Tender, 1992. január-június (1. évfolyam, 1-10. szám)
1992-01-01 / 1. szám
2 TENDER A versenytárgyalás tíz éves születésnapjára! Ajándékként: hasznos tanácsok. Amint az első oldal "Köszöntő"jének sorai is utalnak arra, tíz éve vezették be a gazdasági életben a szerződéses kapcsolatok kedvezőbb, megalapozottabb kialakítására a versenytárgyalás lehetőségét. A tervutasításon alapuló gazdaságirányítás keretei között akkor, 1982-ben ez a meghirdetés nagyjelentőségű lépés volt, kétségkívül nyitást is jelentett a vállalkozásokon alapuló piacgazdaság megalapozásának irányába. 1990-ben alapvető változás történt a nemzetgazdaság irányításában és szabályozásában. Alkotmányi szinten értelmezésre került a gazdasági verseny, a versengés szabadságának kinyilvánítása. A központi, adminisztratív irányítási rendszer helyett a gazdasági demokrácián alapuló és a szociális jelzőt gyakorlatban is megvalósító piacgazdaságot tekintjük a gazdasági folyamatok szabályozó mechanizmusának. Nyilvánvaló tehát, hogy a versenytárgyalás gyakorlatát, az ajánlatok versenyeztetését az üzleti partnerkapcsolatok kialakításának egyik lényeges és meghatározó eszközének kell tekintenünk. Hogyan tölthetné be maradéktalanul a versenyeztetés lehetősége igazi szerepét, hogyan lehetne az üzleti életben kihasználni, az eljárás által adott kedvező lehetőségeket és feltételeket? A versenyzés szabadsága eleve feltételezi a piaci viszonyok között kialakított korrekt eladó-vevő kapcsolatot, a vállalkozások "megmérettetése", a termékre, szolgáltatásra vonatkozó "ítéletkialakítás" a piac keretein belül történik. Az elmúlt tíz év kedvező sikerei, eredményei és tapasztalatai mellett a gyakorlat azonban számos esetben felhívta a figyelmet a versenytárgyalás lebonyolításának kedvezőtlen, nem kívánatos, fonák jelenségeire is. "Okos ember más kárán tanul" figyelmeztet bennünket a közmondás. A múltbeli események hiányosságait, hibáit elemezve nagy vonalakban tekintsük át ezeket a disszonáns, negatív jelenségeket. Következtetéseikből okulva pedig alapozzuk meg az elkövetkező versenyeztetési eljárások sikereit, hogy azok maradéktalanul eleget tehessenek eredeti célkitűzéseiknek. Mi tehát a versenytárgyalás célja? Most ne a vonatkozó jogszabály deffinícióját idézve feleljünk erre a kérdésre, hanem a cél körülírását a szereplők szempontjából közelítsük meg! Kik a versenytárgyaló eljárások szereplői? A kiíró, az megfogalmazza igényét és a ajánlattevő, aki ezt az igényt kvánja kielégíteni. Mit szeretn elérni a kiíró és az ajánlattev az eljárás során? A kiíró mint potenciális megrendelő nyilvánvalóan a lehető legjobb, optimálisan legkedvezőbb megoldással szeretné jól körülhatárolt igényeit a lehetőség szerint maradéktalanul kielégíteni. Ezért a célja, hogy minél több ajánlattevőtől szerezzen be infomációt az igénymegvalósító műszaki, technikai, pénzügy jogi vonatkozásaira, s ezek kzül válassza ki a számára lemegfelelőbb megoldás Szándékosan kerültem itt most a "lehető legolcsóbb" tőreinformáló, félrevezető fogalmnak említését, mint ajánlatelbírálás egyik szempontját. Mi a célja a versenyezteti során az ajánlattevőknek? A ptenciális vállalkozó, vagy szolító kiírásban lehetőséget arra, hogy üzleti kapcsolathc munkához jusson. Alkalmat arra, hogy a versenytárgyak eljárásának keretében piac léphessen és ezen keresztül piaci hatékonyságát is növeje.