A Természet, 1920 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1920-08-01 / 15-16. szám
Előfizetési ára egy évre 48 K, félévre 24 K. ♦ Egyes szám 3 K. ♦ Megjelen minden hó 1- és 15-én XVI. ÉVFOLYAM XV.-XVI. SZÁM 1920. VIII. 1—15. AZ ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI: RAITSITS EMIL KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE Az éghajlat és a kivándorlás. Irta : Turchányi Tihamér dr. Ritkán boszankodom jobban, mint mikor azt a mostan nálunk szinte mindennapi kijelentést hallom : kivándorlók. Nemcsak a magyar öntudatom lázadozik az ellen az elv ellen, hogy ubi non est bene, non est patria, ahol nem megy jól a dolgom, ott nincsen a hazám, de lázadozik bennem az ember, a sokat utazott ember is. Kivándorolni, mintha az csak olyan egyszerű dolog volna, mint teszem azt, egyik országrészből a másikba átköltözni. Nem akarom a kérdésnek gazdasági oldalát feszegetni, mert nem a lapunk hasábjaira való; nem akarom azt sem megjegyezni, hogy kivándorlóink legnagyobb része a magyaron kívül más nyelvet alig tud és ha véletlenül tud már a pesti német nyelven is, akkor azt hiszi, hogy nyitva áll előtte széles e világ, csak egy dologgal szándékozom foglalkozni, az éghajlati viszonyokkal. A szokásos északamerikai kivándorlásról jelenleg kevésbé esik szó. Leginkább Dél-Amerikáról, Afrikáról és Ausztráliáról hallok. Úgy tudom még mindig működik itt valamelyes szerv, amely Dél-Amerikába és Ausztráliába toboroz vándorlókat. A kivándorlás iránya tehát a tropikus és a subtropikus vidék. Kérdés már most, hogy milyen hatást várhatnak kivándorlóink az ottani éghajlati viszonyoktól. A mai tudományos álláspont igen szabatosan és világosan fejezi ki a választ, kimondva, hogy az észak és középeurópai ember egyáltalában nem alkalmas a tropikus és subtropikus vidékeken való letelepülésre. A dolog könnyen érthető. A mai táji alakulatok t. k. évszázados, évezredes alkalmazkodásoknak eredményei az éghajlathoz. Az észak- és középeurópai ember nagytestű, hízásra alkalmas — egyszóval nehezen lehűlő, inkább a hideg elleni védelemre berendezett alkotása. A forró európai nyártól aránylag többet szenved, mint a hideg téltől. Ez a test a tropikus és subtropikus vidékeken épen azt a tulajdonságot nélkülözi, amely a benszülötteknek mindenütt a legjellemzőbb sajátsága, a rendkívül erős párolgást. A tropikus vagy subtropikus vidéken utazgatva, ha egy kissé kényes az orrunk, nagyon sokat szenvedünk. Borzalmas a benszülötteknek a kigőzölgése. Még az annyit fürdő japán vagy délkínai is olyan tipikusan orrfacsaró illatot áraszt, amelyet, ha az ember egyszer megérzett, soha többé el nem felejt. Saját tapasztalatomból merném mondani, hogy minden fajnak, vagy mondjuk minden éghajlatnak megvan a maga sajátos kigőzölgése. De épen ez a kigőzölgés az, ami a benszülöttet mentesíti a legforróbb égalj káros hatásaitól. Az egész bőrfelületnek a mi szemünkben mérhetetlenül nagyfokú párolgása nagyfokú párolgási hőcsökkenést okoz, úgy hogy a benszülötteknek a teste a legforróbb napsugarak hatása alatt is hasfogású. Emlékszem rá, hogy hányszor keltett bennem szinte undort, mikor a legforróbb éghajlatok alatt kezet fogtam egy-egy japán, maláj, hindu vagy más benszülöttnek békaszerűen hideg, nyirkos kezével. Ez a párolgási képesség hiányzik az észak- és középeurópai emberből és épen azért nélkülöznie kell a legtermészetesebb óvszert a tropikus éghajlat káros hatása ellen.