Gonda Béla szerk.: A Tenger 18. évfolyam 1928
Éves tartalomjegyzék - Dr. Haltenberger Mihály: Magyar tengertani intézet és múzeum
170 . A TENGER tény, amely nem csupán turisztikai jellegű, hanem olyan természetes adottság, vagy az ismeretlen, a végtelen felé, amelyet mindmegannyi vonatkozásában kötelességünk is feltárnunk a magyarság előtt. Bámulatos művész a természet. A tájképeknek oly gazdagságával ajándékozott meg bennünket, hogy hálánkat nem is tudjuk leróni egy rövid emberélet alatt. Az alföldek, dombvidékek, középhegységek, a magashegységek sziklavilága, a gleccservilág, a sarkvidék dermesztő világa, a sivatagok kietlen élete, az őserdőségek, a tengerpartok varázsa, stb., stb. mind-mind bizonyságai a nagy művész formakészségének, csodálatos alkotóerejének. Mindez a töméntelen színes kép azonban még csak nem is részét alkotja a Föld felszínének, a jóval nagyobbik részét eltakarja az emberi szem elől az a hatalmas vízburok, amely alatt egy egészen más, sokszor csak sejtelmes világ rejtőzik. Az ember elméje fejlődésével, az ember geográfiai látókörének fokozatos fejlődésével mindinkább vizsgálódása körébe vonta már az óceánok világát, amelynek életét, fizikai tulajdonságait s geográfiai viszonyait mindjobban ismerjük is már. De még messze vagyunk attól a mértéktől, amelyet a szárazföldre alkalmazhatunk. A szárazföld plasztikája elevenen áll előttünk, az óceánfenék reliefjének felderítése azonban csak lassan haladhat előre. Újabban az amerikaiaknak telefonsegélyével eszközölt mélységmérése mindinkább közelebb visz bennünket ahhoz a célhoz, hogy az óceánokról és tengerekről is lehetőleg pontos térképeink lesznek. Sőt elkövetkezik majd még az az idő is, amikor a Földünk jó 2/3 részét elfoglaló óceánburok geográfiája méltó helyet fog elfoglalni a leíró földrajzban Ennek érdekében azonban meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy a tengertani ismereteinket mindjobban elmélyítsük. E gondolatfűzés folyamán önkéntelenül is Berlin és Budapest párhuzama kivánkozik megbeszélésre. A hatalmas német birodalom metropolisa is és Budapest is szárazföldi városok. Németországnak azonban jelentős tengerpartja van, nekünk ellenben csak egy rövid szakasz jutott osztályrészül a Adria mentén, ma sajnos, még ettől is megfosztott Trianon. Németország bár késői óceáni érdekeltsége magával hozta a tenger iránti intenzívebb érdeklődést, Magyarországnak Ausztriával közös viszonya szintén érdeklődést keltett a tenger iránt, de természetszerűleg sokkal szerényebb mértékben. Hiszen e két nagyhatalomnak geopolitikai jellege is merőben ellentétes volt. Németország gyarmatpolitikája szükségszerűleg előtérbe tolta a tenger ismeretét. Ausztria-Magyarországnál viszont a tengerpart inkább csak mint természetes határ jutott szerephez, tengerentúli érdekeltségről nála szó sem lehetett, hiszen nem is volt reá szüksége, sokkal inkább köthette le a belső gyarmatosítás kérdése. A Monarchia tengeri érdekeltsége tehát inkább csak sztratégiai jellegű volt. A világkereskedelem és világközlekedés korszakában azonban részt kértek ezekből mindketten, itt is azonban sokkal szerényebb szerep jutott az osztrák-magyar birodalomnak. Berlin és Budapest centrális fekvése nyomot hagyott a kialakulásukban azon a téren is, hogy a tenger iránti érdeklődésük aránylag késői keletű. Amott az 1897/98 telén rendezett Marinemodell-Ausstellung, nálunk pedig a magyar Adriához fűződő történelmi emlék, Nagy Lajos dicső kora s Dalmáciának közjogilag magyar jellege adták meg egyebek között a közvetlen impulzust arra.