Termelőszövetkezet, 1953 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1953-07-10 / 13-14. szám

Vegyék végre komolyan a párosversenyt Perkátán és Sárbogárdon A „Termelőszövetkezet” május 15-i számában megír­tuk, hogy hanyagság és nem­törődömség miatt megtorpant a sárbogárdi Vörös Hajnal és a perkátai Alkotmány tsz párosversenye. A tények alap­ján megbíráltuk a két szövet­kezetei. A két szövetkezet megfo­gadta a cikk útmutatását. A verseny fellendülésére válla­lásokat tettek, úgy látszott, minden rendbejött. Perkáta vezet Mi a helyzet most — il­letve június utolsó napján — a sárbogárdi Vörös Hajnal tsz és a perkátai Alkotmány tsz párosversenyében? A cikk megjelenése óta mindkét szövetkezet dereka­san dolgozott, bár kétségte­len, hogy a túl sok esőzés Perkátán és Sárbogárdon egyaránt hátráltatta a mun­kát, sőt Sárbogárdon komoly károkat is okozott. A munkák állását tekintve, az elsőség általában most is a perkátai Alkotmány terme­lőszövetkezete. A kukoricát Perkátán kétszer ekézték és a búza aratása előtt a második kézi kapálást is befejezték. Sárbogárdon június 30-ig a kukoricaföldeknek csak a kie­sebbik részét kapálták meg másodszor kézzel és az ara­­tási befejezéséig az elma­radt kézi kapálásra nem is kerül már sor. A cukorrépát és a takarmányrépát mindkét szövetkezetben egyelés után kétszer kapálták meg kézzel és kétszer lóval. A répák mindkét helyen igen szépek, betakarják a földet, több ka­pálásra nem igen kerülhet már sor, legfeljebb gázolni lehet. Erre Sárbogárdon na­gyobb szükség van, mert ott a répában éppenúgy, mint a kukoricában sokkal több a gaz, mint Perkátán. A burgo­nyát ugyancsak kétszer ka­pálták kézzel, kétszer lóval és kétszer töltögették mind a két szövetkezetben. A napra­forgó Perkátán két kézika­pát, két lókapát és egy enyhe töltögetést kapott. Sárbogár­don a második lókapálás alkal­mával töltögettek. Perkátán öt holdon, Sárbogárdon 23 holdon szándékoznak elvégez­t­ni a napraforgó pótbeporzá­sát. A szénabetakarításban Per­­kátát illeti az elsőség. Náluk két, egyenként öt vagonos lu­cerna-kazal június 30-án már készen volt és aratás előtt behordják az­­összes szénáju­kat. Sárbogárdon akkor még nem kezdték meg a széna­­hordást. Dicséret illeti a per­­kátaiakat azért is, mert lu­cernájuk első kaszálását szin­te teljes egészében félretet­ték, Sárbogárdon viszont majdnem mind feletették. A perkátaiak azonban az idén még semmit sem silóztak, Sárbogárdon pedig 553 köb­méter silótakarmány már a gödörben van. Perkátán hagyták megpenészedni és asztagfenéknek használják, Sárbogárdon viszont besilóz­­ták az ázott lucernát. Van még lemaradás Az állattenyésztés terén komoly vállalásokat tettek versenyszerződésükben a szö­vetkezetek arra, hogy szapo­rítják jószágállományukat. A tervet mindkét helyen áthúz­ta, hogy nem kaptak hitelt a vásárlásra. A perkátaiak azonban ennek ellenére is beállítottak még 16 anyako­cát és beszereztek 21 tehenet. Sárbogárdon semmi előreha­ladás nincs ezen a téren. Per­kátán néhány héttel ezelőtt elfogyott az ablak és így a 11.6 literes fejési átlag visz­­szaesett, de még ma is 9.8 li­ter. Sárbogárdon nem isme­rik pontosan a fejési átlagot, de 5,6 liternél nem több. Az elsőség itt is a perkátaiaké. Az építkezés terén mind­két szövetkezet anyaghiány­­nyal küzd. Perkátán hulla­dékból, vertfalból, helyben be­szerezhető anyagokból mégis felépítettek egy 3000-es ba­romfiólat, 100-as hizlaldát és félig kész a 30-as fiaztató is. Sárbogárdon megijedtek a nehézségektől nem építettek semmit, csupán egy istállót hoztak rendbe. A beadás terén mindkét szövetkezetnek van szégyel­­ni valója. A perkátai Alkot­mány 142 kiló baromfival és 11 mázsa hízottsertéssel tar­tozik államunknak, a sárbo­gárdiak pedig csak 42 száza­lékra teljesítették tojásbeadá­si kötelezettségüket. Ismét elaludtak Általában tehát a verseny­ben a perkátai Alkotmány tsz áll jobban. Meg kell azonban mondani, hogy a jobb földön gazdálkodó sár­bogárdi Vörös Hajnal tsz ter­méskilátásai lényegesen job­bak, mint a versenytársé, így áll a verseny. Ezt azon­ban a szövetkezetek legfel­jebb lapunkból fogják meg­tudni. Mert a szalmaláng új­ra ellobbant, a verseny el­aludt, a versenytársak május óta nem látták egymást, sej­telmük sincsen az eredmé­nyekről. Bernáth József elv­­társ, a perkátai elnök a já­rásra és a megyére mérges, mert azok nem szervezték a látogatást, nem gondoskod­tak arról, hogy kicseréljék az eredményeket. Igaza van, de ez az ő felelősségét nem enyhíti. Kiss István elvtárs, a sárbogárdi elnök az utazás nehézségeire hivatkozik. Ez sem enyhíti felelősségét. Sárbogárdon a Vörös Haj­nal tsz-ben általában arra hi­vatkoznak: nem csoda, hogy a versenytárs előbbre van, mert ott tagosítva van a föld, itt pedig többszáz darabban, szanaszét a határban. Ebben valami igazság kétségkívül van. De vájjon csak ez ma­gyarázza a perkátaiak el­sőbbségét? Miért jobb Perkáta Nem. Perkátán ugyanis jó­ szervezéssel, jó vezetéssel harcolnak az elsőségért. A perkátai Alkotmány termelő­­szövetkezet párosversenyben van a besenyői Köztársaság tsZ-el is. Ezt a versenyt rendszeresen értékelik. A szö­vetkezeten belül pedig segít­ségül hívják a brigádok, mun­kacsapatok egyének páros versenyét is. A perkátai bri­gádszálláson ott van a ver­senytábla és nem árvul el. Minden héten kiírják a leg­jobb brigádot, a legjobb mun­kacsapatot, valamint a leg­jobban és legrosszabul dolgo­zó tagok hevét." Amikor ott jártunk a brigádok versenyé­ben a Rákosi brigád, a csa­patok között pedig a Kossuth brigád egyes munkacsapatá­nak elsőségét hirdette a tábla. Mindkét győztes neve mellett ott volt az elért eredmény és az egy főre jutó munkaegység. Megtalálták nevüket a versenytáblán legjobban és legrosszabbul dolgozó tagok is. Az eredmé­nyeket hetenként cserélik. Perkátán bevonták a mun­kába az asszonyokat, család­tagokat, egyénekre osztották a területet és az aratásban is megőrizték a brigádterületek önállóságát. A májusban tett felajánlásokat komolyan vet­ték és túlnyomórészt teljesí­tették is. Sárbogárdon por lepi a versenytáblát, senkinek sejtel­me sincs arról, melyik a leg­jobb brigád, legjobb csapat, kik a legjobban és legrosszab­bul dolgozó tagok., A területe­ket nem osztották fel egyé­nekre, a családtagokat csak most kezdik nagyobb szám­ban bevonni, a brigádterüle­tek pedig felborultak az ara­tás kezdetén. A felajánláso­kat feledés takarja. Nagyhe­­gyesi István brigádvezető például nem is emlékszik ar­ra, hogy milyen felajánláso­kat tett májusban. A tavasszal, amikor a két szövetkezet megkötötte pá­­ros versenyszerződését, az or­szágban a csoportok, szövet­kezetek százai, ezrei követ­ték a példát. Igen sokan a Perkáta—Sárbogárd közötti szerződést vették mintának. Érezzék kötelességüknek mindkét szövetkezet vezetői és tagjai, hogy továbbra is pél­dát mutassanak. Ébredjenek föl második álmukból is, in­duljanak el végre a régen ígért látogatásra. Segítse őket a megye, valamint az adonyi és a sárbogárdi járás, hogy a verseny eleven tarta­lommal telítődjék. Sárbogár­don pedig kövessék a perká­tai példát a belső verseny rendszeres szervezésében és nyilvántartásában, a munka­­szervezésben és a családta­gok bevonásában i­ s.

Next