal áll oda a mindig lojális mindig királyhű erdélyi magyar nem­zet is, hogy az állam polgárainak kó­rusában lelkesen kiáltsa: Éljen a Király! Éljen soká II. Káraib­ kirajr Öfekége, Őfensége Mihály nagyvajda trónörökös 20-án • lépett frigyre edb­ e 1» 11. Kár­oly király sí.

Next