A Természet, 1934 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1934-04-15 / 7-8. szám

— 85 — Egy körülbelül 125 centiméter magasságú állaton ekkora agancs valóban nem megvetendő vadásztrófea. Indiában vadászati szempontból — a számbár az a kedvelt fővad, ami nálunk a gímszarvas. De a gímnél talán nehezebben ejthető el, mert inkább csak éjjel, esetleg a nagyon korareggeli órákban mutatkozik. Ehhez hasonló az állatkerti példányaink életmódja is. A rendkívül kedves állatok olyan félénkek, hogy nappal alig mernek kijönni istállójukból a kifutóba. Amíg a valóban enyhe napok nem következnek be, ezt nem is erőltetjük, istállójuk állandóan nyitva van és tetszésükre bízzuk, hogy benn vagy kinn időzzenek. Mihelyt azonban állandóan meleg lesz, kikényszerítjük őket, hogy közönségünk közvetlen közelről gyönyörködhessék állatkertünk legújabban beszerzett szarvasfajában. Anghi. A húszéves »Flóra«. Az állatkertiben született egyik legszebb nőstényoroszlánunk mostanában töltötte be huszadik életévét. Apját — amint azt »A Természet« múltévi decemberi számában megírtuk —■ Windischgrätz hercegtől kaptuk 1911 -ben, anyját pedig Festetich gróftól 1913-ban. Ettől az oroszlánpártól 1914 március 1-én három oroszlánkölyök született, kettő hím és egy nőstény. Az anyaállat, sajnos, nem volt jó nevelő. Az egyik kis hímet mindjárt egynapos korában agyonnyomta, a másik kettőt sem volt hajlandó szoptatni. Ennek a két kis állatnak »Flóra« és »Néró« nevet adtak. Ezeknek szerencséjük volt, mert rendkívül derék dajkát kaptak. A mostohaanya szerepét az állatkert egyik nősténykuvasza töltötte be. Az oroszlánkölykök az egy-másfélnapos koplalás következtében már nagyon legyengültek. Az első nyolc-tíz nap nem is tudtak saját erejükből szopni, tehát gondos ápolójuknak, Móritz Gyula-лак, kellett naponta nyolcszor-tízszer éhes kis szájukba a mostohaanya fejét belefejni. Amint lassan növekedtek, erősödtek, dajkájukkal mindenüvé elmentek és úgy eljátszottak vele, mintha igazi szülőanyjuk lett volna. Akkoriban a legkülönfélébb szopós, vagy növendékállatok, őzgidák, kecskegidák, bárányok, csikók, malacok külön erre a célra készült közös kifutóban voltak és víg ugrándozásukkal, bohókás mókáikkal szórakoztatták az állatkert közönségét. Közöttük volt a kis »Flóra« és »Néró« is. Korán reggel, teljesen szabadon és vígan ugrálva, két kis kutya módjára követték ápolójukat a többi kisállat közé, amikor pedig este értük jött, ugyanígy mentek vele éjjeli szállásukra. Körülbelül héthónapos korukban már el kellett őket választani játszótársaiktól, mert csupa kedveskedésből és játékból bele-belemélyítgették karmaikat egy-egy kecskegidába, avagy őzikébe és maradandó nyomokat hagytak rajtuk. Ezután is, egyéves koruknál tovább, szabadon jártak ápolójukkal. »Néró« tizennégyhónapos korában, napszúrástól elhullott. »Flóra« azonban szépen nevelkedett, erősödött és igazolta azt, hogy — ha gondos kezelésben részül — a fogságban született és dajkaállattal mesterségesen táplált oroszlán is jó egészsgben akár húsz évnél tovább is élhet. Csodálatos ennek a kedves állatnak emlékezőképessége és ragaszkodása régi ápolójához, akit pedig nagyon ritkán van alkalma látni, mert már jóideje elkerült az állatkertnek más osztályához. Amikor néha-néha eljön hozzá látogatóba, örömében ugrál, megismeri hangját, dorombolva dörgölődzik a rácshoz, mintha csak azt mondaná: — Nem felejtettem, hogy jó voltál hozzám! Képünk »Flórá«-t és az elhullott »Néró«-t ábrázolja ápolójuk és derék mostohájuk társaságában . . . húsz évvel ezelőtt. Luka. Baglyok az állatkertben. A baglyoknak a madárvilágban különleges helyzetük van és csoportjuk a többi madártól élesen elhatárolt. Ezt okozza egyrészt életmódjuk, másrészt és főképen alakjuk, amely annyira jellegzetes, hogy más madarakkal alig téveszthetők össze. Legfeltűnőbb tömzsi alakjuk, nagy, széles fejük és dis tollazatuk. Tollkoszorú övezte szemük nem oldalt, hanem előre tekint, ami arcszerű kifejezést ad nekik ; a tollak lazán állnak össze, ami által a test a valóságnál mindig nagyobbnak látszik és ami egyúttal lehetővé teszi nesztelen repülésüket ; csőrük erősen hajlott, lábuk végig tollas. Éjjeli madarak. Nappal árnyékos zúgokba, faodúkba vagy elhagyott épületekbe rejtőznek és csak alkonyattal jönnek elő, a hajnali és esti szürkületben szerzik meg táplálékukat. Kitűnő látásuk, simán hallásuk és nesztelen repülésük nagy segítségükre van. Kárt csak a nagyot!) fajok tesznek, amelyek nyulat, foglyot és egyéb kisvadat is pusztítanak, azonban gazdasági szempontból feltétlenül hasznosak, amiért védelmet érdemelnek. A baglyoknak sok az ellenségük, mert valamennyi nappali madár gyűlöli őket. Ha valamely nappali madár baglyot vesz észre, hangos hívással az egész környék tollas lakóit mozgósítja, hogy csapatosan támadjanak rá és a közös ellenséget vállvetve igyekezzenek elpusztítani vagy elkergetni. Fogságban a baglyok hasonló mód élnek, mint a szabadban. Napközben rejtett, árnyékosabb helyekre húzódnak és csak estefelé jönnek elő, hogy röpködjenek és táplálékukat elfogyasszák. A fogságot jól tűrik, ha megfelelő helyük van és rendes táplálékot kapnak. Az állatkerti röpdékben legtovább azok a baglyok maradnak meg, amelyek fiatalon kerülnek hozzánk és nálunk nevelkednek fel. Az idősebb példányok már nehezebben szokják meg és viselik el a fogságot. Élelmezésüknél arra kell ügyelni, hogy természetesen emészthessenek, vagyis az emészthetetlen anyagokat hosszúkás gombócok, úgynevezett »bagoly köpetek« alakjában kiöklendezhessék. Ezért fontos, hogy táplálékukban állati szőrök, tollak és apró csontok is legyenek. Állatkertünkben frissen megölt A számbárszarvas-család az állatkertben. Hölzel felvétele. ..Flóra“ kölyökkorában dajkájával és ápolójával.