A Természet, 1922 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1922-05-15 / 9-10. szám
között. A pehelytollaival kipárnázott fészekbe 7—8 fénylő, sárgásfehér tojást tojik. A Balatoni Múzeumban 3 drb gácsér látható, amelyeket 1898. és 1901. év telén lőttek a hévízi tóból eredő melegérben (1. 6. képen a), míg 1 gácsért és 1 tojót 1893. február 2-én ugyancsak Keszthely környékéről a Gazdasági Akadémia természetrajzi tanszékének gyűjteménye őrzi. A premontrei főgimnázium természetrajzi gyűjteményében lévő 3 drb közül a gácsér 1871-ben, a 2 tojó közül az egyik 1863-ban, a másik pedig 1902-ben került Keszthelyről a gyűjteménybe. A Kisbalatonon 1920. telén 1 gácsért és 1 tojót lőttek. Szabó Lajos nagybirtokos gyűjteményében lévő gácsér 1921. március 27-én került ugyancsak a Kisbalatonról a gyűjteménybe. A saját gyűjteményemben levő tojót, ezen év február hónapjában lőtték ugyancsak a Kisbalaton zalavári részében. A Balaton téli madárfaunája 1913. szeptember 13-én igen értékes madárral, 1 dunna récével (Somateria mollissima L.) gazdagodott, amelyet Keszthely mellett ejtettek el és jelenleg a Balatoni Múzeum természetrajzi gyűjteményében látható (1. 7. képet). A gácsér homloka és fejbúbjának oldalai feketék, gyenge ibolyás fénnyel, ilyen színű hátának alsó része is, míg nyakának oldalai a fül mögött halvány tengerzöldek, begye sárgásan hússzínű, evezőtollai és farka barnásfekete, testének egyéb része fehér. Csőre halvány olajzöld, szeme vörösbarna, lábai olajzöldek, úszóhártyái sötétebb zöld színűek. A tojó kisebb a hímnél és sötét rozsdabarna színű, feje és nyaka barna hosszanti foltokkal tarkázott, míg testének többi részén félhold alakú fekete foltok láthatók. Szárnytükre barna, fehér szegéllyel, alsó teste sötétbarna, csőre sötétolajzöld. Európa, Ázsia és Amerika északi vidékein él, fészkelő területeinek déli határa Dánia, Izlandon, Grönlandon, Novaja- Zemlján, Észak-Oroszországban, Ferenc József földön állandóan költ. Ezen vidékekről a tél hidege elől délebbre vonul és ilyenkor hazánknak egyes vidékein is megjelenik. Eddig hazánk területéről a keszthelyi eseten kívül, több helyről kerültek lett példányok az egyes múzeumokba, másrészről több helyről vannak hiteles észleleteink előfordulásáról (V. Ö. „Aquila“ XXVII. évfolyam 1920. év 248. oldalon Schenk Jakab: „A dunna réce magyarországi előfordulása.“) Ezen érdekes madár életmódjáról röviden a következőket foglalhatom össze. Leginkább a tengereken tartózkodik, az édes vizekben ritkábban. A szárazföldön igen nehézkesen mozog, repülni sem igen szokott és leginkább alacsonyan rövid távolságra egyenes irányban repül. Annál kitűnőbben úszik és igen jól bukik. A víz az igazi eleme. Igen éber és óvatos, a legkisebb veszély esetén már hanyatt-homlok menekül, ellenben költéskor végtelenül szelíddé válik, olyannyira, hogy még kézzel is megfogható. Legtöbbször júniusban, júliusban költ, apró bokrokkal, cserjékkel borított kisebb-nagyobb a tengerben levő szigeteken. Fészke mélyedés a földben, amelyet vízi növényekkel a tojó jól-rosszul kibélel s fedőtollai alatt lévő igen finom pehelytollaival párnáz ki. Az összes récefélék között a dunna kacsának pehelytollai a legértékesebbek és ágyneműekbe is a legkeresettebbek. Ezen finom pehelytollakat maga a tojó tépi ki önmagának, hogy velük szennyes halványzöld 6 — 8 tojását beborítsa. Az északi népek mesterséges fészkelőhelyet készítenek számukra és értékes pehelytollaikat gondosan összegyűjtik. A dunna réce fiatalabb korában apró rákokkal és lágytestű állatokkal él, később azonban apróbb halakat, tengeri állatokat, de leginkább kagylókat eszik. 5. kép: Nagy bukó (Mergus merganser L.) 50 - Legszebb a természettudomány. (Részlet egy levélből.) . . . Szépírói pályámtól hát búcsút vettem, Mert kellett a kenyér — és szakember lettem. Szakpályára léptem, mint ezernyi sok más, S megbánnom e lépést nem volt eddig okom. Bár kemény munka volt, jó volt a választás, — S mit balparton veszték, megnyertem a jobbon. Mit akkor mint író vérző szívvel veszték, Mint természetbúvár visszanyertem már rég. Mert minden szakma szép, régóta tudom már, De mégis legszebb a természettudomány. A dicső Természet titkait kutatni, Szfinksz-rejtvényeire a választ megadni; Megismerni a nagy gépezetnek részit S a titkos erőket, mik mozgásra késztik; Beletekinteni az ős világűrbe, Holnapok keringnek, egymást hajtva, űzve Feltárni világát tengerek mélyének; Felhozni kincseit Föld-anyánk méhének; Növények s állatok óriás birodalmát Fürkésző szemekkel kutatni át meg át, S látni a nagy rendet, mely ott uralkodik, Törvényt, mely szerint él, mozog, szaporodik, S a célszerűséget, mit követ egyaránt Legnagyobbja úgy, mint a legkisebb parány, — Hogy lelkünk’ megfogja szent elcsodálkozás ; S szolgálni mindezzel az emberiséget, így szerezni babért s honnak dicsőséget. — Ó, van-e ennél szebb s nemesi foglalkozás ? Van-e szebb költemény, mint a nagy Természet ? Ahányszor olvasom, mindig más, mindig szebb. Ha száz éltem volna és egyre olvasnám, Szünet nélkül, — végig még se olvashatnám. Érezve mellette porszemnyi voltomat, Lehet-e kedvem még pengetni lantomat ? Ha Orpheus lantja volna is az enyém, Dalom silány voltát akkor is érezném. — És ha néha ritkán mégis felzeng lantom, Nem a régi ének, nem a régi hangon. A múlt visszhangja csak, mely átrezg négy húrján, Sem borostyánt díjul a dal már nem kíván. Múlt emléke iránt kegyeletből teszem, Ha porlepte lantom a kezembe veszem, S mint aki hangszerét pihentette már rég, Próbálom: tudok-e rajta játszani még ?.. . Kadocsa Gyula